Talán a magyar chilis élet és a közösségi oldalak egyik legjópofább karaktere - aki élőben is képes kivágni a „cukiságfaktort” életvidámságával, higgadtságával és fizimiskájával - a Miskolcon élő Jakab Zsolt a mi-CHILI-nk alapítója. Egyszerű életét hétköznapokon a gyerekek oktatásába vetett elkötelezettsége, hétvégén pedig a palántáinak nevelgetése, szószok készítése és a piacozás színesíti. De erről már meséljen ő!
Már a megszólítás is megtisztelő, s egyben túlzó is, hiszen csak tanító vagyok matematika műveltségterülettel. Egyébként diósgyőri (miskolci) gyerek vagyok. Fiatalon nem gondoltam volna, hogy valaha bármiféle növény lesz az életemben, tudtában annak, hogy apámék hétvégi kertjét mennyire utáltam. („Ne menj, oda!, Kitaposod!, Nem úgy!”) A főiskola után 1 évig tanítottam, aztán jött 4 év közigazgatás. Na ekkor már látszott, hogy kattanni fog valami, mert a 28 m2-es garzonba 70 cserép növényem volt, de a nagy változásra várni kellett 15 évet, mert a későbbi munkáim (média, civil szektor stb.) mellett nem igazán volt lehetőségem a növénytermesztésre.
Mikor ismerkedtél meg a chilikkel?
Gyerekként nekem az erőspaprika Pista „nagyonnyagybátyám” (nagyapám húgának a férje). Na, ő bírta Jolánka néném galamb-húslevesét úgy elpaprikázni, hogy „taknya-nyála” összefolyt. Kérdezték tőle, miért jó ez? Amire egyszerű a válasz: „Olyan, mint a nádméz!” (gondolom ezt csak a borsodiak értik – szerk.) De azt hogy én termeljek, azt két embernek, meg a bajszomnak köszönhetem. Egy kunsági bajuszmustrán futottam össze Bogdán Róberttel (Rob-Chi) 2015-ben. Nézegettem a bajszát, a portékáit és nem volt nehéz szóba elegyedni. Már ott szóba került, eljön Miskolcra és az Avasi Közösségi Kávézóban - ahol akkor közösségszervezőként dolgoztam – chili bemutatót tart. És tényleg eljött! Káli-Nagy Ákos barátommal és még pár érdeklődővel ittuk a szavait, csodáltuk a hozott növényeit kóstoltuk a terméseket és termékeit. Ákos volt a másik, aki lökött az önálló termelés felé. Így 2016 óta foglalkozok termeléssel.
Miként fejlesztetted fel a gazdaságot?
2016-ban 50-60, 2017-ben kb. 400 tő! Úgy, hogy földem sem volt még akkor!!! Mellesleg, most is „betonparaszt”, „bérházzsellér” vagyok. Bérházban élek, máshol termelem a növényeket. A csúcs 600 tő felett volt, de tavaly már „csak” 200. Szóval a fejlődés az inkább a magvetés/palántanevelés módszerében volt. Most harmadik éve, hogy saját építésű propagátorban nevelek elő. Az idén is február közepén nyitom a szezont! Természetesen rendelkezem mindennemű jogosultsággal a tevékenységhez, azaz ős- és kistermelő is vagyok.
Borsod megye – mint északkeleti régió – az ország fagyzuga. Milyen termesztéstechnológiával küszöbölöd ki a szélsőséges időjárási viszonyokat?
Már a kezdetekben is a konténeres/vödrös termesztéssel próbálkoztam. Volt, hogy sikerült fóliát bérelnem, de az utóbbi 3 szezon csak szabadlevegő konténer/vödör és szabadföld.
Hobbysta vagyok! Saját káromon tanulok, bár sokak véleményét, tanácsát kértem és kaptam. Itt is köszönet Zódor Melindáéknak, Ladányi Bandinak, Kántor Péternek és persze mindenekelőtt Rob-Chi-nak! (Ha valaki kihagytam BOCSÁNAT!) Ők azok, akikkel személyesen, telefonon, privát üzenetben konzultálgattam. Persze sokat tanultam a chilis csoportokban az „öregek”-től is.
Mint írtam, magamnak vetek/palántázok. a kín mindig az április vége, május eleje, amikor már nem férek az irodámba a növényektől, de még nem múltak el a fagyosszentek. S, hogy ki ne maradjon, van, hogy Orbánt is megvárom, természetesen nem pártalapon!
Azután már azt hihetnénk, hogy minden simán fog alakulni. Persze! Tavaly kiültetéskor árvíz, majd aszály egész nyáron! Nem a legjobb szezon volt, de majd idén!
Vannak kedvenc fajtáid?
Mindig más! Nagyon szeretem a Jalapeno-t töltve. De nem rántom, hanem bacon-be göngyölöm és kap egy sajtos-tefölös-tojásos csuszpájzt. Bár újabban Rocoto-t is töltök. Kicsit erősebb, így több jut, mert még előbbit a párom is nagyon szereti, utóbbi kicsit erős neki. Szívesen eszem bármelyik csípős mustáromat, ha lehet csípős (morugás) sült kolbásszal. Imádom a túrós csuszán az Ají Lemon őrleményt, bármilyen levesben a csokihaba karakteres ízét. Szeretek válogatni csípős és csípős között, a pikánstól a huhogósig, de akarom érezni az étel ízét is, mivel nem vagyok kifejezetten „teflonszájú”! Egyébként csípős ételt szinte minden nap eszek. Leginkább por és mustár formában fogy nálam a chili. A szószaimat „mártogatósok” készítéséhez vagy pörkölthöz, szaftokhoz használom hígítva. A savanyúságaimat az apósommal csócsáljuk. Ketten eszünk csípősen, illetve Anna lányom, bár ő ritkán van itthon, mert Budapesten dolgozik médiadizájnerként, amiről fogalmam sincs hogy mi….
Ezek szerint inkább enyhébb termékeid vannak?
Inkább erősek, de nem az extrém kategóriában. Leginkább a paprika saját ízvilágának a megőrzése a szempont, így nem ecetesek, nem sósak. Főzök, passzírozok, főzök, dunsztolaok, de némi tartósítószert azért kapnak. A savanyúk egy része Jalapeno alap és ezt egészíti ki uborka, vagy karfiol. De van savanyított szilvám chilivel („limitededisön”), vagy csak ají-kból készült és az igazán erősekből is savanyítok arcletépőset. A szószaim (szerintem) erősek, bár nem a legekből készülnek, viszont nem hígítom agyon őket. Szószom jelenleg négy féle van és mustárom is. 3-4 féle savanyúság is kikerül egy-egy évben és szezontól függően akár kilenc féle őrlemény is. De vannak alkalmi gyümölcsösek, melyek általában valami bogyósból (meggy, cseresznye, ribizli, szeder) készülnek, öntet vagy zselé formában. Itt igyekszem arra törekedni, hogy a borsodban fellelhető gyümölcsöket használjak fel.
Hol értékesítesz és mikor?
Mivel hobbistának tartom magam, így az értékesítés nekem szintén hobbi, vagy mondhatnám úgy, hogy „mellécash”. De azért vigyázok, hogy annyit hozzon, amibe belekerül. Elsősorban Miskolc és környéke kézműves-, termelői vásárai teszik ki a forgalmam javát. A múltam már néha vissza-visszahoz alkalmi vevőket is, valamint az éttermek felé is van értékesítési csatornám. Sokszor kérdezik, hogy van-e konkurenciám. Nevetve szoktam mondani, hogy igen, de azok a barátaim is egyben. Sőt! Van, akit majdhogynem én indítottam el a chilitermesztésben, most meg egymás mellett árulunk, természetesen, mint barátok. Miskolc és környéke van akkora piac, hogy mi többen is elférünk egy „csárdában”.
Hogy tudod összehangolni a munkát és a chiliket?
A munkámmal való összehangolással szerencsém van, az irodámban elfér a hátam mögött a propagátorom, így ott keltetek. A kollégák „elengednek” a rendezvényekre, vásárokra. Mi mást tehetnének, én vagyok a főnökük.
A termékek receptúráját egyedül dolgozod ki, esetleg segítenek benne rokonok, barátok, vagy a vásárlók visszajelzéseit is figyelembe veszed?
Igen, magam. Persze sokat olvasgatok, nézelődök, kóstolok, megkóstoltatom amit készítek, azután alakítok rajta. Mivel tényleg kisléptékű termelő vagyok, kicsi volumenekkel, így hiába is az igyekezet, két széria sosem ugyan olyan! Arról nem is beszélve, hogy az egy tőről levett két termés sem feltétlenül ugyanolyan erős. Azért igyekszem, hogy a piros szószom, lehetőleg mindig legyen piros!
A nevedhez fűződik a Lillafüredi – most már hagyományosnak mondható – Chilinap ötlete. Erről mesélj valamit!
Mint minden termelő, én is nekiindultam a vásározás kalandjának. Mindenhová is mentem. Én szeretek beszélgetni a nézelődőkkel, pláne meg nem is abból élek, hogy eladom a termékeimet. Így én ott is jól éreztem magam, ahol vásárló is alig volt. Persze, nem azért megyünk, hogy az időt töltsük, de nálam ez még mindig másodlagos. A legjobb, szinte vásárló nélküli rendezvény, 2017. Hajdúböszörmény, I. Erős Hajdú Országos Chili Fesztivál! Ha ez nincs, akkor én se ugrok neki a szervezésnek. Rettenetesen rossz időjárás, a Bocskai téren körbe több, mint 20 chilis, többen voltunk termelők, mint ahány ember egyszerre a téren! Mégis, fantasztikus hangulat. Beszélgettünk, ugrattuk egymást, SZERETTÜK egymást és a chilit!
Persze, tudtam, hogy van Nagymaros, meg Solymár, de oda még nem voltam elég bátor. Azóta is csak terv nekem Nagymaros, Solymár meg rendre elmarad.
Épp ez adta az a lökést, hogy miért ne legyen itt északon is egy hasonló. Így lett meg az első Chilinap (ténylegesen MEDVETALP CSIKLANDOZÁS CHILIVEL) 2018.09.09-én. Fergeteges volt! Ketten voltunk chilisek és egy keramikus. De remek hangulat. Egy évre rá jött a második, ami már tényleg CHILINAP, melyen már 6 kistermelő is kipakolt. A harmadik – 2020-ban megrendezetten már hét chilimanufaktúra is részt vett.
Idén szeptember 11-én lesz megtartva a IV Chilinap. Egyelőre jónak ígérkezik. Jelentkeztek kézművesek, kistermelők, zenekarok. Évről-évre egyre többen látogatnak el, többen csak az esemény miatt jönnek, Debrecenből, Gyuláról, Budapestről, de még szombathelyi látogatónk is volt. A fesztiválon biztosan lesz erősevő verseny is. Várunk mindenkit szeretettel. A chilinapról bővebben az alábbi oldalon lehet informálódni: https://www.facebook.
Mik a terveid a jövőre nézve?
Nincsenek nagy, vagy nagyon új tervek. Persze apró fejlesztés mindig lesz. Igyekszem az idén kevesebb tővel, de jobb terméshozammal elérni legalább a tavalyelőtti eredményeket (a tavalyit inkább felejtsük el), a fagyó még így se ürült ki. Most elsősorban a IV. Chilinap sikerére gyúrok.
Tudom, hogy nem tartozik a blog témájához, de szeretném, ha mesélnél a „fő” szakmádról, elsősorban a hátrányos helyzetűek felzárkóztatásában végzett tevékenységedről.
Eredetileg nem erre készültem, de valahogy mindig ebbe az irányba sodródtam. Valami féle „segítő” foglalkozás. Lehet ez nálam karma, vagy átok, vagy hagyaték. A lényeg, hogy szeretem csinálni. Általános iskolás gyerekek (cigányok, leszakadó rétegből valók) számára valósítunk meg különböző fejlesztő célú foglalkozásokat. Ne gondolja senki túl! Legegyszerűbben talán úgy tudom összefoglalni, hogy ezen keretek között kíséreljük meg pótolni azt, amit a saját családja szülei nem tudnak, nem képesek, nem akarnak megadni. Beszélgetünk velük, játszunk velük, próbáljuk őket terelni.
Jó a gyerekekkel foglalkozni. Meggyőződésem, hogy sosem velük van a baj! Ahol normális a családi háttér, jó az iskola, a tanárok, az osztályfőnök, ott a gyerek is rendben van. Mi pont nem ezekkel a gyerekekkel foglalkozunk.
A legnagyobb siker, ha bármelyiknél el tudjuk érni, hogy valami elkezdi érdekelni a fészbúkon kívül, legalább egy középiskolai végzettséget el akar és tud érni.
Így szakállal - meglátásom szerint - nagyon hasonlítasz Herman Ottóra a híres természettudósra, polihisztorra, aki egyébként sok szállal kötődött Miskolchoz. Lillafüredhez és a Bükkhöz. Érzel valami hasonlóságot az ő élete és a sajátod között?
Hűha! Ez annyira megtisztelő, hogy azonnal vissza is kell utasítsam! De nagyon jól esik! Hozzátartozik az is, hogy már felmerült, hogy a lillafüredi Pele Házban – ami Herman Ottó „birtoka” volt – elmotoszkálnék a kertben, hogy mutogathassák a turistáknak. De ne zavarják a mestert!
Szóval a fizimiskán kívül semmi hasonlóság nincs az életünkben. Bár én is szeretem a természetet, nekem is van egy színházi kötődésű nő (a feleségem) az életemben, de nem több!
Azt szoktam mondani, hogy ha valakin segíteni tudok, azáltal én is jobbá válok. És szeretem a hasonlóan gondolkozó személyek társaságát is keresni. Jakab Zsolt évek, évtizedek óta önzetlenül dolgozik, hogy problémákkal élő fiatalok és családjaik társadalmi felzárkózását elősegítse. Vállalkozásában – mely kevésbé üzlet, mint inkább szenvedély - sem az anyagi előnyök megszerzése dominál, hanem leginkább az, hogy barátokat szerezzen, és ha kell másokat is elindítson a chilis hobbi irányába. És ez így jó! Ehhez kívánok neki hosszútávon sok sikert!
