Valahogy alaptermészetem azt diktálja, hogy folyamatosan figyeljem a múlt változásait, vagy éppen az állandóságot. Szeretem többször elolvasni egy-egy könyvet, megnézni régebben látott filmeket, vagy visszamenni évekkel korábban meglátogatott helyekre. Ugyanígy kíváncsi vagyok régebbi ismerősökre, barátokra, hogy miként alakult az életük a legutóbbi találkozásunk, beszélgetésünk óta.
Így vagyok Baracsi Enikővel és Balla Zolival – az Ínyenc Chilikert tulajdonosaival – is, akikkel bár gyakran levelezünk és időnként össze is futunk egy-egy rendezvényen, mégsem tudunk minden új infót részletesen kibeszélni idő és lehetőségek hiányában. Most erre sort kerítettünk, melyet meg is osztok a blog olvasóival.
Kicsit több mint hat éve mutatkoztatok be a blogon. Azóta milyen változások történtek az életetekben?
Az említett cikk írásakor az állományunk nagyobb részét Debrecenben termeltük egy ismerős által felajánlott területen úgy, hogy közben Nyíregyházán éltünk. Nem mondom, hogy a két település egymástól Makó-Jeruzsálem távolság, de a napi feladatok miatti átjáráshoz azért messze van. Másrészt idővel rájöttünk, hogy nem feltétlenül van szükségünk annyi terményre, amennyit az a kert le tud adni, így elhatároztuk, hogy minden nyíregyházi termesztési nehézség (a sűrű kiskerti parcellák miatt a kártevők és kórokozók terjedése) ellenére visszahozzuk a chilikertet. Az akadályokkal azért eddig szerencsésen sikerült megbirkóznunk.
Akkoriban meglepődtem, hogy 60 féle paprikafajtátok volt, holott a legtöbb kistermelő lényegesen szűkebb palettával dolgozott. Ez a diverzitás megvan még most is?
Makacson vonzódunk a sokféleséghez, minél színesebb, különösebb formájú egy termés, annál jobban szeretjük. Ez nem csak a paprikára és paradicsomra igaz, hanem szinte minden egy szezonban megtermelhető zöldségre, fűszernövényre vagy kerti dísznövényre, így idővel nemhogy csökkent volna, hanem növekedett a faj- és fajtaválaszték. Ez persze a kert mérete miatt időnként komoly fejtörést és kompromisszumot igényel, így nem is minden fér el egy éven belül a kertben, de hogy a fajtákat fenntarthassuk jellemzően 2-3 évente térünk vissza egy adott növényhez. Ami kikerült a termesztésből az azért, mert egyszerűen kipusztult, nem tudtuk újra vetni, vagy nem kelt ki. A tőszám viszont csökkent, már csak a kert mérete miatt is, de adott évek között is komoly ingadozást mutat
A termékkínálat is jelentősen bővült ismereteim szerint.
A termékek köre folyamatosan bővül. Jön egy hirtelen ötlet, ami vagy egyből termékké válik, vagy hosszú hónapok után érik azzá, ami időnként ott motoszkál a fejünkben és nem hagy nyugodni, amíg el nem készül.
A nevünkhöz híven próbálunk a különlegesebb, ízletesebb termékek felé tendálni. Jellemzően az enyhébb vagy közepesen erős vonalon, hogy a bátortalanabb emberek is kóstolhassanak, nekik is tudjunk kedvezni az enyhébb termékekkel. A szószok között megtalálhatóak a füstölt, gyümölcsös és különböző földrészek-nemzetek konyháihoz passzoló ízvilágú termékek. Tervünk az, hogy minden földrészről legalább 1 jellegzetes ízvilágot bemutathassunk.
A fajtagazdagság áldásos hatása miatt számtalan színes chiliporunk, szárított paprikánk is van, ez Igazi „vevőmágnes” a vásárokon, fesztiválokon.
Azt hiszem, bátran mondhatjuk, hogy a kandírozott chilink, ami jelenleg 3 változatban létezik igazi unikum kishazánkban, de lehet az egész régióban. Ez is egy fagyoskodó piacozás alatt született meg a fejemben és gyorsan bele is vágtam, akkor még nem sejtve, hogy micsoda pokoli macerát veszek a nyakamba. A vevők viszont szeretik, szívesen kóstolgatják.
Mik a legnépszerűbb termékeitek?
Egyébként érdekes a kérdés. Az évek alatt egyfajta változást érzek ebben. Korábban jóformán kizárólag a legerősebb natúr krémek és őrlemények fogytak. Kisebb vidéki rendezvényen még mindig ezeket keresik, de a fogyasztók edukálódásával egyre inkább a különlegességek vették át a vezető szerepet.
A jalapeno savanyúság egy sikertörténet. Lassan oda jutunk, hogy bármennyi lenne belőle az is elfogyna. Ezért is termesztünk belőle idén többet, mint a korábbi években. A jalapeno egyébként nemcsak a savanyúságunk alapanyaga, készülnek belőle szószok, van füstölt por és tört paprika, kandírozott paprika és grillezett karibi jellegű krém. A felhasználási módja szinte végtelen és mi is imádunk vele dolgozni, kísérletezgetni
A mangós füstölt chipotle és a szárított ancho is népszerű vevőink körében. A színes Himalája sóval készült malmaink, díszdobozos válogatásaink főleg ajándék célra készültek, ünnepek idején ezeket is szívesen vásárolják.
Egyre többet mutatkoztok chilis rendezvényeken a korábbihoz képest. Jelenleg mik a legfőbb értékesítési területeitek. Hol jelentek meg rendszeresen és hol alkalmanként?
Havonta 2 alkalommal kitelepülünk a Hajdúság Éléskamrája termelői piacaira, itt már több mint 2 éve rendszeresen megjelenünk, a vásárlók ismernek minket, visszajárnak a kedvelt portékákért.
Tavasztól őszig tudatosan keressük és látogatjuk a környék és a régió tematikus vásárait, fesztiváljait, ahol a látogatók nyitottak az újdonságokra, érdeklődnek, szívesen beszédbe elegyednek és kóstolnak.
A tematikus chilis rendezvények az év „ünnepei”, itt nemcsak a legkifinomultabb ízlésű vevőkkel találkozhatunk, hanem termelőtársakkal is, ami külön öröm számunkra.
A vegyes, színes chilicsokor is úgy tudom népszerű a vásárlók körében. Ennek honnan jött az ötlete? Milyen fajtákat alkalmaztok a csokrok összeállításánál?
Igen! Minden ősszel sláger nálunk a színes, friss paprikacsomag, amelybe igyekszünk a legváltozatosabban összeválogatni a friss terméseket. A paprikacsokrokba enyhébb fajták kerülnek, ezek többsége ismeretlen, olasz fajta, melynek magját egy termelőtársunktól kaptuk, pontosabban cseréltük. A paprikák alakja gömb alakú, csoportosan növő, felálló. Ezen felül Black Pearl-t és Etnát is használunk hozzájuk.
Egy időben belefogtatok egy „speckó” kukoricás projektbe, különleges fajtákkal, melyből különleges liszteket, tortillalapokat gyártottatok. Erről mostanában nem sokat hallani. Mi lett ebből?
A kukoricából készített tortillákba kísérletként vágtunk bele, mivel az Enikő által megtermelt színes, különleges fajták nagyszerű alapanyagul szolgáltak hozzá. A gyártás folyamatát azonban nem sikerült elég hatékonnyá tenni, erre egy konkrét kisüzemet kellene építeni, ez viszont a felemás piaci fogadtatás miatt nem lenne egyelőre megtérülő. A legtöbben megragadtak a jellegtelen búza tortillánál és sajnos nem is nyitottak semmi másra. (Tapasztalataim alapján a keleti országrészekben különösen és szinte betegesen maradiak az emberek. – szerk.) Időnként saját célra készítünk tortillát, illetve lehet a későbbiekben talán felélesztjük a „bátorságpróba” extra erős tortillachipszünket is. Ez azonban még a jövő zenéje, annyi más ötlet jár a fejünkben, hogy egyelőre nem vágtunk bele.
És a kandírozott chilivel mi újság? Ha jól tudom Magyarországon elég unikális terméknek minősül.
Nem tudok róla, hogy bárki itt Európa középső részén hasonlót készítene. Őszintén szólva nem is csodálom, mert rettenetesen macerás folyamat mire megszületik. Az ötlet onnan jött, hogy volt pár tő csípmentes habanada és trinidad perfume paprikánk, amivel nem tudtam mit kezdhetnék. Majd megvilágosodtam, olyan finom aromájúak, de egyáltalán nem csípnek, hogy ez kandírozva biztosan elnyerné a gyerekek tetszését is.
Népszerű is lett, mikor egy Halloween tematikájú vásáron debütált, átütő sikerrel a kisgyerekek körében. Aztán hogy a felnőttek se maradjanak „nasi” nélkül elkészült a télies fűszerezésű kandírozott jalapeno, a Cowboy Candy, majd idén a „középhaladó” színes kandírozott habanero is. Fagyos téli piacokon, vásárokon én is előszeretettel fogyasztom, hogy kissé átmelegedjek tőle.
