A közelmúltban írtam a celldömölki illetőségű Chilidise „manufaktúráról”. Néhány terméküket meg is küldték kóstolóba részemre egy tesztelésre. Most ezekből adok egy kis szubjektív értékelést.
A kínálati palettájukról hat terméket vettem górcső alá, ebből négy gyümölcsös kettő általános kategóriába sorolható.
A termékek közül egy 100 ml-es, a többi öt pedig 40 ml-es konzerves üvegben kerül forgalomba. Szerintem ez így tök korrekt. A design egész jó, egyszerű, letisztult, semmi cicoma. Viszont a címkék mérete és ezáltal a feliratok megérdemelnek pár szót. Ugye fel kell kötelezően tüntetni pár dolgot a címkén és van, aki ezt szívesen el is olvassa. Vagyis olvasná, ha tudná. Annyira apró betűvel vannak a címkén a tájékoztató információk, hogy (ember) sasmadár legyen a (talpán) szárnyán, ha ezt ki bírja olvasni. Nekem volt, amit nagyítóval sem sikerült, pedig még nem rumoztam el szemem világát. Elektronmikroszkópot meg ritkán hord magával az ember vásárokba, fesztiválokba. Ha a címke méretét hosszban megdupláznánk, akkor szerintem kényelmesen meg lehetne szerkeszteni egy nagyobb betűmérettel. Ettől függetlenül tetszik a külcsíny.
Ami viszont a legötletesebb az egészben azok az elnevezések. Pl. Szilvatós, Eperős, Ízes stb. Nincs megbonyolítva. Ezt mindenki meg tudja jegyezni és nem kell gondolkozni, hogy legutóbb is mi a fene nevű „Csing-csung fenefitty fókaf…a nektárvesszeje” nevű cuccot is vettem ettől a szimpatikus árustól a piacon… Kész! Ezek ennyik. Ha valakinek nem tetszik vigye el keresztelőre valamelyik trutyubos chilimágus influenszerhez, vagy televíziós szakácsbohóchoz.
De lássuk, mi van az üvegekben!
Szilvatós: Szerintem bármelyik emeltdíjas showműsorban elmehetne az a cucc, mint feladvány, amit egy flitteres ruhába öltözött művigyorgó instapipi vezet, kezében libegtetve egy marék fénymásolt húszezrest az alábbi találós kérdéssel: Milyen gyümölcsöt tartalmazhat a Szilvatós nevű chiliszósz? A: narancs, B: szilva, C: karambola (amiről a lakosság fele azt sem tudja, hogy eszik-e, vagy isszák.). Na ezért szeretem én az ilyen elnevezésket. A szósz egyébként Habanerot, szilvát, fahéjat, szegfűszeget, gyömbért, barnacukrot citromsavat és Na-benzoátot tartalmaz. Megfelelő sűrűségű, de a gyümölcs héja miatt kissé darabos. Ez szerintem szilvánál nem bűn. Nagyanyám üstben főzött ciberéje (mifelénk így hívták a szilvalekvárt) is ilyen darabos volt. Illatában igazi szilvalekvár fűszeres felütéssel, csípősségre nekem megfelelő. Szerencsére a lényege, azaz az íze rendben van. Sültek mellé kiváló, de nekem zabkása tetején is megállta a helyét. Sőt el tudnám képzelni egy sült tea fűszereként is. Nagyon súrolja a tökéletes kategóriát.
Ízes: Itt már nem olyan egyértelmű a megnevezés, de a barackízről (mint kajszibarackból készült lekvár és dzsem közötti állagú valamiről) már mindenki hallott. Na ez valami olyasmi, csak hígabb és darabosabb. Sárgabarack, habanero, levendula (!!!!), rozmaring (???!!!), barnacukor, citrom, citromsav és Na-benzoát. Lehet a citrom és a citromsav közül választani kellett volna, mert kissé savanykás lett. Vagy több cukrot kellene beletenni. A levendula és a rozmaring kevésbé érződik, persze azért van némi fűszeressége. Hasonlóképpen ajánlom – savassága miatt inkább nehezebb – sültek mellé, vagy édességek (túrógombóc, csőrögefánk) pikánsabbá tételére.
Paraszt paszta: Ha egy ilyen nevet meghallok és tudom, hogy valamilyen chilis készítményről van szó, akkor én egy kicsit gulyáskrémes, paradicsomos, paprikás, vöröshagymás, fokhagymás, esetleg köményes paprikakrémre asszociálok. No, ez egy színében gyönyörű élénkpiros szósz, friss kápia illattal. Olyan „magyarosanpaprikás” illatú. Nem olyan gulyáskrémes, hanem inkább, mint a fűszerpaprika. Annyit tudunk róla, hogy van benne csemege és csípős paprika, habanero (a csípős paprikán felül???), só, citromsav és tartósító. A darabossága szokatlan. Ettől azért finomabb textúrájúra lehet aprítani bármit akár egy 2-3.000 Ft-os bolhapiaci húsdarálóval is. Ez még nem is lenne gond, de a citromsav savasságot (mi mást) ad neki. Szerintem egy magyarosra tervezett paprikakrémbe ez totál nem illik. Egyébként egy enyhén csípős, tök jó cucc lenne, ha a citromsav helyére vöröshagyma, fokhagyma és egy kis őrölt kömény menne. Na, akkor igazi különleges magyaros (paraszt) paszta köszönne vissza az üvegből. Így viszont leginkább olyan ételek mellé merem csak ajánlani, amit „kívánják”, vagy „tűrik” a savanyúbb ízvilágot, mint pl. a káposzta, zöldbab, burgonya, ragulevesek stb.
Eperős: Na itt sem kell agysebésznek lenni, hogy valaki rájöjjön mi a szósz alapja. Az eper. Pontosabban a földieper, még mielőtt a kertészmérnök-nyelvtannácik kinyírnának, hogy az szamóca, mert az eper az a fán terem. Szerintem a földieper az egyik legnemesebb és legaromásabb hazai gyümölcs. Szóval ezzel csodát lehet művelni, de a különlegessége miatt el is lehet rontani. Főhősünknek nagyon kellemes földieper illata és lilás színe van. Textúrájában megfelelő sűrűségű, és apróbb darabok sincsenek benne. Mondjuk, ez epernél bocsánatos bűn lenne. Címke szerint tartalma: Habanero, eper, kardamon (??? – nem bírtam elolvasni rendesen csak tippeltem), narancshéj, gyömbér, barna cukor, citromsav, tartósító. A fűszereket nem nagyon értem egy alapvetően erősen aromás gyümölcsnél. De mindegy. Kóstolás. Sajna nem azt hozta, amit vártam. A csípőssége alig van, de nem is kell több. Eper ízvilágot hozza, de vagy a cukor lett kifelejtve belőle, vagy a citromsav borult bele. Én már csak szeretem a savanyú ízeket, de ez valamiért brutálisan elment abba az irányba. Javaslok legközelebb egy próbafőzést több cukorral és/vagy kevesebb citromsavval.
Piros 7-es: Ismét egy gyümölcsös szósz, holott sok kistermelő szerint ezekre van a legkisebb kereslet, bár az előállítása általában ennek a legolcsóbb. Most egy meggy alapú szósz került az üvegbe. Tartama: meggy, étcsoki, habanero, (rumaroma?), citromsav (már megint…), Na-benzoát és amit még én sem tudok kiolvasni. Illatában dominál a csokoládé, úgyhogy akár másmilyen gyümölcs is lehetne benne. Csípőssége rendben van, éppen annyira érződik, hogy a meggy ízét ne nyomja el. A csokoládé nagyon király ötlet. De az a fránya citromsav már megint. Minek bele (ennyi), amikor a meggy alaphangon egy savanyú ízhatású gyümölcs? Vagy került volna bele több cukor (már ha van benne, csak nem bírtam kiolvasni az összetevőknél). Viszont a csokoládé egy brutálisan finom aromát üt a meggyre. Egy kis minimális termékfejlesztés és a gyümölcsös kategória felsőházába tud kerülni.
Pokol paszta: Gondoltam ez lesz az, ami lemarja a teflont az orcám belsejéről. Gondoltam, bár a címke szerint Habanerot és erős paprikát (milyen erős paprikát???) tartalmaz, továbbá sót, citromsavat és tartósítót. Mondjuk a Habanerok nem igazán a pokol kategóriáját képviselik, ők ott vannak valahol a Purgatórium széles útján. Na mindegy, majd meglátjuk! Színében élénkpiros, textúrájában megfelelően sűrű, de darabos. Az illata inkább paradicsomos, mint paprikás. Na itt már tetszik az íz. Szerencsére a citromsav nem dominál, inkább a finoman sózott paprika, aminek az íze kitart egy darabig, majd azt követi a csípősség. Direkt csípősséget írtam, mert ez még nem az erős kategória. Ez a csípősség középkategóriájának is csak a közepén van. Nem mondom, hogy nem lehet vele egy babgulyást megízesíteni, de a mai magyar chilikínálatban ez simán csak középkategória. Ettől függetlenül jól sikeredett. Leginkább magyaros ételekhez, ételekbe ajánlom, de egy street food ételt sem ront el.
Összegezve alapvetően jó termékeket kóstoltam, de majdnem mindegyiknél van finomítanivaló. Különösen az ízvilág; pontosabban az édes-savanyú ízek tekintetében. A másik szempont a textúra. Engem nem zavar, ha egy szósz darabosabb, de tudom, hogy ezt sok fogyasztó nem tolerálja. Egy paradicsompasszírozó is már sokat jelenthet ebben a kérdésben. Harmadik észrevételem a címke és az olvashatóság. Hosszú téli estéken meg lehet próbálni újat szerkeszteni, nem ördöngősség. Egyébként biztos vagyok a Chilidise kisüzem hosszú távú sikerében, ezek a kisebb gyermekbetegségek könnyen gyógyíthatók!
