Kicsit szomorúan érdekes volt a 2020-as az év a chilis kistermelők számára (is). Vásárok, fesztiválok, hagyományos versenyek maradtak el, vagy korlátozódtak szűk körűre a - nem elégszer - elátkozott vírus miatt, ráadásul a nyár elejének szeszélyes időjárása sem kedvezett a bőséges termésnek. Mintha a természet megérezte volna a COVID miatti forgalomkiesést és "megálljt" parancsolt volna a kistermelők számára; mondván maradt úgyis a tavalyi készleteitekből, fölösleges a kamrátokat, fagyasztókat, raktáraitokat feltölteni irdatlan mennyiségű árúval, mert ez a szép nevű rohadék egymás utáni hullámokban fog titeket visszavetni az értékesítésben. Persze tudom, hogy ez csak egy idealizált filozofikus gondolkozás, bár van aki hisz az ilyen összefüggésekben.
Ez a felemás év viszont egy dologra jó volt, méghozzá a kísérletezésre. Arra, hogy sok jelenlegi - vagy esetleg leendő - kistermelő új termékek receptúráját dolgozza ki kényszerű szabadidejében, szabadjára engedve a fantáziáját, felhasználva részben beragadt készleteit.
Hogy ezen - fentebb említett - tényezők belejátszottak-e a Beszósz Manufaktúra új termékeinek a kifejlesztésébe azt nem tudom, de Nagy Bence és párja Tóth Enikő az idén ősszel is több új csípős készítménnyel lepte meg a fogyasztóit. Ezeket késő ősszel kaptam kézhez kóstolásra, véleményezésre, melyet az alábbiakban meg is teszek.
A négy készítmény három szószt és egy krémet tartalmaz, bár ez utóbbi is szószként van feltüntetve a gyártó által. Kiszerelésük változó. A betyár és a St. Habakukk 100 ml-es, a Napszúrás 40 ml-es nyakas, a Bolondok aranya pedig 40 ml-es konzerves üvegben került kiszerelésre. A design a megszokott megfelelően áttekinthető és figyelemfelkeltő. (Itt hozzá kell tennem, hogy a St. Habakukk annyira újdonság volt, hogy a küldött mintapéldányra már elfogyott a kész frontoldali címke, ezért lett a hátoldala lefotózva. Mondjuk engem cseppet sem zavart a hiánya.) Egyébként elnézést kérek a fotó minőségéért, de mostanában sötétben megyek dolgozni és sötétben érek haza - ráadásul a blogomra esténként van időm - így kénytelen voltam megoldani a "home office-om" íróasztalán a fotózást a notebook mellett.
Mint tudjuk Bence nem az a szemérmes fiú, aki fukarkodik a kapszaicinnel, így a kóstolót előre úgy terveztem, hogy óvatos leszek. Tudják, a leforrázott macska az esőtől is fél.
Kezdjük a Betyárral:
Debreceni manufaktúra lévén nem egy rossz választás a Betyár elnevezés, a Hortobágy közelsége miatt. A betyárokra régebben a szabad életet élő - részben törvénykívüli - nomád állattartókra asszociált az ember. Azután jött a gulyáskommunizmus, amikor az osztrák és német turistacsoportokat az Ibusz és egyéb utazási irodák kemény valutáért beutaztatták az országba, majd elvitték a Hortobágyra, ahol bő gatyába öltöztetett kirakatparasztok ostorcsattogtatással szórakoztatták őket. Szerintem még ez is elment. De manapság a betyárok valódi reneszánsza leáldozott, köszönhetően az önjelölt pödörtbajszú "ungarischecelebeknek", mivel manapság már nem létezik olyan falunap, ahol ne jelenne meg egy magát Laci, Jani, Béla, Sanyi, Jóska stb. betyárnak nevező illető, aki szokatlan megjelenésén kívül egy értelmes mondatot sem tud előadni, maximum kétszer megkavarja fakanállal azt a krumplipaprikást, amit a legutóbbi választási burgonyaosztásból kimaradt alapanyagból főznek a község illusztris és délben már egyben illuminált népének. De mindegy. Legyünk tradícionálisabbak és a Betyár szószról feltételezzük, hogy ez egy igazi magyaros ízesítő.
A készítmény a 36 % Trinidad scorpio paprikán kívül tartalmaz még paradicsomot, vöröshagymát, sót, fokhagymát, ecetet, fűszereket és tartósítót. Szóval olyan magyaros cuccokat. Színében szép sötétvörös, textúrájában tökéletes sűrűségű, kismértékben kásás. Illatában érződnek a fűszerek, leginkább a vöröshagyma. Ízében kellemes és összetett. Kissé sós, mint ahogy a magyaros fűszerezésű csípős szószokban lenni szokott, de nem nyomja el a többi ízt. Megvan benne a fokhagyma, a vöröshagyma íze, a paradicsom savassága és a chili ereje. Ami nem tetszett ez utóbbi. Egy kicsit kevesebb több lenne egy magyaros szószban. Én elhiszem, hogy egy betyár szereti az erős pásztortarhonyát, amit kint megfőz egy vaslábosban a "gunyhó" mellett a pusztában, de van egy határ. Adott egy finom, magyaros ízesítésű szósz, amit szívesen használ fel az ember adott ételek ízesítésére, de lehetőségei korlátozottak, mert a csípősség miatt ezt nem tudja kiélvezni. Szerintem 36 % chili esetén a cayenne is elég lenne. Nem rossz - félreértés ne essék - de egy kicsit olyan érzésem van, hogy így a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntjük.
St HabaKukk: Amikor először olvastam a szósz nevét két dolgot feltételeztem. Az egyik, hogy Habaneroból készült, a másik pedig az esetleges kakukkfű tartalom, mivel a Beszósz Manufaktúrának van egy Kakukk nevű szósza is, ami ezt a nemes fűszernövényt tartalmazza. Az előbbi állítást meg is erősíti a címke, az utóbbit nem. Csak annyiban, hogy fűszereket is tartalmaz, persze a Bencétől jól bevált egyéb ízesítőkön kívül, mint a málnaecet, fehérbor ecet, cukor, worchester szósz, só és tartósítószer. A gyönyörűen piros szósz, szép homogén textúrájú és pont annyira sűrű, hogy megfelelően lehessen csöpögtetni az üvegből. Illatában kissé paradicsomos, hiába nincs benne. Ezt a hatást sokszor az ecetek és a cukor kombinációja tudja kiváltani paprikák esetében, de ezzel semmi baj nincs. Szerintem a fogyasztók 90 %-a nem ellenkezik, ha egy chiliszósznak paradicsomos beütése van. Ízében viszont nagyon is domináns a paprika. A cukor, a só és az ecetek tökéletes kombinációja ad neki egy brutálisan finom ízt, egy olyan igazi édesen csípős aromát. A fűszert nem igazán tudom mi lehet, de nem is lényeges. Csípőssége az amit elvárhatunk egy habanerotól, bizserget, de nem marja szét a szánkat. Olyan igazi street food kiegészítő, bár nem kezdőknek való! Jó kis vakcina lett ez is!
(Egyébként a kíváncsiságom hajtott és utánanéztem a neten, hogy ez a Szent Habakuk(k) ki volt, vagy csak egy olyan szólásmondás. A Katolikus egyháznak nincs Szent Habakuk(k) nevű szentje. A Biblia ószövetségében van egy Habakuk nevű kispróféta, aki valószínűleg Kr.e.6. században élt, azonban őt nem kanonizálta az egyház, így a név eredete valószínűleg a múlt homályába vész.)
Napszúrás: Na itt Bence megint megint erősebb fajtát hozott alapul, méghozzá a 7 POT yellow-t. Ebből következik, hogy ez egy sárga szósz, ami a szokotton kívül vöröshagymát és fehér balzsamecetet tartalmaz. (El tudom képzelni a kamrájukat, gondolom van benne legalább 30 féle ecet. Itt kezet is foghatnak a Nyúli Tüzes Chilivel, ahol a gyártó szintén a különböző ecetfajták sokaságát használja a mesteri szószainál.) Az előzőhöz hasonlóan ez is egy kellemesen folyós, szépen átpasszírozott készítmény, tehát könnyen kezelhető a 40 ml-es kiszerelésű, viszonylag szűk nyakú üvegből felhasználva is. Illatában ez is karakteres, itt már jobban átjön, hogy nem habaneroval állunk szemben. Itt is jól sikerült a hozzávalók kombinációja, egyből érződnek a citrusos aromák, de - a paprika jellegzetes csípőssége - hamar elnyomja a gyümölcsös ízt. Egyébként ez is nagyon jól sikerült, de ennek fogyasztásához már jóértelemben vadbaromnak kell lenni egy kicsit. Ismét gratulálni tudok! Fel van adva a lecke a konkurenciának.
Bolondok aranya: Na ez egy ütős cucc. A gyártó szerint szósz, szerintem krém. De ezen szerintem nem fogunk összeveszni. Egy olyan igazi kásás, darabos darált paprika. Méghozzá 93 % 7 POT yellow. Valamint só, tartósítószer és fűszerek. Bár ez utóbbiak szerintem el is hagyhatók belőle, mert ez a fajta önmagában sóval (ami egy kicsit a levét is kioldja a paprika húsának) is tökéletes. Persze nem 20 % sóval, mert az már elég durva lenne, de kevesebb nagyon finommá tudja tenni. Viszont így indokolt a NaBenzoát, mert ez nem fogy el gyorsan. A színe egyébként kissé zöldes, ez a sárga fajták oxidációja. Élvezeti értékéből semmit nem von le. Az viszont van neki. Tényleg a klasszikus magas minőség. Először a gyümölcs aromája, citrusossága jön át, majd a zsibbasztó csípősség. Állaga és csípőssége miatt leginkább hígabb ételek (levesek, szaftok, raguk) főzés közbeni, vagy utólagos fűszerezésére ajánlom.
