2019-et írtunk, amikor is négy magyar chilis kistermelő összeállt egy alkalmi szövetségbe és részben együtt, részben külön-külön megalkották az „Apokalipszis négy lovasa” nevű termékcsaládot, melyet limitált mennyiségben forgalmaztak. Már akkor tervben volt, hogy ezt az ötletet továbbfejlesztik és valami hasonlóval meglepik a vásárlókat, azonban közbejött a Covid pár hulláma, gazdasági bizonytalanság stb. így ez a projekt évről-évre tolódott.

A fogyasztók szerencséjére most már nem kell tovább várni, mivel a 2023-as év késő őszi és karácsonyi szezonjára megjelent a Négy muskétás nevű sorozat. Az „elkövetők” ugyanazok, mint korábban, azaz Tóth Enikő (Beszósz Manufaktúra), Szatmári Gergely (Fenevad chili), Buzás Tiborné (Nyúli „tüzes” chili) és Kola Károly (Karchili).

Irományaim előtt szeretek utánanézni a termékekkel kapcsolatos információknak. Az „Apokalipszis négy lovasa” esetében még egy lelkészt is felhívtam a teológiai értelmezéssel kapcsolatban. Azt hittem most könnyebb dolgom lesz, mert valami rémlett a négy muskétással kapcsolatban, bár D’artagnan-on kívül a másik hármat nem tudtam volna nevesíteni. Azt hittem a Négy muskétás Dumas önálló műve, de mint kiderült „A három testőr” című regényének egy szabadon értelmezett adaptációja, mely alapján készült filmek tették népszerűvé a lőfegyveres katonákat, annak ellenére, hogy D’artagnan valós történelmi személy volt. (Na ennyit az irodalmi ismereteimről…. Hozzáteszem a filmeket sem láttam. Nem vagyok egy mozirajongó.)

De akkor most már térjünk a tárgyra. Tehát adott egy közösen létrehozott kollekció, azonos design-al, azonos (100 ml-es) nyakas üveges kiszereléssel. A grafikus-tervező kiváló munkát végzett, stílusában valóban tükröződik a 17-18 század Franciaországa. A címkék szélére jutottak a kötelezően feltüntetendő dolgok, melyek felragasztás után az üvegek oldalára kerültek, így nem rontották el az egyébként tökéletesre sikerült grafikát.

Az általam elsőként megkóstolt szósz a Porthos volt, melyet a Beszósz Manufaktúra készített el. Összetevői: pritamin paprika, sárgarépa, vöröshagyma, almaecet, 7POD brainstrain chili, cukor, citromlé, só, fűszerek és természetesen tartósítószer. Színében narancssárga, textúrája egyenletes. Illata egy kicsit retro menzakonyhára emlékeztet, gondolom a sárgarépa miatt. (De utáltam gyerekként a répafőzeléket. Most sem szeretem, de most már nem kapok pofont, ha nem eszem meg.) Az illat után elbizonytalanodtam, hogy mi vár rám kóstolás alatt, de szerencsére kellemesen csalódtam, mert egy finom ízvilágú, közepesen erős szószt éreztem a nyelvemen. Dominál az édeskés íz, majd pár másodperc múlva jönnek elő a savak és a fűszerek. Gondolom a barnacukor a répa egyébként is karakteres cukortartalmát felerősíti. Ezt a szószt elsődlegesen sültek mellé tudnám ajánlani, valamint olyan street food ételekbe, melyekben karakteresebb húsok vannak. (Pulled pork szendvicsek, hamburgerek.) A csípőssége pont ideális, ettől erősebb nem biztos, hogy jót tenne neki.

Másodjára a Fenevad chili Aramis nevű készítményét teszteltem. Ennek összetevői: kápia paprika, chili (nem nevesítve), paradicsom, mirabolán-ecet (na, ezt sem hallottam még), nádcukor, füstölt só és fűszerek. A füstölt só jól hangzik…. Színében gyönyörű élénkpiros, az illata erősen paradicsomos. És nem csak az illata, az íze is olyan, mintha paradicsomba harapnék. Fűszerek és a füstölt só nem is igazándiból érződik benne, viszont ez előny olyan esetben, amikor nem akarjuk egy-egy étel ízét elvinni fűszerezéskor, mint mondjuk egy halászlé esetében. Elsődlegesen ételek főzés közbeni, fűszerezésére ajánlom, különösen magyaros fogásoknál.

Az előző kettő a közepesen csípős kategóriában készült el, viszont a következők már az extremitás határát döngetik.

A Nyúli „tüzes” chili megálmodója Buzás Tiborné – Kata – akit nyugodtan nevezhetünk a hazai chilis társadalom motorjának és összetartójának. A kollekcióban ő alkotta meg D’artagnant, aki talán a legismertebb név az összes közül. A sorozat sárga tagja, melynek alapja a Trinidad Moruga Scorpion Yellow paprika, paradicsommal, metélőhagymával, fokhagymával, sóval és balzsamecettel. Egyszóval nincs benne sok minden, de ehhez a paprikához nem is kell, mivel meglehetősen sajátos aromával rendelkezik alapból. Szerencsére a szósz íze, illata, textúrája hozza a magas minőséget. Meglátszik, hogy nem kezdő gyártó kezei közül került ki. Egyébként csípősségre nem olyan vészes, mint gondoltam. Az aroma és az íz sokkal dominánsabb, mint a kapszaicin ereje és ezek tartósan meg is maradnak. Mivel nem olyan veszélyesen erős, ezért felhasználhatósága sem annyira korlátozott. Ételek főzés közbeni és azt követő ízesítésére ugyanúgy kiváló, mint óvatosan húsokra, pizzára csepegtetve, vagy akár street food fogások bolondítására.

Végül, de nem utolsó sorban jöjjön a negyedig muskétás, azaz Athos, akit Kola Károly – Karchili - készített el. Róla két dolgot érdemes tudni. Egyrészt nem finomkodik, amikor a csípős paprikát adagolja a készítményeihez, másrészt – véleményem szerint – neki van a legötletesebb logója a hazai chilis kistermelők körében. Az Athos nevű szósz képviseli a sorozatban a BBQ vonalat, azaz a sültek (és itt nem csak a klasszikus BBQ módszerrel készített húsokra gondolok) hagyományos fűszerét. Egy igazi BBQ szósz ízében összetett, azaz sós, édes, savas és fűszeres is egyben. Egy kis füstaroma még többet tud rajta dobni. Ennek a készítménynek az alapja a cékla (!), melyet füstölt jalapeno paprika, Black Butlah, Carolina reaper, vöröshagyma, fokhagyma, koriandermag, ecet, só és nádcukor bolondít meg. Ízében valóban benne van minden, amit egy BBQ szósztól elvárunk. Ebben talán a savasság dominál az ízorgiában, de a fűszerek is erősen jelen vannak. Viszont nem olyan erős, mint amit vártam, de ez csak előnyére válik, mert így az ízeket nem nyomja el a kapszaicin ereje. Nehéz minimum közepesen erős és igazán jó BBQ szószt készteni, de most sikerült. Igazi különleges ízesítője lehet bármilyen sült, vagy grillezett húsnak, zöldségnek.

Négy különböző kistermelő, négy különböző szószát ismerhettük meg. Mint az „Apokalipszis négy lovasának” ennek is valószínűleg nagy sikere lesz. Azonban ez is csak korlátozott darabszámban áll rendelkezésre, mint unikális termék. Ettől függetlenül ez a sorozat tökéletes választás bármely kapszaicin-bolond részére, vagy akár karácsonyi ajándéknak. Hogy mi lesz a jövő? Azt még senki sem tudja. Bár a Nyúli „tüzes” chilit ismerve nem kizárt, hogy még több kistermelőt összefog a közeljövőben és megalkotja az „Egyiptomi tíz csapást”. Mint blogger azt mondom, hogy „Úgy legyen – Ámen!”

A muskétások vásárlási lehetőségekről kérek mindenkit, hogy érdeklődjenek a gyártók közösségi oldalain, melyek az alábbiak:

• https://www.facebook.com/Nyulituzes
• https://www.facebook.com/beszosz
• https://www.facebook.com/fenevadchili
• https://www.facebook.com/hottestchillies

Valahogy alaptermészetem azt diktálja, hogy folyamatosan figyeljem a múlt változásait, vagy éppen az állandóságot. Szeretem többször elolvasni egy-egy könyvet, megnézni régebben látott filmeket, vagy visszamenni évekkel korábban meglátogatott helyekre. Ugyanígy kíváncsi vagyok régebbi ismerősökre, barátokra, hogy miként alakult az életük a legutóbbi találkozásunk, beszélgetésünk óta.

Így vagyok Baracsi Enikővel és Balla Zolival – az Ínyenc Chilikert tulajdonosaival – is, akikkel bár gyakran levelezünk és időnként össze is futunk egy-egy rendezvényen, mégsem tudunk minden új infót részletesen kibeszélni idő és lehetőségek hiányában. Most erre sort kerítettünk, melyet meg is osztok a blog olvasóival.

Kicsit több mint hat éve mutatkoztatok be a blogon. Azóta milyen változások történtek az életetekben?

Az említett cikk írásakor az állományunk nagyobb részét Debrecenben termeltük egy ismerős által felajánlott területen úgy, hogy közben Nyíregyházán éltünk. Nem mondom, hogy a két település egymástól Makó-Jeruzsálem távolság, de a napi feladatok miatti átjáráshoz azért messze van. Másrészt idővel rájöttünk, hogy nem feltétlenül van szükségünk annyi terményre, amennyit az a kert le tud adni, így elhatároztuk, hogy minden nyíregyházi termesztési nehézség (a sűrű kiskerti parcellák miatt a kártevők és kórokozók terjedése) ellenére visszahozzuk a chilikertet. Az akadályokkal azért eddig szerencsésen sikerült megbirkóznunk.

Akkoriban meglepődtem, hogy 60 féle paprikafajtátok volt, holott a legtöbb kistermelő lényegesen szűkebb palettával dolgozott. Ez a diverzitás megvan még most is?

Makacson vonzódunk a sokféleséghez, minél színesebb, különösebb formájú egy termés, annál jobban szeretjük. Ez nem csak a paprikára és paradicsomra igaz, hanem szinte minden egy szezonban megtermelhető zöldségre, fűszernövényre vagy kerti dísznövényre, így idővel nemhogy csökkent volna, hanem növekedett a faj- és fajtaválaszték. Ez persze a kert mérete miatt időnként komoly fejtörést és kompromisszumot igényel, így nem is minden fér el egy éven belül a kertben, de hogy a fajtákat fenntarthassuk jellemzően 2-3 évente térünk vissza egy adott növényhez. Ami kikerült a termesztésből az azért, mert egyszerűen kipusztult, nem tudtuk újra vetni, vagy nem kelt ki. A tőszám viszont csökkent, már csak a kert mérete miatt is, de adott évek között is komoly ingadozást mutat

A termékkínálat is jelentősen bővült ismereteim szerint.

A termékek köre folyamatosan bővül. Jön egy hirtelen ötlet, ami vagy egyből termékké válik, vagy hosszú hónapok után érik azzá, ami időnként ott motoszkál a fejünkben és nem hagy nyugodni, amíg el nem készül.

A nevünkhöz híven próbálunk a különlegesebb, ízletesebb termékek felé tendálni. Jellemzően az enyhébb vagy közepesen erős vonalon, hogy a bátortalanabb emberek is kóstolhassanak, nekik is tudjunk kedvezni az enyhébb termékekkel. A szószok között megtalálhatóak a füstölt, gyümölcsös és különböző földrészek-nemzetek konyháihoz passzoló ízvilágú termékek. Tervünk az, hogy minden földrészről legalább 1 jellegzetes ízvilágot bemutathassunk.

A fajtagazdagság áldásos hatása miatt számtalan színes chiliporunk, szárított paprikánk is van, ez Igazi „vevőmágnes” a vásárokon, fesztiválokon.

Azt hiszem, bátran mondhatjuk, hogy a kandírozott chilink, ami jelenleg 3 változatban létezik igazi unikum kishazánkban, de lehet az egész régióban. Ez is egy fagyoskodó piacozás alatt született meg a fejemben és gyorsan bele is vágtam, akkor még nem sejtve, hogy micsoda pokoli macerát veszek a nyakamba. A vevők viszont szeretik, szívesen kóstolgatják.

Mik a legnépszerűbb termékeitek?

Egyébként érdekes a kérdés. Az évek alatt egyfajta változást érzek ebben. Korábban jóformán kizárólag a legerősebb natúr krémek és őrlemények fogytak. Kisebb vidéki rendezvényen még mindig ezeket keresik, de a fogyasztók edukálódásával egyre inkább a különlegességek vették át a vezető szerepet.

A jalapeno savanyúság egy sikertörténet. Lassan oda jutunk, hogy bármennyi lenne belőle az is elfogyna. Ezért is termesztünk belőle idén többet, mint a korábbi években. A jalapeno egyébként nemcsak a savanyúságunk alapanyaga, készülnek belőle szószok, van füstölt por és tört paprika, kandírozott paprika és grillezett karibi jellegű krém. A felhasználási módja szinte végtelen és mi is imádunk vele dolgozni, kísérletezgetni

A mangós füstölt chipotle és a szárított ancho is népszerű vevőink körében. A színes Himalája sóval készült malmaink, díszdobozos válogatásaink főleg ajándék célra készültek, ünnepek idején ezeket is szívesen vásárolják.

Egyre többet mutatkoztok chilis rendezvényeken a korábbihoz képest. Jelenleg mik a legfőbb értékesítési területeitek. Hol jelentek meg rendszeresen és hol alkalmanként?

Havonta 2 alkalommal kitelepülünk a Hajdúság Éléskamrája termelői piacaira, itt már több mint 2 éve rendszeresen megjelenünk, a vásárlók ismernek minket, visszajárnak a kedvelt portékákért.

Tavasztól őszig tudatosan keressük és látogatjuk a környék és a régió tematikus vásárait, fesztiváljait, ahol a látogatók nyitottak az újdonságokra, érdeklődnek, szívesen beszédbe elegyednek és kóstolnak.

A tematikus chilis rendezvények az év „ünnepei”, itt nemcsak a legkifinomultabb ízlésű vevőkkel találkozhatunk, hanem termelőtársakkal is, ami külön öröm számunkra.             

A vegyes, színes chilicsokor is úgy tudom népszerű a vásárlók körében. Ennek honnan jött az ötlete? Milyen fajtákat alkalmaztok a csokrok összeállításánál?

Igen! Minden ősszel sláger nálunk a színes, friss paprikacsomag, amelybe igyekszünk a legváltozatosabban összeválogatni a friss terméseket. A paprikacsokrokba enyhébb fajták kerülnek, ezek többsége ismeretlen, olasz fajta, melynek magját egy termelőtársunktól kaptuk, pontosabban cseréltük. A paprikák alakja gömb alakú, csoportosan növő, felálló. Ezen felül Black Pearl-t és Etnát is használunk hozzájuk.

Egy időben belefogtatok egy „speckó” kukoricás projektbe, különleges fajtákkal, melyből különleges liszteket, tortillalapokat gyártottatok. Erről mostanában nem sokat hallani. Mi lett ebből?

A kukoricából készített tortillákba kísérletként vágtunk bele, mivel az Enikő által megtermelt színes, különleges fajták nagyszerű alapanyagul szolgáltak hozzá. A gyártás folyamatát azonban nem sikerült elég hatékonnyá tenni, erre egy konkrét kisüzemet kellene építeni, ez viszont a felemás piaci fogadtatás miatt nem lenne egyelőre megtérülő. A legtöbben megragadtak a jellegtelen búza tortillánál és sajnos nem is nyitottak semmi másra. (Tapasztalataim alapján a keleti országrészekben különösen és szinte betegesen maradiak az emberek. – szerk.)  Időnként saját célra készítünk tortillát, illetve lehet a későbbiekben talán felélesztjük a „bátorságpróba” extra erős tortillachipszünket is. Ez azonban még a jövő zenéje, annyi más ötlet jár a fejünkben, hogy egyelőre nem vágtunk bele.

 És a kandírozott chilivel mi újság? Ha jól tudom Magyarországon elég unikális terméknek minősül.

Nem tudok róla, hogy bárki itt Európa középső részén hasonlót készítene. Őszintén szólva nem is csodálom, mert rettenetesen macerás folyamat mire megszületik. Az ötlet onnan jött, hogy volt pár tő csípmentes habanada és trinidad perfume paprikánk, amivel nem tudtam mit kezdhetnék. Majd megvilágosodtam, olyan finom aromájúak, de egyáltalán nem csípnek, hogy ez kandírozva biztosan elnyerné a gyerekek tetszését is.

Népszerű is lett, mikor egy Halloween tematikájú vásáron debütált, átütő sikerrel a kisgyerekek körében. Aztán hogy a felnőttek se maradjanak „nasi” nélkül elkészült a télies fűszerezésű kandírozott jalapeno, a Cowboy Candy, majd idén a „középhaladó” színes kandírozott habanero is. Fagyos téli piacokon, vásárokon én is előszeretettel fogyasztom, hogy kissé átmelegedjek tőle.

Bevallom őszintén mostani bejegyzésem szerkesztésénél sokáig úgy éreztem magam, mint a hat hónapos állapotos lány, akinek akkor akarják beadni az esemény utáni tablettát.

Történt ugyanis, hogy szokás szerint interjúalanyaimnak részletesen utánanézek az interneten és nem csak közösségi oldalakon, hanem általános keresőben is. Azt sejtettem, hogy nagyon sok találat lesz a Gourmet&Delicious Manufaktúra, valamint a Kertportál magazin alapítójának – Vargáné Topor Erikának – a nevére, de azt még én sem gondoltam volna, hogy ilyen nagy számú írás jelent meg róla a világhálón a brandépítéstől a gasztronómián keresztül, a kertészeti tanácsadásig. Egy kicsit be is pánikoltam, hogy mi újat tudnék még írni róluk, de most a chili (ismét) mentőővet dobott, ugyanis ezen szegmensben nem túlzottan széles az internet informatív kínálata a vállalkozást illetően a közösségi média kivételével, annak ellenére, hogy a Gourmet&Delicious Manufaktúra múltja 2015-ig nyúlik vissza.

Varga Szabolcs agrármérnök, növényvédelmi szakmérnök és állattenyésztő, valamint - mindig mosolygós felesége – Vargáné Topor Erika kertészmérnök, és közgazdász mérnöktanár idén már húsz éve úgy döntöttek, hogy alapítanak egy kertészeti magazint, majd az élet úgy hozta, hogy mellette egy családi gazdaságot fejlesztettek fel az önellátásból az árutermelő tevékenységig. De erről meséljen Erika részletesebben.

Hogy kerültetek Tabdira Budapestről? Egy olyan környezetbe, ahol mind a talaj, mind az éghajlati adottságok sem a legtökéletesebbek a kertészkedéshez, legalábbis sokszor több erőfeszítést igényel, mint az ország sok-sok részén.

Ez részben egy hosszú és szomorú történet eredménye, hogy valójában itt kötöttünk ki. Egyrészt az egészségünk végett gondoltuk, hogy eljövünk Budapestről és saját élelmiszereinket megtermeljük, hogy ezzel segítsük életünket, egészségünket. Másfelől egy balul elsült munka miatt jöttünk le, ami kiderült mégsem olyan szép, hogy igaz legyen, de addigra már leelőlegeztünk egy picike házikót és végül ittmaradtunk. Ha innen nézzük még jó is lett a mese vége, hiszen egy virágzó manufaktúrát teremtettünk a tabdi homokon.

Elsődlegesen önellátásra rendezkedtetek be, majd később jött a többlettermelésből adódó feldolgozás. Mi adta az ötletet, hogy chilivel is foglalkozzatok egyéb termékek (lekvárok, fűszerkeverékek stb.) mellett?

Szabolcs is és én is szakmánkból adódóan rajongunk a sokféle különleges zöldségért és növényért. Már Budapesten is volt a parányi minikertünkben a chilitől kezdve az uborkán át mindenféle. Valamikor  száraztésztával kezdtünk, nagyon is jól ment, de a vevők elkezdtek a tészta mellé szószokat keresni. Jött a kérdés, hogy ha már van egy szószból csemege, lehetne csípős is. Onnantól már minden jött magától, hogy „miért nincs erősebb?”

Persze egyéb összetevőkből is jelentős a fajtakínálat.

Rengeteg féle fűszerkülönlegességünk is van, én ahhoz vonzódom. Barbecue illatú rozmaringgal is lehet venni a lábamról vagy egy ritka kakukkfűfajtával vagy mentafajtával. Berendezkedtünk gyártásban is arra, hogy mivel elképesztően nagy termésmennyiségeink vannak már, miért is ne gyárthatnánk úgy, mintha egy „gourmet bolt” lennénk? Egyszer összeszámoltuk, hogy összesen 217 fajta zöldség, gyümölcs és fűszerfajtával dolgozunk. Van, amiből hatalmas tonnás mennyiséget termelünk, van, amiből csak érdekességként „limited edition” termékek jönnek ki. Ezt meg a vevőink is szeretik, hogy a „fix szortiment” mellett néha elő tudunk rukkolni egy újdonsággal, még ha nem is nagy darabszámban.

Olvastam egy korábbi cikkben, hogy kb. 60 féle chilit termeltek. Még mindig ilyen nagy fajtaszám, vagy azóta csökkentettétek? Mi indokolja, hogy ilyen magas fajtaszámot?

Mi nem vagyunk kifejezetten chilisek, bár nagyon sokféle chilink van, mert mint botanikai gyűjtés Szabolcs nagyon imádja őket és a fajtagazdagságukat. Mint különlegesség most is jelen van ez a diverzitás. Ezt a kertlátogatások alkalmával meg is lehet tekinteni. De az tény, hogy nagy mennyiséget nem termelünk mindenből. 10-15 fajta az, amiből igazán volument is tudunk termelni.

Igyekeztek a kertetekben bio, öko, organikus, permakultúrás növénynevelési, módszereket alkalmazni. Ez mennyire kivitelezhető a paprikák esetében, ami közismerten nem arról híres növény, hogy ezekkel a módszerekkel lehetne nagyobb mennyiségnél megoldani a növényvédelmet?

A chili tényleg nem olyan növény alapvetően, de nagyon sok olyan bio megoldás létezik, amit alkalmazunk, amitől ha nem is 100 % biológiai növényvédelemmel, de igencsak keveset permetezünk vegyszerrel, az is inkább eseti jellegű. Volt olyan év, hogy egyáltalán nem használtunk kemikáliát, de volt olyan is, amikor atkák ellen kétszer kellett mindössze permetezni. Nagyon sok olyan háttértudást  szedtünk össze az évek során, hogy a lehető legtermészetesebb úton is tudjunk termelni. Ennek a fő oka az, hogy mi valóban azt esszük, amit a pultra is kirakunk, így a rengeteg allergiánknak köszönhetően nem is kockáztatnánk meg, hogy valami baj legyen. Ezt a vevőink is tudják, hiszen sok „mentesen” étkező és tisztán étkező vásárlónk, partnerünk van, akik szintén egészségügyi okból kezdtek el odafigyelni az adalékmentességre vagy akár a környezettudatos termelésből származó alapanyagokra. Ettől függetlenül hangsúlyozom, hogy nincs tanúsítva a biotermesztés nálunk, mert hiányoznak bizonyos feltételek, pl. védősávok.

A tápanyagutánpótlást miként biztosítjátok?

A chilik esetében van műtrágya, de messze nem annyi, mint amit a legtöbben használnak rá. Nagyon sok a komposztunk. 100 köbméteres mennyiségeket használunk éves szinten el saját komposztból, illetve azért is tartunk állatokat, mert az állati trágyát dolgozzuk össze az ősszel kikerülő növényi részekkel. A kertben megvalósuló biológiai körforgás az, ami megadja az egészséges növényeket a kertben. Rengeteg jótékony és élő készítményt használunk, mint pl a nanotechnológiás készítmények, melyekben növényi fermentumok, jótékony bacik és gombák vannak. Állatoknál és növényeknél egyaránt használjuk, hogy minél élőbb komposztot kapjunk. Növeljük a homokos talaj humusztartalmát és előszeretettel használunk illóolajoktól kedve minden olyan növényi ázalékot és kivonatot, ami segíti a növények jó fejlődését. Szabolcs nagy mágusa amúgy a tápanyag-utánpótlásnak, az évek során elképesztő tudást szedett fel a meglévő mellé, így kettő szakvégzett ember tudása összpontosul a kertben is, ami látszik a végeredményen.

Van valami olyan módszer, amit csak a paprikák esetében alkalmaztok?

Ez jó kérdés… Talán azt mondom, hogy nincs, de mégis van. Szabolcs rendszeresen „metszi” a paprikákat még szabadföldön, fóliában is. Mivel mi nem monokultúrával dolgozunk, hanem a talajtakarás mellett a takarónövényektől kedve az egymást segítő növények társulásban való használatával együtt, így nálunk maga az egész termesztés nem a megszokott módon zajlik. A szilvafákra felfutnak a babok és tökfélék, a paprikasorok között uborkából van a talajtakarás, de a paradicsom mellett és között is kukorica van. Ennek egyrészt az az oka, hogy a lehető legjobban kihasználjuk a rendelkezésre álló területet, másrészt a talaj hűtése és árnyékolása is szerepet játszik, mert mi a Homokhátságon vagyunk. (Ez a metszés, talajtakarás és a növénytársítás megérne egy önálló blogbejegyzést…. – szerk.)

Szoktak tanácsot kérni tőletek kifejezetten paprikatermesztéssel kapcsolatban?

Természetesen igen. Illetve a bemutató kertünket is azért hoztuk létre, mert éves szinten nagyon sokan kíváncsiak a termesztésre és így szinte adott volt, hogy időszakosan megnyissuk a magánkertünk bemutatókertrészét is az emberek előtt. Nem bármikor, hanem előre kiírt események formájában. De ott meg lehet ismerni kicsiben a termesztéstechnológiáink különböző formáit is. Emellett tanácsot kérnek tőlünk mindenféle zöldség és dísznövényben, de még vágott virágos, gerberás partnerünk is van, hiszen a Kertportál magazin az elmúlt húsz évben pont szaktanácsadóként segítette a hobbikertészeket és a termelőket egyaránt. Kérdés esetében az ajtónk nyitva szokott állni, és ha tudunk, segítünk.

Van egy walipini házatok is. Ha jól tudom az országban az első. Abban próbáltatátok a paprika termesztését? Ha igen mik voltak a tapasztalatok?

Sok helyen úgy jelent meg - bármennyire is nem a mi szánkból hallották - hogy az ország első walipini házát mi építettük meg. Ez így nem igaz, mivel a walipini technológia sok szempontból már a bolgárkertészek idejében is jelen volt száz évvel ezelőtt is. Az Alföldön lehetünk talán az elsők és igen, egy nagyon jó találmány. Sokáig csak abban tudtuk megnevelni a palántáinkat. Bár ezt kinőttük és már jóval több felület kell a palántaneveléshez is, de jó tapasztalatszerzés volt. Sok hiedelem van a walipini házakról az interneten, de ki merem jelenteni, hogy ennek a fele sem igaz. Ezt a saját bőrünkön tapasztaltuk meg. Amúgy egy rendkívül jó és célszerű fóliaházforma, ha lehet így mondani.

Mik a legfőbb készítményeitek? 

Mi elsősorban szószkészítőnek mondjuk magunkat. Bár vannak fix tömény, csak chiliből készült termékeink is, 6-8 fajta, szép színesek és érdekes fantázianevűek, de alapvetően mi főleg a szószokat mondanánk a fő vonalnak. Nyilván a nemzetközi lekvárversenyen arany, ezüst és bronzérmes lekvárjaink és chutney-aink sem utolsók a listában, de volumenben a szósz viszi a prímet.

Gondolom, van kedvenc paprikafajtátok és kedvenc csípős ételetek? 

Szabolcsnak sok kedvence van, ő az ízletes és bikaerősekért rajong, nekem az Aji Amarillo a nagy favoritom, de szeretjük a Shishito-t is például, ami egy japán superfood paprika. Még köretként is esszük és időszakosan van termék is belőle, bár inkább elfogyasztjuk mi magunk. (Meglep a dolog, mert a legtöbb chilis nem igazán rajong a Shishito-ért – Szerk.) Mi majdnem mindent lassan csípősen eszünk. Mivel Szabi rákapott a sous vide konyhai technológiára, így saját szószainkból „offkorsz” bepácoljuk a husikat és mehet is a tasakba. Így minden este más melegétel kerül az asztalra, hol egy Hot BBQ-s karaj vagy szűzérme, hol egy Karibi szószos nyúl vagy akár egy Habaneros mustárosan elkészített csirkemell, comb vegyesen. Én sokáig nem voltam igazán csípősbíró ember, de mióta elkészítettük a Tökmagos melegszendvicskrémünket, azóta egy M30-as rekesszel irigy módon magamnak félrerakattam belőle, hogy „Huss, el innen, az az enyém….” Én konkrétan mindenre meg tudom enni a palacsintán kívül, bár lehet ezzel is kipróbálom.

Merre tovább? Akár a kertészkedés, akár a chilik terén.

Mi a fejlődésben és fejlesztésben hiszünk. Akár a Kertportált kérdezed, akár a Gourmet & Delicious Manufaktúrát, mindkettőben csak azt ismerjük, hogy „A végtelenbe és tovább.” Tele vagyunk ötlettel és bár az élet néha citromot mutat, valahogy a végén limonádét csinálunk belőle még ilyen gazdasági helyzetben is.

Fotó: Vargáné Topor Erika

A magyar chilitermelők világában évről-évre erősödik az a tendencia, hogy megpróbálnak több lábon állni a termékkészítés mellett. Ez alatt azt értem, hogy nemcsak saját kistermelői szükségletükre, hanem értékesítésre is kínálnak palántákat, kielégítve ezzel sok-sok kapszaicinfüggő hobbitermesztő igényét, akik nem kívánnak bajlódni a palántanevelés szép, de annál macerásabb és kockázatosabb részével. Ennek a szegmensnek az egyik szereplője Ár Imre, aki az „Ár-Kert” nevű vállalkozásában finomabbnál-finomabb chilikészítmények mellett, jelentős kereskedelmi mennyiségben állít elő fűszernövény,- és chilipalántákat évek óta a vásárlói legnagyobb megelégedésére.

Ár Imre: Apai ágról dédszüleim már bolgárkertészetet működtettek a 20. század első felében, így valószínűleg némi genetikai hajlam is van a fóliás kertészet irányába a véremben. Őstermelőként a kétezres évek elején kezdtük a vállalkozást, először dísznövényekkel, majd ahogy a friss zöldfűszerek iránti igények megnövekedtek fűszernövényekkel is elkezdtünk foglalkozni.

Ekkor chiliről még nem volt szó?

Ár Imre: 2014-ben találkoztam egy kis cserepes chilivel előszőr személyesen. Ez annyira elnyerte tetszésemet, hogy elkezdtünk a fűszerek mellett chilipalántákat is nevelni, leginkább kisméretű – sokak által csak díszchilinek nevezett – fajtákat. Akkoriban ismertem meg közös barátunkat (és nekem „földimet” is) Jakab Zsoltot, aki jelentős inspirációt adott, hogy ne csak palántát termesszek, hanem meglássam a fantáziát és a lehetőséget a feldolgozásban is.

Családi kertészetként hívod a vállalkozást. Ez a gyakorlatban mit jelent?

Ár Imre: A családunk négy tagja, feleségem, két fiam és én vesszük ki a munka legjelentősebb részét. Menyem is sokat segített korábban, de most unokával fog megajándékozni, így ő most um. „szabadságon” van az Ár-Kert részéről.

Fűszernövényekre, vagy chilipalántára van jelentősebb kereslet a palánták esetében? 

Ár Imre: Egyelőre a cserepes, zöld fűszerpalántákra nagyobb az igény, de évről-évre növekszik a chilipalánták szegmensének a forgalma is. Paprikákból nagyjából húsz félét - főként törpe cserepeseket – nevelünk értékesítésre, de vannak igazán erős fajták is mint Jolokia, Moruga, vagy akár a Carolina, bár ezekből jóval kevesebb kerül a piacra. Ha mennyiséget kellene mondani, akkor nagyjából 6.000 db. chili palántát nevelünk. Ebből kb. 2.000 tő a törpe cserepes chili, 2.000 tő nagyobb méretű fóliás, vagy szabadföldi kiültetésű. A maradék kb. 2.000 tövet pedig saját használatra, feldolgozásra neveljük. Fajtakínálatban a Jalapenotól a Carolina Reaperig különböző csípősségű és feldolgozhatóságú fajták vannak.

Lakóhelyed környékét (Borsod megye) az „ország fagyzugának” hívják a gyakori tartós hideg és a kései fagyveszély miatt. Miként tudod a palántanevelés feltételeit megteremteni, ilyen körülmények között?

Ár Imre: Igen, Borsod valóban fagyzugos, mint ahogy említetted, de azért lehet itt is termelni. Nyílván a fagyveszélyre fokozottan oda kell figyelni és amennyire a lehetőségünk engedi fűtéssel, illetve takarással védekezünk. Fűszernövényeink jelentős része évelő növény, igy kevésbé fagyérzékenyek. Sajnos ez alól pont a chili a kivétel, emiatt erre kell fokozatosan figyelnünk.

Azért az a 2.000 tő amit magatoknak kiültettek elég jelentős mennyiséget tud teremni. Milyen termékeket készítetek?

Ár Imre: A mennyiségnek köszönhetően egy viszonylag széles kínálattal rendelkezünk az egész enyhétől az extrémig. Négy alap termékcsoportunk van um. krém, szósz, őrlemény és savanyúság. Ezekhez jön négy különböző chutney és négy féle ketchup. Vannak natúr és ízesített fajtáink. Csípősség tekintetében eleinte inkább az extrém vonalat képviseltük, de rájöttünk, hogy az enyhébb chilikre is ugyan olyan igény van és sokan kedvelik a kevésbé csípös gyümölcsös vagy éppen zöldséges termékeinket, így inkább azok válnak egyre inkább dominánssá a termékpalettán.

Nagyon sok fűszernövényetek van. Ezeket fel is használjátok a készítményeitekben? Intenzívebben fűszerezel, mint a versenytársak?

Ár Imre: Kevés fűszert használunk viszonylag, azokat is leginkább a chutney-khoz, valamint a ketchupokhoz. A chilis termékek esetében hagyjuk, hogy domináljon a paprika eredeti íze.

A vásárlók merre találkozhatnak veled és termékeiddel?

Ár Imre: Mostanra kialakult egy rendszer az értékesítésben. Borsodban havonta három állandó rendezvény van ahova járok. Ezek kézműves vásárok, melyek pillanatnyilag a biztos pontok a miskolci Búza Téri Piac mellett. Igyekszünk fesztiválokon is megjelenni, voltunk már Solymáron és Nagymaroson is, de természetesen a Miskolci Chilinapnak is rendszeres résztvevői vagyunk.

Ár Imrével személyesen Lillafüreden találkoztam, természetesen Chilinapon. Visszafogott szerénységével minden chilis kistermelőnek, és látogatónak a szívébe zárta magát. Remélhetőleg idén is megrendezésre kerül az esemény, így ismét találkozhatunk egy „csípős” szakmai és baráti beszélgetésre. Addig is sok sikert kívánok az idei szezonra!

Fotó: Ár Imre 

Sokat gondolkoztam, hogy milyen címet adjak mostani bejegyzésemnek, ami nem túl unalmas, vagy elcsépelt. Ekkor jutott eszembe az Áchili szlogenje, mert őket, mint kistermelőket és engem, mint bloggert a chilipaprika szeretete hozott össze, melyben segítséget jelentett a közösségi média valamint közös ismerősök is. De erről beszéljen Márkus Béla – a vállalkozás alapítója.

Áchili: A történet szerintem sokaknál ugyanúgy kezdődik. A család férfitagjai nemzedékek óta kedvelték a csípős ízeket, szerették, ha gyöngyözik a homlokuk az erős paprikától. Velem is édesapám szerettette meg az erős paprikát valamikor még serdülő koromban. Rendszeresen fogyasztottam a hegyes erőset, a cseresznyepaprikát a macskapöcsét és a csípős készítményeket. Majd eltelt közben közel negyed évszázad és egyszer egy győri piaci látogatáskor vásároltunk pár szem Habanero és Trinidad scorpion paprikát, melynek a magjait megszedtük és következő évben elvetettük. Ez valamikor 2012-ben történt. Na innentől kezdve nem volt megállás. Évről-évre bővítettük az állományt, mint mennyiségben, mind a fajták tekintetében. Természetesen ekkor már meghaladta a termésmennyiség a szükségleteinket, így osztogattunk paprikát barátoknak, rokonoknak is. 2015-ben már őstermelővé, 2018-ban pedig kistermelővé váltunk.

A nevetek gondolom a lakhelyetekből ered?

Áchili: Igen! Ácson születtem, itt is élünk, itt van bejegyezve a vállalkozásunk is. A településnév és a chili szavak „házasításából” született meg a név. (Ács egy Komárom-Esztergom vármegyei kisváros – szerk.).

Ha a család ennyire kedveli a chilit, akkor feltételezem a termelésbe és a feldolgozásba is besegítenek.

Áchili: A vállalkozásba az egész család besegít, kicsik és nagyok egyaránt. Ki így, ki úgy! Én a termesztésben és a feldolgozásban jeleskedem, feleségem – Réka - pedig a feldolgozásban, holott ő kevésbé szereti a csípőset. A nagyszülők is kiveszik részüket a mindennapokban, hol csak gyermek felügyelettel, hol a gondozásban, de sokszor szedésben és a feldolgozásban is!

A Magyar Ízek Versenyén kóstoltam már pár terméketeket, a füstös Jalapeno savanyúság kifejezetten ízlett.

Áchili: Chili savanyúságunk többféle is van. Készítünk cukkinival, uborkával, káposztával, almapaprikával termékeket, de ezen kívül chili krémeink, pelyheink,  poraink is vannak. Készítünk aszalt paradicsomot is, melyre büszkék vagyunk, mert 2020-as MÍV versenyén Bronz minősítést kapott a Napfény Íze nevű termékünk. Ugyanígy bronz minősítésű lett az általad is említett Füstös ecetes Jalapeno.

Akkor nem csak paprikát termeltek?

Áchili: Minden alapanyagot mi termelünk meg. A tő állományunk 2022-ben 1.200 db. abból 200 tő paradicsom. Paprikákból Trinidad Scorpionok, Reaperek, Habanerok, Bhut Jolokiák, Jalapeno, Cayenne a főbb fajtáink, de kisebb tőszámban egyebek is előfordulnak. Természetesen ezek mellett uborkát, cukkinit, káposztát stb. is termelünk, részben alapanyagként, részben saját fogyasztásra.

Az utóbbi 2-3 évben az erősevő versenyek is gyakoribbá váltak Magyarországon. Ezek szervezésében ti is tevékenyen részt vettetek.

Áchili: 2022-ben a Nagymarosi Csípős Fesztiválon megismerkedtünk Bóka Ödönnel, aki az éppen ott megrendezett chilievő verseny nyertese volt! Mint kiderült ő Európa Bajnoki negyedik helyezett chilievő. Ödön a termékeink egy részét meg is kóstolta, mely a langoloharapasok.hu weboldalon megtekinthető. Közben elkezdődtek a chilievő versenyek is. Az első Tatabányán, azután Győrben, melyekre mi is ajánlottunk fel az induló versenyzőknek termékeinkből. Ezek után az a megtiszteltetés ért minket, hogy a „3. Lángoló Harapások Chilievőt” mi rendezhettük meg Komáromban a Monaco Kávézóban. Itt 14 versenyző indult. Nagy siker volt rengeteg érdeklődővel. A nyertes itt is - mint az előző versenyeken - Bóka Ödön (Dönci) lett. Itt szeretnék köszönetet mondani a verseny megrendezésében segítőknek, akik a következők: Lángoló Harapások, Nyúli Tüzes Chili, Winners Garden, Hottie Chili, Póló Trend, Sipi Kert ,Dömperignon Chili, Best Hollywood Pizza és Burger és nem utolsó sorban a Monaco Cafe és Bar. Ígéretet kaptunk a főszervezőktől, hogy az idén megrendezendő országos turné keretein belül Komárom ismét az állomások közé kerül.

Az értékesítést miként oldjátok meg?

Áchili: Az értékesítést leginkább háznál oldjuk meg. Termelői piacra járunk havonta egy alkalommal és talán 4-5 vásáron veszünk részt az év folyamán! A három kisgyermekünk és egyéb elfoglaltságok miatt a rendszeres piacozás nem jöhetett szóba eddig, de nem zárkózunk el tőle a későbbiekben. Marketingben elsősorban a közösségi média színterét használjuk. Évről-évre nő a kereslet így is a termékeink iránt, így folyamatosan növelni kell az állományt, még ha kis lépésekben is. A vásárlók részéről pozitívak a visszajelzések így úgy döntöttünk, hogy a több, mit húsz darabos termékkínálatunkat nem bővítjük jelenleg. Épp elég ezek termékpályáját kezelnünk. Idén szeretnénk a Nagymarosi Csípős Fesztiválon is részt venni, mint az ország legnagyobb tematikus vásárán.

Látszik, hogy céltudatosan, lépésenként fejlődtök. Sok tapasztalatot igényelt, amíg ide eljutottatok?

Áchili: Igen! Voltak sikerek és kudarcok, mind a növénynevelésben, mind a feldolgozásban, mind az értékesítésben. Sokat kellett tanulnunk. Szerencsére ebben jelentős és önzetlen segítséget nyújtott hosszú évek óta Buzásné Kata (Nyúli Tüzes Chili) és Vincze Atilla valamint párja Grestyák Tündi (Winners Garden)! Hálásak vagyunk értük és barátságukért!

Ha már az Áchili szlogenjének első felével kezdtem a bejegyzésem, akkor a legtalálóbb a második felével befejeznem: … és az erő legyen Veletek!

Sok sikert kívánok!

Fotók: Áchili

Ha mesét írnék, akkor valahogy így kezdeném: egyszer volt, hol nem volt, a Magyar Tengeren is túl, a Nyúli Havasokon is túl, élt egyszer egy fiatal szőke herceg….

De mivel most nem mesélek, ezért inkább azt írom, hogy túl a Magyar Tengeren, túl a Nyúli Havasokon, él egy fiatalember. Ez a legény nem sokban különbözik a kortársaitól. Iskolába jár, szívesen bulizik barátaival, megfordul az utcán csinos lányok után, telefonjáról zenét hallgat suliba menet. Egyszóval látszatra teljesen hétköznapi életet él. Amiben mégis más Buzás Döme, mint a „Z generáció” többi tagja, az hogy 19 évesen céltudatosan belekezdett egy vállalkozásba kiérdemelve „Magyarország legfiatalabb chilis kistermelője” címet.

A mai világban ritka eset, hogy egy ilyen fiatalember mezőgazdasági-élelmiszeripari vállalkozásba kezd. Hogy indult ez a te esetedben?

Lehet meglepő lesz, de ez nálam nem most indult, hanem kb. 13 éves koromban, ekkor kezdett először édesanyám a chilivel foglalkozni. Amikor készítette az első szószait akkor mindannyian szenvedtünk a kapszaicin gőzben, de rengeteget nevettünk, és nagyon emlékezetes maradt. És mivel szerettem mindig is segíteni neki – még ha néha lábatlankodásnak is tűnt – hamar belémivódott a főzés és a konyha szeretete. Ezek a benyomások a későbbiekben befolyásolták a döntésemet, hogy a Krúdy Gyula vendéglátó technikumba felvételiztem vendéglátásszervezőnek. Sokat jártam édesanyámmal piacokra és vásárokra, figyeltem az embereket, a kommunikációt a potenciális, vagy tényleges vevőkkel, tanultam a kereskedelem írt és íratlan szabályait. Későbbiekben úgy terveztük mindketten, hogy átveszem az ő vállalkozását (Nyúli Tüzes Chili – szerk.), de tavaly decemberben úgy döntöttem, hogy csinálok egy saját márkát, mely másabb lesz, mint az övé.

Honnan jött a márkanév?

A karácsonyi sikerek után kezdtem el a márkanéven gondolkozni, hogy mi legyen, de édesanyám szerint kézenfekvő volt a Dömperignon név, hisz itthon mindenki Dömpernek hív.

Mit szólt a család, hogy te is bele vágsz egy „konkurens” vállalkozásba?

Meglepődtek, de örültek, hogy foglalkozok valami komoly dologgal. Édesanyám örült, hogy nem csak ő csinál chili szószt a családban, édesapám nem nagyon mondott semmit rá. A két bátyám megdicsért; jó fejek voltak. Ahogy egyre jobban belemerültem ebbe a „szakmába”, annál inkább világossá vált, hogy mi nem versenyzünk egymással, mert mindenki más ízűt, más fajtát csinál. Mi ketten úgymond kiegészítjük egymást, míg ő az erőseket, addig én a gyengébb szószokat csinálom.

Akkor jelentősek a különbségek a Dömperignon és a Nyúli Tüzes Chili készítményei között?

Úgy fogalmaznék, hogy vannak különbségek és hasonlóságok is.  Az én receptúráim inkább a modernebb ízvilágot tükrözik, addig a Nyúli Tüzes Chili a „retro” ízlést adja vissza, egy-két esetben némi csavarral. Amíg édesanyámról el lehet mondani, hogy az ország egyik legerősebb szószait csinálja, addig az enyém egészen gyengéd. Ami mindkettőnkben közös, hogy nem az tartjuk szem előtt, hogy lemarja valakinek a torkát, hanem inkább legyen íze. Mindketten ugyanazokat a fajtákat használjuk, csak én inkább fűszerként, édesanyám pedig alapanyagként.

 Hány termékből áll jelenleg a palettád? Pár mondatban bemutatnád ezeket?

Jelenleg tíz különböző szószom van, ezeket három erősségbe lehet besorolni.: Picit Dulva, Dulva és Nadon Dulva. Még mielőtt valaki meglepődne az elnevezéseken, szeretném megemlíteni, hogy ezeket a neveket a Brian Élete című filmből kapták. Nagyon szeretem ezt a humort, szeretem a filmet, és jól is tudom utánozni a Poncius Pilatus karakterét. (Ötletes lenne szerintem, ha egy-egy vásárban tógába öltözve árusítana Döme, kifejezetten raccsolós kiejtéssel. – szerk.)

Ötféle picit dulva szószóm van. Ezeknek a neve pedig: Lobelt vagy Ledfold, Költés Latol, Számszon, a szadiszta szatír, Fikusz Kukisz és Norciusz Maximusz. A Lobelt vagy Ledfold egy szilvás, barna sörös, picit édesebb szósz. A Költés Latol egy körtés, gyömbéres, fehérboros szósz, amit személy szerint bármilyen ételhez - melyben van hús - tudok ajánlani. Számszon, a szadista szatír sárgabarackkal készül. Ez egy édes készítmény, de inkább húsokhoz tudom javasolni, grillezéskor pácolásra. A Fikusz Kukiszra nagyon büszke vagyok, ami egy uborka relish jalapeno-val. Ezt eredetileg édesanyám csinálta a Nyúli Tüzes Chili név alatt, melyet egy kis újragondolással én is elkészítettem és nagy sikert aratott. Édesanyám benevezte a Magyar łzek versenyébe, ahol arany minősítést kapott. Bár ez engem annyira nem érdekelt, nagyon klassz érzés volt a visszajelzés, és tényleg nagyon büszke vagyok rá. A Norciusz Maximusz az egyik olyan szószom, amit az igény alkotott. Ez egy birsalmás, mangós és homoktövises alapú, amit keleti jellegű ételekhez javaslok.

Dulva szószomból három van.: Ponciusz, Punciusz Grimbusz és a Sziriusz, a szíriai összeszküvő. A Ponciusz, amire a legbüszkébb vagyok az összes közül. Ez egy füstölt jalapeno és habanero keverék egy kis fokhagymával és zöldfűszerekkel. Ez tényleg az, amit ha bárki megkóstol ízleni fog neki. Az első gondolat ami megszületett az emberek fejében egyből a füstölt kolbász. A mai napig nem tudom, hogy sikerült ilyen jól, de örülök, hogy így történt.

További kettő készítményem már a Nadon Dulva kategória: Blájen és Foltisszima. Blájenről az kell tudni, hogy ez egy füstölt sárga Trinidad moruga scorpion yellow szósz, sok zöldfűszerrel, míg Foltisszima már egy picivel durvább. Az egy Carolina reaper és Trinidad moruga scorpion red keverék oregánóval bazsalikommal, paradicsommal.

Vendéglátásszervezést tanulsz. Mennyiben tudod hasznosítani az ottani elméleti és gyakorlati tudásodat?

Az elméleti részét nagyon jól fel tudom használni, hogy mit, mihez készítsek. A gyakorlati részt is tudom alkalmazni egy bizonyos részig. Például bortésztás chilit tudnék csinálni, viszont nem az emberek igénye.

A szószaid – ahogy említetted – inkább az enyhe kategóriát képviselik. Ezek mennyire tükrözik a csípős ízekhez való vonzódásod?

Szeretem a csípős ízeket, viszont azt nem, ha az egész étel abból áll, hogy csíp. Kedvenc chili fajtám sincs igazándiból, de ha egyet mégis választani kellene, akkor a habarenot mondanám.  A chilis bab az egyik kedvencem, de sok más étel is van, amit szeretek egy kis csípőssel ízesíteni.

 Iskolatársaid mit szólnak a „különös” hobbidhoz? Viccelted már meg esetleg őket csípős ízekkel

Osztálytársaim már 9.-ben tudták, hogy az édesanyám chilivel foglalkozik, így könnyen elfogadták, hogy ilyen hobbim lett. Nem tréfának indult, de már mindenki nevet rajta, hogy a tavalyi évben az iskola tartott szakmai napokat és az igazgató helyettes - aki egyben az osztályfőnököm is - megkért, hogy vegyek részt ezen a szakmai napon, mutassam be, mivel foglalkozom az iskola mellett. Én eldöntöttem, hogy az iskolán belül főzők egy chili szószt. Az egyik követte a másikat és egyszerre csak mindenki elkezdte érezni, hogy Buzás Döme chilit főz. Nem kell szerintem megemlítenem, hogy a kapszaicin gőzben kivezényelték az iskola összes tanulóját, mert senki sem kapott levegőt rajtam kívül.

Merre tovább?

Mindenképpen szeretnék a chilivel hosszú távon foglalkozni, de szeretnék felsőoktatásban is továbbtanulni. Még nem tudom, ezt a két tevékenységet miként hangolom össze, de egyelőre nem is nagyon gondolkozok rajta. Idén az érettségire koncentrálok, a jövő pedig majd kialakul. Egyelőre megtaláltam a számításom és örömet lelek abban, amit csinálok.  

Úgy gondolom, hogy Buzás Döme és vállalkozása messze túlmutat azon, hogy chilit termel, dolgozik a kertben, saját ízlése szerint szószokat készít és piacokon értékesít. Persze ez nagy büszkeség önmagának, a családjának és nagy öröm a termékeit fogyasztó vásárlóknak. Azonban, ha azt vesszük figyelembe, hogy ez az aktivitás – sajnos – nem jellemző a korosztálya jelentős részére, akkor ez a tevékenység egy kiemelkedő példát mutathat sokak számára, melyet nagyon meg kell becsülni. A mezőgazdaság kertészeti ágazata nagyon kevés fiatal számára vonzó, mivel ez kemény munkát igényel. Nem titkolom, hogy egy szakképző iskolában dolgozok – igaz az ország keleti, gazdaságilag és társadalmi berendezkedésében elmaradottabb részén – így napi szinten látom azon fiatalok sokaságát, akik céltalanul, mindennemű konkrét tervek nélkül töltik el mindennapjaikat, véget nem érő hétvégi bulikon vesznek részt, vagy sokadkategóriás influenszer szerepben tetszelegnek, mert most az a menő. Amikor Dömét megismertem egy üde színfoltra, egy csiszolt gyémántra bukkantam, aki határozott elképzelésekkel rendelkezik a jövőjét illetően és tesz is érte.

Tervei megvalósulásához nagyon sok sikert, erőt és egészséget kívánok!  

Fotók: https://www.facebook.com/profile.php?id=100078472131333

A legutolsó blogbejegyzésemben a nagymágocsi illetőségű Evoatis örömkertől írtam. A közelmúltban ért az a megtiszteltetés, hogy egy majdnem teljes kollekciót kaptam kóstolásra - véleményezésre - a gyártótól, melyet ezennel is köszönök. A készítmények egy kivételével szószok a salsától a gyümölcsösig. A különcködést egy viszonylag egyedi termék jelenti, de erről később részletesen. 

A szószok kiszerelése és a design tökéletesen elnyerte a tetszésem. A termékek konzerves üvegbe kerültek, aminek jó pár előnye van a hátrányaival szemben, ezt fogyasztóként tapasztalatból tudom. Nagyon jónak találom, hogy itt sem mikroszkopikus mennyiségben vannak kiadagolva a cuccok, hanem igazi tenyérbe simuló 106 ml-es, illetve nagyobb üvegekbe, a jalapeno pedig "kisvödörbe". Így legalább normális méretű címkét is rá lehet tenni, amin rendesen elférnek a kötelezően feltüntetendő információk is. Egyébként a design tökéletesen visszafogott, egyszerűen a szolídsága miatt figyelemfelkeltő. Fehér alapon némi nemzeti szín, csípősségmegjelölés, név és infók. De nem is kell több. A vásárlók zöme szerintem igazi alföldi, keménykötésű legény lesz, aki nem hiszem, hogy a csomagolás stílusát nézi elsősorban. Nekem nagyon nem tetszenek azok a címkék, melyek tele vannak mindenféle színekkel, mintával, jelenetekkel csak közben meg fingom nincs, hogy tulajdonképpen mi is lehet benne, legyen az méz, lekvár, szörp, vagy chiliszósz. Itt látom a fedőcímkén a két kis papreszt, ergo bármely vásárba egyből odatévednék a standhoz. De ez így van jól. 

Orosháza és környéke az utóbbi időben egy meghatározó pólus lett hazánkban a chilitermesztők körében, körülbelül olyasmi, mint az úttörő korszakban Debrecen volt, vagy a későbbiekben Győr vált azzá. Ennek a spontán csípős kistérségnek az újabb szereplője Szabó Attila és az általa létrehozott Evoatis Örömkert Nagymágocson, aki termékeivel a héten debütál, természetesen a helyi községi Grill Party-n..

Mi inspirált abban, hogy chilitermeléssel és feldolgozással foglalkozz?

2019-ben egy baráti társasággal látogattunk el Nagyszénásra az évek óta szeptemberben megrendezésre kerülő gastro-, családi- és sportnapra. Az élet úgy hozta, hogy a főzőhelyünk közvetlenül az akkori Chili Warriors standja mellett volt. Én egészen addig igazi chilit nem ettem, bár az erőset mindig is szerettem, bár fizikálisan eléggé megviselt a másnap. És akkor egyszer csak megjelentek az Atiék (Vincze Attila – szerk.), ezzel a sok kis színes „üvegecskével”, amiről azt mondta, hogy „Gyere közelebb, nem fog fájni…, ez a chili”. Az első gondolatom az volt, hogy ez a szimpatikus fiatalember arcán Joker-mosolyával meg akar ölni, de annyira meggyőzően érvelt amellett, hogy nyugodtan kóstoljam meg, hogy végül is beadtam a derekam.  Ezt így utólag meg kell mondjam, hogy egyáltalán nem bántam meg, hiszen túl azon megismertem a chilik csodás világát, nem egy, hanem két nagyon jó baráttal lettem gazdagabb, hiszen ezáltal ismertem meg az Ati párját, Tündit is.

Először, nem igazán találtam szavakat, és ez nem a csípősség miatt volt, hanem azért, mert először szembesültem azzal, hogy milyen sokszínű a chili, hogy a különböző aromák, milyen összhangban vannak a csípősséggel, hogy hogyan játszanak az ember ízlelőbimbóival stb.  Lenyűgözött, és tudtam, hogy nekem ilyen kell, én ezt meg akarom próbálni, én ilyet szeretnék tenni az ételekhez, amit készítek, én ezzel szeretném kerekebbé, teljesebbé varázsolni azokat.

Nulla kertészeti ismerettel beszereztem az Atiéktól pár tő palántát (16 db), gondoltam talán lesz kettő, ami az ámokfutásaimat túléli, de vagy én nem voltam elég ügyetlen, vagy a chilik nagy túlélők. Gyakorlatilag 12 tő termőre fordult, ami bőven adott annyi termést, hogy frissen nem tudtam velük mit kezdeni, ezért úgy döntöttem, hogy megpróbálom őket valamilyen módon tartósítani, és így jutottam el a krémekig, szószokig. Szeretek enni – ami látszik is rajtam - és szerencsésnek is mondhatom magam, mert képes vagyok elképzelni ízeket, harmóniákat, akár hallás, akár receptolvasás útján. Szeretek főzni, szeretek kísérletezni. Ami tetszik, azt kipróbálom.  Sok-sok olvasás, beszélgetés, és természetesen jó pár finom ebéd és vacsora után, szerettem volna ezeket az ízeket bele varázsolni egy kis palackba.  Szóval nagyjából így kezdődött.

Persze ez még nem az a kategória, ahol üzletszerűen ténykedhetsz, vagy kereskedelmi mennyiséget termelj.

Amikor a chilis tevékenységemről beszélgetünk elkerülhetetlen, hogy ne merüljön fel a Vincze Attila neve, mivel döntően befolyásolja azt. Mint korábban említettem az első palántákat tőle szereztem be, akkor még nulla kertészeti ismerettel valamikor 2020-ban. Rengeteg olvasásnak, tanulásnak, utánajárásnak köszönhetően azt lehet mondani, hogy sikeres évet zártam, aminek az eredménye az lett, hogy én („Okoska Törp”) kitaláltam, hogy majd saját magamnak fogok palántát nevelni, szintén nulla ismerettel, mert az olyan vagány dolog. Rögtön rendeltem is 150 magot, gondoltam a végére csak sikerül 15-20 palántát felnevelni, ha nem, akkor majd jön a B verzió, aki ugye Attila… (Szerintem Szabó Attila szemében Vincze Attila, maga az Isten ostora – szerk.)  150 magból az első évben 135 növényem lett, többnyire különböző habanero-k, aji limo, madame jeanette, aji pineapple. Tulajdonképpen akkor még semmiféle koncepcióm nem volt. A palánták nevelése propagátorral, majd később egy több szintes polc átalakításával, hideg fehér spot megvilágítással történt, mylar fóliázva, ventilátor szellőztetés, totál hobbi szinten.

A későbbiekben a növények szabadföldbe kerültek kihelyezésre. A chilis hóbortjaimat mindig is támogatta a Párom, illetve Kiss Feri barátom, aki rengeteget segít(ett) a különböző műszaki problémák megoldásában. Itt már 2021-et írunk, és azért már a nyár közepén látszott, hogy bőven túllőttem a célon, ami a mennyiségeket illeti, amit én úgy értelmeztem, hogy nem vagyok én annyira ügyetlen, tehát lehet, hogy érdemes az árutermelési célú kertészet részével foglalkozni. Fura ezt így mondani, hiszen soha nem foglalkoztam ilyesmivel, de annyira jó kikapcsolódás ez a mindennapokból, olyan öröm látni fejlődni a növényt, hogy azt vettem észre, hogy a horgászat mellett szépen ez lett az új hobbim.

2021 őszére nem tudom mennyi volt a termés, de a szomszéd fagyasztója is az én chilimmel volt tele, így el tudtam kezdeni egyre többet kísérletezni, és a nagy számok törvényének megfelelően egyre több élvezhető szósz lett az eredménye, amit egyre több hozzám közel álló embernek mutattam meg, és kaptam többnyire pozitív visszajelzéseket. Az egyik ilyen alkalommal mutattam egy szószt az Atinak is, aki addig nyaggatott, a szó jó értelmében, hogy van olyan jó, amit csinálok, hogy nevezzek be az amatőrök versenyébe. Be kell vallanom, hogy nem igazán hittem abban, hogy esélyem lehet, de kíváncsi voltam, hogy egy szakértő, független zsűri milyennek látja a kreálmányaimat, így hat termékkel neveztem. December közepén egy szép vasárnapi napon ebéd utáni szundikálásból ébredezve csörgött a telefon, a vonal másik végén Buzásné Kata, a tőle megszokott hadarással tudatta velem, hogy az extra csípős kategóriát a Minimal Jeanette szószommal megnyertem. Én azt sem tudtam, hogy merre vagyok arccal előre, ez a nő meg benne a telefonban a 300 szó per perces sebességgel (szerintem volt az 500 is –szerk.), olyan lelkesedéssel beszélt a szószomról, hogy akkor kezdtem elhinni először, hogy ezzel érdemes foglalkozni. Azóta volt alkalmam a Katával is találkozni többször, jó kapcsolat alakult ki, és szintén sokat köszönhetek neki, rengeteget segít, egy igazi tündér. Ezen a versenyen egy másik szószom a Bella Donna grill kategória második lett. De ami a legfontosabb, hogy azok a készítmények, amik gyengébben vagy kifejezetten gyengén sikerültek - mert ilyen is volt - a zsűri írásos véleménye alapján újra kóstolásra kerültek, a konklúziók le lettek vonva, és át dolgoztam a receptúrát, gyártási technológiát. Hálás vagyok Ambrus Zolinak (Hotsauce.hu), illetve Neked is Tibi, hogy ezzel hozzájárultatok, kvázi ösztönöztetek a fejlődésre.

2022-re akkor egy még komolyabb állományt hoztál létre?

Hobbiszinten nagy, de kistermelőként nem. Összesen 150 tő jalapeno, 25-25 Madame Jeanette habanero, Habenero Hawaii Beach, 10 tő Carolina Reaper, 6-6 tő Moruga Yellow és Red, 5 tő Bhut Jolokia Strain II, pár tő Lemon drop.

Nem érzed nagynak a konkurenciát? Orosháza környékén van bőven chilis, mintha csak egy új hazai pólus alakulna ki a környéken. Itt van többek között a  Winners Garden, Viharsarki Chili, Tibchili, Hotsauce, Körös Chili.  Milyen a kapcsolatod a többi kistermelővel?

Véleményem szerint egy optimális gazdasági helyzetben - ami talán nem a mostani - sok termelő van, sőt sok jó termelő van, de mindenkinek van helye a kínálati oldalon, aki megfelelő minőséggel rendelkezik. Nem tartom őket konkurenciának, mert bőven másképpen látunk dolgokat, a termékek nem ugyanazok, hanem csak hasonlók. Én is fogyasztom más termelők termékeit - sőt van, amit kifejezetten szeretek is - ilyen pl. a Dömperignon Lobelt vagy Ledfold, ami nekem zseniális. Az idén volt alkalmam elkísérni a Winners Gardent Nagymarosra. Hatalmas élmény volt látni, hogy több, mint 30 termelő egymás mellett, egymással beszélgetve, egymást segítve ünnepelték a chilit. Szóval, az általad felsorolt termelők közül, azt már tudjuk, hogy a Winners Garden-nal nagyon jó baráti kapcsolatot ápolok. A Tibchilivel (Dobsa Tibor – szerk.) Nagymaroson találkoztam először, és kezdtünk el beszélgetni. Nagyon megnyerő, kedves emberek Tibi és a neje is. Ambrus Zoli (Hotsauce.hu – szerk.) sajnos messze volt tőlünk, csak annyi lehetőségem volt, hogy megköszönjem neki az értékelést. Rokonszenves srác, remélem lesz alkalmam jobban is megismerni a későbbiekben. A másik két említett termelőről hallottam, de nem ismerem őket személyesen.

Mik a főbb termékeid?

Engem annak idején ami a chili-ben leginkább megfogott az annak a sokszínűsége, az, hogy a csípős, ha megfelelően van adagolva, hogy képes élénkíteni más ízeket. Én igazából ezt szeretném megmutatni, ezt az élményt szeretném megosztani más, hozzám hasonló átlagemberrel. Éppen ezért a kezdeti portfólió is egy kíváncsi átlagember számára készült olyan termékekkel, mint egy füstös és pikáns grill szósz, ami Tipsy „G” névre hallgat, vagy egy egyszerű zöld jalapeno-ból készült Salsa Verde, ami mexikói fűszerezést kapott. De beszélhetünk még a  Bella Donna (Rendes Lány)készítményről, ami az olasz konyhát idézi meg, de ugye nem lennénk magyarok, ha nem lenne egy jó lecsós alapú Betyár krém, ami melegszendvicshez kiváló. És a végén nem maradhatnak el a klasszikusok sem, a jalapeno savi, a habanero krém, és ami a legfontosabb, amivel minden is kezdődött a Minimal Jeanette...

Az értékesítést milyen irányban szeretnéd folyatni?

Termékeim értékesítését közvetlenül a felhasználóknak tervezem személyes ismeretség révén, illetve rendezvényeken, falunapokon, vásárokon való megjelenésekkel, de ezt döntően a jelenlegi folyamatosan változó gazdasági helyzet fogja meghatározni, amihez próbálok minél jobban alkalmazkodni.

Élelmezésvezetőként napi szinten alapanyagok és ételek közelében vagy. Ez miként tükröződik a chilitermesztésben és csípős ételek fogyasztásában?

Van kedvenc paprikám, ami természetesen mi lenne más, mint a Madame Jeanette. Lenyűgöz a citrusossága, ez a paprika egyszerűen szerintem tökéletes. Ételekben inkább az enyhén- és közepesen csípős ízeket kedvelem, mert úgy gondolom, hogy ez az a kategória, ami számomra teljesebbé, harmonikusabbá tud tenni egy ételt. Kedvenc csípős ételem a minden is…. �Viszont az utóbbi időben jött egy ötletem, amit a közeljövőben el akarok készíteni: hagyományos krumpli alapú tésztából, chilis szilvásgombócot valami jó rummal megbolondítva...

Mit takar az EVOATIS ÖRÖMKERT megnevezés?

A lényeg az ÖRÖMKERT: minden, ami a chilivel kapcsolatos kikapcsol, feltölt energiával, megnyugtat, egyszerűen ÖRÖM… EVOATIS. Ez én lennék, gyárthatnék hozzá valami misztikumot, a fejlődésről, az evolúcióról, de az igazság az, hogy nincs semmi varázslat. Örömet nyújt, ha láthatom egy magból a növény és a termés kifejlődését, magát az életet.

Ehhez sok mindent nem tudok hozzáfűzni, csak annyit, hogy további örömeket kívánok a munkádhoz!

https://www.facebook.com/EvoatisOromkert

A Chiliyard egy 2017-ben indult egri válallkozás, melynek a vezetője Koletán Gergely - aki szerintem az egyik legszerethetőbb magyar chilis kistermelő. A válallkozás történetéről nem sokat kívánok írni, mivel a honlapjukon részletes leírás megtalálható, a kezdetektől a "multiba" jutás történetéig.  A közelmúltban kaptam Gergelytől egy átfogó kollekciót kóstolásra, véleményezésre, melyet utólag is kösönök neki. 

A termékekről általánosságban pár gondolat. Amikor átvettem a csomagot majdnem leszakadt a karom. Na nem azért, mert annyira gyatra a fizikumom, hanem azért mert a Chiliyard nem szerénykedik a kiszereléssel. A termékeik zöme 100, valamint 200 ml-es kiszerelésben kerül forgalomba, de a chutney-knak 330 ml-es (!!!) konzerves üveg az otthonuk. És ez nagyon tetszik nekem, jó marketingfogásnak is találom. Itt az ember érzi, hogy vásárolt valamit. Itt elfelejthetjük a kicsi "kőműves actimeles", meg a kisebbnél is kisebb konzerves üvegeket. Itt valódi - emberes - kiszerelést vehetünk a kezünkbe. Érezzük, hogy kaptunk is valamit a pénzünkért. A nagyobb kiszerelésnek további előnye a címkék tervezhetősége. Annyi információt kell feltüntetni egy kistermelőnek a piacra dobott terméken, hogy ez sokszor a design rovására megy, holott a legtöbb vevőt elsőre a külcsíny ragadja meg. Na ez itt teljesen rendben van, legyen az hatszögletű konzerves, vagy nyakas üveg. 

Ami még általánosságban elmondható, hogy a Chiliyard nem a szájletépős kategóriában utazik elsődlegesen. Bár van egy-két (csípősségben) felsőkategóriás készítménye, a termékek zömét alsó és középosztálybeli chutney-k, szószok képezik. Gergely sokkal inkább az ízekkel és az összetevőkkel játszik, mint a kapszaicinnel. Ezt meghagyja alapfűszernek. Igaz hogy van Magyarországon párezer teflonszájú, de a többség még mindíg a visszafogott csípősséget preferálja. Még egy pozitív marketingfogás. 

De ezek után lássuk a termékeket! 

Jalapeno-lime csiliszósz

2021-es Hungaricool győztes termék. Illatából ítélve csalamádé. Egyébként egy igazi jalapenozöld, homogén, megfelelő sűrűségű szósz. Hogy mitől csalamádé? Pl. a benne lévő 27% jalapenotól, meg vöröshagymától, ételecettől, cukortól, sótól, fűszerektől. Egyszóval mindezeket tesszük egy jó savanyúságba is. Szerencsére az édes-savas arányok megfelelőek, inkább az utóbbiak irányába eltolódva. A kollégáim is nagyon elismerően nyilatkoztak róla. Egészében véve azt mondanám el, hogy egy nem túl tolakodó, de mégis pikáns ízű enyhén csípős szósz. Elsődlegesen street food ételekhez ajánlanám, de mártások, szószok, relishek fűszerezésére is kiváló. Savassága nehezebb húsok által okozott teltségérzetét csökkenti. Enyhe csípőssége végett azok is szívesen fogyszthatják, akik egyébként nem kedvelik a perzselő kapszaicint. 

Áfonyás-ribizlis chiliszósz: 

Többször is előfordult, hogy a Chiliyard feljött nekünk - "paprikásoknak" - egymás közötti beszélgetéseinkben. Szinte egyből az Áfonyás-ribizlis chiliszószra terelődött a beszélgetés, mintha csak ez lenne az egyetlen terméke, vagy ez lenne a gyártó homlokára ragasztva különböző reklámokban. Még annak is ez ugrott be, aki eddig még nem kóstolta. Szerintem ez a termék olyan szinten meghatározza a későbbiekben is a gyártót, mint a Chili Hungáriát az Attila, vagy Kis Grófót a nézése és járása. Nem is csodálom hogy szinte mindenkinek megragad az emlékezetében ez a termék mert két kurrens gyümölcs az alapja. Az áfonya nagyon sokáig elérhetetlen volt Magyarországon, mivel a termesztésének körülményeihez nem igazán illeszkednek a hazai talaj és éghajlati viszonyok. Az utóbbi években azonban - aranyáron - be lehet szerezni a multikban a "ki tudja milyen eredetűt", vagy szezonban a keleti megyékben a Bihari- és Béli-hegységekben szedettet a piacokon. (Mellékesen megjegyzem, hogy egyre több helyen jelenik meg hazánkban is konténeres kertészetekben - szabályozott körülmények között - az áfonya, bár hosszú távú gazdaságos termesztésével vannak fenntartásaim.) A másik fő alkotóeleme a ribzli, ami viszont szinte kezd eltűnni Magyarországról, részben az éghajlatváltozás, részben a munkaigényessége miatt. Egyszóval unikális alapanyagokból készül. Ami hozzáadásra kerül, az nagyjából az, mint egy átlagos chilis szószban (fűszerek, kápiapaprika, chili, cukor stb.). A színe mélylila, textúrája egyenletesen homogén és tökéletesen sűrű. Nekem ami picit furcsa az a hozzáadott lilahagyma, ami elég karakteresen érződik az ízén és az illatán. Nem rossz, sőt húsok mellé nagyon is passzol, de elsőre mégi meglepetést okozott. Ízében a bogyósgyümölcsök savai a dominánsak a fokhagymával együtt. Szerintem tipikusan nemesebb húsételek mellé illik az ízvilága. Nagyon enyhén csípős, de kiváló receptúra. Kóstolás után mégjobban erősiti a fogyasztóban a  gyártó és a termék közötti kapcsolódást ez a szósz. 

Tokaji aszús-mézes hagyma-chutny:

Ismét egy Hungaricool győztes termék. Természetesen az alapja a  vöröshagyma, mely egész tömegének 74%-a. Tartalmaz még 7,4 % aszubort, balzsamecetet, cukrot, mézet, tartósítót, pektint, almasűrítményt és mustsűrítményt. Gondolom ez utóbbi aszúsűrítmény lehet, vagyis aszúbor mustjának a sűrítménye. Vagy nem is tudom. Igazándiból ami hozzáadásra került az leginkább arra jó, hogy a tömény vöröshagyma keserűségét elvegye. Textúrája olyan igazi chutny-s, tehát nem túl sima, de szerencsére nem is nagyon darabos. Olyan pont jóra sikerült turmixolni. Ízében egyértelműen a hagyma dominál és ez meg is marad. A többi ízvilág csak kiegészítő és nem is igazán karakteres, továbbá egyáltalán nem csípős. Az kétségtelen, hogy nem egy társasági étel, legalábbis ne azelőtt fogyasszuk, hogy esküvőre, fogadásra stb mennénk. Leginkább egyszerűbb, kommerszebb sültek mellé, street food ételekbe, vagy hamburgerszószokba, mártásokba ajánlom. 

Olaszos fűszerezésű hagyma-chutney: 

Ha felsorolnám, hogy  ilahagyma, paradicsom, paradicsompüré, paradicsomszósz az alap, tekinytélyes mennyiségű bazsalikommal, oregánóval, fokhagymával, rozmaringgal stb. ízesítve, és megkérdezném, hogy milyen ízvilágú termékről lehet szó, tuti mindenki rávágná, hogy olaszos. Hát persze! Ez sem más! Hamisítatlan olaszos hagyma-chutney. Színében olyan mint egy gyönyörű, rusztikusan téglavörös aszalt paradicsom olajban érlelve. Csípőssége gyakorlatilag alíg érezhető, így a gyerekeknek sem kell külön tésztaszószt, vagy pizzakrémet készíteni, ha ezzel fűszerezünk. Mert leginkább ezekhez ajánlom, de én mindenképpen ki fogom próbálni, hogy tortilla és/vagy pizzatésztába is keverek belőle. Nagyon bejött nekem, bár a kolléganőimet nem győzte meg! 

Füstös Egri Bikavéres szósz: 

Csábítónak tűnik a neve alapján. Bár az Egri Bikavérért - mint borért - annyira nem vagyok oda, de nem is tartom ördögtől valónak. A füstös ízt viszont imádom! Ezért vártam lelkesen, hogy megkóstolhasssam. Színében gyönyörű piros és szokás szerint szép síma texturájú. Illatában erősen dominál a vöröshagyma, de a paradicsom is megjelenik, holott nincs benne. Viszont tartalmaz cayenne chilit, ami sokszor paradicsomillatúvá tesz egy-egy szószt. Szóval nagy várakozással indultam a kóstolás elé, mert valami csodát vártam enyhe csípősséggel. Hogy mit kaptam végül is? Egy szinte teljesen csípmentes, erősen hagymás, kissé édeskés, diszkréten füstös, de mégis egyedi szószt. Hogy a csípősség mértékét érzékeltessem, teáskanállal magában kellett kóstolni, hogy valamit is érezzek. A gyártó elsősorban streed food ételekhez, grillzöldségekhez, könnyed virslikhez, sült húsokhoz, kolbászokhoz ajánlja. Igazándiból egy izgató, de nem túl karakteres szószról beszélünk. Számomra ez egy tipikus "nyári" kísérő, amikor is nem arra vágyok, hogy az ételtől is leizzadjak, hanem csak egy kis laza pikantériára a terasz alatt elköltött pecsenyém mellett. 

 Jalapeno - Barbeque Csiliszósz: 

Szerintem a Jalapeno paprika tökéletes választás egy BBQ alapnak, mivel visszafogott csípőssége révén szélesebb körben értékesíthető, továbbá az egyéb összetevők ízeit nem viszi el rossz irányba. (Kaptam is már eleget a fejemre, amikor a durván erős BBQ szószokat alulértékeltem, de vállalom és továbbra sem leszek hajlandó ezt a véleményemet megváltoztatni.) Ez is csak 2/10-es csípősségű a gyártó szerint. Összetevői között a paprikán kívül megtalálható a vöröshagyma, paradicsompüré, cukor, melasz, ételecet, só, fűszerek stb. Illata kellemes, íze meglehetősen összetett, melyben dominál a vöröshagyma és a fokhagyma. A cukor és az ételecet mennyisége pont megfelelő arányű, míg a melasz pikáns ízvilágot biztosít a terméknek. Ami szintén kiemelkedő tulajdonsága, az a nagyon selymes állaga, homogén textúrája. Engem jobban emlékeztet egy grill szószra, mint egy tipikus BBQ-ra, de szerintem így is egy kiválóan sikerült termék. 

Habanero-barackos pikáns szósz: 

Nem újdonság a hazai kistermelői piacon a habanero és barack kombinációja, ezen kívül is kóstoltam már hasonló terméket. Egyébként nem rossz kombináció, mivel a habanero erősségét a barack (kajszi és/vagy őszi) édessége tökéletesen ki tudja egészíteni. Nem beszélve arról, hogy ezek a gyümölcsök önmagukban is kellemesen aromásak. Ebben az üvegben a kétféle barack keveréke egészül ki a habanero citrusosságával, fűszerekkel, mindez kellemes visszafogott csípősséggel. Textúrájában szuper homogén, színében inkább az őszibarackdzsemre emlékeztet, mint a kajszilekvárra. Én egy 6/10 jelölésnél több kapszaicint vártam volna, de jó ez így, nem veszi el a csípősség a gyümölcsök alapízeit és a fűszerek nüansznyi karaktereit. (Esetleg a jelölést venném vissza 4/10, vagy inkább 5/10 fokozatba.) Ettöl függetlenül egy egész jó kis szósszal állunk szemben, ami kiváló lehet erősebben sózott sültek mellé, vagy igazi BBQ húsokhoz, akár marinád alapba, vagy sütés közbeni kenegetésre. Bár bátrabbak nyugodtan meglocsolhatják vele a túrógombócukat is! 

Habaneros-áfonyás chiliszósz:

Ha már a gyümölcsnél és a habaneronál tartunk akkor a kontinuitás legyen töretlen és kóstoljunk ismét egy - gyártó szerint - erősen csípős szószt. Az alapja az az áfonya, melyről már fentebb írtam, vagyis az egyik legnemesebb és napjaninkban ismét preferált gyümölcs. Meg ugye a habanero paprika, illetve a fűszerek és társaik (cukor, só, pektin stb). Gyönyörű mélylila színű, viszont kissé folyós állagú. Ízében dominál az áfonya fanyarsága és lilahagyma íze. Ez talán túlzottan is. Én szeretem a hagymát, de most pont nem ezt kerestem elsődlegesen ebben a szószban. Csípősségere ez vállalhatóan 6/10-es, ahogy a gyártó megjelölte, bár talán egy kevesebb csípősség még jobban felszabadítaná az áfonya savasan fanyar ízvilágát. Amit javaslok a fogyasztóknak, mindenképpen hűtsék be fogyasztás előtt a terméket, mert azáltal sokkal intenzívebb ízek szabadulnak fel. Egyébként bármely nemesebb hús mellé vállalható és ajánlható. 

Habanero - vinegar chili szósz: 

Na eljutottam az erősebben hullámzó vizekre. Ismét egy habaneros cucc, elsődlegesen ecetekkel (alma-, fehér- és vörösborecet) ízesítve, de nem hiányoznak belőle egyéb összetevők, fűszerek stb. sem. Mondjuk nekem ezekkel az ecetekkel elég erős fenntartásaim vannak és ezt már jónéhány bejegyzésemben megírtam, vagy megmondtam személyesen gyártóknak. Azt is tudom, hogy egy borvidéken készített szószban stílszerűek ezek az ecetek, melyek a termék illatában egyértelműen dominálnak a vöröshagymával együtt.  Egyébként a készítmény színében és textúrájában megfelelő, bár egy nagyon picit lehetne sűrűbb, úgyis konzerves üvegben van. Szerencsére ízében nem nyomja el teljesen a habanero friss citrusosságát ezeknek az eceteknek a keveréke, de akkor sem lenne rosszabb, ha csak ételecetet tartalmazna. De egyértelműen az ecet dominál. Csípőssége a gyártó jelzése szerint 8/10. Hááááát........ Azért annyira nem pörkölte le a nyelvem. Leginkább street food ételekbe ajánlom, különösen egy jó hambit fel tud dobni. 

Reaper-Ghost-Habanero zselés chilikrém: 

Ez a gyártó "nagyágyúja". A címke szerint 9/10 erősségű. Gondolom azért nem 10/10, mert nem csak reapert tartalmaz, hanem lágyítva van kissé enyhébb szellem chilivel, valamint középkategóriás habaneroval. Ezenkívül még tartalmazza a szokásos hozzávalókat, fűszerek, ecet, só stb. Elvileg zselatin is van benne, ettől függetlenül egy elég híg készítmény.  Éppen ezért adagolása a hatszögletű konzervesüvegből kissé macerás, jobb lenne egy "cseppőrrel" ellátott nyakas üveg. Színében gyönyörű piros, illatában pedig észveszejtően kellemes. Az az igazi paprika aroma, amit az ecet finoman kiemel és egyedivé teszi. Kóstolását csak óvatosan késheggyel mertem megtenni, de jól is tettem. A csípősség nem okozott csalódást, bár nem elsőre üt, hanem 20-30 mp elteltével tölt el. És egy igazi fűszertől - mert egy szósz ilyen erősségben csak fűszer lehet - igenis azt várom, hogy először ízeket érezzek, majd azt követően kapjak egy adag kapszaicint. Óvatosan adagolva készétekhez, vagy street food kajákhoz bárkinek ajánlom. Bőségesebben locsolva viszont csak a nagymenők játékszere lehet. Egyébként szerintem kiváló lett a kategóriáján belül. 

Ázsiai - Körtés - Feketefokhagymás UMAMI szósz: 

Ezt hagytam legutolsónak. Egyrészt mivel erre voltam a legkíváncsibb, másrészt ez kifejezetten nem is nevezhető csiliszósznak sem. Csípőssége állítólag 1/10, de szerintem pohárszámra kellene inni, hogy ez érezhető legyen. De ennek nem is ez a lényege.

Hogy mit is takar az hogy umami, azt szerintem sokan nem is tudják. Mindannyiunk kisokosa - a Wikipédia - szerint az alábbi: 

"Az umami az alapvető édes, savanyú, sós és keserű íz mellett az úgynevezett „ötödik íz”. Megtalálható például a paradicsomban, a sajtfélékben, a halfélékben, a spenótban és a japán konyhában használt konbu nevű barnamoszatban (Laminaria japonica). Gyakorta használják ízfokozóként. A keleti konyhákban az umami alapvető fontosságú, nyugaton leginkább „erőteljesen kellemes ízként”, „kínai ízként” vagy „húsízként” jellemzik. Az umami észlelésére képes ízlelő receptorok a nyelv egész felületén megtalálhatóak."

Egyszóval az umami egy tipikus összetett íz, melyet meghatározni és leírni meglehetősen nehézkes. A chilirajongók körében talán a grill és/vagy BBQ szószok emlékeztetnek összetettségükben az umami ízre. Ezt az összetettséget próbálta meg a gyártó is visszaadni a következő összetevők kombinációjával. Szójaszósz, körtekompót, fermentált fekete gyöngyhagyma, mirin, virágméz, cukor, újhagyma, tengeri só, Na-benzoát, szezámolaj, gyömbér stb. Számomra követni is nehéz, de szerintem egy vietnámi séf is elakadna receptfüzet nélkül az elkészítésénél. Illata hihetetlenül összetett, nem is igazán lehet mihez hasonlítani. Van benne füstösség, melaszosság, édeskés hagymaillat stb. Textúrája ideális, homogén, megfelelően sűrű, könnyen és finoman adagolható. Hogy az íze milyen? Fantasztikus! Semmihez sem hasonlítható. Esetleg egy szuper BBQ szószhoz, annak is az unikálisabbjához. A termék címkéje elsősorban BBQ sültekhez, grillezett húsokhoz, vagy bármilyen keleties ételhez ajánlja és én is ez irányba hajlok. A séf ajánlata: Pekingi kacsa. (Bár bevallom még életemben nem ettem, de van ötletem mire használjam.) 

Összefoglalásként az alábbiakat állapítanám meg. A Chiliyard termékeinek összessége egy kiváló kollekciót alkot, de egyesével is magas minőségű termékekkel találkozhatunk. Pozitívum a design és a kiszerelések mértéke. Továbbá nagyon tetszik a készítmények összetétele, az alapanyagok változatossága, az hogy a gyártó "játszik az étellel". Viszont néhány termék esetében felülvizsgálnám a csípősség mértékére vonatkozó saját besorolást, nehogy egyes termékek esetén a vásárlót csalódás érje, pláne ha ajándékba viszi.

Egyébként régen kóstoltam ilyen egységesen magas minőségű termékcsaládot. Éppen ezért hatalmas gratuláció a gyártónak! 

https://www.chiliyard.hu/

https://www.facebook.com/chiliyard

2021 őszén került megrendezésre a II. Amatőr Chiliszósz Verseny, melynek főszervezője a Nyúli Tüzes Chili "motorja" Buzásné Kata volt. Köszönet érte! 

Az előző évhez képest kevesebb jelentkező és nevezés érkezett be, így - többek között ez miatt is - az enyhe kategóriában nem került kiosztásra helyezés, az extra csípősben is csak az első helyezett lett díjazva. 

A verseny és a zsűrizés menete a szokásos volt, erről részletesebben lehet olvasni pl. itt. 

Mostani bejegyzésemet a főszervező hozzászólásával kezdem, majd bemásolom a Ambrus Zoltán (hotsauce.hu.) részletes kritikáját, és befejezem a saját véleményem kifejtésével. 

A közelmúltban írtam a celldömölki illetőségű Chilidise „manufaktúráról”. Néhány terméküket meg is küldték kóstolóba részemre egy tesztelésre. Most ezekből adok egy kis szubjektív értékelést.

A kínálati palettájukról hat terméket vettem górcső alá, ebből négy gyümölcsös kettő általános kategóriába sorolható.

A termékek közül egy 100 ml-es, a többi öt pedig 40 ml-es konzerves üvegben kerül forgalomba. Szerintem ez így tök korrekt. A design egész jó, egyszerű, letisztult, semmi cicoma. Viszont a címkék mérete és ezáltal a feliratok megérdemelnek pár szót. Ugye fel kell kötelezően tüntetni pár dolgot a címkén és van, aki ezt szívesen el is olvassa. Vagyis olvasná, ha tudná. Annyira apró betűvel vannak a címkén a tájékoztató információk, hogy (ember) sasmadár legyen a (talpán) szárnyán, ha ezt ki bírja olvasni. Nekem volt, amit nagyítóval sem sikerült, pedig még nem rumoztam el szemem világát. Elektronmikroszkópot meg ritkán hord magával az ember vásárokba, fesztiválokba. Ha a címke méretét hosszban megdupláznánk, akkor szerintem kényelmesen meg lehetne szerkeszteni egy nagyobb betűmérettel. Ettől függetlenül tetszik a külcsíny.

Ami viszont a legötletesebb az egészben azok az elnevezések. Pl. Szilvatós, Eperős, Ízes stb. Nincs megbonyolítva. Ezt mindenki meg tudja jegyezni és nem kell gondolkozni, hogy legutóbb is mi a fene nevű „Csing-csung fenefitty fókaf…a nektárvesszeje” nevű cuccot is vettem ettől a szimpatikus árustól a piacon… Kész! Ezek ennyik. Ha valakinek nem tetszik vigye el keresztelőre valamelyik trutyubos chilimágus influenszerhez, vagy televíziós szakácsbohóchoz.

De lássuk, mi van az üvegekben!

Szilvatós: Szerintem bármelyik emeltdíjas showműsorban elmehetne az a cucc, mint feladvány, amit egy flitteres ruhába öltözött művigyorgó instapipi vezet, kezében libegtetve egy marék fénymásolt húszezrest az alábbi találós kérdéssel: Milyen gyümölcsöt tartalmazhat a Szilvatós nevű chiliszósz? A: narancs, B: szilva, C: karambola (amiről a lakosság fele azt sem tudja, hogy eszik-e, vagy isszák.). Na ezért szeretem én az ilyen elnevezésket. A szósz egyébként Habanerot, szilvát, fahéjat, szegfűszeget, gyömbért, barnacukrot citromsavat és Na-benzoátot tartalmaz. Megfelelő sűrűségű, de a gyümölcs héja miatt kissé darabos. Ez szerintem szilvánál nem bűn. Nagyanyám üstben főzött ciberéje (mifelénk így hívták a szilvalekvárt) is ilyen darabos volt. Illatában igazi szilvalekvár fűszeres felütéssel, csípősségre nekem megfelelő. Szerencsére a lényege, azaz az íze rendben van. Sültek mellé kiváló, de nekem zabkása tetején is megállta a helyét. Sőt el tudnám képzelni egy sült tea fűszereként is. Nagyon súrolja a tökéletes kategóriát.

Ízes: Itt már nem olyan egyértelmű a megnevezés, de a barackízről (mint kajszibarackból készült lekvár és dzsem közötti állagú valamiről) már mindenki hallott. Na ez valami olyasmi, csak hígabb és darabosabb. Sárgabarack, habanero, levendula (!!!!), rozmaring (???!!!), barnacukor, citrom, citromsav és Na-benzoát. Lehet a citrom és a citromsav közül választani kellett volna, mert kissé savanykás lett. Vagy több cukrot kellene beletenni. A levendula és a rozmaring kevésbé érződik, persze azért van némi fűszeressége. Hasonlóképpen ajánlom – savassága miatt inkább nehezebb – sültek mellé, vagy édességek (túrógombóc, csőrögefánk) pikánsabbá tételére.

Paraszt paszta: Ha egy ilyen nevet meghallok és tudom, hogy valamilyen chilis készítményről van szó, akkor én egy kicsit gulyáskrémes, paradicsomos, paprikás, vöröshagymás, fokhagymás, esetleg köményes paprikakrémre asszociálok. No, ez egy színében gyönyörű élénkpiros szósz, friss kápia illattal. Olyan „magyarosanpaprikás” illatú. Nem olyan gulyáskrémes, hanem inkább, mint a fűszerpaprika. Annyit tudunk róla, hogy van benne csemege és csípős paprika, habanero (a csípős paprikán felül???), só, citromsav és tartósító. A darabossága szokatlan. Ettől azért finomabb textúrájúra lehet aprítani bármit akár egy 2-3.000 Ft-os bolhapiaci húsdarálóval is. Ez még nem is lenne gond, de a citromsav savasságot (mi mást) ad neki. Szerintem egy magyarosra tervezett paprikakrémbe ez totál nem illik. Egyébként egy enyhén csípős, tök jó cucc lenne, ha a citromsav helyére vöröshagyma, fokhagyma és egy kis őrölt kömény menne. Na, akkor igazi különleges magyaros (paraszt) paszta köszönne vissza az üvegből. Így viszont leginkább olyan ételek mellé merem csak ajánlani, amit „kívánják”, vagy „tűrik” a savanyúbb ízvilágot, mint pl. a káposzta, zöldbab, burgonya, ragulevesek stb.

Eperős: Na itt sem kell agysebésznek lenni, hogy valaki rájöjjön mi a szósz alapja. Az eper. Pontosabban a földieper, még mielőtt a kertészmérnök-nyelvtannácik kinyírnának, hogy az szamóca, mert az eper az a fán terem. Szerintem a földieper az egyik legnemesebb és legaromásabb hazai gyümölcs. Szóval ezzel csodát lehet művelni, de a különlegessége miatt el is lehet rontani. Főhősünknek nagyon kellemes földieper illata és lilás színe van. Textúrájában megfelelő sűrűségű, és apróbb darabok sincsenek benne. Mondjuk, ez epernél bocsánatos bűn lenne. Címke szerint tartalma: Habanero, eper, kardamon (??? – nem bírtam elolvasni rendesen csak tippeltem), narancshéj, gyömbér, barna cukor, citromsav, tartósító. A fűszereket nem nagyon értem egy alapvetően erősen aromás gyümölcsnél. De mindegy. Kóstolás. Sajna nem azt hozta, amit vártam. A csípőssége alig van, de nem is kell több. Eper ízvilágot hozza, de vagy a cukor lett kifelejtve belőle, vagy a citromsav borult bele. Én már csak szeretem a savanyú ízeket, de ez valamiért brutálisan elment abba az irányba. Javaslok legközelebb egy próbafőzést több cukorral és/vagy kevesebb citromsavval.

Piros 7-es: Ismét egy gyümölcsös szósz, holott sok kistermelő szerint ezekre van a legkisebb kereslet, bár az előállítása általában ennek a legolcsóbb. Most egy meggy alapú szósz került az üvegbe. Tartama: meggy, étcsoki, habanero, (rumaroma?), citromsav (már megint…), Na-benzoát és amit még én sem tudok kiolvasni. Illatában dominál a csokoládé, úgyhogy akár másmilyen gyümölcs is lehetne benne. Csípőssége rendben van, éppen annyira érződik, hogy a meggy ízét ne nyomja el. A csokoládé nagyon király ötlet. De az a fránya citromsav már megint. Minek bele (ennyi), amikor a meggy alaphangon egy savanyú ízhatású gyümölcs? Vagy került volna bele több cukor (már ha van benne, csak nem bírtam kiolvasni az összetevőknél). Viszont a csokoládé egy brutálisan finom aromát üt a meggyre. Egy kis minimális termékfejlesztés és a gyümölcsös kategória felsőházába tud kerülni.

Pokol paszta: Gondoltam ez lesz az, ami lemarja a teflont az orcám belsejéről. Gondoltam, bár a címke szerint Habanerot és erős paprikát (milyen erős paprikát???) tartalmaz, továbbá sót, citromsavat és tartósítót. Mondjuk a Habanerok nem igazán a pokol kategóriáját képviselik, ők ott vannak valahol a Purgatórium széles útján. Na mindegy, majd meglátjuk! Színében élénkpiros, textúrájában megfelelően sűrű, de darabos. Az illata inkább paradicsomos, mint paprikás. Na itt már tetszik az íz. Szerencsére a citromsav nem dominál, inkább a finoman sózott paprika, aminek az íze kitart egy darabig, majd azt követi a csípősség. Direkt csípősséget írtam, mert ez még nem az erős kategória. Ez a csípősség középkategóriájának is csak a közepén van. Nem mondom, hogy nem lehet vele egy babgulyást megízesíteni, de a mai magyar chilikínálatban ez simán csak középkategória. Ettől függetlenül jól sikeredett. Leginkább magyaros ételekhez, ételekbe ajánlom, de egy street food ételt sem ront el.

Összegezve alapvetően jó termékeket kóstoltam, de majdnem mindegyiknél van finomítanivaló. Különösen az ízvilág; pontosabban az édes-savanyú ízek tekintetében. A másik szempont a textúra. Engem nem zavar, ha egy szósz darabosabb, de tudom, hogy ezt sok fogyasztó nem tolerálja. Egy paradicsompasszírozó is már sokat jelenthet ebben a kérdésben. Harmadik észrevételem a címke és az olvashatóság. Hosszú téli estéken meg lehet próbálni újat szerkeszteni, nem ördöngősség. Egyébként biztos vagyok a Chilidise kisüzem hosszú távú sikerében, ezek a kisebb gyermekbetegségek könnyen gyógyíthatók!

Egy viszonylag új formáció a magyar chilipiacon a celldömölki székhelyű Chilidise. A megálmodója - Nagy Gergő - számára nem volt újdonság a kertészet és a kétkezi munka, de erről beszéljen Ő.

N.G.: Családi vállalkozásunk évtizedek óta működik. Kertészetünk elsődlegesen palántaneveléssel foglalkozik, így kisgyermekkorom óta aktívan segítek, dolgozok a növények között. Többek között ez is motivált, hogy a későbbiekben agrárdiplomát szerezzek Keszthelyen. Jelenleg főállásban a családi gazdaságunkban dolgozok, mely palántanevelés mellett zöldség és gyümölcstermesztést, és a chili révén most már feldolgozást is jelent.

A chili egy viszonylag újkeletű dolog. Gondolom ez nem több évtizedes tapasztalat?

N.G.: Valóban nem. Tulajdonképpen a piaci igények hozták számunkra ezt a szegmenst. Kb. 10 éve, ahogy kezdett népszerűvé válni a chili Magyarországon, úgy egyre többen érdeklődtek palánták iránt, így elkezdtük azok nevelését is, de eleinte nem tulajdonítottunk neki nagy jelentőséget. 2017-ben a megmaradt palántákat kiültettük és elég szép termésmennyiséget takarítottunk be, melyet értékesítettünk. A következő évben már krémeket is készítettünk saját felhasználásra és ismerősöknek, illetve mélyebben elkezdtem a fajták és jellemzőik iránt érdeklődni. A kistermelői feldolgozást 2020-ban kezdtem el, így már értékesíteni is tudtam a termékeimet. A feldolgozás irányába történő elmozdulásban erős motivációt jelentett Takács Tünde is, akitől sok hasznos tanácsot kaptam a saját brand kialakítása terén.

Jelentős az állományod?

N.G.: Darabszámra úgy gondolom közepes az üzemméret, ez idén kb. 1.500 tő, viszont fajták tekintetében nem jelentős. Három fő fajtával dolgozok, úgymint a sárga és piros Habanero, illetve a Jalapeno. Úgy gondolom ezekből – és más hozzáadott alapanyagokból – tökéletes termékek készíthetők. Ezen kívül ültettem még Carolina Reapert, Trinidad Moruga Scorpiont, Jolokiat, Barna Habanerot, Peter Peppert és  Aji Charapitat. De ezek száma nem mérvadó, inkább csak a hobbi és az ízük kedvéért. Nem vagyok a nagyon erős híve. Személyes kedvencem a Jalapeno a csípősségével és az Aji Charapita az íze miatt. Ha pedig a látványban akarok gyönyörködni, akkor a piros Habanero termésein legeltetem a szemem. Természetesen a készítményeim többi alapanyagát is én termelem.

Ha ilyen régóta foglalkoztok kertészettel, akkor gondolom komoly termesztéstechnológiai infrastruktúrával rendelkeztek.

N.G: Az alapok természetesen rendelkezésre álltak korábbról. Ettől függetlenül a chilik 70%-a szabadföldi, a többi pedig árnyékoló háló alatt, és fóliában fejlődik. Nem kapnak sok tápot, növényvédelem is kontrollált. Akkor fújok, ha muszáj, nagyjából tudom mikor kell, mit csinálni. Minden évben alá van trágyázva, talán ezért sem kell annyi műtrágyát használnom. Nagy részét kettesével ültetem, nincs akkora hátránya, mint ha egyesével ültetném. Kicsivel kevesebbet terem, de több fér egy területen. Egy nehézséggel küzdök, méghozzá az időbeni ütemezéssel. A kertészetünkben a fő időszak a tavasz, így ezen munkálatok miatt sajnos késve tudom kiültetni őket (május vége, június eleje), de október közepéig földbe vannak.

 Azért ekkora gazdaság elég sok munkával jár. Van segítséged?

N.G.: Mivel zöldség és gyümölcs termesztésével is foglalkozom, egyszerre sok dolog összejön, így szerencsére barátnőm Virág és unokatestvérem Csenger sokat segít betakarításban, termesztésben és feldolgozásban is. Néha elkísérnek piacokra is.

Merrefelé találkozhatunk a termékeiddel?

N.G.: Piacokon és háznál értékesítem, továbbá  amikor lehetőség van vásárokra, rendezvényekre is megyek. A vírus miatt megnőtt az internetes értékesítés szerepe is! Egyszerűbb, gyorsabb, kényelmesebb az embereknek.

Sokat gondolkoztam, hogy mit is jelent a Chilidise, de nem jöttem rá.

N.G.: Chilidise, mint név 2 éve jött létre. Chili és paradise (paradicsom) szavak összevonásával. Paradicsom utalhat a foglalkozásomra, illetve fenségest, finomat, minőséget jelenthet. Így alakult ki a Chilidise. Érdekes módon egyik pillanatról a másikra jött a név.

Nehezen tudom eldönteni, hogy ez nálad inkább hobbi még, vagy már hivatás.

N.G.: Ezt még én sem tudom eldönteni, de szeretném, ha a hivatás egyben hobbi is maradna. Természetesen vannak terveim, mint pl. az állománynövelés, vagy feldolgozó gépek vásárlása, új szószok megalkotása, de ha úgy érezném, hogy már nem élvezem a munkát, akkor megállok egy szinten. Agrár családban nőttem fel  Apai nagyapám országosan elismert Agronómus volt. Édesapám is 35 éve mezőgazdaságban dolgozik agronómusként, közeli növénytermesztő cégnél. Őket tekintem követendő példának a munkában, mind a ketten lelkiismeretesen végzik/végezték dolgukat.

Évről évre egyre jobban belemerültem a témába, szeretem csinálni ezt az egészet, habár mindig csak nehezebb lesz a termesztés az időjárás miatt, de kihívásként fogom fel. Új kártevők, betegségek jelennek meg, de ha az ember odafigyelve csinálja, akkor nem lesz megoldhatatlan probléma. Meg kell tudni látni a szépet is.

Nagyapám mindig azt mondta, hogy "Nem többet kell dolgozni, hanem jobban." Ehhez tartom magam.

A seregélyesi Chilicum vállalkozás és tulajdonosa - Petrohay György - jóvoltából egy közelmúltbeli személyes találkozásunk alkalmával kaptam egy kis összeállítást a termékeikből. Régi vágyam volt, hogy megkóstolhassam ezeket a szószokat, zseléket, melyeket a vállalkozás széleskörű marketingjének köszönhetően már ismertem. Azt is tudtam, hogy mind az alapanyag-termelés, mind a feldolgozás maximális szaktudás hozzáadásával történik, így a késztermékeknek is a tökéletesség irányába kell mutatniuk. 

A készítmények mindegyike un. konzervesüvegbe kerül kiszerelésre 70-120 ml. között. (Van ami mindkét méretben is rendelhető.) Az üvegek oldal-és fedőcímkével vannak megjelölve, az előbbin találhatjuk meg a kötelezően megadandó információkat. A designszín egységesen a fekete, mintha egy goth stílusú együttes koncertjén járnánk a covid előtt.  Az oldacímke egyébként elég sokat eltakar az üvegből, szokatlanul nem enged betekintést a benne lévő cuccok állagának, színének a megfigyelésére. Nem mondom, hogy baj, de szokatlan számomra. Ettől függetlenül az egész külcsím letisztult, meglátszik, hogy gondos tervezés eredménye. 

De jöjjön a lényeg, a kóstolás! 

Teringettét: Magyar ízvilág, ha már így hívják. Ha jól emlékszem talán ennek keresett a gyártó nevet egy közösségi oldalon. Javaslatot én is tettem, de nem az lett a befutó. Tulajdonképpen mit is várunk el egy magyaros chiliszósz ízvilágától? Pl. hagymát, fokhagymát, paprikát, paradicsomot, köménymagot. Mondjuk ezek vannak is benne. Illatában dominál a paradicsom, színében szép magyar fűszerpaprikára hasonlító. Textúrájában kicsit híg. Itt egy hosszabb, nyakas üveg csodára lenne képes. Rossz nem lehet. Gondoltam, olyan jó kis csípős gulyáskrém lesz. Mármint csípősségre. Jó bátor voltam. Később rájöttem, hogy inkább vakmerő. A teringettét! Elég rendesen marja a számat és a szósz - egyébként kellemes és valóban magyaros - alapízét hamar eltünteti a kapszaicin. Ez visszaüthet. ha nyereg alatt puhított húsokat akarunk csöpögtetni vele, viszont jól jöhet egy  "kipcsak" pörköltnél, gulyásnál, vagy halászlénél. Lehet egy picit vissza kellene venni a kapszaicint a széleskörűbb felhasználás érdekében. Vagy készíteni egy ugyanilyet más néven, enhyébb csípősséggel...... 

Illegal: Pontosabban sokan azt hiszik hogy illegális, mert cannabist tartalmaz. Persze sajnos nem azt a kendernövényt, amitől be is lehet tépni, hanem a szelídebb - valamilyen magkender, vagy ipari kender változatát, aminek magas a CBD tartalma, mely sokmindenre gyógyhatással bír és őrült nagy divat övezi az utóbbi pár évben. Szóval ez a szósz is tartalmaz kendert; olaj, mag és levél formában. Meg vannak benne még egyéb cuccok, mint pl. batáta is. Illatában kellemesen ecetes - citrusos és ízében is, bár azt elvileg nem tartalmaz. Gondolom ezt a sárga paradicsom savassága és a felhasznált chilifélék (Aji, trinidad perfum, Yellow bhut jolokia) aromája adja meg. Egyébként textúrájában megfelelően sűrű, sárga színű készítmény. A batáta nem igazán érződik benne, amit nem is bánok személy szerint. Hogy a cannabis miként érvényesül az számomra jó kérdés. Bár nem egy nagyon csípős cucc, de sokat senki nem tol be belőle. Ha valaki egy evésre el is fogyaszt mondjuk egy evőkanálnyit, akkor is csak egy késhegynyi kendert vesz magához levelében, olajában, magjában. Ebben kb. annyi a jótékony CBD, mint egy homeopátiás gyógyszerben a hatóanyag. Magyarul pozitív nulla. Ettől függetlenül a finom a szósz és közepes csípőssége miatt széles körben felhasználható, ahol az ecetes-citrusos ízvilág nem zavaró. 

Black: Na itt megállnék egy szóra, mert a gasztrokultúrán belül van egy irányzat, ami a sötét, vagy fekete ételeket részesíti előnyben, azt favorizálja. Egyelőre nem sok követője van, jelenleg még nevezhetjük egy "underground" divatnak, egy speciális szubkultúrának. A lényege, hogy az elfogyasztandó ételek színe minél sötétebb legyen, domináljon a szürke, a barna, a lila és mélykék a tányérokon, lehetőleg minél jobban megközelítve, vagy elérve a fekete hatást. Hogy ez esztétikailag kinek jön be, azt nem tudom. Lehet Cure, vagy Depeche Mode rajongók kifejezetten erre hajtanak, és néha Addams Family fanok is rákacsintgatnak az ilyen ételekre. Ami viszont mellette beszél, hogy a sötét színű ételalapanyagok jellemzően egészségesnek, sok esetben "superfood-nak" minősülnek, a színűket adó flavonoid és/vagy polifenol tartalmuk miatt. De vajon egy chiliszósz mitől lesz fekete. Pl. vannak fekete chilik (legalábbis érésük egy részében feketék), meg sötétbarnák. Alapnak jók is lehetnek, de szerintem önmagában kevesek. Ezért turbózta fel a Chilicum az alábbiakkal a terméket: karamellizált lilahagyma, paradicsom, balzsamecet, barnacukor, szója szósz és AKTÍV SZÉN. Legalább nem lesz hasmenésünk. Színében sötét, de túlzottan nem akarom részletezni mihez hasonlít.... (underground). Illata karamelles BBQ szószra emlékeztet. Textúrája sima, közepes sűrűségű. Ízében rendkívül sajátságos. Igazándiból nehéz bármihez is hasonlítani, de azért BBQ szósznak nevezhető. Csípősségre tökéletes, középosztálybeli. Domináns aroma az összetevőiből nincs, inkább kombináció, picit édes, picit savanyú, picit meghatározhatatlan, de egy street food ételben biztosan kihozza a lényegét! Pláne, ha az fekete is egyben. (Még amit hozzátennék, hogy a munkahelyemen is szoktam kóstoltatni - elsősorban hölgykollégák körében. Volt aki azt mondta, hogy ezt bármiben el tudná képzelni.)  

Euphoria: A gyártó ajánlása szerint Hot Steak szósz otelló szölő alappal, füstölt habaneroval. Szóval gyümölcsös, ami megosztja fogyasztókat. Vannak ínyencek akik szeretik és vannak a fintorgók, akik azt mondják, hogy "gyümölcs és chili egyben???". Itt inkább az a kérdés, hogy a gyártónak megéri-e, bár az alapanyag a gyümölcsös esetén talán még mindig a legolcsóbb. Az otelló szölő egyébként egy kiváló választás, mert nagyon kellemesen savas és utánozhatatlanul jellegzetes ízvilága van. És ez az ízvilág visszatükröződik a termékben. Egy kellemesen édes-savas szósz, ami bármely erősebb fűszerezésű sülthús számára ad egy különleges, enyhén csípős ízt. Ami nem tetszik az a kicsit híg textúra. Jobban lehetne adagolni "nyakas" üvegből. De ennyi az összes hibája. 

VIP BBQ: Ez valami díjat is nyert, úgyhogy ennek jónak kell lennie. Illetve többet is, ergo k..a jónak kell lennie. Az alapanyagai között olyanok akadnak, mint pl. fekete cseresznye (ami egyre ritkább), Henessey konyak, barnacukor, szójaszósz, stb. Textúrájában tökéletesen homogén, csomómentes, de ez is egy kicsit híg. (nyakas üveg 3.0...) Illatában igazi BBQ vonal, de érződik, hogy ez másabb, különlegesebb, mint amiket jellemzően eddig kóstoltam. Csípőssége enyhe, de nem is kell több, mert így kiegészíti és nem elveszi az ízorgiát. Bármely sült étel kiváló kiegészítője lehet, de húsok pácolására, sütés közbeni kenegetésére is kiváló. (Legalább valami előnye is van a hígabb textúrának.) Részemről is megérdemel egy képzeletbeli díjat!!! 

Kamikaze: Handmade Chili Sauce with Sake. Egy kollegina megkérdezte, hogy mi az a szék, ami benne van. Na ez már az angol nyelv túltanulása. Elmagyaráztam neki, hogy nem egy irodai forgószék, egy sámli, vagy egy hokedli van belefőzve, hanem rizspálinka, azaz szake, vagy szaké. Illetve van még benne paradicsom, Carolina Reaper és Trinidad Scorpion chili, só, borecet és tartósítószer. Nem túl bonyolult. A kóstolással csak az az egy bajom van, hogy nem ittam még sakét, így nem tudom, hogy milyen ízt keressek benne. Ha egyáltalán van íze a sakenak. Mindegy. Majd keresem benne legfeljebb az összhangot. Ennek is szép homogén, selymes az állaga és talán nem olyan híg, mint az előzőek, bár nyakas üvegben (4.0) ez is simán ellenne. Csodálatos az illata, mely már garantálja a csípősséget. Ez kérem tisztelettel az extra erős kategória a javából, viszont a csípősség nem veszi el a paprika ízét és az ecet szépen kihozza a paprika aromáját. Talán a só lehetne egy icipicit kevesebb benne. Nagyon óvatosan készételekbe, szendvicsekbe szuper. 

Noir: Talán ez a legérdekesebb chilis készítmény, amit eddig kóstoltam. Ez nem más mint egy zselé Pinot noir roséborból. (Most jut eszembe, hogy levendulából már készült chilis zselé.) Nagyon ötletes és újszerű készítmény. Tényleg úgy kell elképzelni az egészet, mint egy áttetsző, rosébor színű zselét, ami mondjuk egy torta tetején szokott lenni. De amíg azoknak nem igazán van sem ízük, sem bűzük és leginkább csak esztétikai szerepet töltenek be, addig ez csodálatos orrbizsergető illattal rendelkezik. Hogy ízében milyen? Mit is mondjak? Mint egy félédes, vagy édes rosébor. A felhasználhatóságával kapcsolatban a gyártó az alábbiakat írja: "Remekül passzol vadételekhez, sajttálakhoz, fagylalthoz, a létező legjobb töltelék palacsintába, de akár önmagában szuper nassolni való. A Noir egy hihetetlen íz élmény, amit át kell élned!!" Ez utóbbit én is megerősítem. Az biztos, hogy ez egy komoly fine dinning alapanyag. 

Kalasnyikov:  Az AK 47-es géppisztoly talán minden idők egyik legismertebb és legkedveltebb fegyvere, amiről a magyar alvilág egyes végrehajtói is csak szuperlatívuszokban tudnak beszélni. Na ez adta a nevét ennek a szósznak is. Mit is kellene ettől várni. Elképesztű tűzerőt, biztos hatást. Alapja a füstölt szellemchili, melyet paradicsom, almaecet, só és vodka egészít ki. Az ilyenek szoktak a legfinomabbak lenni. Kevés alapanyag, semmi flac. Egyébként a vodka ki sem maradhatna egy szovjet/orosz ihletésű szószból. Illata ecetes, citrusos, színe sárgászöld. Textúrája egyenletes, kissé híg, folyós. (nyakas üveg 5.0.....) Na az íze, viszont nagyon szuper. Olyan amit én szeretek, tehát az ecet kiadja a paprika aromáját, bár füstösséget nem érzek benne, de nem is hiányzik. Ezt leginkább street food ételekhez ajánlom, de csak bátraknak. 

Utolsó kenet: Ez az oltári szentség most a Magyarországon készített legerősebb szósz, ami kistermelői gazdaságból származik és nem tartalmaz kapszaicin kivonatot. A gyártó szerint kb 2.800.000 SHU értékkel rendelkezik. Alapja a Carolina reaper, melyhez pálinka, borecet és só lett adagolva, majd egy speciális reduktív eljárással besűrítve. Igy lehet egy 2 M SHU értékű paprikából 2,8 M SHU-t gyártani. Az ilyen szószoknak egy baja szokott lenni, hogy a csípősség elnyomja a paprika aromáját, továbbá a Reapernek van egy olyan furcsa kesernyés íze és illata. Szerencsére ebben ez nem érződik. A szósz állaga egyébként teljesen jó (Ja! Itt nem kell a nyakas üveg!!!!), megfelelően sűrű és homogén, színe sötétpiros. Kóstolás! Egy késhegynyi!

Első reakció (első 4-5 mp): Ez nagyon finom! Kellemes paprikaíze van! 

Második reakció (kb 10-12 mp): Csíp, de nem is olyan erős.

Harmadik reakció (kb. 30 mp után): Ez kurva erős! 

Negyedik reakció (Kb egy perc után): El van zsibbadva a szám. 

Ötödik reakció (kb. 5-15 perc): Termelődik az endorfin

Hatodik reakció: (15 perc után): Betéptünk az endorfintól. 

De komolyan. Többen megkóstoltuk a munkahelyen és a 15 perc után csak röhögtünk mindenen, leszartuk a melót, a főnököt, a határidőket stb.... Eszméletlen. És még mindig élünk. Mindenki véleménye szerint ez volt a legjobb a teljes szériából erőssége ellenére is.

György Atya! Köszönjük, hogy feladtad az Utolsó Kenetet!!!

Összességében véve egy kiváló kollekciót sikerült végigkóstolnom. Igazándiból a termékek íz és aromavilága esetében nem találtam kifogásolnivalót. A textúra viszont egyes termékek esetében meglehetősen híg. Ami nem is lenne nagy baj, ha olyan üveg lenne, amiből azt finoman lehetne adagolni. (nyakas üveg 6.0) Otthon a négy fal között beletúrunk kanállal, késheggyel, villanyéllel és ez így természetes. De egy vendégségben már cikis, amikor mindenki beletúr az üvegbe, nem beszélve a higinéniáról, ami a tartósság alapfeltétele. Márpedig ezen szószok többsége nem egy evés alatt fogy el. Talán ez az egy apróságot jegyezném meg, azonkívül mindennel meg voltam elégedve. 

A gyártó és termékeinek elérhetőségei: 

www.chilicum.hu

https://www.facebook.com/Chilicum1

Talán a magyar chilis élet és a közösségi oldalak egyik legjópofább karaktere - aki élőben is képes kivágni a „cukiságfaktort” életvidámságával, higgadtságával és fizimiskájával - a Miskolcon élő Jakab Zsolt a mi-CHILI-nk alapítója. Egyszerű életét hétköznapokon a gyerekek oktatásába vetett elkötelezettsége, hétvégén pedig a palántáinak nevelgetése, szószok készítése és a piacozás színesíti. De erről már meséljen ő!  

Már a megszólítás is megtisztelő, s egyben túlzó is, hiszen csak tanító vagyok matematika műveltségterülettel. Egyébként diósgyőri (miskolci) gyerek vagyok. Fiatalon nem gondoltam volna, hogy valaha bármiféle növény lesz az életemben, tudtában annak, hogy apámék hétvégi kertjét mennyire utáltam. („Ne menj, oda!, Kitaposod!, Nem úgy!”) A főiskola után 1 évig tanítottam, aztán jött 4 év közigazgatás. Na ekkor már látszott, hogy kattanni fog valami, mert a 28 m²-es garzonba 70 cserép növényem volt, de a nagy változásra várni kellett 15 évet, mert a későbbi munkáim (média, civil szektor stb.) mellett nem igazán volt lehetőségem a növénytermesztésre. 

Mikor ismerkedtél meg a chilikkel?

Gyerekként nekem az erőspaprika Pista „nagyonnyagybátyám” (nagyapám húgának a férje). Na, ő bírta Jolánka néném galamb-húslevesét úgy elpaprikázni, hogy „taknya-nyála” összefolyt. Kérdezték tőle, miért jó ez? Amire egyszerű a válasz: „Olyan, mint a nádméz!” (gondolom ezt csak a borsodiak értik – szerk.)  De azt hogy én termeljek, azt két embernek, meg a bajszomnak köszönhetem. Egy kunsági bajuszmustrán futottam össze Bogdán Róberttel (Rob-Chi) 2015-ben. Nézegettem a bajszát, a portékáit és nem volt nehéz szóba elegyedni. Már ott szóba került, eljön Miskolcra és az Avasi Közösségi Kávézóban - ahol akkor közösségszervezőként dolgoztam – chili bemutatót tart. És tényleg eljött! Káli-Nagy Ákos barátommal és még pár érdeklődővel ittuk a szavait, csodáltuk a hozott növényeit kóstoltuk a terméseket és termékeit. Ákos volt a másik, aki lökött az önálló termelés felé. Így 2016 óta foglalkozok termeléssel.

Miként fejlesztetted fel a gazdaságot?

2016-ban 50-60, 2017-ben kb. 400 tő! Úgy, hogy földem sem volt még akkor!!! Mellesleg, most is „betonparaszt”, „bérházzsellér” vagyok. Bérházban élek, máshol termelem a növényeket. A csúcs 600 tő felett volt, de tavaly már „csak” 200. Szóval a fejlődés az inkább a magvetés/palántanevelés módszerében volt. Most harmadik éve, hogy saját építésű propagátorban nevelek elő. Az idén is február közepén nyitom a szezont! Természetesen rendelkezem mindennemű jogosultsággal a tevékenységhez, azaz ős- és kistermelő is vagyok.

Borsod megye – mint északkeleti régió – az ország fagyzuga. Milyen termesztéstechnológiával küszöbölöd ki a szélsőséges időjárási viszonyokat?

Már a kezdetekben is a konténeres/vödrös termesztéssel próbálkoztam. Volt, hogy sikerült fóliát bérelnem, de az utóbbi 3 szezon csak szabadlevegő konténer/vödör és szabadföld.

Hobbysta vagyok! Saját káromon tanulok, bár sokak véleményét, tanácsát kértem és kaptam. Itt is köszönet Zódor Melindáéknak, Ladányi Bandinak, Kántor Péternek és persze mindenekelőtt Rob-Chi-nak! (Ha valaki kihagytam BOCSÁNAT!) Ők azok, akikkel személyesen, telefonon, privát üzenetben konzultálgattam. Persze sokat tanultam a chilis csoportokban az „öregek”-től is.

Mint írtam, magamnak vetek/palántázok. a kín mindig az április vége, május eleje, amikor már nem férek az irodámba a növényektől, de még nem múltak el a fagyosszentek. S, hogy ki ne maradjon, van, hogy Orbánt is megvárom, természetesen nem pártalapon!

Azután már azt hihetnénk, hogy minden simán fog alakulni. Persze! Tavaly kiültetéskor árvíz, majd aszály egész nyáron! Nem a legjobb szezon volt, de majd idén!

Vannak kedvenc fajtáid?

Mindig más! Nagyon szeretem a Jalapeno-t töltve. De nem rántom, hanem bacon-be göngyölöm és kap egy sajtos-tefölös-tojásos csuszpájzt. Bár újabban Rocoto-t is töltök. Kicsit erősebb, így több jut, mert még előbbit a párom is nagyon szereti, utóbbi kicsit erős neki. Szívesen eszem bármelyik csípős mustáromat, ha lehet csípős (morugás) sült kolbásszal. Imádom a túrós csuszán az Ají Lemon őrleményt, bármilyen levesben a csokihaba karakteres ízét. Szeretek válogatni csípős és csípős között, a pikánstól a huhogósig, de akarom érezni az étel ízét is, mivel nem vagyok kifejezetten „teflonszájú”! Egyébként csípős ételt szinte minden nap eszek. Leginkább por és mustár formában fogy nálam a chili. A szószaimat „mártogatósok” készítéséhez vagy pörkölthöz, szaftokhoz használom hígítva. A savanyúságaimat az apósommal csócsáljuk. Ketten eszünk csípősen, illetve Anna lányom, bár ő ritkán van itthon, mert Budapesten dolgozik médiadizájnerként, amiről fogalmam sincs hogy mi….

Ezek szerint inkább enyhébb termékeid vannak?

Inkább erősek, de nem az extrém kategóriában. Leginkább a paprika saját ízvilágának a megőrzése a szempont, így nem ecetesek, nem sósak. Főzök, passzírozok, főzök, dunsztolaok, de némi tartósítószert azért kapnak. A savanyúk egy része Jalapeno alap és ezt egészíti ki uborka, vagy karfiol. De van savanyított szilvám chilivel („limitededisön”), vagy csak ají-kból készült és az igazán erősekből is savanyítok arcletépőset. A szószaim (szerintem) erősek, bár nem a legekből készülnek, viszont nem hígítom agyon őket. Szószom jelenleg négy féle van és mustárom is. 3-4 féle savanyúság is kikerül egy-egy évben és szezontól függően akár kilenc féle őrlemény is. De vannak alkalmi gyümölcsösek, melyek általában valami bogyósból (meggy, cseresznye, ribizli, szeder) készülnek, öntet vagy zselé formában. Itt igyekszem arra törekedni, hogy a borsodban fellelhető gyümölcsöket használjak fel.

Hol értékesítesz és mikor?

Mivel hobbistának tartom magam, így az értékesítés nekem szintén hobbi, vagy mondhatnám úgy, hogy „mellécash”. De azért vigyázok, hogy annyit hozzon, amibe belekerül. Elsősorban Miskolc és környéke kézműves-, termelői vásárai teszik ki a forgalmam javát. A múltam már néha vissza-visszahoz alkalmi vevőket is, valamint az éttermek felé is van értékesítési csatornám. Sokszor kérdezik, hogy van-e konkurenciám. Nevetve szoktam mondani, hogy igen, de azok a barátaim is egyben. Sőt! Van, akit majdhogynem én indítottam el a chilitermesztésben, most meg egymás mellett árulunk, természetesen, mint barátok. Miskolc és környéke van akkora piac, hogy mi többen is elférünk egy „csárdában”.

Hogy tudod összehangolni a munkát és a chiliket?

A munkámmal való összehangolással szerencsém van, az irodámban elfér a hátam mögött a propagátorom, így ott keltetek. A kollégák „elengednek” a rendezvényekre, vásárokra. Mi mást tehetnének, én vagyok a főnökük.

A termékek receptúráját egyedül dolgozod ki, esetleg segítenek benne rokonok, barátok, vagy a vásárlók visszajelzéseit is figyelembe veszed?

Igen, magam. Persze sokat olvasgatok, nézelődök, kóstolok, megkóstoltatom amit készítek, azután alakítok rajta. Mivel tényleg kisléptékű termelő vagyok, kicsi volumenekkel, így hiába is az igyekezet, két széria sosem ugyan olyan! Arról nem is beszélve, hogy az egy tőről levett két termés sem feltétlenül ugyanolyan erős. Azért igyekszem, hogy a piros szószom, lehetőleg mindig legyen piros!

A nevedhez fűződik a Lillafüredi – most már hagyományosnak mondható – Chilinap ötlete. Erről mesélj valamit!

Mint minden termelő, én is nekiindultam a vásározás kalandjának. Mindenhová is mentem. Én szeretek beszélgetni a nézelődőkkel, pláne meg nem is abból élek, hogy eladom a termékeimet. Így én ott is jól éreztem magam, ahol vásárló is alig volt. Persze, nem azért megyünk, hogy az időt töltsük, de nálam ez még mindig másodlagos. A legjobb, szinte vásárló nélküli rendezvény, 2017. Hajdúböszörmény, I. Erős Hajdú Országos Chili Fesztivál! Ha ez nincs, akkor én se ugrok neki a szervezésnek. Rettenetesen rossz időjárás, a Bocskai téren körbe több, mint 20 chilis, többen voltunk termelők, mint ahány ember egyszerre a téren! Mégis, fantasztikus hangulat. Beszélgettünk, ugrattuk egymást, SZERETTÜK egymást és a chilit!

Persze, tudtam, hogy van Nagymaros, meg Solymár, de oda még nem voltam elég bátor. Azóta is csak terv nekem Nagymaros, Solymár meg rendre elmarad.

Épp ez adta az a lökést, hogy miért ne legyen itt északon is egy hasonló. Így lett meg az első Chilinap (ténylegesen MEDVETALP CSIKLANDOZÁS CHILIVEL) 2018.09.09-én. Fergeteges volt! Ketten voltunk chilisek és egy keramikus. De remek hangulat. Egy évre rá jött a második, ami már tényleg CHILINAP, melyen már 6 kistermelő is kipakolt. A harmadik – 2020-ban megrendezetten már hét chilimanufaktúra is részt vett.

Idén szeptember 11-én lesz megtartva a IV Chilinap. Egyelőre jónak ígérkezik. Jelentkeztek kézművesek, kistermelők, zenekarok. Évről-évre egyre többen látogatnak el, többen csak az esemény miatt jönnek, Debrecenből, Gyuláról, Budapestről, de még szombathelyi látogatónk is volt. A fesztiválon biztosan lesz erősevő verseny is. Várunk mindenkit szeretettel. A chilinapról bővebben az alábbi oldalon lehet informálódni: https://www.facebook.com/events/631076167555902

Mik a terveid a jövőre nézve?

Nincsenek nagy, vagy nagyon új tervek. Persze apró fejlesztés mindig lesz. Igyekszem az idén kevesebb tővel, de jobb terméshozammal elérni legalább a tavalyelőtti eredményeket (a tavalyit inkább felejtsük el), a fagyó még így se ürült ki. Most elsősorban a IV. Chilinap sikerére gyúrok.

Tudom, hogy nem tartozik a blog témájához, de szeretném, ha mesélnél a „fő” szakmádról, elsősorban a hátrányos helyzetűek felzárkóztatásában végzett tevékenységedről.

Eredetileg nem erre készültem, de valahogy mindig ebbe az irányba sodródtam. Valami féle „segítő” foglalkozás. Lehet ez nálam karma, vagy átok, vagy hagyaték. A lényeg, hogy szeretem csinálni. Általános iskolás gyerekek (cigányok, leszakadó rétegből valók) számára valósítunk meg különböző fejlesztő célú foglalkozásokat. Ne gondolja senki túl! Legegyszerűbben talán úgy tudom összefoglalni, hogy ezen keretek között kíséreljük meg pótolni azt, amit a saját családja szülei nem tudnak, nem képesek, nem akarnak megadni. Beszélgetünk velük, játszunk velük, próbáljuk őket terelni.

Jó a gyerekekkel foglalkozni. Meggyőződésem, hogy sosem velük van a baj! Ahol normális a családi háttér, jó az iskola, a tanárok, az osztályfőnök, ott a gyerek is rendben van. Mi pont nem ezekkel a gyerekekkel foglalkozunk.

A legnagyobb siker, ha bármelyiknél el tudjuk érni, hogy valami elkezdi érdekelni a fészbúkon kívül, legalább egy középiskolai végzettséget el akar és tud érni.

Így szakállal - meglátásom szerint - nagyon hasonlítasz Herman Ottóra a híres természettudósra, polihisztorra, aki egyébként sok szállal kötődött Miskolchoz. Lillafüredhez és a Bükkhöz. Érzel valami hasonlóságot az ő élete és a sajátod között?

Hűha! Ez annyira megtisztelő, hogy azonnal vissza is kell utasítsam! De nagyon jól esik! Hozzátartozik az is, hogy már felmerült, hogy a lillafüredi Pele Házban – ami Herman Ottó „birtoka” volt – elmotoszkálnék a kertben, hogy mutogathassák a turistáknak. De ne zavarják a mestert!

Szóval a fizimiskán kívül semmi hasonlóság nincs az életünkben. Bár én is szeretem a természetet, nekem is van egy színházi kötődésű nő (a feleségem) az életemben, de nem több!

Azt szoktam mondani, hogy ha valakin segíteni tudok, azáltal én is jobbá válok. És szeretem a hasonlóan gondolkozó személyek társaságát is keresni. Jakab Zsolt évek, évtizedek óta önzetlenül dolgozik, hogy problémákkal élő fiatalok és családjaik társadalmi felzárkózását elősegítse. Vállalkozásában – mely kevésbé üzlet, mint inkább szenvedély - sem az anyagi előnyök megszerzése dominál, hanem leginkább az, hogy barátokat szerezzen, és ha kell másokat is elindítson a chilis hobbi irányába. És ez így jó! Ehhez kívánok neki hosszútávon sok sikert!

2021-ben ismét megrendezésre került a Magyar Ízek Versenye, immár második alkalommal. A népes jelentkezők között szép számmal mérettették meg magukat olyan kistermelők, akik chilivel, vagy csípős ízvilággal is foglalkoznak. Mostani blogbejegyzésem az ő termékeik rövid bemutatásáról fog szólni. A versenykiírásról és a menetéről nem írok, ez megtalálható az érdeklődők számára a közösségi médiában. Ugyancsak nem írok a kóstolás mikéntjéről ez is megtalálható több korábbi írásomban.  

Lássuk akkor az indulókat: 

Gáspár Ádám - Pennyó: Kezdésnek egy klasszikus savanyúság. Hagymás jalapeno. Tipikus íz, tipikus illat. Szépen felkarikázott papreszek vöröshagymával feltúrbózva, Némi fűszer is úszkál benne, leginkább feketebors érződik és látszódik ki, de megtaláltam benne a kedvenc - de sajnos sokszor méltatlanul hanyagolt - fűszeremet a borókabogyót is!!! Erősebb savassága miatt elsősorban nehezebb ételek mellé tudom ajánlani. Szerintem teljesen rendben van. 

Burning Angel Chili - pEpPER YES: Egy chiliszósz földieperből, a gyümölcsök egyik királyából. Ebből nemes dolgokat lehet és csak azokat szabad is alkotni. Ezt majdnem sikerült is. Tökéletesre hajazó illat, textúra és szín. Amivel nem voltam teljesen megelégedve az az íz. A csípősség mértéke túlzott, elnyomja a gyümölcsízt, ami egy picit fanyaron savanykás. Ez utóbbi pedig még előny is lehetne egy pikánsabb, nehezebb hús mellé. Óvatosabban a kapszaicinnel az idén! 

Burning Angel Chili - B+: Extra kategóriába nevezett, halványpiros, meglehetősen híg, paradicsom illatú készítmény. Első - óvatos - kóstolásra semmi. Másodikra igen. Méghozzá az a fanyar, keserű, reaperes erő. Odab....ós. Készételekbe mértékkel tuti! 

Körös Chili - BBQ-Hot Sauce: Egy enyhe BBQ szósz, kellemes melaszos illattal, sötét vörösesbarna színnel, megfelelő textúrával. Ízében összetett sós, édes és fűszeres, viszont elég tömény, azaz minden túl van benne tolva a véleményem szerint. Viszont húspácoláshoz, sültek kenegetéséhez, vagy némiképp felhígítva kiváló lehet egy kis szabadtéri sütögetéskor. 

Beszósz Manufaktúra - Be-Tsoki: Baracklekváros szín, enyhén paradicsomos illat, homogén textúra, megfelelő sűrűség. A kóstolás magában. Nem túl karakteres ízek, enhye, de azért érezhető csípősség. Jónéhány ilyen szósszal találkoztam már. Ezek azok a szürke eminenciások, amelyek önmagukban (mert ugye úgy kell kóstolni az objektivitás miatt) nem nyújtanak gasztronómiai élvezetet, de pl. egy szendvicset, hamburgert iszonyatosan fel tudnak dobni. Természetesen azzal is meg fogom kóstolni, mert biztos vagyok benne, hogy ott teljesen más összhatás lesz. Úgyhogy előre is magasabb pontokat szavazok meg neki. 

Burning Angel Chili - Mr.T.: Jó kis édeskés illatú, fűszeres, kissé kásás és darabos - de nem túl sűrű - chiliszósz. A paprikamagok és a fűszerdarabkák szépen látszódnak benne, mint annakidején a "zöldüveges kőbányaiaban" az esetleges egerek. Ízében viszont egész jó. Csípőssége ott van a szeren, nem túl brutális, de azért érződik. Fűszeressége miatt elsősorban szendvicsekbe, hamburgerekbe ajánlom. (Nem mondok semmit, azt is csak halkan, de szerintem én ezt már kóstoltam korábban, csak sokkal gyengébb változatban. Ha beigazolódik a feltevésem a korábbi kóstolásról, akkor minden elismerésem a gyártóé, hogy továbbfejlesztette a termékét.) 

Burning Angel Chili - BarBarQ: BBQ és közepesen erős. Legalábbis ilyen infót kaptam. Aminek biztosan nem mondanám az, hogy közepesen erős. Ez még enyhének sem mondható. Na jó! Legyen egy megborsozott tyúkhúsleves csípőssége. Ízre egyébnként nem rossz. Van benne fűszer, édes íz, savasság, de egy 100 ml-est simán be lehet tolni egy ebédre. Egy kicsit lehetne csípősebb. 

Burning Angel Chili - Last Dream: Elvileg extra erős. Hát erős, de nem extra, inkább jobb médium. Illatra, színre, textúrára teljesen átlagos, ízében tetszik az édes vonal, ami még ehetőbbé tudja tenni. Nekem ez is olyan hamburgerbolondítónak tűnik. 

Beszósz Manufaktúra - Kígyómarás: Illatában az ereje. Megcsap a csípősség az üveg kinyitásakor már. Textúrára homogén, színre kissé rozsdavörös. Óvatos kostolás, de kellett is az elővigyázatosság. Nagyon pöpec. Legnagyobb erőssége - a valós csípősségen kívül - hogy megfelelő édességgel és savassággal is bír, ami különlegessé teszi. Tulajdonképpen bármihez fogyasztható, de mértékkel. 

Várady Chili - Salsa szósz: Még a kapszaicinfüggőségem hőskorában vásároltam egy valamilyen édes, enyhén csípős chiliszószt, vagy még inkább zseléjellegű cuccot. Egészen megszerettem, bár azóta nem nagyon vásárolgattam, mivel leginkább megcsinálom magamnak azi ilyet ha megéhezem. Na ez a cucc teljesen arra emlékeztet, bár ez sokkal darabosabb, fűszeresebb (hagyma leginkább), a csípősség nem nyomja el az ízvilágot. Szerintem nagyon király, pláne egy sósabb hús mellé. Gratulálok a gyártónak! 

Várady Chili - Olaszos chiliszósz: Nofene! Mintha az előzőt kóstoltam volna mégegyszer. Ez is egy édes chiliszósz. A különbség? Talán kevésbé intenzív az illata és nem annyira darabos, meg egy lehelletnyivel több benne a só. Na meg egy picit csípősebb, de még így is az enyhe kategóriában marad. Ez - az előzővel együtt - számomra a magában elkanalazós termékek közé került annyira finom. 

Gaston chili - Szilvás szilvaborral: Ismét egy édeskés készítmény. Édes, de savanykás is egyben. Olyan BBQ szósz jellegű. Nem vagyok benne biztos, de szerintem gyümölcs (szilva?) alapja van. Színe és illata is arra utal, olyan rozsdavörösből   De nem egy gyümölcsös kategória, sokkal inkább grillételek kiegészítője. Nekem nagyon bejött. Húsok mellé, de akár húspácokba sem lehet rossz. 

Várady Chili - Piros scorpió: Imádom az ilyen halványpiros színt és az ilyen fanyar illatot, bár abban némi lecsós beütés is van. Amik így néznek ki és ilyen az aromájuk azok általában nagyon oda szoktak vágni az ízlelőbimbóknak. Na próba szerencse!

"- Ettől azért többet vártam volna! - kurjant fel a paraszt és csalódottan visszazárja az üveget. "

Így lett volna egy népmesében megírva és így lett a valóságban is. Nincs rossz íze, mert picit édeskésen gyümölcsös és üdítően csípős. Maradjunk annyiban, hogy szódával elmegy. 

Várady Chili - Meggyes-rumos chiliszósz: Egy klasszikus gyümölcsös chiliszósz, bár nem tudom megmondani, hogy milyen gyümölcsből van. A savassága lehetne egy kicsit több, de így is jó. Csípőssége pont elég bele. Inkább édességekhez, zabkásába ajánlom. Vagy csak úgy desszertként magában eszegetni, mint én is teszem. 

Gaston Chili - Habanero: Mustár. Egy szemcsés darabos mustár. Nincs is rossz illata, bár nem kifejezetten mustáros, inkább olyan, mint egy húspác, amibe mustárt is keverünk. Elvileg csípős kategóriába került nevezésre, csak a kapszaicin maradt ki belőle. Egyébként tényleg húspác íze van, arra biztos jó is, pláne, ha összetörjük az egész szemű mustármagokat benne. (Szerintem, ha kőmozsárban össze lett volna törve durvára a mustármag, sokkal többet ki lehetett volna hozni belőle. 

Várady Chili - Epres-mentás chiliszósz: Földieper illatú, színű, megfelelő textúrájú chilikészítmény. Mintha valamivel fűszerezve is lenne, mert valami apró sötétebb darabok úszkálnak benne. Csípősségre megfelelő, azaz nem nyomja el a paprika a gyümölcs ízét. Nem rossz, de nem is elájulós. Egy lekvároskenyérre, süteménybe kiváló. 

Nyúli Tüzes Chili - Madame Tapsi: Höjj, de nagyon finom grillszósz, vagy nevezhetjük BBQ-nak is. Mély vörösesbarna szín, homogén textúra tökéletes sűrűséggel, kellemes illat és piszok összetett íz, ami áll édesből savanyúból, karamellásból, melaszosból, fűszeresből és végre ideálisan csípősből. Ment a max pont mindenre! 

Beszósz Manufaktúra - Darázscsípés: Ismét egy olyan termék, ami önmagában kóstolva nem egy kuriózum. Egy kicsit édeskés, paradicsomos, fűszeres, középvörös, "kisséfolyós" szósz. Úgy a "nagyonsokadik", amit életemben ilyen jellegűt kóstoltam. Csípősségben az enyhétől fentebb van, inkább alsó középosztály. Viszont azt is tudom, hogy pont ez az, ami igenis egy jó kis szendvicset fel tud dobni, még akkor is, ha a kenyér szikkadt, a párizsi "óccsóteszkós", a margarin Pennys és a kígyóuborka fonnyadt. Holnap ki is próbálom, bár remélem lesz időm  beugrani a pékségbe egy puha zsemlét venni. 

hotsauce.hu - Habenero: Illatában egy tipikus nagyon erős valamit sejtek némi paradicsomos beütéssel, ebben a textúrájában egyenletsen síma, rozsdavörös szószban. És kóstolás után nem is igazán csalódok. Ez igen, Ez megizzaszt, ez már az extra csípős kategóriát súrolja alulról, vagy akár meg is ugorja a lécet. Ennek az erejében van az íze, bár nem csak a csípősség jön át, hanem egy kis édeskés beütés is. Ami nagy szerencse, mert ha az sem lenne, akkor igencsak lezsibbadna a szám. Kár, hogy a csípősségen felül nem nyújt sok gasztroélményt, de azért készételekbe, vagy bátrabbaknak streetfood-okhoz ideális lehet. (Én sem fogom megvetni, amikor endorfinra vágyok. 

Beszósz manufaktúra - Napszúrás: Sárga chiliszósz az extra kategóriából. Szép egyenletes textúrájú, illatában kicsit indiais, mint egy curry. Az ecetes ízvilág kiemeli a paprika ízét, de erre szükség is van az ereje miatt. Óvatosan használva készételekbe tökéletes. 

hotsauce.hu - SárgALÁZ: Na igen! Ez a szószok szósza az extrém erős kategória "sárga" indulói között! Cítromsárga szín, tőkéletes textúra, kiváló citrusos illat, citrusos (picit ecetes) ízvilág és karakteres erő! Non plus ultra! 

Tibchili - California's Gold mustár: Na ez egy izgalmas gasztronómia dolog. Kinyitottam az üveget és egy kellemetlen illat csapta meg az orromat. Olyan almaecetes (próbáltam már az almaecet fogyókúrát.... inkább maradok kövér.) mustárra gondoltam - a színe miatt is - hogy az lesz benne, de nem az. Vagy mégis? Kóstolás után viszont kellemesen csalódtam, mert egy nagyon finom édes, enyhén csípős szósz a végeredmény, ami kísértetiesen mézes mustárra emlékeztet. Ami nagyon király kiegészítője lehet street foodoknak, vagy sülteknek. 

Burning Angel Chili - Fever: Egy - csípősség szerint - erős középosztályba tartozó, sárgás, kissé darabos chiliszósz. Egyébként tök ízetlen. Már egy kevés ecet is fel tudná dobni. Mondjuk ez az ízhiány lehet az erőssége is, mivel így bármilyen készételbe beletehető, nem viszi el az étel alapízét. 

hotsauce.hu - Vakond chipotle: Na végre egy ilyen is beüt az idei versenyen. Általában mindig szokott lenni egy erősen és fanyarul füstös cucc. Igazi tömény füst, ami majdnem minden magyaros kajához passzol. Szerencsére nem túl csípős, így valóban rendesen lehet adagolni. Ahogy Elek Zoli bácsi mondaná: "Szerintem nagyon jó lett." 

Beszósz manufaktúra - St. Haba Kukk: Szép vörös szín, kissé paradicsomos illat, édeskés szín és elég intenzív csípősség. Nem extra, de kemény középosztály. Elájulva nem voltam tőle. Olyan hamburgerbe egynek elmegy feeling. 

Veresi Chilifarm - Erdei Sárkány: Szerintem ebből egy BBQ/grill szószt próbált megkomponálni a gyártó. Legalábbis remélem azt, mert talán arra emlékeztet leginkább. Színében sárgás-barnás-zöldes, illatában picit füstös és hagymás, ízében van fűszer, édes és savanyú aroma is. Nem rossz, de nem is kiugróan jó. Olyan századik után következő százegyedik. 

Burning Angel Chili - Eros: Egy meglehetősen csípős, rozsdabarna színű, paradicsomos ízű és illatú, fűszeres szósz. Kicsit BBQ beütésű aromavilág. Egy tépett hússal töltött bucit meg tud bolondítani. 

hotsauce.hu - Letchup: Lecsó. Enyhén csípős sárga lecsó. Gondolom sárga paradicsom, sárga paprika, hagyma. Lecsó illat, lecsó íz. Semmi extra. Hogy mire jó? Pl. lecsóba, vagy pöribe, bár ezt a cuccot tökéletesen helyettesíti egy db. hagyma, egy kockára vágott paradicsom és egy paprika. 

Áchili - Pénzásárga: Meglehetősen csekély minta alapján szerintem egy fermentált chiliszósz lehet, kicsit tutti-fruttis illattal, ecetes ízvilággal és brutál csípősséggel. Textúrája nehezen értékelhető a csekély mintamennyiség miatt. 

Veresi Chilifarm - Smokey Cayenne: Ez egy tök jó cucc. Van benne minden: BBQ-ra hajazó paradicsomos, kissé fűszeres illat, rozsdavörös szín, egyeletes textúra, közepes csípősség, sav-cukor, fűszer. Viszont a szakács nagyon szerelmes, mert a só igencsak megbillent a kezében. Egy picivel kevesebb és még királyabb lenne. De ettől függetlenül elismerésem! 

Tibchili - Jockey whiskys smoke: Egy nagyon finom kis BBQ szósz, ideális fűszerezettséggel, valamint sav-cukor aránnyal. Színében és illatában is hozza a kategória elvárásait. Különösen is értékelem, hogy enyhe, de érezhető csípősségű, így nem veszi el az alapízeket. Mivel kissé híg ezért kiválóan alkalmas húsok sütés közbeni kenegetésére is. 

Nyúli Tüzes Chili - Berek meggye: Idén viszonylag kevés gyümölcsös chiliszósz induló van, ami lehet azért is, mert kezdenek a kistermelők rájönnni arra, hogy ezekre nem igazán van kereslet. Erről a termékről nem nagyon tudom megállapítani, hogy mi az alapgyümölcs. Ízre nem rossz, a csípősség is ideális, szép homogén  állagú, de brutálisan híg. Egy középszerűtől kicsit feljebb álló. Húsokhoz, grillezett sajtok mellé kiváló lehet, de egy túrógombócot is meg lehet vele lötyögtetni. 

hotsauce.hu - Hot Pepper Sauce: Brutál erős, fanyar maró, de mégis igazi paprikaillat. Na ez tuti nem kispályás lesz. Ez valamilyen piros moruga, vagy Reaper. Íze és ereje alapján inkább reaper. Szerencsére ebben is van ecet, ami egy kicsit tompítja a fanyar, maró ízt. Egész jó cucc lenne, de sajnos a híg textúrája sokat ront rajta. Remélem a gyártó szűk nyakú üvegben árulja, mert ezt könnyen túl tudja löttyinteni a fogyasztó és akkor kellemetlen élményben lesz része. 

Burning Angel Chili - Tiny Monster: Ez a készítmény úgy néz ki, mintha valami sárga paprikadarálmányba beleborult volna a Delikát ételízesítő. A gyártója meg azt mondta, hogy "ott b....a meg a szent az egészet, jó' van az úgy". Szóval úszkál benne zöldfűszer, meg szemcsés valami darabok, meg van benne izé is, továbbá tekintélyes mennyiségű paprikamag. Ez az egész úgy összesűriti ezt a cuccot, hogy a szűknyakú üvegből úgy kell kibányászni, mint ahogy a természetfilmeken a majmok kaparnak ki valamit üregekből vékony ágakkal. (Remélem nem ilyen üvegben árulja a gyártó...) Illatában olyan ecetes paprikadarálmány, semmi extra. Ízében is annyi. Enyhe ecetesség, enyhe csípősséggel besűrítve. Egy zöldbabfőzelékebe, vagy savanyú kruplilevesbe elmegy. 

Áchili - Füstölt ecetes jalapeno: Savanyúság. És a kedvenc! A füstös ízű savanyúság! Sajnos nagyon kevés a minta így nehéz objektív véleményt kialakítani. Igazándiból a benne lévő paprika fajtáját sem tudom megállapítani, csak tippelek, hogy nem Jalapeno a csípőssége miatt. Egyébként egész finom. 

Veresi chilifarm - Zöld sárkány: Zöld szósz. Páran készítenek ilyet, de nem igazán tudom, hogy mennyire népszerű a vevők körében. Én csak azért pártolom, mert így az éretlen sem megy kárba. Már ha az a cél. Bár én a szezon végi be nem érettből savanyúságot szoktam készíteni, de kinek a pap, kinek a paplan. Erre is azt mondom. A textúrája gyönyörű, a színe zöld, csípőssége enyhe, íze meg olyan ecetes, mintha savanyított paprika lenne pürésítve. Valamire biztos jó, leginkább ecetességet kedvelők számára. 

Nyúli Tüzes Chili - BomBunny: Egy közepesen erős mustár lenne, Lehet, hogy az is. Mármint, hogy mustár, de ez egy iszonyatos vakvágányra futott valami. Kellemetlen íz, pocsék illat, valami tömör textúra, durvára darált meg egészben hagyott mustármagokkal. Összbenyomásként szerintem ez egy gasztronómiai terrortámadás. 

Stock chili - Summer mix: Azt szoktam mondani, hogy savanyúság van jó, meg még jobb, meg k...ajó! Rossz csilis savanyúsággal még nem találkoztam, legalábbis nem emlékszek rá. De az sem fordult elő eddig sokszor (volt azért egy-két alkalommal), hogy savanyúságra azt mondtam volna hogy lepipálja a k....ajó kategóriát is. Na ennek most sikerült. Egy tökéletesen megkomponált savanyúság bohócsipka paprikával, meg Ajival, meg még ki tudja mi minden jóval a közepes kategóriából. A színek kontrasztja szemmel is hívogat a kóstolásra. És ami még messze kiemeli az ízorgiát a fűszerek mennyisége (bors, mustármag, koriander, babérlevél). Nem is igazán értem, hogy sokan miért fukarkodnak egy savanyúságnál a fűszerekkel, miért csak ímmel-ámmal tesznek bele. Csak úgy mutatóba. Pedig ők is tudnának ilyen eszméletlen finomságot készíteni. Le a kalappal! 

Nyúli Tüzes Chili - Mesél az erdő: Szuperjó illatú zöld chiliszósz. Olyan fűszeres, hagymás. Kóstolás után viszont mindez a pozitív érzés elszállt. Az íze a paprika miatt nagyon fanyar és kellemetlenül erős. Kár érte. Ételek óvatos ízesítére egynek megfelel, de csak óvatosan. 

Kőrös Chili - Habanero hot sauce: Elég nagy gondban vagyok miként azonosítsam ezt a "szószt", vagy legalább írjak róla valami pozitívat. Baracklekvár színű, közepes erősségű, erősen folyékony, de mégis kásás textúra. Tipikusan lecsós illattal rendelkezik. Mintha tojásos lecsó lenne összeturmixolva. Igazándiból a csípősségen kívül nagyon íze sincs. Legalább lenne benne több só. 

Mi Chili-nk - Chilis-csokis feketeribizli: Illata alapján feketeribizli. Íze alapján is. Az egyik legnemesebb és legegészségesebb gyümölcs. És sikerült is a gyártónak visszaadni mindazt, amit egy ilyen termék közvetetíthet a természet adománya és a fogyasztó között. Egy grillzett sajt, rántott camamber, vagy egy pikáns sült mellé egy ideális választás!!!!!

Kőrös Chili: Jalapeno savanyúság: Zárásnak egy savanyúság ismét. Miből másból lenne, mint Jalapenoból. Szépen egyenletesre karikázott paprikák. Külön tetszik, hogy pirosodó termések is vannak benne, nem csak a fanyar zöldek. (Szerintem a piros színű jalepeno sokkal ízesebb, de ez szubjektív.) Egyébként gyönyörű áttetsző felöntőlé és bőséges fűszerezés, úgy mint mustármag, szemesbors, vöröshagyma. Az illata brutálisan kellemes, a felöntőlé is aromás. A paprikák roppanósak, nem szétpuhultak. Egész jó! 

Ennyi termék kóstolása után az alábbi észrevételeim lennének.

1: A termékek élvezhetősége nagymértékben javult. Ami azt jelenti, hogy sokkal több finomabb készítményt kóstoltam, mint a korábbi években arányaiban. Úgy vélem volt több olyan gyártó is, aki ismét nevezett korábbi termékeivel - szerintem -  változtatott receptúrával és ez szerencsére előnyére sült el. A legtöbb esetben javultak a textúrák, a színek és az illatok, illetve - ami a legfontosabb - az ízvilágok is.  

2: Kevesebben termék volt az exrém erős kategóriában. A magyar chilitermesztés hőskorában az volt a mérvadó, hogy ki tud erősebb készítményt csinálni. Valljuk be sokan. Majd szépen kiálltak a kistermelők a piacokra, vásárokra és eladogatták a nyelvzsibbasztó szószaikat endorfinhiányos személyeknek és gasztromazochistáknak egy ropis kóstolás, egy "hogyazajó......." felkiáltás, majd 10 perc sziszegés után. Majd  legközelebb is kijött a piacra a vevő, odament a standhoz és közölte, hogy "nagyon jó a cucc, de még van belőle bőven." Na ebből nem lehet megélni. Igenis piaci érdek is, hogy elterjedjen az enyhébb csípősségű készítmény. Nem beszélve arról, hogy a lágy és közepes kategóriában sokkal jobban lehet az ízeket variálni, művészkedni a szószokkal, krémekkel. Ezek a fantáziadús fűszerezésű cuccok további vásárlókat generálhatnak. És valljuk be: az enyhén csípőset sokan szeretik és bírják, míg az extrémebbet csak egy szűk réteg. 

3: Kevesebb gyümölcsös készítmény volt. Én csak örülök neki. Mert mi sem egyszerűbb és olcsóbb, mint leszedni fél mázsa almát, körtét és hozzáfőzni egy félkiló szellem chilit egy kis cukorral. Majd lesz 35 liter akármilyen gyümölcsös chiliszószunk. Csak éppen a vevők nem nagyon keresik. Nem akarok senkit megbántani, mert igenis komoly művészete van a gyümölcsös chiliszósz készítésének, és sokan magas szinten is űzik, de a kereslet attól nem fog megugrani. Nem hiába mondják, hogy a magyar emberek nehezen nyitnak az újdonság irányába, különösen vidéki régiókban. Ettől függetlenül volt pár nagyon finom termék és ezért hatalmas gratuláció a gyártóknak. 

Összegezve úgy érzem komoly súlya van egy ilyen megmérettetésnek Különösen a kisebb, még kevésbé ismert kistermelők akik népszerűséget és elismerést tudnak szakítani ebből. Itt szeretném megköszönni a munkát a főszervezőnek Buzásné Katának, továbbá köszönöm a megtiszteltetést, hogy zsűritagként részt vehettem ezen a versenyen is!  

Egy viszonylag új formáció az újkígyósi Stock chili's, akiről őrülten sokat nem tudok. Ugye ez a település már nem ismeretlen a magyar kapszaicin rajongók körében, mivel Bánfi Krisztián a Kígyóscsilivel már pár éve - és nem érdemtelenül - jelentős népszerűségre tett szert.

Hogy két dudás miként fér meg egy csárdában - pontosabban azon a településen, ahol talán az ezer lakosra jutó chilis kistermelők száma legmagasabb az országban - arra magyarázat az lehet, hogy a Stock chilis's csak csípős savanyúságok készítésével foglalkozik egyelőre és elmondásuk szerint nem is nagyon akarják a kínálatukat más irányba elvinni. 

A közelmúltban kaptam egy négyféle termékből álló kollekciót kóstolásra, aminek természetesen publicitást adok ezzel a bejegyzéssel a blogomon. 

Amit tudok a termékekről általánosságban, hogy a gyártó meleg felöntőlével dolgozik, sok más savanyúság készítővel ellentétben. Ami ezzel kapcsolatban pozitív, hogy a termék így bontatlanul két évig is megőrzi szavatosságát. Már ha marad. Persze ha valaki megvesz egy kis üveggel, akkor szerintem hamar el is fogyasztja. A fedlap szépen be van "horpadva", mivel a kidunsztolódást követően a vákuum gyönyörűen ráhúzta a fedőt. Böszme nehéz is kinyitni, de ez csak előnyére válik. 

A design egységes, figyelemfelkeltő. A töltőtömeg szintén, azaz 165 g. 

A design, a töltőtömeg és a fűszerezés a címke szerint minden termék esetében azonos, egységes, bár a gyártó szerint vannak minimális különbségek a felöntőlében. Én ezt nem vettem észre. A fűszerek a négy termék esetében az alábbiak: ételecet, só, cukor, koriander, mustármag, egész fekete bors, babérlevél. Meg van benne egy kis borkén is, gondolom a szín megőrzése végett. Amit gyönyörűen meg is őriz és ez nagy pozitívum. Különösen meleg felöntőlénél tapasztaltam eddig, hogy 2-3 hónap alatt a paprikák színei eltűntek. Na ennél nem. Itt a szeptemberi töltésű savanyúságban fél év múlva is a szivárvány minden színében ragyognak a papreszok. A fűszerek szépen csücsülnek az üveg alján. és a paprikák tetején, mindamellett a felöntőlé is tiszta és áttetsző maradt. A paprikák minden termékben roppanósak, bár és kifejezetten szeretem a lágyabbat is. 

Na akkor lássuk az aranyoskákat!

Jalapeno: Nagyon tetszik, hogy van benne piros és zöld is. Csípőssége megfelelő a fűszerek intenzíven érződnek benne, sőt imádom a fűszereket rágni. Egyenletesre szeletelt. Kellemes a sav-cukor arány. Karikára vágott, intenzív illat. 

Fresno: Ez valami brutál finom. Nagyon sok jó savanyúságot ettem eddig, de ez a TOP 3-ban van. "Karikás", intenzív illat, a paprika és a fűszerek íze csodásan kiegészítik egymást. Olyan amit magában is eleszegetek. Csak úgy néha bekapok egy-két (három-négy-öt) karikát. Mint egy csokifüggő, vagy egy drogos, vagy mit tudom én kicsoda. Lehet az annuumok között érdemes lenne erre a vonalra rástartolni a jalapenok mellett. Ezt úgy magában fogom felzabálni, ez annyira király. Igaz másnap csak kétszer megyek budira. Reggel hattól tízig és déltől délután kettőig. De nem fogom bánni és legyen az én bajom.  

Summer mix: Ez egy kicsit eltér a az előző kettőtől. Egyrészt ebben nem karikára vágottak a paprikadarabok, hanem hosszúkásra, másrészt ez nem homogén egyfajtájú savanyúság, hanem több keveréke. Mivel a címkéje nem részletezi a fajtákat külön ezért én úgy tippelem, hogy leginkább valamilyen Aji yellow és Fresno keveréke lehet. Az biztos, hogy az illata az előzőtől még összetettebb, feltételezhetően a fajták intenzív aromája miatt. Kiváló készítmény, az kétségtelen. 

Thunderdome: Na ez a felső kategória! Ez a chilis savanyúságok Ferrarija, vagy Lamborghinije. Ez az a kategória, amit magában édeskevesen fogyasztanak, ami érthető is. Mivel címkéje alapján nem derül ki, hogy ebben mi van, ezért csak tippelek. Moruga, habanero, szellem chili, Fatalii(?), 7 POD(?). Tehát a TOP kollekció. Itt már a is elég, ha egy-két szem mustármagot elrágcsálunk belőle, amitől garantáltan megborzongunk. Itt már veszekedni kell önmagaddal, hogy miért is ettem ennyit belőle. Mert az íze itt is felülmúlja a csípősséget. Másnap reggel inkább a utóbbi hat. Itt már az ember önmagával vitatkozik, hogy mi legyen a fontosabb. A kapszaicin és az endorfin, vagy a reggeli menetel a dupla nullára, ahová legszívesebben egy csomag ultraszenzitív popsitörlővel indulnál, ha nem lenne égő. Mindenesetre ebből a termékből is sikerült egy magas minőségű cuccot elővarázsolni. (Tipp: Ha valaki nem bírja közvetlenül ezt a csípősséget, vagy nem akarja a kellemetlen utóhatásokat átélni, akkor javaslom, hogy valamilyen egyéb savanyúság (uborka, dinnye, karfiol stb.) felöntőlevébe keverjen bele ebből a savanyúságból egy keveset (akár apró darabokra vágva), majd 2-3 nap állás után az alaptermékkel együtt fogyassza el. Általában itt már én is így szoktam.)

Összegezve: Aki mer az nyer. A Stock Chili's alkotott egy újat, mivel - egyelőre - csak savanyúságokkal betört a csípős ízek piacára. És ezt nagyon magas minőségben és kínálatban tette. Elmondásuk alapján van még ötlet a tarsolyukban a jövőre nézve, de ez egyelőre legyen üzleti titok. Viszont ha megvalósul, akkor egy különleges - és hiánypótló - színt fognak jelenteni a hazai csípős termékek piacán. 

Ennek megvalósításához nagyon sok sikert kívánok! 

Előző bejegyzésemben bemutattam a Veresi Chilifarmot, most pedig volt szerencsém megkóstolni a termékeinek jelentős részét is. 

A termékek postai úton érkeztek kiváló csomagolásban és sértetlenül. Minden üveg egyesével is be volt csomagolva és úgy beragasztózva, mint a filmeken a kábszeres futár bőröndjéből előkerülő vastag boríték.

A szószok egységesen 100 ml-es, vastagfalú és szélesnyakú, szögletes üvegben vannak, ami szerintem a legjobb opció, mivel ezekből adagolhatók legpraktikusabban a készítmények. Ráadásul a tárolásukat, pakolásukat, szállításukat is megkönnyíti, de ez elsődlegesen a gyártónak előny. Hogy miért találom ezt az üvegformát a legcélszerűbbnak, arról a még említek pár szót később. 

A design egyszerű, letisztult és a Rasputin kivételével egységes is, a feliratok könnyen olvashatók, figyelemfelkeltők.  A hátsó címkén a kötelezően megadandó adatok találhatók, meglepően jól olvashatóan. (100 ml-s szögletes üveg újabb előnye.)  A kupakok műanyagok, amiket szintén jobbnak tartok a fémnél, mert hosszabb tárolás esetén sem marja meg a szósz savassága. Természetesen a nyakfólia része a csomagolásnak, ez manapság már alapkövetelmény. 

És akkor következzenek a nagymenők!

Fotó: Gyulaicsili Blog

Erdei Sárkány: Hogy mitől erdei, az egyből kiderül ahogy az üveget kézbevesszük. Attól, hogy van benne vargánya és áfonya. Meg laska, meg csiperke, meg rókagomba.  A gombák közül a csiperkén kívül mind nagyon karakteres ízvilágú. Ezen kívül a szósz tartalmaz még sok-sok izgalmas hozzávalót az almapürétől a szójaszószig, de ezeket nem sorolom fel most. Mivel imádom a gombát, bármilyen formában képes lennék mindennap fogyasztani valamit belőle, ezért különösen is kritikusan álltam neki a kóstolásnak, pláne a többi összetevőt ismervén. A szósz színe - chiilihez mérten - nem valami bizalomgerjesztő, olyan zöldessárgásbarnás. Viszont az illata az valami fantasztikus, de ezt csak az tudja értékelni, aki úgy szereti a gombát, hogy időnként maga is szokta gyűjteni! Ebben keveredik a gomba, virágok, gyümölcs és az erdei avar földes illata. Olyan, mint amikor a gombász kint van az erdőben, a kosara teleszedve és egy fuvallat arra viszi egy virágzó bodza nyirkos avarral keveredett illatát. Ebbe az üvegbe bele van zárva a természet! Na, de ezt is tudta Róbert űberelni, mert az enyhe csípősségű készítmény ízében csodálatosan dominál a gomba, mintha más összetevő nem is lenne belekeverve, illetve feltételezem, hogy a többi ízesítőanyag felerősítette a vargánya és a laska karakteres ízvilágát. Nagyon keményen fel tud dobni egy-egy pörköltet, vagy - alapanyagait figyelembe véve - egy magas minőségű kézműves hambit, de kollégámnak valami futáros gyrostálhoz is nagyon bejött. (Gyorsan haza is vittem a munkahelyemről, nehogy felzabálják előlem.....) 

Sweet & Spicy: Vagyis alcíme szerint édes, pikáns grill és BBQ szósz. Ez az a kategória, ahol a magyar versenyeken is elég jól szerepelnek a legtöbben. Van egy általános elvárás a tömegfogyasztók részéről ebben a kategóriában, attól függetlenül, hogy ízvilágában lehet széles a spektrum a gyümölcsösebb karibi aromától a magyaroson keresztül az olyan "amerikás" füstös-édes-savas" összetevőkig. Talán Magyarországon ez jelenti a publikum számára az igazi BBQ ízeket. És ezt sikerült is most összehozni. Alapanyagaiban rendkívül összetett, van benne gyümölcs (cseresznye és alma), paradicsom, kápia, vöröhagyma, fokhagyma, chili és nagyon-nagyon sok fűszerezésre használt egyéb "kamrafia". Textúrájban homogén és sűrűségre is ideálisan csöpögtethető. Márpedig ez fontos szempont, mivel csípőssége pont az, ami csöpögtetett mennyiségben ideálisan kiegészít bármely ételt, úgy, hogy nem nyomja el a kapszaicin a szósz egyedi és összetett ízvilágát. Egyszóval tökéletes a maga kategóriájában. Bármilyen sülthöz ajánlom! Egy baja lesz. Gyorsan fog fogyni. 

Sárkányvér: Csípős, chilis paprikaszósz a gyártó szerint. Tehát van benne: Kápiapaprika, chili, paradicsom (arról volt szó, hogy paprikaszósz...), zeller (na jó, ez lehet fűszer is), illetve fűszerezéshez használt szokásos dolgok, mint pl. a vöröhagyma, fokhagyma, só, ecet, etc. ... Azért húztam a számat a paradicsomra, mert sok termék esetében észrevettem, hogy ez a gyümölcs elvitte egy rossz irányba az összhatást. Nem beszélve arról, hogy sokszor éreztem konzervparadicsom ízt, ami valljuk be nagy csalódás tud lenni. Itt viszont sikerült megfelelően megalkotni ezt a készítményt, mert ez a negatívum nem jött felszínre. Illatában olyan átmenet egy grillszósz, egy BBQ készítmény és a ketchup között. Állagában ugyanaz az ideális sűrűségű, szépen homogenizált, mint amit eddig tapasztaltam. Ízében is átmenetet képez a BBQ és a grill szósz alkategória között, köszönhetően az összetevők és az egyes felhasznált fűszerek arányának. Csípősségre jóféle középkategória, rendesen megzsibbaszt, ha nem adagoljuk ésszel. Elsősorban húsételek csepegtetősének ajánlom, de egy sült burgonyát, vagy tócsnit is fel tud dobni.  

Jack a Sárkány: Mármint Jack a Daniels. Mert ugye van benne egy kis whisky is. Meg úgy nagyjából a szokásosak. Meg azonkívül aszaltszilva és szilvalekvár is. Ebből az előbbi igazi különlegeség, bár úgy érzem egy kicsit háttérbe került a szilva, mint gyümölcs az utóbbi évtizedekben, holott termeszthetősége egyszerű, viszonylag kevésbé van kitéve az időjárás szeszélyeinek, felhasználhatósága pedig széles körű. Pont ezért is örülök, hogy a Veresi Chilifarm új dimneziót adott ennek a gyümölcsnek. Visszatérve a whiskyre. Jó néhány olyan BBQ szószt kóstoltam már, ami tartalmazta ezt a nedüt, így a lezárt üvegen keresztül is azt feltételeztem, hogy ez is egy ilyen jellegű készítmény lesz. Ezt a gondolatot a halványbarna színe is erősíti. Illatában dominál a feldolgozott szilva. Textúrájában talán egy kicsit sűrűbb az eddigiktől, de nem zavaróan. Még azért így is lehet csöpögtetni, nem kell az üveg fenekét ütögetni. (Ugye milyen jó a széles szájú üveg....). Ízében kellemes összetett. Elvileg ez is 3/4-es csípősségű, mint a sárkányvér, de mégsem üt annyira. Hasonlít az íze az előzőhöz, bár ebben a só erősebben dominál, de a szilva is ad neki egy plusz unikalitást. Tuti választás - mint az előző is - bármilyen sült, rántott termékhez, de egy szendvicset, hamburgert is fel tud dobni. (Mondjuk ne snassz margarinos szenyához próbáljuk ki, hanem akkor csináljunk már egy finom sültmájas, hagymalekváros, reszelt pannónia sajtos bucit. A Rama-s kenyérre jó a darált hegyes erős is.) 

Rasputin: Grigorij Jefimovics Rasputin a híres orosz szerzetes, mágus, cári bennfentes ihlette a következő kóstolnivalót, ezzel megtörve egy pillanatra a sárkányok uralmát. Hogy az ember mit vár egy ilyen nevű szósztól? Valami misztikumot, valami különlegességet, ami úgy el fogja varázsolni a fogyasztót, mint ennek az egyesek által szélhámosnak, mások által karizmatikusnak tartott, de mindenképpen őrült személyiség. De mi is van ebben az üvegben? Van benne chili, paradicsom, kápia, cékla (az orosz konyhában domináns alapanyag!), Romanov barnasör (gondolom kézműves termék), gyökérzöldségek (erre majd visszatérek egy picit), melasz, osztrigaszósz, fűszerek. Megint kicsit BBQ-s összetevők, amihez a sör is hozzájárul. Textúrája ennek is homogén, de nem olyan könnyű csepegtetni, mint az előzőket. Gondolom ez a főzés így sikerült, nagyon nehéz eltalálni melegen azt a konzisztenciát, ami majd szobahőmérsékleten ideális lesz. Attól függetlenül ki lehet varázsolni az üvegből. Na ez ízében megint csak egy nagyon szépen összerakott szósz, aminek a sör ad egy karakteres fanyar ízvilágot. (Jóféle sör lehet!)  A többi hozzávaló egyensúlya is megfelelő, semmi nem nyom el semmit, inkább kiegészítik egymást az összetevők. Csípősségre egy átlagos középosztály, de nem is kell több a kapszaicinből, mert így tudnak a valódi aromák dominálni. 

Fotó: Veresi Chilifarm

Karibi grillsárkány: Érdekes ez a karibi konyha. Szerintem nem kap megfelelő promóciót, holott többet érdemelne. Egy hatalmas kiterjedésű területről beszélünk, ahol az őslakosok, az egykori gyarmatosítók leszármazottai, valamint a 17. század derekától napjainkig betelepített, vagy önként betelepült személyek olvasztótégelye a környék. Ez a multikulturális keveredés a gasztronómiát is egyedivé teszi, mégis keveset hallunk róla. Sokkal ismertebb a környék az offshore adóparadicsomairól, a Puerto Ricoi rumról, de Jamaicáról is hamarabb jut eszünkbe egy szárított "zöldféle", mint egy-egy finom fogás. Még az éjjel-nappal futó gasztrocsatornákon is alig látni ilyen ételekről szóló műsorokat, de a bolognai spagettit előszeretttel főzik orrba-szájba ausztrál farmokon, mint autentikus ételt. Szerintem Magyarországon is max. pár darab karibi jellegű ételeket kínáló vendéglő lehet, holott az alapanyagok nagy része minden gond nélkül beszerezhető, különösen nagyvárosokban. A szósz már nevében is hordoz két jellemzőt. Először is karibi, azaz alapanyagaiban, de még inkább fűszerezésében ennek a konyhának a jellegzetességeit kínálja. A másik névbeli tulajdonság, hogy "grill", tehát itt valószínűleg egy grillezett ételekhez javallott szószt kapunk. Hogy mik is az alapanyagai: grillezett körte és őszibarack (lehet ettől grillsárkány), paradicsom, kaliforniai paprika, chili (többek között az igazi karibi chili a Scoth Bonnet), meg nagyjából a szokásos ízesítők, fűszerek. (Szerencsére zeller ebben is van - lásd fentebb). Állaga ideális, illata dominánsan gyümölcsös, leginkább az őszibarack érződik benne. Az íze viszont eszméletlen! Extra gyümölcsös, citrusos aromájú, amit a fűszerek halványan kiegészítenek. Egy kicsit olyan, mint egy csípős savanyúcukor. Úgy érzem magam, mintha ott ülnék valahol egy mindig meleg karibi sziget erdejének szélén, érezném az orchideák, a fák illatát, és friss gyümölcsökből, zöldségekből és grillezett húsokból álló salátát ennék a naplemente fényénél! Ezzel az üveggel nem egy chiliszószt, hanem egy életérzést és egy képzeletbeli utazást is kap a fogyasztó. 

Trópusi sárkány: A gyártó szerint a hosszú forró nyár íze. Nekem az előzőről is az jutott eszembe, akkor amikor még meg sem néztem ennek a címkéjét. Trópusi, mert van benne bőségesen minden trópusi gyümölcs, amit szeretünk. Mangó, kókusz, ananász, chili és a szokásos további összetevők. Vajon miben lesz más mint az előző? Textúrájában hasonló, színében sárgább (ananász, mangó). Illatában kevésbé gyümölcsös, mint várnánk, sokkal inkább, a hagyma és a fokhagyma dominál. Ízében viszont érdekes. Elsőre kellemesen gyümölcsös - egyben édeskés-savanykás - majd itt is megjelenik dominánsan a hagyma és a fokhagyma, kevés sóval. Csípősségre pont az az ideális, ami nem nyomja el az alapízeket. Keresem benne a hosszú forró nyarat. Egy idő után meg is találom benne, de nem a trópusokon, hanem valahol egy városszéli kertben egy tárcsán, vagy grillrácson húst sütögetve. Szép összehangolt ízvilága van, de számomra a trópust kevésbé idézi az intenzív hagyma  és fokhagyma aroma. Több Magyarország van az üvegben, mint trópus. Az előbb felsorolt húsok kiváló kiegészítője lehet. Akár egy trópusi beütésű friss salátával. 

Sárkány csókja: A gyártó egyik legcsípősebb terméke. Bhut Jolokia, Habanero Big Sun, Yellow Moruga, 7 POD yellow. Szóval minden ami zsibbaszt. Ezekhez a fajtákjhoz nem is nagyon kell más, mint egy kis só, meg ecet, ami kiemeli a paprika ízeit. De nem lenne Róbert ekkora mágus, ha nem tett volna ehhez is fűzerezésként egyéb összetevőket, általában amit szokott. Ez érződik is az illatán, mert a hagyma és a vöröshagyma ebben is dominál, keveredve a mustár aromájával. Engem egy kicsit gulyáskrémre, vagy ajvárra emlékeztet szaglás után. A textúrája ennek is a szokásos magas minőségű, színe kellemesen (sütötökpürésen) sárga. Az íze nagyon brutál. Picit édeskés, savanykás, citrusos. Persze van benne méz és az érződik is, hogy nem cukor adja az édességét, továbbá a termék konzisztenciájához is hozzájárul. Valahol tökéletes az összhang a méz édessége, kontra mustár-narancslé-almaecet-citromlé savasság egységben. Én szívesen megkóstolnék egy olyan verziót is, melyből hiányzik a hagyma és a fokhagyma. Nem biztos, hogy szükség van benne rá. Mindenesetre nagy tapsot érdemel a gyártó ezért is. Fogyasztása húsok mellé, egzotikus kínai, karibi, indiai, thai ételekbe, de óvatosan és ésszel. 

Nem mondom, hogy célom lett volna belekötni és lealázni a Veresi Chilifarm bármely termékét is, de próbáltam kritikus lenni, hátha találok a kákán csomót. De nem találtam. Van két dolog amit sok kistermelő elront. Elöször is a termékek textúrája, sűrűsége. Nem baj, ha egy szósz sűrű, az sem, ha kicsit híg. Akkor van gond, ha a sűrű valami bennemarad a szűknyakú üvegben, ne adj' Isten belesűrűsüdik a nyakába pár csepp cucc és azután lehet fogpiszkálóval, hústűvel, vagy nagyon hegyes filézőkéssel kipiszkálni, b....tatni. Szerencsére itt a helyesen megválasztott üveghasználat és az ideális homogén textúrák miatt az előzőleg emlíett problémák nem merülnek fel.

Másik sarkalatos probléma az szokott lenni, hogy ilyen-olyan fűszereket, adalékanyagokat használnak sokan, majd készítenek egy olyan brutál erős szószt, hogy ebből semmi nem vevődik észre, mert a kapszaicin mindent elnyom. Annak mi értelme van? Akkor csináljunk egy teljesen fűszermentes készítményt, krémet, vagy szószt, amit mindenki olyan ételben, vagy mellé használ fel, ahogy akar. Max. egy kevés ecettel és sóval ízesíthetjük. Róbert valahogy itt is meg tudta ugrani a lécet, mert olyan ügyesen bánt az összetevőkkel, hogy hihetetlenül komplex ízvilágokat tudott alkotni, amihez azért hozzájarult az is, hogy a készítményei nem tépik le az emberek fejét. 

Összességében azt kell mondjam, hogy régen kóstóltam olyan kollekciót, aminek minden tagját a kiváló kategóriába tudnám sorolni! Volt de nem mostanában. Ezekben az üvegekben nemcsak alapanyagok, hanem életérzések és hangulatok vannak! És ezt nehéz űberelni. Plaier Róbert - mint a Veresi Chilifarm tulajdonosa - korábbi bejegyzésemben azt nyilatkozta, hogy pár év múlva nyugdíjasként chilitermesztésből akarja kiegészíteni jövedelmét. Ilyen kollekció mellett biztos vagyok benne, hogy felfut az üzlet, csak győzze paprikával. Gratulálok és jó egészséget kívánok ehhez neki! 

Veresegyház egy rendkívül érdekes település még az oly változatos agglomeráción belül is. Mint Budapesthez közeli város, mindig is kiemelt szerepe volt, elsősorban azzal, hogy élvezte a vidék előnyeit és a főváros közelségét. Gyakorlatilag az ország központjának az éléskamrájához tartozott. Aki jártas a napi politikában, az azt is tudja, hogy a város élén több, mint fél évszázada ugyanaz a településvezető áll, ami nemcsak hazai, hanem európai – sőt világviszonylatban – is szinte egyedülállónak mondható. A település a rendszerváltást követően robbanásszerű fejlődésen ment keresztül, a lakosságszám a háromszorosára emelkedett a budapesti és az ország más részeiből oda kötözők révén. 45 év feletti korosztály még egy dolog révén emlegeti. A Z’Zi Labor nevű popegyüttes a helyi asszonykórussal slágerlistás számot készített, ami a 80-as évek második felének a magyar popkultúrájában meghatározó szereppel bírt. Ennek az asszonykórusnak – valószínűleg - nem tagja a mostani riportalanyom - Plaier Róbert - viszont ő az, aki a várost felrajzolta a magyar chilitermelők képzeletbeli térképére elindítva vállalkozását a Veresi Chilifarmot, ami a közösségi médiában történő aktivitása és szerény, de annál megnyerőbb személyisége révén hamar nagy népszerűségre tett szert. De erről beszéljen inkább ő!

P.R.: Valamikor 2012 táján valamilyen multi áruházában egy szép kerámiakaspót láttam meg, amire chilipaprikák voltak festve, és egy zacskó magot meg fél liter földet is adtak hozzá. Ez tulajdonképpen egy chilinevelő készlet volt. Valahogy megfogott és arra ösztönzött, hogy neveljek magamnak egzotikusabb paprikát. Ez volt az első alkalom, hogy nem cseresznyepaprikát, meg „zöldhegyest” kellett, hogy egyek. Aztán kiderült, hogy a Bulgárian Carrot volt az első chilim.

Gy.Cs.: Vonzott, hogy valami újszerűt, egzotikusat próbálhatsz ki?

P.R.: Mondhatjuk úgy is. Bár egzotikus élményekben korábban is volt részem, igaz az nem a növénytermesztéshez kapcsolódik. Eredeti szakmám villamosenergetikus, de 35 éve a fuvarozás, szállítmányozás területén dolgozom. Rengeteg dolgot volt szerencsém szállítani. A hagyományos anyagokon kívül szállítottam rendőri kisérettel műkincseket és volt, amikor élő vadállatokat fuvaroztam.  Voltak köztük medvék, párduc és oroszlánok is. Ehhez vicces történetem is kapcsolódik. Egy közúti igazoltatásnál pont egy medve adott hangot elégedetlenségének mély brummogásával az eljárás elhúzódása miatt. Na, ezen a hatóság embere lepődött meg leginkább. Másik esetben a román határőr sem volt túl vicces kedvében, amikor közöltük, hogy oroszlánt szállítunk. Ott sem volt egyszerű a dolog tisztázása.

Gy.Cs.: Ilyen élményekben nem sok embernek van része. A chilis karrier miként folytatódott?

P.R.: A Bulgarian Carrot után elindult a lavina. Ha valahol láttam chilit bármely boltban, vettem belőle és teljesen tudatlanul elkezdtem a magokat gyűjteni belőlük a következő szezonhoz. Időközben kíváncsiságom leküzdésére kezdtem keresni a neten a paprikák nevelésének módjait, elvárásait, a termesztés fortélyait. Akkor találtam rá az azóta megszűnt Chilikertész fórumra. Nagyon sok új információt kaptam ott, sokat tanultam a többiektől. Aztán elérkezett az idő, hogy kezdjek is valamit a megnövekedett terméssel, igy csináltam különböző krémeket, amiket a barátaim ismerőseim között osztogattam el. Idővel voltak, akik ajánlottak másoknak igy kezdett kialakulni valamiféle vevőköröm. Ekkor már látszott, hogy már kevés a növény, kevés a termés igy a szépen parkosított kertemet felszántottam, ágyásokat alakítottam ki és megindult a kertészkedés, a csípős konyhakert megalapítása. A lakás egyik kisajátított helyiségében mindenféle cserepekben, edényekben, tálcákban, szedett-vedett világitással, de elindult a palántanevelés is. Volt itt minden, mint a búcsúban! Édespaprika, csípős paprika, paradicsom, cukkini, meg sok egyéb növény, ami egy konyhakertbe kell, majd a tavaszra. És jött a csoda: tavasszal lettek, paprikák, paradicsomok, hagymák, gyökérzöldségek, fűszernövények. Tulajdonképpen minden ami, a szószok készítéséhez szükséges.

Gy.Cs.: Milyen technológiákat alkalmazol a termesztés során?

P.R.: A termesztést teljes egészében én végzem. A palántákat magam nevelem. Van saját propagátorom, amit magam fejlesztettem, beleértve a fűtést, világítást és szellőztetést is.  Hogy gazdaságos legyen palántanevelés – bár kisebb mértékben – de mások számára is nevelek chilitöveket. A termesztés a kertemben vegyesen zajlik részben szabadföldi ágyásban, az időközben felépült fóliában, és konténeresen. Minden évben kicsivel többet és többet vállalok, de a fogyasztói igények is szerencsésen növekednek.

Gy.Cs.: Mekkora az állományod? Van kedvenc fajtád?

P.R. Az állományom a saját piaci lehetőségeim szemelött tartva nem túl nagy. Évente párszáz növénnyel dolgozom. Jellemzően a chinense fajták és annumok vannak. Kedvenc chilim a Trinidad Scorpió Moruga. Isteni aromás, rendesen erős, és a lassan kifejtődő hatása engedi érezni az ízeket, mielött arcul csap.

Gy.Cs.: Jellemző az erősebb fűszerezés a termékeidnél, legyen az füst, gyümölcs, fűszer, vagy alkoholos ital. Tudatosan használsz ilyen karakteres alapanyagokat? El akarsz rugaszkodni a sima paprikakészítményektől?

P.R.: Kialakult a szósz választékom, elég széles változatban, hogy a vásárlóim kedvük, ízlésük, hangulatuk szerint tudjanak válogatni. Igy a vevőim sokszor több üveget is visznek magukkal, hogy minden alkalomra legyen a kamrájukban megfelelő.

Készítményeim a leggyengébbtől a legerősebbig megtalálhatóak a pultomon. Igyekszem a paprikás, valamint a füstölt ízek kedvelőinek is a kedvükre lenni. Vannak gyümölcsös ízvilágú és különböző alkohol segítségével ízesített szószaim. Itt a fogyasztót minden alkalommal figyelmeztetem, hogy a főzés során az alkoholt kifőzzük a szószokból csak az aromájuk marad ott.

Van Tequilás, gyömbérsörös, viszkis és kézműves feketesörrel készült a szószom is. De van szomolyai feketecseresznyével, szatmáriszilvalekvárral, aszaltszilvával, grillezett gyümölcsökkel készült termékem is.

Füstölt szószaimhoz én magam füstölöm az összetevőket. Semmiféle aromát nem használok.

Gy.Cs. Merrefelé értékesíted a termékeket?

P.R. Az értékesítés lakóhelyemen levő piacon zajlik minden szombaton, ahol lassan megismerték a termékeimet és mondhatom meg is szerették. Természetesen sok esetben keresnek meg itthon is, hogy sürgősen hozzájussanak kedvenc szószukhoz, savanyúságukhoz. (A szükség nagyúr! – szerk.) Egyre többen keresnek távolabbról is, mert valamikor, valakitől kaptak egy vagy két szószomat ajándékba, és újra szeretnék fogyasztani vagy kipróbálni másik ízt, ízeket, gyengébbet vagy erősebbet. Jelenleg még nincs saját weboldalam, de a facebook segítségével szélesebb körben is elérhető a termékkínálatom. Sokat jelent, hogy az ország egyik legjobb pontján élek és dolgozok, ahol van fizetőképes kereslet az unikális termékekre is. A helyi ismertséghez hozzájárul, hogy a helyi önkormányzati újságban egy egész oldalas riport készült velem. Továbbá sokakat ösztönöz vásárlásra a HunHot trófea látványa amit 2019-ben az enyhén csípős-fűszeres kategoriában szereztem a Chipotle nevű szószommal. (Volt más termék is ami megérdemelt volna egy komoly helyezést – szerk.)

Gy.Cs.: Te magad milyen gyakran eszel csípős ételt, és mit legszívesebben? 

P.R.: Leginkább az enyhébb és a közepes féléket szeretem. Kedvenc ételeim a csípős csirkeszárny és a chilisbab. A két alap szerintem minden kapszaicinfüggő számára. De a leveseket is imádom jó csípősen.  Savanyúságként a szeletelt jalapeno a kedvencem, úgy mint a vevőköröm nagy részének.

Gy.Cs.: Mik a hosszú távú terveid ezen a vonalon?

P.R.: Várhatóan 5 év múlva megyek nyugdíjba, ha addig más jogszabályok nem jönnek. Ekkorra kell akkorára növelnem a kínálatom, vevőköröm, hogy önfenntartó vállalkozás legyek, de bírjam fizikailag is. Mert azt azért tudni kell, hogy bármennyire apró termésekről legyen szó kemény munkát jelent minden egyes szezon. Ettől függetlenül boldogságot lelek a kis kapszaicinbombákban, melyek évről-évre újabb örömet, energiát adnak nekem.

Gy.Cs.: Ehhez nem tudok mást kívánni, mint jó egészséget és további sikereket a vállalkozásodban!

Kicsit szomorúan érdekes volt a 2020-as az év a chilis kistermelők számára (is). Vásárok, fesztiválok, hagyományos versenyek maradtak el, vagy korlátozódtak szűk körűre a - nem elégszer - elátkozott vírus miatt, ráadásul a nyár elejének szeszélyes időjárása sem kedvezett a bőséges termésnek. Mintha a természet megérezte volna a COVID miatti forgalomkiesést és "megálljt" parancsolt volna a kistermelők számára; mondván maradt úgyis a tavalyi készleteitekből, fölösleges a kamrátokat, fagyasztókat, raktáraitokat feltölteni irdatlan mennyiségű árúval, mert ez a szép nevű rohadék egymás utáni hullámokban fog titeket visszavetni az értékesítésben. Persze tudom, hogy ez csak egy idealizált filozofikus gondolkozás, bár van aki hisz az ilyen összefüggésekben. 

Ez a felemás év viszont egy dologra jó volt, méghozzá a kísérletezésre. Arra, hogy sok jelenlegi - vagy esetleg leendő - kistermelő új termékek receptúráját dolgozza ki kényszerű szabadidejében, szabadjára engedve a fantáziáját, felhasználva részben beragadt készleteit. 

Hogy ezen - fentebb említett - tényezők belejátszottak-e a Beszósz Manufaktúra új termékeinek a kifejlesztésébe azt nem tudom, de Nagy Bence és párja Tóth Enikő az idén ősszel is több új csípős készítménnyel lepte meg a fogyasztóit. Ezeket késő ősszel kaptam kézhez kóstolásra, véleményezésre, melyet az alábbiakban meg is teszek. 

A négy készítmény három szószt és egy krémet tartalmaz, bár ez utóbbi is szószként van feltüntetve a gyártó által. Kiszerelésük változó. A betyár és a St. Habakukk 100 ml-es, a Napszúrás 40 ml-es nyakas, a Bolondok aranya pedig 40 ml-es konzerves üvegben került kiszerelésre. A design a megszokott megfelelően áttekinthető és figyelemfelkeltő. (Itt hozzá kell tennem, hogy a St. Habakukk annyira újdonság volt, hogy a küldött mintapéldányra már elfogyott a kész frontoldali címke, ezért lett a hátoldala lefotózva. Mondjuk engem cseppet sem zavart a hiánya.) Egyébként elnézést kérek a fotó minőségéért, de mostanában sötétben megyek dolgozni és sötétben érek haza - ráadásul a blogomra esténként van időm - így kénytelen voltam megoldani a "home office-om" íróasztalán a fotózást a notebook mellett. 

Mint tudjuk Bence nem az a szemérmes fiú, aki fukarkodik a kapszaicinnel, így a kóstolót előre úgy terveztem, hogy óvatos leszek. Tudják, a leforrázott macska az esőtől is fél. 

Kezdjük a Betyárral: 

Debreceni manufaktúra lévén nem egy rossz választás a Betyár elnevezés, a Hortobágy közelsége miatt. A betyárokra régebben a szabad életet élő - részben törvénykívüli - nomád állattartókra asszociált az ember. Azután jött a gulyáskommunizmus, amikor az osztrák és német turistacsoportokat az Ibusz és egyéb utazási irodák kemény valutáért beutaztatták az országba, majd elvitték a Hortobágyra, ahol bő gatyába öltöztetett kirakatparasztok ostorcsattogtatással szórakoztatták őket. Szerintem még ez is elment. De manapság a betyárok valódi reneszánsza leáldozott, köszönhetően az önjelölt pödörtbajszú "ungarischecelebeknek", mivel manapság már nem létezik olyan falunap, ahol ne jelenne meg egy magát Laci, Jani, Béla, Sanyi, Jóska stb. betyárnak nevező illető, aki szokatlan megjelenésén kívül egy értelmes mondatot sem tud előadni, maximum kétszer megkavarja fakanállal azt a krumplipaprikást, amit a legutóbbi választási burgonyaosztásból kimaradt alapanyagból főznek a község illusztris és délben már egyben illuminált népének. De mindegy. Legyünk tradícionálisabbak és a Betyár szószról feltételezzük, hogy ez egy igazi magyaros ízesítő. 

A készítmény a 36 % Trinidad scorpio paprikán kívül tartalmaz még paradicsomot, vöröshagymát, sót, fokhagymát, ecetet, fűszereket és tartósítót. Szóval olyan magyaros cuccokat. Színében szép sötétvörös, textúrájában tökéletes sűrűségű, kismértékben kásás. Illatában érződnek a fűszerek, leginkább a vöröshagyma. Ízében kellemes és összetett. Kissé sós, mint ahogy a magyaros fűszerezésű csípős szószokban lenni szokott, de nem nyomja el a többi ízt. Megvan benne a fokhagyma, a vöröshagyma íze, a paradicsom savassága és a chili ereje. Ami nem tetszett ez utóbbi. Egy kicsit kevesebb több lenne egy magyaros szószban. Én elhiszem, hogy egy betyár szereti az erős pásztortarhonyát, amit kint megfőz egy vaslábosban a "gunyhó" mellett a pusztában, de van egy határ. Adott egy finom, magyaros ízesítésű szósz, amit szívesen használ fel az ember adott ételek ízesítésére, de lehetőségei korlátozottak, mert a csípősség miatt ezt nem tudja kiélvezni. Szerintem 36 % chili esetén a cayenne is elég lenne. Nem rossz - félreértés ne essék - de egy kicsit olyan érzésem van, hogy így a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntjük. 

St HabaKukk: Amikor először olvastam a szósz nevét két dolgot feltételeztem. Az egyik, hogy Habaneroból készült, a másik pedig az esetleges kakukkfű tartalom, mivel a Beszósz Manufaktúrának van egy Kakukk nevű szósza is, ami ezt a nemes fűszernövényt tartalmazza. Az előbbi állítást meg is erősíti a címke, az utóbbit nem. Csak annyiban, hogy fűszereket is tartalmaz, persze a Bencétől jól bevált egyéb ízesítőkön kívül, mint a málnaecet, fehérbor ecet, cukor, worchester szósz, só és tartósítószer. A gyönyörűen piros szósz, szép homogén textúrájú és pont annyira sűrű, hogy megfelelően lehessen csöpögtetni az üvegből. Illatában kissé paradicsomos, hiába nincs benne. Ezt a hatást sokszor az ecetek és a cukor kombinációja tudja kiváltani paprikák esetében, de ezzel semmi baj nincs. Szerintem a fogyasztók 90 %-a nem ellenkezik, ha egy chiliszósznak paradicsomos beütése van. Ízében viszont nagyon is domináns a paprika. A cukor, a só és az ecetek tökéletes kombinációja ad neki egy brutálisan finom ízt, egy olyan igazi édesen csípős aromát. A fűszert nem igazán tudom mi lehet, de nem is lényeges. Csípőssége az amit elvárhatunk egy habanerotól, bizserget, de nem marja szét a szánkat. Olyan igazi street food kiegészítő, bár nem kezdőknek való! Jó kis vakcina lett ez is!  

(Egyébként a kíváncsiságom hajtott és utánanéztem a neten, hogy ez a Szent Habakuk(k) ki volt, vagy csak egy olyan szólásmondás. A Katolikus egyháznak nincs Szent Habakuk(k) nevű szentje. A Biblia ószövetségében van egy Habakuk nevű kispróféta, aki valószínűleg Kr.e.6. században élt, azonban őt nem kanonizálta az egyház, így a név eredete valószínűleg a múlt homályába vész.)  

Napszúrás: Na itt Bence megint megint erősebb fajtát hozott alapul, méghozzá a 7 POT yellow-t. Ebből következik, hogy ez egy sárga szósz, ami a szokotton kívül vöröshagymát és fehér balzsamecetet tartalmaz. (El tudom képzelni a kamrájukat, gondolom van benne legalább 30 féle ecet. Itt kezet is foghatnak a Nyúli Tüzes Chilivel, ahol a gyártó szintén a különböző ecetfajták sokaságát használja a mesteri szószainál.) Az előzőhöz hasonlóan ez is egy kellemesen folyós, szépen átpasszírozott készítmény, tehát könnyen kezelhető a 40 ml-es kiszerelésű, viszonylag szűk nyakú üvegből felhasználva is. Illatában ez is karakteres, itt már jobban átjön, hogy nem habaneroval állunk szemben. Itt is jól sikerült a hozzávalók kombinációja, egyből érződnek a citrusos aromák, de - a paprika jellegzetes csípőssége - hamar elnyomja a gyümölcsös ízt. Egyébként ez is nagyon jól sikerült, de ennek fogyasztásához már jóértelemben vadbaromnak kell lenni egy kicsit. Ismét gratulálni tudok!  Fel van adva a lecke a konkurenciának. 

Bolondok aranya: Na ez egy ütős cucc. A gyártó szerint szósz, szerintem krém. De ezen szerintem nem fogunk összeveszni. Egy olyan igazi kásás, darabos darált paprika. Méghozzá 93 % 7 POT yellow. Valamint só, tartósítószer és fűszerek. Bár ez utóbbiak szerintem el is hagyhatók belőle, mert ez a fajta önmagában sóval (ami egy kicsit a levét is kioldja a paprika húsának) is tökéletes. Persze nem 20 % sóval, mert az már elég durva lenne, de kevesebb nagyon finommá tudja tenni. Viszont így indokolt a NaBenzoát, mert ez nem fogy el gyorsan. A színe egyébként kissé zöldes, ez a sárga fajták oxidációja. Élvezeti értékéből semmit nem von le. Az viszont van neki. Tényleg a klasszikus magas minőség. Először a gyümölcs aromája, citrusossága jön át, majd a zsibbasztó csípősség. Állaga és csípőssége miatt leginkább hígabb ételek (levesek, szaftok, raguk) főzés közbeni, vagy utólagos fűszerezésére ajánlom. 

Idén rendezték meg előszőr a Magyar Amatőr Chiliszószok versenyét. A megmérettetés már pár éve váratott magára, ugyanis a chilitermesztés és a feldolgozás egy dinamikusan fejődő hobbivá vált és kis hazánkban már több százra, vagy akár ezerre is tehető azok száma, akik már-már mániákusan termesztik, feldolgozzák és fogyasztják a csípős paprikákat. Természetesen ők is kíváncsiak a saját termékük minőségére. És most itt megállnék egy mondatra. Kik is számítanak amatőrnek? Azok a "chilisek, akik nem rendelkeznek érvényes kistermelői igazolvánnyal, tehát saját, vagy saját baráti-családi körben történő felhasználásra foglalkoznak ezzel a nemes hobbival. 

A verseny főszervezője Nagy Bence a Beszósz Manufaktúra létrehozója. Itt szeretném megköszönni neki, hogy ezt a nemes feladatot - időt és energiát nem kímélve felvállalta ezt a feladatot - továbbá hogy megtisztelve engem is beválasztott a szakmai zsűribe. 

A kóstolás természetesen a szokott módon történt. A nevezők személyét és termékeit nem ismerhettem meg, kizárólag betűvel és számmal ellátott mintákat kaptam. Az indulók listáját kizárólag az után tudtam meg, hogy a kész pontozást megküldtem a szervezőnek. A szószokat semleges ízű eszközökkel (fogpiszkáló, késhegy, kanál) végeztem, hogy egyéb aromák ne vigyenek el az objektív értékelés irányából. A minták kóstolása között megfelelő szünetet tartottam, hogy a következő termék értékelése is valós legyen. (Hál' Istennek megúsztam a COVID-ot a teszt alatt, nem ment el a ízérzékelésem). 

És akkor lássuk a versenyzőket!

Enyhén és közepesen csípős szószok

Galambos Péter - Füstölt habanero szósz:  Kezdésnek nem tűnik rossznak. Egész bíztató. Erősen füstös (szerintem füstaromás) illat. Simán lehetne a grillszósz kategóriában is aromája alapján. Színében is látszik a füstaroma sötét barnásszürke színe. Állaga homogén, sűrűsége közepes. Ízében sem rossz. Dominál a füstaroma, de a paprika édessége és savassága is kiérződik, bár a pár másodperc múlva elnyomja a csípősség és a füst fanyarsága. Egy kicsit kevesebb füstaroma és enyhébb csípősség csodát tudna vele művelni, de így sem rossz. Különösen magyaros ételek ízesítésére merem ajánlani.  

 Jékli Zsolt -  Csípetke: Lecsó! Hamisítatlan magyar lecsó. Hagyma, paradicsom és paprika leturmixolva. Legalábbis illata, színe, állaga alapján ez jön le. De én nagyon szeretem a lecsót, úgyhogy nem bánom az eddigi tapasztalataimat. Kóstolás után rájöttem, hogy ez tényleg lecsó turmixolva. Egy fasza csípős lecsó. Olyan gulyáskrémes, csípős lecsó. Igazi hungarikum. Tetszik, hogy nem veszettül csípős. Ez mehet pöribe, gulyáslevesbe, igazi (szegedi) halászlébe (várom a bajaiak szitkozódását), de egy melegszendvics tetején sem kutya. (Egyébként pont a napokban gondolkoztam, hogy főzök magamnak egy turmixolt lecsóalapú enyhén csípős szószt, persze fűszerekkel egy picit megturbózva. Na, ezt nehéz lesz űberelnem.)

Chiliagok Háborúja - Vörös hajú lány: Nagyon furcsa illata van. Illetve nincs is erős illata, de ami van az is olyan furcsa. Valamire emlékeztet, de nem tudom mire. Mintha gyümölcsös lenne. Ízre is elég furcsa. Nagyon nem tudom hova tenni. A só, a csípősség és valami karamellás dolog jön át belőle. Mintha valami sózott birsalma alap lenne. Csípősségre megfelel egyébként a kategóriának.

Horváth Gábor - Zöld-sárga, zöld-sárga, Tollasgyík szájába: Megsavanyodott bodzalekvár illatú, gyakorlatilag folyós sárgás valami. Ízében bodza aromája dominál valami savanykás akármiben. Erősen gondolkozok rajta, hogy „mire gondolt a költő”, illetve mit lehetne vele kezdeni, hogy hasznosítsam…..

 Ambrus Patrik - Karibi: Tojáslikőr kinézetű valami. Illatában totál beazonosíthatatlan. Ízében ecetes, közepesen csípős, állagában megfelelő konzisztenciájú, viszonylag sima készítmény. De azon túl nem tudom mire vélni. Erősebben ecetes házi majonéz lenne? Egyébként annyira nem rossz, egy raguleveshez izgalmas lenne kipróbálni. 

Zámbó Róbert - Arabic Shock: Furcsa illata van. Olyan kávés jellegű. Pár éve nem élek kávéval, de tetszik. Színe sötétvörös, textúrája picit kásás. Megkóstoltam. Kellemetlen keserű íze van és a közepes csípősség sokáig érződik a szájban. A lelkesedésem eddig tartott. Ok! Azért egy ételt csípőssé tud tenni.

Horváth Asztrik és Cseri Krisztián - Paszternákos: Beköszönt egy kicsit a versenybe a kelet is. Igazi keleties – leginkább India – ízeit és illatait idéző alsó középosztály csípősségű szósz. Nevezhetnénk currypasztának is. Ideális bármilyen keleties étel fűszerezésére. Nagyon bejött!

Gubó Zsolt - Zsu ereje: Ez egy érdekes szósz, erre szoktam azt mondani, hogy nem tetszett egyes szempontjai szerint, de valamit mégiscsak látok benne. Paradicsomos szín és illat. Textúra sima, de brutálisan híg. Ízében a só dominál, de piszok erősen. Sőt mondhatom, hogy eltúlzottan. Csípősségre alsó kategóriás.  Azonkívül valami furcsa utóíze is van. Tulajdonképpen egy hígabb csípős Piros Arany, de egy kis sűrítéssel, kevesebb sóval egész jó lenne. Pláne, ha a mellékízt is sikerülne eltüntetni.

Los Machos Chili - Srekk: Egy kimondottan ecetes, erősen fűszeres, zöld paprikakészítmény. Olyan mint egy zöld savanyúság turmixolva. Textúrája kissé darabos, részben a zöldfűszerek miatt, amiben küllemre elsősorban a kakukkfüvet vélem felfedezni. Ami nagyon hiányzik belőle az a csípősség. Ez tulajdonképpen enyhének is enyhe. Olyan ételek fűszerezésére, amelyek szeretik ezt a savanykás és zöldfűszeres ízvilágot - zöldbab, káposzta, krumpli - elmegy. 

Holbeck Péter - 144-Sárga 2: Menzakonyha (konyhásnénivel) illatú, sütőtökpürés kinézetű, egyébként szép textúrájú készítmény. Íze is menzakonyhás. Olyan nem tudod mit eszel és mi van benne, de tudod, hogy tegnap is ez volt, és holnap is ez lesz. Ja! És ez a menza nem az Onix-ban, vagy a Costes-ben üzemel.

Dócs Gergely - Füstös: Egy olyan „lightos” paradicsomos cucc. Se nem különleges, se nem egyedi, de nem is rossz. Kicsit olyan salsa stílus. Egy kis tortillachipshez házimozizás közben egész jó cucc. És tetszik benne, hogy a paradicsom íze friss és nem konzerv.

Linke Zsuzsa - (név nélkül): Enyhén csípős sütőtökpüré rendes mennyiségű fokhagymával. Egyenletes textúrájú, szép sütőtök színű szósz. Nekem nem túlzottan ízlett, de hogy a gyártót megvigasztaljam a negatív kommentem miatti gyászban elmondom, hogy három kolléganőm kikanalazta magában az üvegből, mert annyira megkedvelték. Rájöttem, hogy ez tulajdonképpen egy kontyalávaló.

Balogh Dávid - SRIR ACHA: Illatában kismértékben paradicsomos-fűszeres. Textúrája közepesen sűrű, de nem darabos, vagy szemcsés. Íze viszont inkább erősen sós. A csípősség megfelelő. Leginkább kommerszebb magyaros ételekhez tudom elképzelni. (pörkölt, paprikás krumpli stb.)

Los Machos Chili - Szimba: Lecsó. Olyan igazi sárga, pirospaprika nélküli lecsó. Gondolom sárga chili és sárga kaliforniai paprika, enyhe csípősséggel. Mondjuk egy lecsóba bele lehet keverni. Vagy lecsóként megenni. Vagy eleve lecsó lett beküldve?

Bajor Christa - Füstölt-sült szósz: Végre egy jó kis füstös, közepesen csípős szósz. Kellemes, sima textúra és illat, ízében kellemesen sós és álomszerűen füstös. Mehet sültekhez, magyaros ételekhez. TAPS!!!

Marsai István - Hunicum: Édeskés illat- és ízvilágú, textúrájában kissé kásás készítmény. Picit olyan átmenet a szósz és a krém között. Ízében némi füstösség is érződik, de csak diszkréten. Egész megtetszett ez az alsó középosztálybeli csípősségű termék. 

Chiliagok Háborúja - Old Spice: Na ezért jó kóstolni, mert az ember belebotlik ilyen finomságokba, melyek etetik magukat. Ez is ilyen. Paradicsomos alapú, de fűszeres szósz, ami megállná helyét a BBQ-grill kategóriában is. Minden megvan benne, ami akár egy sültet, akár valami mártogatóst tökéletessé varázsol!

Németh Attila - Kakukkfüves chili szósz: Egy fűszerezésében erősen olaszos, erősen édeskés és enyhén csípős szósz, kissé kásás textúrával. Az édesség – és ebben szinte biztos vagyok – hozzáadott cukorból adódik és nem a paradicsom édességéből. Egy kicsi savasság jót tenne neki, rengeteget emelne rajta. Mondjuk egy olaszos kaja (tésztaétel, pizza) fűszerezésére, erősebben sós sült mellé nem rossz, de mártogatósként is el tudom képzelni.

Bajor Christa - Málnás haba szósz: Szeretjük a csípős kecsapot! Vagy valami ilyesmit. Egy csípős, paradicsomlé sűrűségű, kissé fűszeres, inkább édeskés szósz. Olyan „nem rontja el az ételt” kategória. Középszerű volta miatt, inkább egytálételekben, vagy készételekben tudom elképzelni.

Kocsis László - SOHATÖBBET: Nem egy rossz cucc a maga nemében. Jó középcsípős, édes-savanyú ízvilágú. Állagában kissé darabos, de legalább látni mi van benne. El tudom képzelni jó kis sültek mellé, vagy hústöltelékek, pástétomok fűszereként.

Verbák Csaba - Bélcsillóírtó: Zöldparadicsom savanyúság illatú, de üde halványpiros, enyhén csípős krém. Ízében rendkívül savanyú, de fűszeres is egyben. Nem tudom, hogy ezt a szószt eleve ilyen ecetesre tervezték, később vált ilyenné, esetleg natúrban fermentálva került üvegbe, de kétségtelenül szokatlan.

Gyenis Roland - Villányi becsapós: Egy eltévedt versenyző. Olyan gyümölcsös alapú. Szerintem abban a kategóriában kellett volna nevezni ezzel. Olyan, mint egy kakaós meggylekvár. Egyébként nem rossz. Egy túrógombóc mellé kipróbálom az tuti.

Chiliagok Háborúja - Smokezilla: Kicsit emlékeztet ízében, színében és illatában a sós karamellre. Ízében, és összhatásában súrolja a BBQ kategóriát. Az íze elég hamar elillan, de a kellemesen csípősség kárpótol cserébe. Ez utóbbi az erőssége.

Gyenis Roland - Trópusi Mecsek:  Üde, friss gyümölcsös illatú gyümölcsös alapú szósz. Simán mehetett volna a gyümölcsös kategóriába is, ott is megállta volna a helyét. Olyan nyárias élmény volt a kóstolása, mintha a nagymelegben egy finom, hűsítő gyümölcssalátát kóstoltam volna. (Azt tetszenek tudni, hogy Vietnámban csípősen szeretik a sárgadinnyét?)

Zámbó Róbert - Pumpkiller: Ez is olyan gyümölcsös alapú (?), de attól függetlenül elég jellegtelen. Olyan se íze, se bűze. De a textúrája mondjuk jó.

Gyümölcsös chiliszószok

Kovács Ádám Gábriel - Ördög puszilva: Őszibarack? Talán az. Ízre olyasmi. Illatra is, de a kezem nem tenném érte a tűzbe. Elég cukros és van valami furcsa mellékíze is. Hosszabb távon olyan zsíros ízvilágú, mintha a tepertőkeverő nagykanállal kevergették volna ezt is és az íze beleoldódott. Csípősségre egész jó. Illatra közepes. Másban gyenge.

Németh Attila - Mangós: Ennek a citromsárga kinézetű szósznak sokkal inkább zöldségekre, mint gyümölcsre emlékeztető illata van. Textúrája kásás, kissé dzsemes. Valami sötétebb „akármik” és sárgásabb „izék” is úszkálnak benne. Az előbbi esetében fűszerre tippelek, az utóbbinál narancshéjra, vagy magára a chilire, ami lehet akár aji fajta is. Ízre 20 % édeskés citrus, 80 % fokhagyma. Még jó hogy a munkahelymen kóstolgatom, majd rálihegek néhány kedvesebb kollégára. Egyébként pár kóstolás után kezd valami kibontakozni bennem a termékkel kapcsolatban. Ez egy Karibi szigetvilágban divatosabb jerk szósz lenne szerintem. Izgalmas ízvilága lehetne, ha lenne egy kis savassága is és a fokhagyma nem lenne ennyire domináns. Egyébként nagyon közel van egy jó minőségű és különleges szószhoz.     

Poór Anett - Autumn Charm: Egy! Megérett a meggy. De még mennyire! Legalábbis szerintem. Sikerült összedobni egy kegyetlenül finom, fahéjas, enyhén csípős meggylekvárt. Nem nagyon akarom részletezni a tulajdonságait. Mindenki képzeljen el egy tökéletes meggylekvárt, majd emelje négyzetre és megkapja ezt. Gratulálok!

Mogyorósy Tamás - BARO: Elég gyenge illatú, kissé híg gyümölcsös chiliszósz. Csak tippelek, hogy őszibarack. Színre olyasmi, izében is arra hajaz. Még csípősségre is rendben lenne. Csak ne lenne egy furcsa mellékíze. Az nagyon elrontja. (Régen az öregek azt mondták mifelénk, hogy az őszibarackot meg kell hámozni, ha lekvárt, vagy befőttet készít az ember belőle, különben tintaíze lesz. Még nem kóstoltam tintát. Lehet ez lenne a tintaíz?)

Galambos Péter - Vörösboros áfonyás chiliszósz: Brutálisan sötétlila színű lekvár, ami gyönyörű külsőt ad neki. Gyümölcsös, de egyszerre kissé füstös illatvilág, amiből nem derül ki egyértelműen a gyümölcs fajtája. Textúrája, sűrűsége ideális egy gyümölcsös szószhoz. Íze karakteres, kissé savanykás. Csípőssége azon a felső vékony határon van, amely még élvezhetővé teszi. Pikáns sültek mellé kiváló választás lehet.

Szőke József - Che: De piszok jó illata van. Színe is mélylilás. Textúrája kicsit szemcsés, mintha belekevertek volna egy kis fűrészport. Egyébként ízre nagyon finom fűszeres. A sav-cukor arány ideális. Sültekhez, de akár édességekhez is kiváló. Ha ki lenne belőle passzírozva az a valami szemcse, akkor kb. a tökéletes gyümölcsös chiliszósz díjra esélyes lenne.

Chiliagok háborúja - Dorochili: Illatából nagyon csípősnek tűnik az az üdén sárga, egyenletes textúrájú, kissé folyós készítmény. Ízében elég halovány. Szerintem őszibarack, de nem vagyok benne biztos. Egyébként hamar elmegy az íze. Felejthető élményt nyújtott.

Dócs Gergely - Birs: Na ez sem a gyümölcsös szószok Mount Everestje. Egy közepesen csípős, enyhén gyümölcsös ízű (körte, alma, őszibarack???) folyós, halványsárgás szósz. Ennyi.

Tatai Richárd - Körte: Ez gyümölcsösbe lett besorolva. De a gyümölcshöz sem ilatában, sem ízében semmi köze. Valami sárgabarack színű valami, A kategória egyik viszonylag alulteljesített versenyzője. 

Linke Zsuzsa: Lélekmelengetően szép mélylila szín, enyhe – de kellemes - gyümölcsös illat, pikánsan csípős íz, lágyan zselés állag. Ilyen egy tökéleteshez közelítő gyümölcsös chiliszósz, ami szerintem tökéletes egy karácsonyi, fűszeres édességhez, vagy, vagy pikáns sülthúshoz.

Kiss Dávid Gergely: Ha Formula 1-es hasonlat lenne ennél a terméknél, akkor azt mondanám, hogy ez az idei fasza VB vége felé olyan Alfa Romeo-s szinten van. Pontot már szerzett, néha mutogatják az autót a közvetítések alatt (leginkább lekörözéskor…), de sok vizet nem zavar. Kajszibarack színű, szép sima állagú, közepesen erős, de jellegtelen illatú, eléggé savanykás cucc. Még a csípősség is OK lenne, de az egész benyomás elég múlandó.

Horváth Asztrik és Cseri Krisztián - Szilva Chutney: Ez az a szín, ami úgy elvarázsolja az embert. Az az igazi meggyes sötétlilás szín, kellemes illat. Állagában kissé darabos, de ez még jól is áll neki. Ízében karakteres és fűszeres, viszont ez az íz hamar elillan. Csípősségre enyhe, de nem rossz. Elég vegyes benyomásaim lettek kóstolás után, de egy minimális termékfejlesztéssel sokat lehetne dobni.

Los Machos Chili - Mulán: Furcsa szín, furcsa állag. Halványbarna, enyhén képlékeny állagú krém. Emlékeztet egy bizonyos dologra, amit nem akarok most leírva megnevezni. Illatában semmi gyümölcs nem érződik, csak a kakaó, minimális csípősséggel. Sajnos ízében nem sok fantázia van. Olyan, mint egy nagyon gyenge minőségű tejcsokis-nugátos tortabevonó, amit már nem is nagyon árulnak sehol, csak hátrányos helyzetű települések boltjaiban.

Kovács Ádám Gábriel - Gabrihell HabaNero: Tipikus őszibarack, amit szép homogén állagúra lehet eldolgozni. Ez sikerült is. Illatra nem túl intenzív, de ez a gyümölcs jellegzetessége. A csípőssége is megfelelő. Erős középosztály, leginkább édességekhez.

Dócs Gergely - Almás gyömbéres: Szerintem ez birsalma, azaz napjaink ismét felfedezett gyümölcse, rendkívül intenzív illattal. A ezt a gyümölcsöt majdnem minden formában szeretem, így kíváncsian vágtam bele - az egyébként birsalmától szokatlanul híg - termék kóstolásába. Ami furcsa volt benne a savasság, mert általában erősebben szokták cukrozni a birskészítményeket, de így sem rossz, különösen egy nehezebb sült mellett tud igazán érvényesülni. Ha édességhez kívánnánk felhasználni, akkor elbírna még egy kis cukrot. 

Németh Attila - Avokádós: Na ez meg micsoda? Sem a színe, sem az illata nem emlékeztet gyümölcsre. Valami halvány zöldessárga, enyhén savanykás, enyhén csípős akármi. Remélem nem átb...s volt, amit kóstolni kellett. Legalább lett még egy 40 ml-es üvegem. 

Tatai Richárd - Ananász: Színre ezt sem találnám ki milyen gyümölcs, mert átmenetet képez a kajszi és a földieper között, viszont az illata (ami egy kicsit füstös) guszta, bár abból sem találom ki mi az alapja. Szép sima textúrájú, amiben őrölt chiliszemcséket látok. Ízében inkább különleges, mint finomnak mondható lenne. Mintha földieper alapon lenne egy adag füstös, sós és savanykás ízvilág. Szívesen beszélnék a gyártóval, hogy mi volt a koncepció, mert tényleg izgalmas is lehet. 

BBQ, grill, salsa szószok

Árvai Norbert - Black Smith Anger: Rozsdabarna színű, közepesen sűrű, homogén textúrájú. Illatában van egy erősebb olaszos beütés. Ízében is, de csak egy rövid ideig. A kapszaicin (mely elég bántóan mar) és a só viszont hamar elnyom mindent és csak egy kesernyésség marad utána. Ételek csípőssé tételére alkalmas, de csak ennyi. A túlzott sómennyiségre egy mentség van. Ha ezzel tartósítottak, akkor OK.

Chiliagok Háborúja - BBakonQ: Megfelelő sűrűségű, homogén állagú, kajszilekvárra vagy gulyáskrémre emlékeztető színű készítmény. Illatában ez utóbbi is érződik, vegyülve a piaci lacipecsenyés és savanyúságárus üzletéből kiáramló bukéval. Ízében kicsit ecetes-fűszeres. Csípőssége éppen van, de nem ront rajta, hogy csak minimális a kapszaicin mennyisége. Egy érdekes ízvilágú salsa (?) termék, amit inkább sült szárnyasokhoz ajánlanék. Kezdőknek sem okoz gondot az ereje.

Dócs Gergely - Füstös: Egy kellemesen paradicsomos illatú készítmény, de itt véget is ér a pozitív élmény. Gyenge aromájú, enyhén csípős, nagyon híg kecsapszerű valami. Egy adag sültkrumplival elmegy, de nem okoz maradandó élményt.

Horváth Asztrik és Cseri Krisztián - BBQ szósz: Na ezért érdemes volt zsűrizni. Igazi összetett BBQ szósz ízvilág. Édes-savas, kellemesen fűszeres, hagymás. Állaga egy picit kásás, de nem bántóan, színében halvány rozsdabarna. Szuper!

Orosz Tamás -Mugenchili Devil BBQ: Ismét egy magas minőség. Kellemes illat, szép halványrozsda szín, selymes textúra, összetett ízhatás és pont ideális csípősség ahhoz, hogy kiemelje az ízek sokaságát, melyek sokáig érződnek a szájban.

Kántor Judit - Csuhajla Szalsza: Citromsárga színnel és savanyúság illattal rendelkező szósz. Ez maximum salsa lehet ebben a kategóriában. Ódzkodtam is a kóstolástól egy kicsit, bár alaptalan volt a félelmem. Egy kellemes fűszerezésű, enyhén csípős szósz. Nem kifejezetten salsa, nem kifejezetten grill szósz, vagy BBQ hanem ezek sikeres keveréke! Gratulálok!

Szőke József - Tenesse: Hoppá! Na ez egy érdekes és ötletes cucc. Kategóriája szerint BBQ, de tuti van valami gyümölcs alapja is, úgyhogy akár ott is indulhatna. És szerintem nem is kevés sikerrel. Illatában igaz kicsit olyan „műanyagos”, de tuti nem PET palackból főzték. Textúrája kiváló, mind sűrűségben, mind krémességben. Ízében nagyon összetett, a savasság dominál. Csípőssége szerintem pont ideális. Igazi erőteljesebb, karakteresebb (marha, vad) húsokhoz kiváló.

Bajor Christa - Gyömbéres-lime-os chiliszósz: Inkább gyümölcsös ízvilágú termék, így a salsa „alkategóriába” jobban besorolható. Textúrájában kissé híg, de homogén, nem darabos. Ízében a savasság, illetve a fűszerek dominálnak. Nem rossz, akár egy salátaöntet fűszereként is el tudom képzelni.

Bajor Christa -fűszeres paradicsomos-zöldséges chili szósz: Olyan fincsi kis BBQ-s íz, szín és illatvilág. Kellemes édes-savanykás-fűszeres. És viszonylag erősen csípős. Annyira, hogy ezt a finom ízvilágot hamar elnyomja a csípősség, amiért kár. Ha valaki egyszerre akar enni BBQ szószt és durvábban adagolt chilit annak tökéletes, de az összhatás jobb lenne egy kicsit visszább vett mennyiségű kapszaicinnel.

Radics Zoltán -Smokey Dungeon: Ez sem egy rossz anyag. Úgy nagyjából mindent tartalmaz, amit egy ilyen kategóriás szósznak tartalmaznia kell. Jó az állaga, a textúrája és színe is. Az illata nem túl intenzív, de szerintem nem hátrány. (Úgysem ezt szaglászgatjuk egy jó kis sült marhaszegy mellett.) Csípősségre sem rossz, de azért nem teljesen kezdőknek való.

Kovács Ádám Gábriel: Ha azt mondom, hogy ez a tökéletes chiliszósz, akkor szerintem nem túlzok. Minden kategóriában a maximumot adtam neki. Gratulálok!

Balogh Dávid - MUST BEE: Ha valaki nem ismeri a chilis szószokat részletesebben, azt is gondolhatná, hogy ez nem más, mint egy csípős mustár. Az összebenyomás tényleg olyan, de az attól lényegesen több. Valóban egy mustáros alapú, de édes-savanyú, fűszeres ízhatású grill szósz, ami szerintem pácok alapjához is kiváló!

Extra erős chiliszószok: 

Németh Attila - Scream: Kellemes paprika illat, lélekmelengetően üde piros szín. Textúrájában – az enyhe kásás volta ellenére is – rendben van. Kóstolás óvatosan: enyhén csípős. Kóstolás bátrabban (azaz, majd később fog csípni): kicsit csípős. Kóstolás kurva bátran (azaz, lesz ami lesz): hát tényleg csípős egy kicsit. Ez csípősségre kb. alsó középosztály. Vagy még az sem. Egyébként nem rossz, de nem ez a kategória.

Holbeck Péter - 147 Zöld 1: Zöldessárga szín, ecetesen fanyar paprikaillat. Szerintem sárga színű alapchili, amihez kevertek éretlen zöldes színűt is. Íze is fanyar egy kicsit, de pozitívuma, hogy az íz hosszabb ideig érződik, majd később vág pofán a kapszaicin, de nem bántóan. El nem ájultam tőle, de egy erős középmezőnybe besorolható.

Holbeck Péter - 152 Barack 2: Peach habanero paprikára emlékeztet kísértetiesen a színe. Illatában is kellemes és textúrájában is kidolgozott. Ízében nagyon átjön a paprika és a kategóriájától elvárt erő is. Ebből tényleg gombostűfejnyit kell csak használni. Pöpec egy cucc!

Bedő Sándor - Ritmus chili: A klasszikus extrém erős szósz illat, melyben megtalálható a paprika és egy minimális ecetes aroma is. Textúrája megfelelően sűrű, homogén, színe a friss pirospaprikát idézi. Na ezután jön az igazi zsákbamacska a kóstolás, mert tapasztalataim alapján az ilyen szószok vagy nagyon finomak, vagy kesernyésen szarok. Ritka a középút. Szerencsére most nagyok kellemesen csalódtam. Igazi paprikaíz, pici ecetességgel, valamint intenzív, de nem bántó erősséggel. Ha vodka lenne, azt mondanám rá, hogy OCSENY HARASÓ!

Horváth Gábor -00.12.24: Kifejezetten szokatlan – édeskés – illatú szósz. Mint egy fűszeres paradicsomszósz, amihez dukál egy jó kis főtt marhahús. Ha nem lenne rajta az X jelzés, tuti nem extrém erősbe sorolnám. Kóstolás után jött a megbizonyosodás: ez valóban egy édeskés-savanykás cucc az extrém csípősség kategóriájának alsó felében. Egyébként van valami furcsa mellékíze, ami szerencsére hamar elmegy, de a csípősség megmarad sokáig, sőt igazándiból 2-3 perc után jön elő.

Los Machos Chili - Herkules: Kellemes lecsó illat, kellemes lecsó szín, tökéletes átlag. Bíztató! Kóstolás óvatosan. Finom, de nem túl erős. Kóstolás bátrabban. Még mindig nem nagyon csíp, de még mindig finom. Kóstolás nagyon bátran. Ugyanaz. Egyszóval nagyon finom, de nem tudom ez kinek extrém csípős. Ez még középkategóriának sem nevezhető, inkább az enyhe. De hangsúlyozom, hogy finom.

Gilly Áron: Ezzel két bajom van. Egyrészt tiszta paradicsomszósz illat, íz és szín, másrészt az extra erőshöz képest gyenge. Úgy összességében felejthető. 

Nagy Zsolt: Egy kicsit az előzőhöz tudnám hasonlítani. Megint paradicsomillat. Az íz legalább paprikásabb. Igaz nem az üde paprika íze, hanem a kesernyésebb fajta. A csípősség viszont nagyon rendben van. Ennek ellenére nem lettem bele szerelmes.

Horváth Gábor - 86.08.20: Zöldségesbolt (!!!!) illatú valami. De most komolyan! Olyan az illata, mint egy retro zöldségesboltnak gyerekkoromból. Szerintem ebbe az üvegbe beledaráltak egy komplett zöldségespultot pudváskrumplival, magyar naranccsal, diszperzites vödörből árult hordós káposztával, de lehet még a kofaasszony is integet belőle. Színe is olyan szép zöld, mint Poldi bácsi gyepének. Az íze is olyan. Van benne minden. Savanyúkáposzta leginkább, mert összerántotta a szép orcámat, hegyes erős paprika kevésbé, mert nem nagyon csíp. Legalábbis kategóriájához képest. Tudom mindenkinek ajánlani, aki aberrált gasztronómiai empátiát érez egy rendkívül savanyú, turmixolt zöldségesbolt iránt.

Árvai Norbert - Black Smith Anger: Hú! Kemény cucc! Csípősségre nagyon ott van a kategóriában. Kissé paradicsomos illatú, megfelelő textúrájú, elég jó ízű, bár a csípősség ezt az ízt hamar elnyomja. Készételek ízesítésére kiváló.

Horváth Gábor - 20.06.04.: Zöld a 2020-as év színe? Már nem is tudom, hányadik zöld szószt kóstolom. De ez mocskosul finom. Tökéletes textúra, kellemesen ecetes-paprikás íz és ütős csípősség. Még 20 perc múlva is éget. (Most nem kellene az orromban turkálni COVID teszthez, elég, ha föléhajolok annak a szarnak, és ráfolyik a takony arra a fos terhességi csíkra.) Pacsi a gyártónak!

Összegzéseim a következők: 

Valljuk be, az enyhe és közepesen csípős szószok kategóriájába sok minden belefér, mivel a csípősség mértékén  kívül nincs egyéb jellemző definíciója. (Azért a gyümölcsöst ne ide nevezzük be.) Ebben a kategóriában lehet játszani az ízekkel a natúr paprikától a nemzetek ízvilágán át, akár a BBQ-ig, vagy egy pikáns mustárig. És valóban születtek igazán jó alkotások, leginkább azok, melyek a magyarosabb - lecsós, gulyáskrémes - ízvilágot képviselték, de volt közötte kiváló mustár, vagy salsa jellegű szósz is. Összességében több jóval találkoztam, mint gyengével. 

A gyümölcsös chiliszószok kategóriáját már másként látom. Az igazság az, hogy igazán jó és finom gyümölcsös szószt nem könnyű csinálni. Bevallom nekem sem sikerült eddig, bár nem is törtem össze a kezeimet ez irányú tevékenységeimben és nem is fogok belőle nagy ügyet csinálni a későbbiekben sem. De miért is csábító a gyümölcsös szósz. Egyrészt pikáns fűszere lehet húsoknak, édességeknek, másrészt olcsón és egyszerűen elkészíthető nagyobb adag, mert amíg habaneroból mondjuk 3-4.000 Ft egy kg, addig gyümölcsből ez töredéke. És mivel a többség (szerencsére) nem csinálja nagyon csípősre, ezért chiliből sem kell hozzá nagy mennyiség. Viszont van egy-két nehézsége is. Olyan gyümölcsből, ami nem karakteres aromájú (népszerűbb alma és körtefajták, őszibarack stb.) rendkívül nehéz igazán ízletes szószt készíteni. És ez itt is észrevehető volt. Jónéhány semleges (édeskés) ízvilágú termékkel beneveztek, amikre maximum azt mondaná az ember, hogy "szódával elmegy". Szerencsére volt néhány igazán különleges termék, de az összbenyomásom így is elég közepesre sikeredett. 

Az extrém erős kategória is hozott pár meglepetést. Kellemest azzal, hogy voltak kiemelkedően jó termékek. És ez nagy szó, mert ilyen brutál csípősség mellett nem könnyű átadni az alap paprika ízeit. Szerencsére ez többeknek sikerült. Kellemetlen inkább az volt, hogy több - ebbe a kategóriába nevezett - termék még talán a középkategóriát sem érte el. Persze tudom: minden relatív. Van ismerősöm, aki már azt is megérzi, ha a húslevesbe szemesborsot főznek, más pedig harapja a Carolina Reapert a zsíroskenyér mellé. (Mondjuk hozzáteszem: ő nem egy teljesen normális illető.... ). De feltételezem, akik indultak a versenyen már kóstoltak valamely magyar, vagy külföldi kistermelőtől igazán kemény anyagot, úgyhogy lehetett volna összehasonlítási alapjuk. Ettől függetlenül dicséretet érdemelnek a legtöbben. 

És a végére hagytam a BBQ, grill, salsa kategóriát. Talán egy zsűritag itt a legszőrösszívűbb, mert egy ilyen szósz esetében a legtöbb a kritikai támadhatósági pont. Viszont talán ez a kategória, ahol több jó, vagy kiváló termékkel találkoztam, mint közepessel, esetleg gyengével. Változatos alapanyagok és aromák, összetett ízek. A végén még a gasztroarheológusok (ha vannak esetleg ilyenek) kiderítik, hogy a az amerikásnak mondott BBQ, valójában magyar, hun, szkíta, ne adj' Isten kipcsak eredetű. Na az lenne pofánverés a tex-mex konyhának! 

A debreceni Beszósz Manufaktúráról írtam már többször is, illetve kóstoltam termékeiket névvel és név nélkül is. Ez utóbbit versenyteszteléseken. A Miskolcon szeptemberben megrendezett chilifesztiválon ismét egy csomaggal örvendeztettek meg, melyből természetesen meg kellett születnie ennek a bejegyzésnek. 

Bence és párja Enikő nagy műgonddal és kísérletezések sorozatával készítik termékeiket, folyamatosan fejlesztve a receptúrákat, míg az általuk, vagy vevőik visszajelzései alapján tökéletessé nem válnak, vagy legalábbis megközelítik azt. Ezt a tényt jónéhány hazai és nemzetközi versenyen elért helyezés is megerősíti. 

Amiről még ismertek a chilifogyasztók körében az, hogy nem szívbajosak a kapszaicinben gazdag paprikák adagolásakor. Korábban szinte csak extrém erős kategóriában futottak egy-két termék kivételével. Az utóbbi időben - engedve részben a trendeknek, részben a fogyasztói elvárásoknak - néhány készítményükben elmozdultak a közepes, vagy az enyhén csípős irányba és mint kiderül itt sem okoztak csalódást. 

A termékek külcsínéről is ejtenék pár mondatot. Régebben elsősorban a kőműves actimelként, vagy tüskeként közismert kiszerelések voltak a jellemzőek, valamint - főleg krémeknél - a 40 ml-es konzerves üvegek. Mostanra - részben az enyhébb termékek mennyiségbeli fogyaszthatóságának apropóján - megjelentek a 100, illetve a 200 ml-es kiszerelések is. Az előbbiek üveg, az utóbbiak műanyag flakonban. A címkék jól megtervezettek, átláthatóak és figyelemfelkeltőek. Talán csak a konzervesüvegeken kell böngészni a feliratot jobban, hogy megtaláljuk a termék fantázianevét. A kötelező feliratok adottak, igaz ezekhez néhol szemüveg, nagyító, vagy pásztázó elektronmikroszkóp szükséges, de erről nem ők tehetnek, hanem az aki kitalálta, hogy mennyi mindent kell feltüntetni egy kistermelőnek. 

A termékeket random sorrendben kóstoltam, ahogy a kezem ügyébe kerültek; a szokott módon, tehát egyéb ízforrás (ropi, keksz, sülthús stb.) nélkül önmagában, az objektivitás érdekében. Na de lássuk mi is volt a csomagban. 

Darázscsípés. Annyit tudok, hogy a gyártó idei kedvence, mely a honlapjukon feltüntetett érték alapján 4/10 erősségű. Ez akár igaz is lehet, mivel a chilitartalom mindössze 15%, bár ez 7 pot brainstrain, ami nem egy finomkodós papresz. Ezenkívül van benne almaecet, vöröshagyma, kápia paprika, zeller, citromlé, só és Na-benzoát. A szósz színe paradicsomos cuccra emlékeztet, bár az nincs benne. Textúrája homogén, bár kissé folyós. Illatában összetett, keveredik benne a jó minőségű ketchup és a BBQ szószok aromája, de a csípősség is kiérződik. Ez 4/10 lenne? Nem az. Attól egy kicsit erősebb. Olyan 5-6/10. (Jézusom! Mit fog hozni a Láva????) Egyébként finom. Édes-savanyú és csípős. A zeller picit fűszeresen fanyar utóízként érződik benne, jót tesz neki, de nélküle sem lenne rossz. Az édes ízt nem tudom miként került bele. Cukrot nem tartalmaz elvileg. A benne lévő kápia lenne ennyire  édeskésen érett? Azért meggyöngyözteti a homlokom egy erősebb kóstolás. Húsokhoz, vagy pizzára ajánlom elsősorban, de a mindenképpen középhaladóknak a csípősség miatt. 

Omega: Ezt olyan görög karakterrel kellett volna írnom, de nem találtam ilyen karaktert. De mitől omega? Ez mindennek a vége? A honlap szerint 7/10 erős. Még "zárjegy" is van a kupakon. Lehet a "Ne nyisd ki!" ok miatt? Vagy mint spórolóséknál: "Ez jó bor, ezt nem isszuk meg!" Na nem! Ez biztos fogysztásra van! Ami még feltünt a kissé szokatkan a színe. Olyan zöldesbarna. Olyan nem mondom ki mire emlékeztet. Ez már egy picit kásásabb, mint a Darázscsípés volt és sűrűbb is, ami abszolut nem baj. Az illata kellemesen ecetes, fűszeres. (Szerencsére ételecet, amit a legjobbnak tartok a chilihez.) A címkéje szerint van is benne fűszer: mustármag, fokhagyma és egyéb titkos összetevők. Elég csípős, de nem elsőre. Elsőre kellemesen ecetes ízű. Másodjára sem. Akkor viszont elég kesernyéssé válik. Talán az alappaprikák miatt??? Majd harmadjára jön a csípősség, ami átütő, de mégsem az az extrém durva. De miért van benne a második fokozat? A kesernyés íz. Az alappaprikák miatt? A mustármag miatt? Pedig van benne cukor is. Annak kompenzálnia kellene a kesernyésséget az ecettel együttesen. Olyan készételekhez (szlovákos, káposztás, zöldbabos stb) melyek szeretik az ecetet és egy pici fanyarság sem rontja el  őket, azokhoz kiváló, de sorozatból biztos nem ez lesz a kedvencem. 

Rószti: Azt írja a gyártó a honlapján: "A rószti a nevét a sült fokhagyma angol megfelelőjéről a “roasted garlic”-ról kapta.". Szerintem Magyarországon mindenkinek a röszti fog eszébe jutni a rószti szószról, ami tulajdonképpen egy - millió egyéb néven is ismert - burgonyafasirt. Így bevezetésnek ennyi etimológia fejtegetés elég is szerintem. Szóval füstölt fokhagyma. Meg 10 % füstölt butlah chili. Meg a szokásosak. Almaecet, Na-benzoát, vöröhagyma füstölt kápia paprika stb. Egyszóval füstaromának kellene lennie elsődlegesen. Ja! És van benne paradicsom is. Textúrája teljesen síma, homogén, és pont tökéletes sűrűséggel rendelkezik. Színében vörösesbarna, de ezekkel az összetevőkkel szerintem így jó. Illatában b....ttul jó! Az a komplex fűszeres-édes-savanyú-füstös keverék, amiben dominál a vöröhagyma. Szóval olyan grill-BBQ szósz féleség. Olyan "kóstojjá' má' meg öreg" benyomású. Csípősségre ez is 4/10 jelzésű a gyártó szerint, de lényegesen enyhébb, mint a Darázscsípés. Ha az 4/10, akkor ez csak 2/10, de ettől semmi baja nincs. (Én inkább a Darázscsípés besorolását korrigálnám és ezt hagynám.) Íze fűszeres (dominál a hagyma és a fokhagyma) s szájban sokáig érződik és a kapszaicin sem fojtja le az aromát. Objektív okokból ugye magában kóstoltam, így egy kicisit savas - egy kis cukor hiányzik belőle. Mindjárt más a helyzet, ha egy nehezebb sült mellé fogyasztja valaki, mivel ott a savasság javítja az emésztést. Szerintem ideális választás húsokhoz, de egy friss meleg rösztit is fel tud dobni ez a Rószti! 

Habarack: Ha valaki egy picit is ismeri a chiliket és a chilis termékeket, akkor nem lesz nagy művészet kitalálni, hogy mit tartalmazhat az üveg. Még én is ráéreztem mik lehetnek az alapanyagok, de ez köszönhető annak, hogy láttam olyan embert, aki kóstolt már chiliszószt. Egyszóval őszibarack alapú, habanero paprikával ízesített chiliszósz. Érdekes, mert sok kistermelő arra panszkodik, hogy nem nagyon van kereslet gyümölcsös szószokra, mégis csinálják számtalan ízben, kiszerelésben. Kiadós, az kétségtelen. A meglehetősen híg textúrájú készítmény színében hamisítatlan érett, de sárgás őszibarack, illatában alma-körte kombó. Ízében meglehetősen savas. A csípőssége talán több, mint ami harmonizálna a gyümölccsel, de nem vészes. Pikáns, és nehéz húsokhoz nem rossz, esetleg húsok végső glazírozására, de egy kevés termékfejlesztést még elbírna. 

Füst és könny: Na erről is csak pozitív jelzőket tudtam mondani. Egy vérbeli fanyarfüstös chilikrém. Olyan sűrűlyukú húsdarálón átküldött TOP osztályos paprikák sóval, füstaromával és tartósítószerrel. Ez utóbbi feltételezem azért kell, mert nem tartalmazza azt a 15-20 tömegszázalék sót, ami önmagában is konzerválná a készítményt. És ez nem baj! Sőt! Elég is bele ennyi só. Darált, erősen sózott paprikával úgyis Dunát lehet rekeszteni. Szóval ez az a chilikrém, ami passzol "bármihez is", ami elbírja a füstös ízt! Az előbb egyébként fokhagymás, kolbászzsíros pirítóssal ettem, de olyan érzésem volt, hogy ezt a krémet ez a termék ihlette. Az tuti, hogy nagy becsben fogom tartani ezt a kis üveget, mert bakancslistámon vannak olyan ételek (sült, hagymás vér, cigánka stb), melyekhez ezt mindenképpen ki akarom próbálni. Hangulatában olyan igazi "téli" fűszer. 

Kaqukk: A csípősségmérője szerint elég durva cucc. A honlap szerint 8/10 erősség. Ez lehet is akár, mert az alapja moruga, ami nem sereghajtó. Azonkívül tartalmaz még vörösborecetet sót, tartósítót, valamint kakukkfüvet állítólag böszme nagy mennyiségben. Akkor ennek kakukkfű aromásnak kell(ene) lennie. Az illatán mondjuk nem érződik túlzottan, inkább a kellemes moruga "lehellet", bár ilyen szűk nyakú üveg esetében nehéz objektíven az illatokat megállapítani, mivel kicsi a párolgási felület. Na mindegy, mert kicsalogatom a kakukkot a fészekből. Vagyis próbálkozok vele. Mivel elég sűrű a készítmény, így a 40 ml-es "tüskéből" nem nagyon akaródzik előbújni az anyag. (Hoppá! Lehet célszerűbb lenne konzervesüvegbe kiszerelni?) Az alját meg nem nagyon akarom ütögetni, mert akkor idecuppan a laptopra, meg az asztalra, meg a gatyámra... Na mindegy. Megtanultam a szerszámhasználatot David Attenborough természetfilmjeiben bemutatott csimpánzoktól, így egy fogpiszkáló hathatós segítségével kiszedtem egy kóstolásra valót az üvegből. Elég is volt annyi. Megvan a 8/10 csípősség. Igen kellemes paprikaíze van, bár elég erősen sózott. Tapasztalataim azt mutatják, hogy ennyire erős készítményeknél a fűszerek nem igazán érződnek és ez itt sincs máshogy. Na jó! Valami érződik a kakukkfűből, de épphogy csak leheletnyi. A só sokkal erősebben dominál, bár nem hátrányára. Szerintem a kakukkfüvet ki is lehet hagyni belőle. A nyelvem leégett rendesen. Na én nem a COVID miatt nem fogok ízeket érezni egy darabig. Kóstolás mára ennyi. Épeszű ember ezt kizárólag minimális mennyiségben használja ételízesítésre. Üdv! Holnap folytatás. 

Medusa: Jó 10-15 évvel ezelőtt, amikor még legénytoll sem pelyhedzett államon amikor még igazán kuriózum volt Magyarországon a chili (talán hivatalos kistermelő sem létezett) és én is még csak az első bénázásaimat tettem a termesztés és a megismerés irányába, próbáltam beszerezni minél több féle szószt, ami akkoriban elérhető volt. Erre leginkább hipermarketek polcain volt lehetőségem, különösen vidéken élve. Egy ilyen vásárlásom alkalmával vásároltam egy valamilyen noname márkájú laposüveges áttetsző és enyhén csípős édes-savanyú távol-keleti tucatárút, ami egyébként megnyerte tetszésem. Na ez is hasonló csak kissé sápatagabb színben. Nem is igazán nevezném szósznak, mert inkább valami keményítős híg zselé. Olyan mint egy kínai leves, kissé kocsonyás. Sok minden nincs is benne, chili (8%), víz, ételecet, cukor, só, fokhagyma és étkezési keményítő. Tulajdonképpen keményítő fűszerezve jelentős mennyiségű fokhagymával és chilivel. Az illata nagyon király, kellemesen fokhagymás, ecetes. Mint az íze is. Nem egy veszettül csípős és fő fűszere a fokhagyma is nagyon jól érződik benne. Egyszóval nekem bejött. Igazi távolkeleti ízvilág és elsődlegesen távolkeleti (indonéz, thai, vietnami, kínai) ételekhez ajánlom. (Egyébként kíváncsi lennék, hogy egy kis szójaszósz hozzáadása mennyire bolondítaná meg még jobban.)

Csurranó: Ez sem egy bonyolult cucc, de ettől függetlenül összehozott már pár magyar és nemzetközi elismerést. Van benne pár fajta barna chili, balzsamecet, só, meg tartósítószer. Ez utóbbi kell is bele, mert nem fog elfogyni pár nap alatt, ugyanis ismét a legerősebb kategória termékéről beszélhetünk. Színe harmonizál az alappaprikákkal, textúrája nevéhez méltó, tehát csurranó. De legalább nem kell kipiszkálgatni a kevertesüvegből. Illata jellemző a barna chilikhez, tehát picit karamellás, csokoládés. Csípőssége megvan, odaüt rendesen. Szerencsére íze is van, ezt az ecet is kiemeli. Mivel nagyon csípős, ezért csak mértékkel fogyasztható. 

Beffalo: Ez most egy picit gyengébb anyag, de azért még mindig felső középosztálybeli, vagy a felső kategória alja. Ebben már van Habanero. Végre. Meg moruga, meg reaper is. Meg a szokásosak, lásd az előzőek. Mondhatnám, hogy ugyanarra a kaptafára készült dolog, mint néhány előző. De mégsem, mert itt a habanero sajátságos citrusos aromája dominál, de érződik rajta a másik két fajta (pláne a reaper) fanyarabb ízvilága is.  (Ha rajtam múlna ebből ki is venném a habaneron kívüli paprikákat). Textúrára rendkívül semleges, színe szép piros, sűrűsége olyan pont csöpögtetős. Amihez igazán kiváló szerintem azok a streed food kaják. Egy-hot dogot, hambit, vagy valami mexikói ételt tuti megbolondít. 

Kígyómarás: Neve alapján is a durvának tűnik. Illata alapján is. Tehát olyan mértékletesen fogyasztandó. Nagyon locsolni nem kell, de nem is lehet, mert ebből az üvegből ezt a sűrű valamit megint csak úgy kell elővarázsolni. Ez tényleg konzervesüvegbe való, vagy hígabbra főzni egy picit. Egyébként élénkpiros, egyenletesen sima állagú. Illatában van valami szokatlan, mintha valami zöldség lenne beledolgozva. De nincs. A szokotton kívül Worchester szósz van benne. Hátha segít valamit a reaper furcsa ízén.Segített. Nem szeretem a reapert, de az hozzáadott ecetek (málnaecet, fehérborecet) piszok jó összhatást adnak. Egy kicsit emlékeztet a Beffalora, de attól sokkal brutálisabb. A csípőssége miatt elég korlátozott a felhasználhatósága, legalábbis olyan értelemben, hogy az igazi ízeit töményen adja át. Úgy viszont csak bátraknak való egy-egy hambiba, vagy szenyába. 

Medvepuszi: Erről nem sok mindent tudok írni. Egy barna chilikből álló chilikrém. Olyan mint a Füst és könny, csak ebből hiányzik a füstaroma. Ugyanaz a paprika, ugyanaz a sómennyiség. Szóval teljesen jó az egész. Mehet mindenhez, ami elbírja a "Zerős Pistát", csak kevesebb sóval és több csípősséggel. 

BEcsap: Ez tényleg az. Azt hihetnénk neve alapján, hogy kecsap. (Ketchup "ha úgy valaki szereti".) Összetevői alapján akár az is lehetne, mert akad benne paradicsom, vörös- és fokhagyma, chili, étolaj(???) almaecet, só, mustár, cukor (barnacukor is), fűszerek, tartósítószer. De ez így egyáltalán nem egy fűszeres, csípős ketchup. Ez egy enyhén csípős BBQ szósz a maga teljes íz- és illatvilágában. Még a színe is a klasszikus BBQ-ra hajaz. Csípősségre nagyon kellemesen enyhe, azok is tudják fogyasztani, akik nem akarnak átmeneti COVID tüneteket (ízérzékelés megszűnése) diagnosztizálni magukon. Textúrájában, sűrűségében is pont olyan, amit a hús mellé a tányérra csöpögtetünk. Mivel a fűszereken kívül az édeskés ízvilág dominál benne erősen, ezért intenzívebben sózott sültek mellett jön ki a sajátságos ízvilága. 

A láva: Talán a gyártó legerősebb terméke. Tartalmaz 71 % Carolina reapert. Hogy a 71 % miként jött ki, azt nem értem, de elfogadom. Mindegy. Szóval van benne bőven abból a paprikából, amit túlzottan nem csipázok. Meg van benne málnaecet, só és tartósítószer. Egyszóval nem egy bonyolult cucc, ennyi össztevőt még egy Gáspár Győzike is meg tud jegyezni némi gyakorlás után. De ez így van jól, ha egy letisztult, csak a paprika íze és csípőssége miatt készített terméket akarunk létrehozni. Színében mélyvörös, állagában egyenletes, homogén és megfelelően sűrű. Az illata kissé paradicsomos, de valamiért ezt már jónéhányszor tapasztaltam tiszta paprika készítmények esetében is. Egyébként nagyon jó íze van és nagyon pozitív, hogy elsőre a paprika érződik, majd a csípős íz csak jóval később. Hozzáteszem, durvábbra számítottam, különösen  Kaqukk után. Féltem tőle, hogy a Reapertől nem lesz jó íze, de kellemesen csalódtam. A málnaecet jót tett neki. Bármihez tudom ajánlani, de ésszel és mértékkel elsőre. 

Bárbekjú szósz: Bencéék amiről nagyon híresek chilis körökben évek óta, azok a BBQ szószaik, melyek nem egy helyezést lestoppoltak hazai versenyeken. Már én is elismerően nyilatkoztam korábban ezen termékeikről és a mostani forgatagban is ízlettek a kategóriába sorolható szószaik. (Rószti, BEcsap és talán a Füst és könny is súrolja ezt a kategóriát.) Ez a cucc is tökéletesen megfelel a klasszikus BBQ kategóriának, bár hozzáértők vitatkoznak sokszor, hogy az a termék, mely tartalmaz füstös ízt, az mennyire BBQ, mert az igazi füstön sült húsban benne van az íz. Maradjunk annyiban, hogy a legtöbb ember számrára nem elérhető az igazi szmókerban készült hús, így egy parázson, tárcsán, vagy tepsiben megsütött cupákhoz igenis elfogadható, sőt elvárható a kissé füstös ízvilág egy szószban. Erre ez teljesen megfelelő, mivel ízre meglehetősen összetett, édes-savanyú-fűszeres-füstös-melaszos, a hozzáadott alapanyagoknak köszönhetően. Állagából adódóan húsok glazírozására is megfelelő, pláne, ha egy kicsit felhígítjuk olivaoljjal, vagy ízlés szerint vörösborral, narancslével. (Kósza gondolatként felmerült bennem, hogy mi lenne, ha a Habarackot és ezt kevernénk össze glazírozásra.... Egy próbát megér a későbbiekben.) Bármely sült mellé ajánlani merem és nem csak kapszaicinfüggőknek. 

Összességében a BeSzósz Manufaktúra ismét hozta a tőle várt szintet. Ami furcsa, hogy nagyon széles az extrém erős kínálatuk, amikor a termékek éppen csak nüansznyi árnyalatban térnek el egymástól. Nem mondom, hogy ez baj, az ő dolguk, de ott tényleg nehéz a vevőknek választani. Szerintem az irányvonal jó, az átlag fogyasztók igényét széles körben kielégítik a termékek, mindenki megtalálja a neki megfelelő szószt. Egy-két termék esetében a kísérletezős termékfejlesztést folytatnám, de ettől függetlenül gratulálni tudok nekik. 

www.beszosz.hu

https://www.facebook.com/beszosz

A napokban került megrendezésre - hagyományteremtő céllal - az I. Magyar Ízek versenye. Főszervezője egy Győr környéki egyesület, melynek képviselője Buzás Tiborné, vagyis minden magyar chilis Katája.

A vesrseny fő célja, hogy olyan kistermelői termékek, melyek vagy hazai eredetűek, vagy hazánkban forgalomba hozhatóak, megmérettetéssel egybekötve népszerűsítsék magukat, készítőjüket. A versenyre több témában lehetett nevezni, a legtöbb készítmény, azonban "chilis termékek" kategóriában került versenybe. Ebbe nem számított bele a savanyúság, mely önálló kategória volt, függetlenül attól, hogy csípős vagy sem. 

A zsűritagok természetesen un. vakteszttel kóstoltak, a termékekhez csak betűből és számból álló kódokat kaptak, így elfogultság, befolyásolhatóság nem léphetett fel. 

Mivel blogom témája a hazai csípős termékek és kistermelőik népszerűsítése, ezért bejegyzésemben csak a chilivel készült készítményekről írok pár szubjektív értékelő mondatot. 

Várady Chili - Salsa szósz:  Illatában paradicsomos, ízében hagymás-fokhagymás, fűszeres és édeskés szósz. Textúrájában kissé darabos, de nem von le semmit a szép piros készítmény élvezeti értékéből. Mivel éppen csak egy kicsit csípős, így eteti magát. Kicsit hasonlít egy jó fűszeres távolkeleti szószhoz, vagy Sambal Oelekhez. Nagyon tudom ajánlani szinte bármilyen sülthöz, hamburgerhez, pizzához, hot-doghoz.

Várady Chili - Olaszos: Az előzőhöz kísértetiesen hasonlító, bár kevésbé karakteres, fűszeres készítmény. Textúrájában lényegesen hígabb. Friss fogyasztásra egy pici sűrítés sokat jelentene, de húsok pácolására, kenegetésére ez így pont kiváló. Szerintem ez is egy univerzális fűszere lehet sülteknek, street food kajáknak.

Szati Chili - Smoky Rings – Egy füstölt jalapeno paprikából készült savanyúság. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy már nem kóstoltam ilyet, vagy esetleg pont ezt. Az eddigi véleményem nem változott. Ez egy igazi különlegesség, a maga tekintetében egy fine dinnig termék. Textúrája egy picit lágy, bár a többséggel ellentétben én így szeretem. Ez a lágy krémesség lehetővé teszi, hogy akár szószokba, pestókba is felhasználjuk. Számomra a csípős savanyúságok non-plus ultrája.

Palotai chili - Mézes fokhagymás: Kissé szokatlan – sötétebb baracklekvár – színű, homogén állományú szósz. Illata enyhe, kissé citrusos. Ízében enyhén fűszeres, kellemesen ecetes. Csípőssége alapján a középmezőnyben van, így széles igényeknek meg tud felelni. Olyan igazi hamburgerbolondító.

Várady Chili - Pikáns krém: Elég nehéz erről a készítményről mit írni. Hordós káposzta illatú és ízű, viszont szép piros színű krém. Nem szósz, hanem krém, mivel olyan sűrű. Gyakorlatilag fejreállítottam az üveget és nem csöppent ki semmi. Nagyon enyhén csípős, gyakorlatilag mokkáskanálnyit kellett megennem ahhoz, hogy érezzek is valami csípősséget. Elképzelhető, hogy ez egy fermentált készítmény, ami rendesen meg is lett sózva. Kíváncsi lennék, hogy az elkészítésekor „mire gondolt a költő”. Egy nehezebb sültet savassága miatt fel tud dobni, illetve az esetes vonal miatt egy krumpli, vagy babfőzelékbe is elmegy.

Tibchili - SzilvásBurger: Barna színű krémes BBQ, vagy grill chiliszósz. Édeskés, fűszeres, enyhén csípős. Illata gyenge, az íze közepesen tartós a szájban. Ami megmarad az egy fanyarabb paprikaiz. Húsok mellé elmegy, de nem a csúcskategória.

hotsauce.hu - Ubi&jalapeno relish: Na ilyet sem láttam még. Nem más, mint egy aprított chili savanyúság, amiben van chili (csípőssége alapján szerintem Jalapeno), hagyma, uborka. Határeset, hogy ez savanyúság, vagy chilikrém. Kicsit olyan, mint a retro hamburgerekben az aprított csalamádé. Én inkább savanyúságként kezelem, annak viszont tökéletes és szerintem leginkább street food ételekhez. Egyszerűen eteti magát. Bármilyen bizarr is a megjelenése, egy kiváló összbenyomást tett rám.

Tibchili - Szederke: Ez megint egy furcsa termék. Leginkább BBQ szósznak nevezném. Jellegtelen illatú, viszont homogén és tökéletes sűrűségű, barna színű termék. Ezt feltételezem az alap paprikák adják. Az íze viszont. Édes, savanyú, sós is megtalálható benne. Csípősségre az alsó kategória, így nem csak a gasztromazochisták tudják fogyasztani. Mindenképpen sültek (akár grillzöldségek) mellé ajánlanám.

Burning Angel Chili - The Bbq Union: Ez kérem tisztelettel egy hamisítatlan grill szósz, ami meglehetősen összetett ízű. Megtalálható benne az édes, a savanyú, a füstös és a fűszeres (hagymás, köményes) ízvilág is. Csípőssége enyhe. Textúrája kissé darabos, de nem bántóan. Talán a savasabb ízvilág a legdominánsabb benne, így nehezebb sültek mellé kiváló szósz. Marinádnak sűrűbb és darabosabb mivolta révén kevésbé ajánlom.

Burning Angel Chili - pEpPER yes: Egy igazi földiepres chiliszósz (jam, lekvár). Ez érződik az illatából és a színe is megfelel a feldolgozott szamócáénak. Textúrájának egyenletességét csak az eperszemek magjai törik meg. Egy kicsit híg állagú, ami lehet előnye, de hátránya is. Gyümölcsös szószokhoz képest egy picit csípősebb az átlagostól megszokottnál, persze nem bántóan. Ízében erősebb a gyümölcs savassága, mint a hozzáadott cukor (ha van benne egyáltalán), talán ez is fokozza a csípősségérzetet. (Ha valaki enyhébb csípősséget szeretne, egy pici folyós mézzel tudja kompenzálni a kapszaicin érzetét.) Szerintem ez egy tökéleteshez erősen közelítő termék, mely pikáns sültek mellé is jó lehet, de én nagyon szeretem pl. a túrógombócot is chilis dzsemmel fogyasztani.

Burning Angel Chili - Holy Shit: Na ebben az esetben sem nagyon tudom mi lehetett a koncepció. Sárgás színű, kicsit gyümölcsecetes illatú, enyhén kásás állagú gyümölcs(???) alapú cucc. Csípősségre az alsó kategória tetején van. Édeskés és savanykás is egyben. Olyan nem tudom eldönteni mire is jó. Esetleg salátaöntetben el tudom képzelni, bár én abba sem ezt tenném.

Burning Angel Chili - Nymph: Ez már üvegen keresztül is látszik, hogy egy fűszeres chiliszósz, mert a zöldfűszerdarabkák úszkálnak a picit citrusos illatú, közepesen sűrű, darabos, magvas készítményben. Ízében leginkább a fanyar paprika dominál kevés édes, és kevés ecetes beütéssel. Íze és csípőssége alapján valami annuum fajta lehet az alap. Középkategórás. Egy savasságot igényló ételt csípőssé tud tenni, de nem látok benne többet.

Burning Angel Chili - Fever: Végre durvul a buli. Azt hittem eddig, hogy idén csak alsókategóriás szószokat fogok kóstolni (amiket egyébként nagyon szeretek), de itt van végre valami, ami meg tudja marni a nyelvemet. Persze még ez sem a hiper-szuper fluxuskondenzátorban redukált Carolina koncentrátum, de ezt már nem kiskanállal kóstolgatom. Végre egy valami amit imádok: az igazi ecetes-citrusos chiliszósz illat. A megfelelő textúrájú, sárga színű szósz domináns illattal, viszont vajmi kevés ízzel rendelkezik. Van olyan ecet, aminek csak illata van, de íze alig? Mert ez a szószban nem jön vissza, pedig kiemelné a paprika ízeit. Egy kevés termékfejlesztés még ráfér erre a cuccra és akkor lehet belőle énekes halott.

Burning Angel Chili - Peach Pls: Gyümölcsös. Őszibararck lenne? Nem tudom de finom nagyon. Szép szín, enyhe, de kellemes illat, selymes textúra, kellemes gyümölcsös-édes íz, nagyon enyhe csípősség. (Ami lehetne egy picit több.) Erősebben sós húsokhoz, vagy édességekhez (palacsinta, csőrőgefánk stb) ajánlom.

Burning Angel Chili - BarBarQ: Illatában, színében a grill-BBQ kategóriába lehet sorolni. Állagában kissé kásás darabos. Ízében összetett, fűszeres, amilyennek egy ilyen szósznak kell lennie. Fűszerezése finom. Csípőssége elhanyagolható, bár éppen érződik valami benne. Nem mondom, hogy a legtökéletesebb BBQ szósz, amit eddig ettem, de egy kanyart megér. 

Burning Angel Chili - Eros: Ismét egy édeskés illatú grillszósz, persze szaglásra az ereje nem érződik. Én hülye meg kiskanállal kóstoltam meg. B..ki! Ez felöklelt! Ez már a Jolokia kategória. Na újra nekifutottam. Szóval egy nagyon erős BBQ szósz. Ízében vagy kevésbé összetett, mint úgy általában a legtöbb hasonló termék, vagy a csípősség nyom el mindent. Nem rossz, de vagy csak gasztromazochisták való, vagy aki nem rajong durvább anyagért, az hígítsa fel egy kis ketchuppal, vagy ajvárral. Az összbenyomást nagyon elviszi a túlzott csípősség, egy picit kevesebb több lenne.

Burning Angel Chili - Intro: Megint egy furcsa valami. Ecetes illatú, ecetes ízű, darabos, olyan mindent bele cucc. Lehet, hogy paradicsom is van benne. Meg lehet zöldfűszerek is. De csak lehet, mert nem igazán érződik ki rajta. Talán egy kicsit nyomokban. Ja! Épp egy picit csíp is. Ha valaki ecetesen szereti a palóclevest, ráadásul nem bánja, hogy egy kicsit csíp is, akkor merem ajánlani. Egyéb esetekben kössön rá egy százast, hagyja el forgalmas helyen és fusson el messzire! 

BEszósz Manufaktúra - Beffalo: Egy nagyon különleges illatú, kicsit híg, homogén, élénkpiros szósz. Ezt az illatot a fermentálás szokta előidézni, ami egyre népszerűbb a chilisek körében. Nem véletlenül, mert egyes fajták ízvilágát sajátosan ki tudja emelni ez a konyhatechnikai eljárás. Jelen szósz esetében is ez történt. Kóstoláskor gyakorlatilag egy picit gyümölcsecetes paprikás ízvilágot éreztem, alsó középosztályos csípősséggel. Majd eltelt egy perc és elkezdett zsibbadni a nyelvem. Azután már a szám is. Azután meg már fogat is húzhattak volna! Viszont az elején sokáig érződött a különleges íze. Na ez a tehetség! Ilyet készíteni! Gratulálok az alkotónak!

BEszósz Manufaktúra - Becsap: Kellemes, karamellás, paradicsomos illat, barnásvöröses szín. Egyértelmű a BBQ vonal. Textúrája kissé kásás, de nem zavaróan. Ízében összetett, édes-savanykás, hagymás, fűszeres, de tartósabban a paradicsom dominál. Csípősségre ideális körüli. Nem a legfinomabb, amit eddig kóstoltam, de közelíti a dobogót.

BEszósz Manufaktúra - Habarack: Egy elég folyós, híg baracklekvár féleség, közepes csípősséggel és középszerű illattal. A gyümölcs ízét azért szerencsére nem nyomja el a csípősség és az édesség-savasság mértéke is megfelelő. Ennek ellenére elég behatároltnak érzem a felhasználási területét, bár izgalmas lehet szerintem egy sült hús végső glazírozására, esetleg egy chilis-mézes csirkeszárny alternatívájaként.

Kálnoki Levendulás - Chilindula: Imádom az unikális termékeket, különösen akkor, ha azok pofonegyszerű alapanyagokból születnek, pofonegyszerű ötletekkel. Ilyen lehet mondjuk ez a levendulás chilizselé is. A levendulát szerintem joggal nevezhetjük az utóbbi évek gyógy- és fűszenövényének, mivel évtizedek után ismét reneszánszát éli. Tegyük hozzá: jogosan. Hogy a termék levendula alapú az már kiderül az üveg felbontását követően, mivel olyan virágillat csapja meg az orrunkat, hogy egyből lenyugszunk. Színében szintén a virág halványlila árnyalata tükröződik. Állaga zselés, kocsonya jellegű, ízre pici fanyar, enyhén csípős. Szerintem ez a chilis termékek Michelin csillagot érdemlő fine dinning kategóriája. Gratulálok az alkotónak!

BEszósz Manufaktúra - Füst és könny: Egy jó kis füstös illat csapta meg az orromat az üveg kinyitásakor. De nem az a BBQ-s, édeskés, hanem az az igazi fanyar natúr füst, amit egy ködös téli reggelen a környékbeli utcáinkban is érezhető. Szeretem az ilyen termékeket, mert egy-egy magyaros ételt már nagyon kis mennyiségben is fel tudnak dobni. Na lássuk ez mit tud! Valamiért hetedik érzék azt súgta, hogy csak késhegynyi mennyiségben kóstoljam meg és ez be is jött. Ez keményebb cucc. Nagyon kellemesen füstös és pont megfelelően - nem túlzottan - sós. Egy nem szósz, hanem füstös chilikrém. De mindegy minek nevezzük, mert kegyetlen finom. Készételek fűszere, legyen az bármi magyaros cucc, de egy chilis babban is megállja helyét.

Olchili - Erdei inyencség: Egy gyümölcsös - málnás - chiliszósz(?). Ez utóbbi kérdéses, mert csípőssége szinte egyáltalán nincs. Ok! Én értem hogy ne túljok túl a csípőset egy gyümölcsszószban, de ettől egy picit több is elférne benne. Elég nagy mennyiséget megkóstoltam belőle, de még mindig nem tudtam eldönteni, hogy a kapszaicin, vagy a gyümölcs savassága ingerli a torkomat.

Szati Chili - Texas-style Brown Ale BBQ: Ismét egy BBQ kategóriás termék. Kellemes illat, gyönyörű rozsdabarna szín. Szép, selymes, homogén állomány. Ízében összetett, kellően fűszeres, megfelelően - de nem túlzottan - csípős. Minden szükséges aroma benne van. Az egyik legjobb BBQ szósz, amit kóstoltam eddig.

BEszósz Manufaktúra - Medvepuszi: Illatából ítélve nagyon csípős. Kóstolás után viszont nem éreztem annyira durvának. Csíp rendesen, de nem szájletépően. Olyan habanero fajták lehetnek. Állaga enyhén darabos, de jól van ez így. Ez is egy krém jellegű termék, viszonylag erősen sózott. Készételekbe teljesen megfelelő.

BEszósz Manufaktúra - A láva: Egy klasszikus chiliszósz kompozíció. A legerősebb fajták, ecet, só, esetleg tartósítószer, szép homogén állományban, frissen feldolgozva, így a színe élénkpiros maradt. Az az igazi cseppentős fajta, kellemes aromával és odamarós csípősséggel. Üdvözlet az alkotónak!

Nyúli Tüzes Chili - Nyuszilva: Gyümölcsös csiliszószokkal elég sokan próbálkoznak bár a kistermelők szerint őrült nagy kereslet nincs rájuk. A próbálkozásokat a legtöbb esetben siker is koronázza, mert egész jó dolgokat alkotnak. Mint pl. ez a szilvás chiliszósz. Olyan igazi szilvaízű, megfelelően, kellemesen csípős, kiváló a sav-cukor aránya. Textúrája - a szilva héja miatt - darabos, mint öreganyám üstben főzött lekvárjának, de ez még rusztikusabbá teszi az egészet. Olyan "jó eszegetni magában is" kategória. Én leginkább édességekhez használnám.

Nyúli Tüzes Chili - Tepsifüles: Ismét egy gyümölcsös cucc. Szerintem őszibarack. És nagyon finom. Pont kellemesen csípős és megfelelően édes. Egyébként gyönyörű szín, selymes, homogén textúra. Király cucc, akár sültek mellé, akár édességekhez, bár minősége alapján inkább nemesebb ételekhez illik.

hotsauce.hu - Peri-Peri: Nem igazán szoktam szeretni a paradicsomos dolgokat, mert a legtöbbször a konzervparadicsom íze érződik ki bennük. Ez viszont valami egészen más. Fűszeres, paradicsomos chiliszósz, alsó-középkategóriás csípősséggel. Olyan érzés, mintha benne lenne több nemzet konyhája, legyen az spanyol, olasz, török, vagy magyar. Nem tudom hogy lehetett ezt így megalkotni, de nagyon jóra sikerült.

hotsauce.hu - Bahamian Rapsody: Szóval amikor a tesztüveget a kezembe vettem, azt mondtam, hogy ez valami olyan izészerű akármi lehet. Egy mustársárga „mineknevezzelek”, amiben valamilyen szemcsék bámulnak kifelé. Illatában valamire emlékeztet, de nem annyira a mustárra. Megkóstoltam. Ez mégis csak egy darabos, kásás mustár, másnak nem tudnám nevezni. Egyébként ízre nem rossz. Az egyik multiban lehet kapni egy bizonyos márkájú édes mustárt, arra emlékeztet. Ez a se nem krémes, se nem darabos állag, és az a furcsa illat ne lenne, akkor egészen tökéletes volna.

Tibchili - Őszi mámor: Gyümölcsös szószból nincs hiány az idén. (Mintha minden idők legjobb gyümölcstermő éve lett volna az idei....) Őszibarack(?) alapú szósz (jam), enyhe csípősséggel. Szép krémes állag, őszibarackos szín. Talán az eddig legjobban eltalált sűrűség. Illatra is megfelel az őszibarackos kívánalmaknak. Ízre gyümölcsös, viszont egy kicsit túl édesnek érzem, ami elvesz a gyümölcs aromájából. Egyébként jó a cucc.

hotsauce.hu - Tiki-Punch: Illatából az érződött, hogy ez kemény cucc lesz. Sárga szín, homogén textúra, ecetes-citrusos illat. Kóstolás! Csíp de nem mar. Egyszóval vagy nem az a TOP kategória, vagy már én kezdek túlzottan hozzászokni. Olyan habanero szint. A legtöbb fogyasztónak az meg is felel. Nem rossz cucc, kóstoláskor a szósz íze érződik, és nem a csípés. Egyébként van valami furcsa - de szerencsére csak enyhe - mellékíze, amit esetleg a hozzáadott ecet (almaecet?, fehérborecet? .... ) okozhat. Összességében merem ajánlani, leginkább street food kajákhoz.

hotsauce.hu - SárgaLáz: Savanyúcukor. Olyan, ami gyerekkoromban volt, bár lehet még most is gyártják. Töltetlen, kemény savanyú cukorka, vagy milyen néven árulták a fogzománcgyilkos cuccot. Íze, illata arra emlékeztet. Chiliszószra szinte egyáltalán nem. Na jó; csíp egy kicsit. De még azt sem merem mondani, hogy ez gyümölcsalapú, vagy sem. Nem nagyon tudok véleményt alkotni róla.

Palotai chili - Tequilás szósz: Eceteske, zöldeske. Magyarul erősen ecetes, zöld chiliből készített valami. Illata ecetes, íze ecetes. És egy kicsit csípős. Ha valaki olthatatlan vágyat érez az erősen savanyú, apróra turmixolt, enyhén csípős zöldpaprika iránt, akkor ki ne hagyja!!!!!! Minden másra ott a Mastercard! 

BEszósz Manufaktúra - Röszti: Egy savanykás, de fűszeres, paradicsomos szósz. Grillszósz lenne eredeti koncepcióban? Vagy ne adj' Isten BBQ? Ha nem lenne ennyire ecetes, hanem inkább sós, akkor egy magyaros gulyáskrémes mártogatósnak mondanám. Így viszont nem tudom hová besorolni. Szerintem egy kis termékfejlesztés és sokat ki lehetne belőle hozni. Ha kell segítek benne.

Chilis - Salsa: Egy nagyon híg, világospiros, fűszeres, sós, paradicsomos szósz. Sok extra nincs benne. Kísértetiesen emlékeztet az egyik multiban időnként feltűnő Piri-Piri szószra. Nem mondom hogy ugyanaz, de ha azt akarták másolni, akkor nagyon jól sikerült. Ja! Szerintem hamburgerekbe, szendvicsekbe nem rossz.

Chilis - Sweet&sour: Illatából azt hittem, hogy megint egy konzervparadicsomos, brutálisan csípős és fanyar utóízű valami lesz. Óvatosan is kóstoltam bele, de szerencsére kellemes meglepetés ért. Ez finom! Textúrája igaz kásás egy kicsit, de nem zavaróan. Ízében érződik a friss paprika, a (friss) paradicsom, van sava-borsa-édessége. Csípősségre alsó középkategória. Egyszóval: jóféle készítmény, pláne streed food ételek bolondítója tud lenni.

Tibchili - Gentleman: Rozsdavörös szín, maróan erős illat. Textúrájában közepes sűrűségű. Aromája alapján csak fogpiszkálóval mertem megkóstolni. De elég is volt azzal. Íz nélküli maró csípősség. Más nem lehet csak Carolina Reaper töményen. Vagy reduktív eljárással sűrítve. (Azt feltételezni sem merem, hogy koksz is van benne….) Nagyon semmi másra nem jó, csak arra, hogy egy fogpiszkáló hegyére tett mennyiséget (partizánok gyufafejnyit) belekeverjünk egy tányér levesbe, hogy erős legyen. Ez már túl van a józan ész határán.

Kiss Richárd - Káposztával töltött jalapeno: Hoppá! Káposztával töltött Jalapeno. Türelemjáték. Ha mást nem is, de már azt is értékelni kell, hogy valaki belevágott ebbe pepecs munkába. De nem csak azt kell értékelni, hanem azt, amit az alkotója létrehozott. Egy kellemesen csípős, megfelelő sav-cukor arányú, natúr ízű készítményt. Állaga roppanós és friss, de ha lágyabb lenne sem veszítene minőségéről. Összességében magas minőségű savanyúság.

Olchili - Marha erős bbq: Lassan kezdem úgy érezni, hogy az nevezések csak BBQ és gyümölcsös szószokból állnak, mivel megint egy intenzív illatú, paradicsomos, fűszeres és enyhén csípős készítmény akadt a kezembe. Színében sötét baracklekvárra emlékeztet, textúrája rendkívül sima, nem folyós, de nem is kemény. Olyan pont ideális. Ízében is kellemes, megfelelő arányban van benne minden, ami egy ilyen cuccnál elvárt. Merem ajánlani.

hotsauce.hu - Birsalmasajt: Hogy chiliből, vagy chilivel mindent meg lehet csinálni azt eddig is tudtuk és az a mostani termék is bizonyítja, ami nem más, mint csípős birsalmasajt. Igen! Az a sűrűre főzött édeskés akármi, ami könnyen beragad a fogad közé, meg amibe nagyanyánk fincsi diót, mogyorót is tettek és amit gyerekkorunkban nagyon szívesen majszoltunk. (A tapasztalat azt mutatja, hogy felnőttkorra viszont a legtöbben megutálják, túlzott édessége, cukortartalma miatt.) Egyszóval ez egy nagyon klassz birsalmasajt chilivel fűszerezve. Nagyon tetszik, hogy mini kuglófformába van öntve, így egy szuper formát kapott. Mindenben megfelel egy birsalmasajt kívánalmainak, persze a csípősség további pikantériát ad neki. Holnap elmegyek valami multiba, veszek egy-két féle sajtot és azzal is megkóstolom. Szerintem kiváló házasítás lesz.

BEszósz Manufaktúra - Kígyómarás: Jó kis füstös, kormos illat paradicsommal ötvözve. Közel áll a szívemhez. A rozsdabarna szósz textúrája homogén, sima. Kóstolás után hamar megcsap az extrém csípősség, de azért még kivehetőek az alapízek, melyben a savasság dominál. Ezek után nem vagyok benne biztos, hogy a füstös illat nem-e a felhasznált paprikák alapízéből adódik, mely egyes fajták jellemzője. Összességében középkategóriásnak jellemezném. A brutál csípős ízek kedvelőinek kedvence lehet.

Chilis - Carrot: Ha ezt csak az orrom alá nyomnák, amikor be van kötve a szemem és megkérdeznék mi ez, rögtön rávágnám, hogy paradicsomleves. (Betűtésztával). Mert olyan az illata. Azután le a kendő és látnám, hogy a színe is. Az állaga viszont paradicsomszósz. (Főtt marhahússal). Az íze viszont már nem paradicsomos. Hanem paprikás. Viszont nem az a finom citrusos, hanem inkább a kesernyés verzió. Na jó! Egy pici kis citrusos utóíz van benne éppen, de nagyon elenyésző. Csípősségre viszont felső középkategória. Mivel nincs jellegzetes aromája, ezért leginkább készételek csípőssé tételére javasolnám. Nálam a középmezőnyben végzett.

Chilis - Red: A „classic” extrém erős chiliszósz. Már az illatán is érződik. És kóstolás után is. Gyönyörű szín, csodás aroma, szép és homogén állomány. Ízében kőkemény chilipaprika. Na ez megszerezte a szuperlicenszet a chiliszószok F1-es kategóriájába. Ehhez nem kell semmit hozzátenni, ez így tökéletes. Ideális befejezése volt a szószok tesztelésének.

Olchili - Mexikói chilimix: Halmozottan durva gonoszság. A csípős termékek közül a nagy kedvenceim a savanyúságok. Ritkán telik el nap, hogy ne fogyasszak, mondjuk apróra vágva szendvicsfeltétként legalább egy kicsit. A szezon végi be nem érett, vagy félérett termésekből készítem. (Na jó! Készíti édesanyám, mert ő nyugdíjas és ráér...)  Az emésztésre is jó hatással van, több tekintetben is, bár ezt most nem részletezném. Azonban ez most ebben a formában a poklok pokla. Gyönyörű szép vegyes színű érett termések, a chili minden színében a TOP kategóriából. A paprikák nem roppanósak, hanem olvadnak a szájban, majd azt követően olvad maga a száj, nyelőcső, gyomor, nyombél, vékonybél …………. WC kagyló, 110-es PVC szennyízcső stb. is. Az biztos, hogy ez kivisz az emberből mindent, ha nem figyel oda, legyen az szalmonella, vagy bubópestis. Tökéletes cucc, de aki nem bírja az ilyen csípőset, annak ajánlom amit én is szoktam csinálni: vegyen egy adag egyéb bármilyen savanyúságot és ebből aprítson bele egy kis darabkát, majd hagyja állni 1-2 napig a hűtőben. Egyébként üdv a gyártónak, jövök egy sörrel neki, ha összefutunk.

Várady Chili - Jalapeno savanyúság: Egyszerű, vékonyra szeletelt Jalapeno, fajtának megfelelő csípősséggel, átlagos savanyúságillattal és átlag alatti ízzel. Ami számomra furcsa volt és csak 2-3 perc szemlélődés után vettem észre, hogy egy vékony olajréteg van a felöntőlé tetején. Ilyennel még nem találkoztam. Feltételezem az oxidáció – azaz a megromlás – ellen lett beleöntve, mivel ez elzárja a levegő érintkezését a savanyúsággal. Viszont amkor kibányásztam az üvegből egy-egy szelet paprikát, akkor ez az olaj egy vékony filmréteget alkotott rajta, ami egyrészt tompította a savanyúság ízét, másrészt furcsa ízű és textúrájú bevonatot képezett. Ha a tartósítás volt a cél az olajjal, akkor javaslom inkább az NaBenzoátot. Nem nyerte el a tetszésem ez a termék.

Összességében véve több kiváló termékkel találkoztam, mint gyengével. Ami legjobban meglepett, hogy a legcsípősebb kategóriából viszonylag kevesen neveztek be, bár ennek lehet az is az oka, hogy jelen esetben a zsűri nem kifejezetten a "chilisek" világából került ki, így egy viszonylagos félsz mutatkozhatott a kistermelők részéről, hogy a "kapszaicinlaikusok" miként vélekednének 2-3 középkori kínzásnak felérő nyelvégetés után.

Ami viszonylagosan sok volt: a BBQ és a grill szószok szegmense. Néha olyan érzésem támad, hogy megelőzi a teknős a nyulat, azaz az ilyen jellegű szószok piaca jobban bővül, mint az a húsfogyasztás, mely igényelné ezen termékeket. És itt elsősorban arra gondolok, hogy az átlag magyar fogyasztó még mindig ketchuppal és krumplipürével fogyasztja a sültoldalast, nem pedig kellemesen összetett aromájú, fűszeres szószokkal. 

Gyümölcsalapú chilitermékek esetében az alapanyag az országosan rossz termés ellenére adott, mivel pár liter szószhoz kis mennyiség is elég az alapgyümölcsből. Zömében ezek is pozitív értékelést kaptak, ami néhány helyen negatívum volt, az vagy a cukor aránya, vagy a csípősség mértéke. Ez utóbbi valóban szélsőséges értékek között mozgott. 

Savanyúságban nagyhatalom vagyunk. Értjük is a dolgunkat. Talán egy kivételével sikerült jót alkotni. Hozzáteszem, hogy a nem csípősek is elég jó helyen végeztek. Szívesen venném, ha a jövőben többen indulnának savanyúságokkal, különösen kulinárisabb termékekkel. 

Itt szeretném megköszönni a főszervezőnek zsűrizésre történő felkérést, további munkájához sok sikert kívánok! 

A 2020-as év első csilipakkja Vecsésről érkezett. Egy közösségi oldalon történt játékkal (ilyen oszd meg és uralkodj féleség) még a tavalyi évben kisorsolt az egyik nyertesnek a PaprikaJancsili, így nyertem egy négy termékes összeállítást a készítményeikből. Mivel nem kockáztatták a csomag megérkezését, pontosabban meg nem érkezését a karácsonyi időszakban (szerintem tapasztalatból ismerhetik a Magyar Fostát), így erre ez év elején került sor. 

A gyártót egyébként nem ismerem, a face-en kedvelem az oldalukat, onnan jön fel néha valami információ. Annyit is tudok róluk, amennyi onnan kiderül. Az sem túl sok. Tudom, hogy a vállalkozás székhelye Vecsés, paprikát, chilit - meg egyéb mást is - termelnek és kb. 15 termékből áll a kínálatuk, az enyhén csípős paradicsomlétől a Carolina Reaper krémig, kiegészülve chilis lekvárokkal, savanyúságokkal. 

A vállalkozás egyébként Dein János nevén van, de mivel a Dein familia más tagja írt a nyeremény tényéről, más volt a feladója a csomagnak, így feltétlezem, hogy egy családi vállalkozásról lehet szó. Olyan "Papa, mama, gyerekek csupa szív, szeretet" feeling alakult ki bennem. 

A termékek kiszerelése elég változatos. Jó persze egy savanyúságnál értem hogy más, mint egy szósznál, de az utóbbiak is más-más méretben kaphatóak. A nekem küldött cuccok konzerves üvegben vannak, aminek előnye, hogy sűrűbb termék könnyen adagolható, viszont bele kell nyúlni, ami - nem körültekintő odafigyelés esetén - szennyezheti a terméket, idő előtti romlást okozva. Mondjuk ez ott lehet probléma, ahol durvább erősségű készítménnyel találkozunk, ami nem fogy el egy-két hét alatt. A design viszonylag egységes, nem túl figyelemfelkeltő, bár piaci, vásári, fesztiváli árusításnál a potenciális vevők metakommunikációját figyelve meg lehet szólítani az érdeklődőket. A címkén egyébként elég sok kötelező infó rajta van. Érdekes, hogy az összetevőket nem tüntetik fel. Ez nekem szokatlan.  Az egyes termékek mértékét paprikák jelzik a termékeken 1-5 fokozat között. 

Ami még furcsa volt számomra a névválasztás. Évek óta van Magyarországon egy Paprika Jancsi nevű chilis kistermelői manufaktúra és Janchili is van. Bár a tulajdonos nevéből kijöhet a megoldás, de ez még lehet támadások célpontja... 

De ezek után lássuk a termékeket. 

Jala-fala

Ez egy savanyúság. Vajon miből? Na? Kitalálta mindenki? Igen Jalapenoból. Furcsa is lenne, ha egy vecsési kistermelőnek nem lenne savanyúsága. Az üvegben zöld és piros paprikák vannak szépen, egyenletesen felkarikázva. Szeretem a pirosra érett Jalapenot, valahogy teljesen más íze van, mint a zöldnek. Fűszereket nem látok benne és mivel a cimke sem jelöli a tartalmat, így nem tudom, hogy egyáltalán nem került bele, leszűrésre került, vagy csak az én üvegembe nem jutott. A felöntőlé egyébként kellemesen savas, és kristálytiszta. A paprikaszeletek roppanósak. Csípősségre a fajtához illeszkedően kellemes, enyhe. Szerintem minden tekintetben rendben van. Valami vecsési ősi szaktudás biztos belekerült. Ajánlom bármihez, legyen akár csípős-savanyú leves, pörkölt, vagy street food étel. Jó cucc! Gratulálok! 

Kacér csók

Egy édességről van szó. Egy pikáns szilvalekvárról, ami enyhén csípős a címke szerint. Szuperjó chilis szilvalekvárt már sikerült kóstolnom 2018-ban - el is vitt egy fődíjat az akkori HunHot-on. Vajon lehet űberelni, vagy utólérni? Derüljön ki! 

A 100 ml-es kiszerelésű chilis lekvár illata egyből a felbontást követően megcsapja az embert. Ez igen! Ez szilva! Textúrájában hígabb dzsem jellegű, nem zselés, de nem is az a fajta amit öreganyám egész nap kevert az üstben, nagyapám motyogását hallgatva, hogy miért nem lett belőle inkább pálinka. (Persze, ha buktáról volt szó, az öreg kétpofára tömte magába; pláne, ha előtte megivott egy-két kupicányit a lekvárból megmentett anyag párlatából.) Egyelőre nem tűnik rossznak. Kóstolást követően viszont egy kis kellemetlen meglepetés ért. Volt szílva íze, meg megfelelő cukor-sav aránya, de egyből elillant a gyümölcs zamata. Talán nem karakteres ízvilágú szilvából készült? Vagy esetleg egy további sűrítés, redukció kellett volna? Esetleg fűszerezés (fahéj, szegfűszeg stb.) hiányzik? Nem tudom. Megettem az üveg egyharmadát (ezt az egyébként pici, de elegendő csípősség lehetővé is teszi) mire úgy igazán a számban maradt a szilva valódi aromája. Egy túrógombócot, vagy kukoricaprószát azért fel lehet dobni vele. Javaslok egy kis termékfejlesztést a gyártónak, mert ebből még lehet "énekes halott". 

Hal(ál)csillag

Nem nagyon értem az elnevezést, kb. olyannak tűnik nekem, mint a Holló Szinház egykori jelenetében Thomas Mann: Hal áll Velencében című horgászati szakkönyve. Szerintem lehetne simán Halálcsillag is. A címke szerint Starfish Red készítmény. Nem egy gyakori alapanyag a magyar kistermelőknél. A rozsdabarna szósz egy sima textúrájú készítmény. Illatában erősen paradicsomos, de ez nem a friss paradicsom aromája, hanem a bolti passata jellegű készítményé. Remélem nem abból van, csak ilyenre sikerült főzni. Ami viszont egyből feltűnt, hogy baromi híg. Ez nem csöpög, ez nem löttyen, ez folyik kérem tisztelettel! Legalább nyakas üvegben lenne nyakszűkítővel. De nem abban van.

Akkor legalább az íze legyen jó, úgyhogy kóstoljunk! Bátor voltam, kiskanalas kóstolás volt, mert 3/5 jelzésű volt a szósz, mint a jalapeno savanyúság. Attól azért csípősebb. De mindegy mert a teflonpofámnak még elment izadás, csuklás nélkül. De az íze így önmagában nem túl megnyerő. Nagyon paradicsomos (konzervparadicsomos) és nagyon sós. Nem is tudom mit mondjak. Magyaros ételek ízesítésére jó, akár főzés közben, akár utólag. Ott elvész a só, elvész a paradicsom, de megmarad a csípősség, ami megfelelő gyengébb belű fogysztóknak. Minden másra ott a Mastercard... 

Palackozott láva (Jolokia Bhut szósz) 

Na ettől egy igazi zsibbasztó, ütős cuccot várok, fincsi, maró paprikaillattal és ízzel. Színében szép élénkpiros, rendkívül sima, homogén textúrájú és pont megfelelő sűrűségű! Illatában lényegesen "paprikásabb", mint az előző, de a paradicsom ebben is benne van. És sajnos az ízében is, de legalább nem a konzervparadicsomos verzió. Nem is értem miért kellett a Bhut Jolokiát paradicsommal hígítani? Egy ilyen paprikából egy nagyon csípős, de határozott karakterű cucc készíthető. Ha mégis gyengébbet akarunk, akkor miért nem kápiát, vagy hasonló piros édespaprikát adunk hozzá???? Vagy ha gyengébbet akarunk, akkor arra tökéletesen megfelelne millióegy fajta paprika, mondjuk egy Bishop's Crown is. Mert ez kb. annyira csípős, mint egy tiszta krém abból a fajtából. Csíp, de nem nyelvsütögetősen. Szerencsére a só ebben nincs túltolva és mintha egy pici ecet is lenne benne, ami javít a (paprikás) ízhatáson. Megkóstoltattam két kollégámmal is ne csak én finnyáskodjak, írom a véleményüket (sic): "Ez olyan mint a paradicsomszósz csípősen." (K.Z.). "A múltkori Jolokiás szósz legalább zsibbasztott" (P.M.). Erre ugyanazt tudom mondani, mint az előzőre. Amelyik étel bírja a paradicsomot és a csípősett, abba érdemes beletenni, de önmagában elég kiábrándító. 

Összességében vegyes benyomásaim lettek a kóstoló után. Volt egy kiváló savanyúság, egy erős középosztálybeli gyümölcsös és két chilis szósz. Direkt nem írtam chiliszószt, hanem chiliset. Mert ezek nem chiliszószok voltak. Nem a paprika dominált bennük, hanem a paradicsom. Javaslom a gyártónak, hogy ha folytatja a gyártást, akkor próbáljon meg egy termékfejlesztést a paprika irányába. A paradicsom meg maradjon meg ketchupnak. Biztos sokak elégedettsége fog nőni! 

A 2019-es HunHot verseny után keresett meg ismét a Szati Chili "stábja". Tulajdonképpen nem volt nehéz dolguk, mivel a tulajdonosok "földijeim"; ők is gyulaiak.

Róluk már korábban írtam egy bejegyzést. Ők azok akik idő és hely hiányában igazi manufaktúrális, vagy inkább céhes méretben termelnek chilipaprikát. Üzemméretük alíg haladja meg egy hobbikertészét, de odafigyeléssel mégis minőségi termékeket állítanak elé kisszériában. Nemzetközi versenyeken már sikerrel indultak, a HunHot versenyeken is középmezőnyben végzett több termékük is. 

Most három készítményükről akarok bővebben írni, melyek közül kettő számomra is újdonság. Elsőként lássunk egy savanyúságot. 

A Smoky Rings egy igazi különlegesség a hazai csípős savanyúságok tekintetében. Na nem azért, mert Jalapeno paprikából van (pont azért nem lenne különleges), hanem azért mert ez a savanyúság füstös. Füstölt Jalapeno paprikakarikák hagyományos savanyúságlében. Szerintem - és ezt már többször is kifejtettem - ez igazi kuriózum. A feldolgozás igényes, a felöntőlé tiszta, illatában intenzíven füstös, ízében inkább ecetes, mint édes. A paprikakarikák közepesen roppanósak, nem kemények, de nem is ellágyultak. Gondolom a viszonylag hideg füst lágyított a jalapeno  vastag húsán. Ezzel a termékkel a gyártó már két nemzetközi díjat is besöpört a padlására; 2018-ban a World Hot Sauce Awards-on és 2020-ban a Scowie Awardson - szerintem nagyon megérdemelten -  egy-egy 3. helyezést. Hogy mihez is ajánlom ezt a terméket. Gyakorlatilag bármihez, annak aki szereti a füstös ízeket és a savanyúságot, de hamburgereknek, tortilláknak igazi csemegéje lehet. Ha elfogy, akkor se öntsük ki a felöntőlevet, karikázzunk bele gyöngyhagymát, vagy salottahagymát és pár nap után egy különleges ízvilágú - picit csípős és füstös - savanyúságot kapunk! 

A következő két termék elég speciális a Szati Chili termékkínálatán belül. Egy helyi kisüzemi sörfőzde termékei - és persze chilik - képezik az alapját. A termékfejlesztés célja részben a sörfőzdéhez kapcsolódó étterem csípős termékkel történő ellátása volt, mely így autentikus. Ha a hátsó épületben sört főzünk, akkor az ételeink, fűszereink is kapcsolódjanak a saját sörünkhöz. 

A két szósz kiszerelése egységes, 100 ml-es nyakas üveg. A design minimalista, letisztult, tartalmaz minden kötelező információt. Az üvegek természetesen nyakfóliával és nyakszűkítővel ellátottak. 

A Habanero IPA chiliszósz - a neve alapján egyértelmű dolgokon kívül - tartalmaz még narancsot, almaecetet lime-ot és sót. Egy kisüvegbe is sok minden belefér. Színében sötétvörös, sima textúrájú és nagyon híg, mely a főfelhasználó étterem kérésére készült ilyen állagúra. (Gondolom megvolt az indokuk rá. Marinálásra tökéletes az ilyen állag.) Kóstolást bátran megeresztettem nem óvatoskodtam. De nem is kellett, mert csípősségre az alsó közposztályba sorolható. Ez pont elég a vendéglátásban. Kevés vendég akarja leégetni a nyelőcsövét egy étteremben. Tartottam tőle, hogy sok bába között elvész a gyerek; ennyi karakteres íz, de valami nem fog érződni. Szerencsére nem így történt. Annak ellenére, hogy jellegzetes alapanyagokkal van tele (narancs, IPA sör, lime) érződnek az ízek, sőt mintha a narancs a sör fanyarságát és kesernyésségét felerősítené a lime pedig lágyítaná. Önmagában egy nagyon furcsa ízvilág, de kóstoltam grillezett zölségek mellé és úgy egy kiváló ízélményt okozott. Meg fogom próbálni húsmarinádként is amint oda jutok. Lehet nem mostanában kellene leszoknom a húsról? 

Brown Ale BBQ a másik sörös szósz, amiből a Brown Ale egy amerikai típusú sör. A BBQ pedig egy összetett ízvilágú készítmény, így ebben is található paradicsompüré (remélem nem bolti), füstölt jalapeno paprika (lásd fentebb), füstölt habanero paprika, barnacukor, vöröshagyma, almaecet, citromlé, só, fokhagyma, bors és Na-benzoát. Ezek ismeretében én egy jó kis BBQ szószt várok el. A termék textúrája picit - de nem zavaróan - kásás, színe rozsdabarna sűrűsége a "jól lehet csöpögtetni" kategóriba esik. Illatában dominál a paradicsom és a máshoz nem hasonlítható enyhén füstös és összetett BBQ aroma. Kóstolás után valami csoda jelentkezik az ízlelőbimbóimon. Savanykás, de összetett BBQ íz, (számomra) enyhe csípősséggel. Ez utóbbi olyan "Jalapeno magában" mértékű. Ebben a sört mondjuk nem érzem, de nem is akarom ezek után. Majd iszok mellé egyet. Ez úgy tökéletes ahogy van. Ez egy igazi BBQ (grill) szósz, ami nem a cukros, hanem a citrusosabb verzió, így mindenképpen olyan sültek mellé ajánlom, melyek nehezebbek, jobban kívánják a savasabb ízeket, de grillezett zöldségekhez is ki fogom próbálni. 

A Szati Chili már eddig is meglepett egy-két készítményével. Most is. Összességében elmondhatom, hogy három kiváló terméket tudtam megkóstolni ismét. Ebből a Habanero IPA állaga és ízvilága miatt leginkább marinád jellegű, vagy marinádok különleges alapját tudja képezni. A savanyúság hihetetlenül egyedi, de a BBQ szósz sem mindennapos a nem mindennapos savassága miatt. Kíváncsi vagyok milyen ételekhez használják fel ezeket a sörfőzde éttermében. Egyszer elsétálok megkóstolni valamit. Ha nem lesz jó a kaja legfeljebb besörözök. Úgyis közel van, onnan négykézláb is hazatalálok! 

Mielőtt bárki is egy harmadosztályú Hollywoodi horrorvígjáték amatőr kritikájára gondolna a címből elmondom, hogy most attól sokkal komolyabb - mondhatnám stílszerűbben: véresen komolyabb - dolog leírásáról lesz szó. Méghozzá Magyarország egyik ismert és elismert chilis kistermelőjének a készítményeit fogom bemutatni. 

A Nyúli Tüzes Chiliről már korábban írtam, az azóta eltelt időben újabb termékekkel jelentek meg a piacon, újabb fajtákat vontak be a termelésbe, továbbá versenyeken is sikeresen mérették meg magukat, készítményeiket.  

A termékek kiszerelése gyakorlatilag egységes. 50 ml-es szűk nyakú, csatos üvegben kaphatóak. Ez egy hihetetlenül dekoratív és piacilag figyelemfelkető csomagolás. Nincs is ezzel semmi gond, amíg egy szósz nem túl sűrű. Addig nagyon szépen és óvatosan lehet adagolni a benne lévő terméket. Sűrűbb - krémesebb - állagú készítménynél, azonban segédeszközöket, vagy trükköket kell bevetni, különösen amikor már az üveg feneke környékén járunk a fogyasztásban. Szerencsére ilyennel csak egy esetben találkoztam. Ha mégis sűrűbb egy szósz, akkor célravezetőbb a szélesszájú un. konzervesüveg. További előnye ennek a kis csatos üvegnek, hogyha kiürül akkor újrahasznosítható: kreatív-hobbi rajongók szeretik az ilyet, de ajándékötletnek egy pici üveg chilis pálinka sem rossz. (1 db pl. madárszem chili az üvegbe, majd felönteni bármilyen pálinkával.) Ami viszont hátránya és én is megtapasztaltam. A csatos kupakra óhatatlanul is tapad az üvegben lévő szószból, ami nyitás után, ha befelé fordul összekeni az üveget kívülről. Ha nem figyelek, az összekeni a kezemet, ami összekenheti a ruhámat, véletlenül beledörzsölhetem a szemembe stb. Amíg erre nem jöttem rá, jártam kellemetlenül. Nem is tudom mi lehetne a megoldás ennek kiküszöbölésére. Talán figyelmeztetni minden vevőt erre? Ez milyen kellemetlen... Vagy változtatni csavaros nyakas üvegre? Esetleg. De ha már ezt szokták meg a vevők? Nem tudom. Ennyire nem vagyok okos. 

Az üvegek címkéje egységes, látszik hogy azonos termékcsaládról van szó. A frontoldalon a cég neve és a logó, a hátoldalon a kötelező információk, a méretéhez képest elég jól olvashatóan. 

De a lényeg, ami benne van, így inkább nézzük azt! 

A Lila-hegy ajándéka: Elsőre - de nem először - egy gyümölcsös készítményt kóstolok. A termékkel az idei évben nevezett a gyártó a HunHot-on és - megérdemelten - az előkelő második helyezést el is érték vele. Alapja szőlő és körte, színéből feltételezem vörös szőlőfajta. Az aromáját is a szőlő (otelló?) határozza meg, de megfelelő mennyiségű édességet és egyedi aromát kölcsönöz neki a körte. Egyébként ez a két gyümölcs kombinálva leginkább földieperre emlékeztet, de ez abszolút nem probléma. Szerencsére a csípőssége is pont megfelelő, azaz gyümölcsös szószhoz illően nem tolakodó, épphogy csak pikánsan érződik. A savasság és az édesség inkább az utóbbi irányba tolódik el. Sok laikus meg szokott lepődni, hogy mire is jó egy gyümölcsös-csípős termék. Valóban igaz, hogy nem egy megszokott kombináció. Leginkább pikáns sültek kiegészítője lehet. Az édessége miatt erősebben sült és/vagy sózott húsok kiváló kiegészítője lehet, de fanatikusok (mint én is) desszertek, édességek ízesítésére is használhatják. Jómagam nagyon szeretem a gyümölcsös csípős készítményeket túrógombóccal, grízes tésztával, de gyakran zabkásába is löttyintek egy teáskanálnyit. Javaslom mindenkinek. Egy próbát megér, bár ezt a nemes készítményt én mindenképpen kiváló sültek mellé fogom elfogyasztani. 

Nyúli havasok: Fehér chilik, fehér paradicsomok képezik az alapot, melyet só és fehérborecet fűszerez. Elég minimalista összeállítás, de nem is várunk el egy egész fűszerboltot egy kis üvegcsében. A készítmény ha nem is  teljesen fehér, de szépen közelít hozzá, leginkább a csontszínű és a halványsárga keveréke. Textúrája és sűrűsége pont megfelelő, nem folyik, de nem is kell ütögetni az üveg fenekét. Illatában határozottan erőspaprikás, bár még a maró hatás elmarad. Azért a paradicsom aromája sem marad ki, bár ez leginkább a zöldparadicsomra emlékeztet. Erejében kőkeményen chilis. Még ha nem az extrém szinten, de akkor is a felső kategóriába sorolható ereje alapján. Egyértelműen készételek ízesítésére javaslom, különösen azért, mert van egy pici kesernyés fanyarsága. Ezt lehet, hogy egy picit több ecet (hagyományos ecet) segítségével lehet finomítani, ami többet kiemel a paprikafajták alapízein. A világos színe előny, mivel alkalmassá teszi olyan ételek készítésére is, ahol a hagyományos piros szín hanyagolandó, mint pl. egyes salátadresszingek. 

Smoky Rabbit - Füstös nyúl

Az hogy füstös egy szósz nem túlzottan kuriózum a chilitermékek körében. Sokan használnak a készítéskor akár füstölt paprikát, akár füstaromát. Azonban az, hogy ebben aszalt paradicsom van füstölve, az igazi érdekességgé teszi a terméket. A rozsdavörös sima textúrájú szósz illatában egyszerre van meg a Moruga és a Carolina csípőssége, a paprikaillat és a paradicsom, de a füstösség is érződik. Picit olyan chili con carne hatása van. Viszont van egy hibája, amit már korábban említettem. Brutál sűrű, legalábbis nyakas üveghez képest. Nincs ráírva, hogy használat előtt felrázandó, de nem is kell, mert nem lehet felrázni. Ami nem baj. De csöpögtetni sem lehet. Úgy oda bele van gyógyulva az üvegbe. Fejre is állíthatom, mint nagyanyám a jól felvert tojásfehérjés vájdlingot, a cucc akkor is benne marad. Vagy ütögetem az alját mint a kecsaposüvegnek, de akkor félő, hogy egy kisebb civilizáció kiirtására elegendő szószt locsolok az ételbe. 

Szerencsére felmenőink pár millió éve felfedezték az eszközhasználatot, így túlzottan nekem sem okoz problémát a szósz elővarázsolása, mert rendkívül hasznos dolgokat találtam ennek a problémának a megoldására. (Filézőkés, mokkáskanál nyele, stb.). De ezek után beszéljünk az ízéről is. Szerencsére semmi hibát nem találok benne. Azt kapja az ember, amit elvár egy füstös paprikaszósztól. Paprikás, füstös ízvilágot, ahol a füstíz dominál. Érdekes, hogy sok füstös terméket kóstoltam már, de talán ez volt a harmadik, ahol azt mondom, hogy azt éreztem, amit egy füstölt terméktől igazán elvárok - a füst fanyar ízét, paprikával és só nélkül. (Pedig van benne só, de szerencsére nem viszi el az ízét.) Elképzelhetőnek tartom, hogy a paradicsom máshogy veszi fel a füstösséget feldolgozáskor. Egyébként a paprikafajtáknak megfelelően brutál erős. Mindenképpen olyan készételek ízesítésére ajánlom, ahol fontos a füstös aroma a csípősség mellett. Kóstolás után összességében úgy érzem, hogy ez inkább nevezhető krémnek, mint szósznak. A sűrűséget és/vagy a kiszerelést meg majd megoldja a gyártó, de az alapreceptúrán kérem nem változtatni!!! 

Golden Bunny alias Arany Nyuszi

A szósz textúrájában selymes és krémes, színében sötétsárga,  viszont van egy erőteljesebben fanyar paprikaíze, ami akár a Reaper yellowtól is eredhet, valamint a (gondolom színezékként) hozzáadott kurkumától. Lehet egy picit több ecet (hagyományos ételecet) el tudna venni a kesernyésségéből egy kicsit. (Ki is fogom próbálni...) Ételekben nem, de húsokra, pizzára csepegtetve intenzívebben érződik. Márpedig ezt csepegteti az ember, ugyanis nem az a nyelvszaggató erősségű, de azért ütős, erősen médium kategóriájú. És ez nagyon nagy előnye ennek a készítménynek.  Szerintem tökéletes választás elsősorban street food ételekhez. Bármilyen hamburgert, hot-dogot, quesadillát fel tud dobni. 

Vérnyúl

Na ez a gyártó egyik kultikus terméke. Szerintem sok magyar kistermelő ismeri és többeket titkolt irígységgel is tölt el ennek megléte. Két dolog miatt is. Egyrészt ez a szósz a 2018-as HunHot versenyen második helyezést ért el, gyümölcsös kategóriában, másrészt alapja a feketeribizli, amit nagyon kevesen termelnek, holott egy különleges és a jelenleginél nagyobb figyelmet érdemlő gyümölcs lenne. Erről a készítményről nem lehet rosszat írni. Különleges alapanyag, különleges aroma, különleges szín, pikáns-kellemes csípősség, feketeribizlis fanyarsággal és savassággal. Teljesen tökéletes egy-egy nemesebb alapanyagból készített sülthöz, legyen az vadhús, vagy wagyu steak. 

Vegyes nyuszi varázs

Vegyes nyuszi, mert ebben többféle gyümölcs is van, méghozzá ribizli (piros), málna és alma. Két kurrens és egy kommerszebb gyümi, némi szegfűszeggel fűszerezve. Olyan van itt minden, mint a búcsúban feelingem támadt. Vajon ebből mi jöhet ki? Például egy kiváló chiliszósz. Kata nagyon rá tud érezni a gyümölcsökre, nem hiába nőből van. A gyümölcsök, az édességek készítésében azért még mindig a szebbik nem képviselői járnak elöl a tapasztalataim szerint. Neve alapján egy kommerszebb terméket sejtene az ember (mint a vegyes vágott savanyúságnál), de nem az. Egy igazi minőségi cucc minden tekintetben. Mind illatában, mind aromájában dominál a ribizli, savanykás-fanyar ízével, később jövő leheletnyi csípősségével. (Kíváncsi lennék rá milyen alma került bele. Netán az a lapos borízű, amit még gyerekként nem is olyan ritkán tudtunk lopni bicajozás közben, ha megéheztünk, mert elterjedt volt?) A fűszerként hozzáadott szegfűszeg éppen csak érződik. Elég nehéz rangsort felállítani a Nyúli Tüzes Chili gyümölcsös szószai között, mert a dobogó legfelső fokára kívánkoznak mindannyian. Felhasználhatósága szerintem univerzális: édességekhez, sültekhez kiváló. (Én mondjuk magában eszegetem itt az irodám magányában. Ez mindent elmond...) 

Nyúliak kedvence

Nyúlon ezt szeretik? Akkor a nyúliak nem szívbajosak, mert ez a szósz nem tartalmaz mást, mint Carolina Reaper és Chocolate Scorpion chiliket. Na és balzsamecetet meg sót. Érdekes a színe. Igazi piros szín, mint egy jóféle őrölt fűszerpaprikánál. Mintha nem is lenne benne csoki chili. De ez a látvány nagyon nyugtatja a szemem. Sűrűségre tökéletesen megfelelő, illatra pedig tömény brutálcsípős paprika, amit a kóstolás is megerősít. Igazi nyelvzsibbasztó őrület. Mondanám, hogy alapízét a hagyományos ecet nagyban javítaná, de nem mondom, mert ezt senki nem fogja magában fogyasztani. Ezt molekuláris mennyiségben adagoljuk ételekhez, azoknak viszont nagyon oda fog verni. Szerintem egy átlag háztartás egy éves igényét fedezi egy üveg tartalma. Vigyázz mélyvíz! Csak úszóknak! 

A Nyúli tűz

A 2019-es Fiery Food Challenge versenyen 3. helyezést ért el Hot Sauce: Ultra Hot Pepper  kategóriában. Ezt büszkén hirdeti egy ezüst színű matrica az üveg nyakán. Szóval valahol, valamit már tudott ez a cucc. Tartalmában majdhogynem a szokásos. Carolina Reaper (füstölve), Chocolate Scorpion, paradicsom, zöldfűszerek, balzsamecet (Szent BUSZESZ gyere le a földre....) és só. Szép barnásvörös színe van. Egy leheletnyit sűrű, de némi pöckölés és rázogatás után azért kijön az üvegből. (Kérem nem félreérteni.) Illatában markánsan, de nem bántóan érződik a füstösség. De a lényeg az íze. Szerencsére ízében is kellemesen füstös és ecetes. Valahogy ehhez a termékhez passzol a balzsamecet, vagy a mennyiség lett jól eltalálva. A paradicsom sokat finomít az erősségen. Hiába a Reaper ez csak - és szerencsére - középkategóriás erősségében. De nem is kell durvább. Nem a csípősség az erőssége, hanem az íze, ami kiváló. Abszolút úgy érzem, hogy megérdemelte a díjat amit kapott. Merem ajánlani kis mennyiségben sültekhez, chilis babhoz, vagy akár magyaros készételekbe a füstösség miatt. 

Nyúlminátor 

Valami pusztítónak kellene lennie. Tartalmát megnézve majdnem ugyanaz, mint az előző. Füstölt extrém csípős kategóriájú chilik, paradicsom, balzsamecet krém, só. Illatában is hasonló. Színében talán egy picit élénkebb piros, mint barnás. Meg egy picit hígabb. Ízében viszont nem nagyon érződik csak a füstölt paprika. Csípősségre is nagyjából ugyanaz. Sem a sót, sem a balzsamecetet nem érzem. Az előbbi nem is hiányzik, az utóbbi is csak kevésbé. Egyébként egy frankó füstös erős szósz. Nincs is ezzel baj. Ugyanúgy univerzális a felhasználhatósága, mint az előzőnek, bár mivel ebben még ecetesség sem érződik, szerintem ez kolbászkészítéshez is alkalmas. 

Józandűlő mámora

Nem igazán sikerült kideríteni a név eredetét, de Nyúlon van egy Józandűlő nevű utca. Feltételezhetően ott jártak fel a szölőskertekbe (még józanon). Vissza már nem biztos hogy ott jöttek... Ennyit a helytörténetkutatásról. A szósz ismét egy gyümölcsös készítmény. Összetevői sárgadinnye, málna, cukor, rum, füstölt (?!) White Habanero, fahéj. Nem igazán értem, hogy gyümölcsös készítménybe minek füstölt chili, de legyen. A szósz egyébként egy nagyon kellemes illatú (gyümölcs és fahéj), megfelelő sűrűségű, picit barnás cucc. Az eddigiekhez képest meglehetősen és szokatlanul édes. Kicist érződik benne a fahéj a rum és az óvatosan hozzáadott chili is. Három dolog viszont nem sejlik fel: sárgadinnye, málna és füstölt chili. Inkább alma, körte, vagy birs íze van. Amihez ajánlom: cukrossága miatt erősebben sózott, pácolt sültekhez, vagy édességekhez. Ez egy pici csalódást okozott nekem az előzőekhez képest. 

Nyúl-York

Így nevezik a helyiek a településüket viccesebb kedvükben, valamint így nevezték el Katáék az egyik szószukat, mely a World Hot Sauce Awards-on 2019-ben második helyezést ért el az ultra hot kategóriáben, ami valljuk be nem kis dicsőség. Hogy mit is várunk el egy ilyen szósztól? Először is csípjen rendesen (ultra hot...), másodszor adja vissza a paprika ízét, ne csak a csípősség domináljon. Ezt szerencsére sikerült is összehoznia a gyártónak. A hozzáadott fajták az alábbiak: Chocolate Scorpion és Apocalypse Chocolate, az előbbi kisség megfüstölve. (De jó is, hogy nincs benne Carolina......) És a szokásosak: balzsamecet, só, paradicsom és fűszerek. Színe és textúrája megfelelő, mint ahogy az illata is egy nemesebb termékre emlékeztet. Ízében megfelelően érződik a paprika, mint ahogy a füstösség is. Jó nagyon, de nem találom a gyártó többi termékétől kiugróan jobbnak. Feltételezem, ha több terméket is beküldenek párhuzamosan a versenyre a termékcsaládból, akkor a zsűritagok övsömörösre vakarták volna magukat a helyezések kiosztásánál, mert a fentebb kóstoltak sem rosszabbak. Ettől függetlenül ezt is dícséret illeti. 

Savanyúúúúú

Ha valaki nem jött volna rá, akkor elmondom, hogy ez egy chili savanyúság. Nem sorolom fel, hogy milyen paprikákból készült, mert szerintem majdnem minden benne van, amit Kata termel. A savanyúság egyébként - a Jalapenon kívül - általában olyan papreszokból szokott készülni, amit valamiért nem dolgoznak fel másba, esetleg szezon végén nem érik be rendesen. A paprikákon kívül még "bolti" savanyúságtartósítót és szőlőborecetet is tartalmaz. Aki ismeri a chilik világát azt tudhatja, hogy egy ilyen paprika savanyúságként hatványozottan tud csípni. És nem csak elsőre. Ergo egy cayenne savanyúság is oda tud ütni az embernek. Ezek itt előttem az üvegben pedig 20-40-szer csípősebbek is lehetnek. Nem fogom két pofára tömni, mint egy Jalapenot. A paprikák egyébként elég szépen fel vannak dolgozva, leszárazva, felvágva, félbevágva. Állaguk közepesen roppanós. A felöntőlé erősen ecetes (nagyon érződik a fehérborecet és nem előnyére) és marha erős. Ez olyan vetélkedős cucc is lehetne: Maradj talpon! Illetve csípősevő versenyeken is megállná a helyét. Másnap meg maradj ülve; bár szerintem ennek fogyasztása után nem igazán áll fel bárki is könnyen porcelánról. Hú! Jó cucc, de nagyon óvatosan vele. 

Összességében elmondhatom, hogy rendkívül kiváló termékeket kóstoltam, melyek valóban megérdemlik azokat a helyezéseket, melyeket hazai és nemzetközi versenyeken szereztek. 

A gyümölcsös szószók mindegyike egyedi és magas minőségű, köszönhető a kuriózumnak mondható alapanyagoknak és a - szerintem - kíméletes feldolgozásnak. Talán a Józandűlő mámora nem azt adja vissza amit várnánk tőle, de az is egyedi a maga nemében. 

A chiliszsószok esetében szintén kiváló termékeket kóstoltam, de a végére az egyhangúság érzése fogott el. A Nyúliak kedvencén kívül volt öt szósz. Mind füstös volt. Olyan érzésem lett, mintha az előbb már ezt a szószt kóstoltam volna, holott nem az volt a tesztalany, hanem egy másik. Mindössze nüanysznyi különbségek voltak közöttük, színben, ecetességben, csípősségben. Lehet egyik-másik termék esetében meg kellene próbálni a "füstelhagyást" is, akár csak próbaképpen. 

Továbbá javasolnám, hogy próbálják meg az "egyéb" eceteket hagyományos ételecettel felcserélni és egy kontrollcsoportal vaktesztként megkóstoltatni. Kíváncsi lennék a válaszokra! Mivel a gyártónak nagyon jó érzéke van a szószok receptúrájának az összeállítására szívesen kóstolnék az idei szezon végén egy közepesen csípős édes-savanyú szószt, valamint egy vegyes vágott savanyúságot is természetesen az általuk termesztett fajták felhasználásával! 

Egyébként gratulálok a Nyúli Tüzes Chilinek! Csak így tovább!