A legutolsó blogbejegyzésemben a nagymágocsi illetőségű Evoatis örömkertől írtam. A közelmúltban ért az a megtiszteltetés, hogy egy majdnem teljes kollekciót kaptam kóstolásra - véleményezésre - a gyártótól, melyet ezennel is köszönök. A készítmények egy kivételével szószok a salsától a gyümölcsösig. A különcködést egy viszonylag egyedi termék jelenti, de erről később részletesen.
A szószok kiszerelése és a design tökéletesen elnyerte a tetszésem. A termékek konzerves üvegbe kerültek, aminek jó pár előnye van a hátrányaival szemben, ezt fogyasztóként tapasztalatból tudom. Nagyon jónak találom, hogy itt sem mikroszkopikus mennyiségben vannak kiadagolva a cuccok, hanem igazi tenyérbe simuló 106 ml-es, illetve nagyobb üvegekbe, a jalapeno pedig "kisvödörbe". Így legalább normális méretű címkét is rá lehet tenni, amin rendesen elférnek a kötelezően feltüntetendő információk is. Egyébként a design tökéletesen visszafogott, egyszerűen a szolídsága miatt figyelemfelkeltő. Fehér alapon némi nemzeti szín, csípősségmegjelölés, név és infók. De nem is kell több. A vásárlók zöme szerintem igazi alföldi, keménykötésű legény lesz, aki nem hiszem, hogy a csomagolás stílusát nézi elsősorban. Nekem nagyon nem tetszenek azok a címkék, melyek tele vannak mindenféle színekkel, mintával, jelenetekkel csak közben meg fingom nincs, hogy tulajdonképpen mi is lehet benne, legyen az méz, lekvár, szörp, vagy chiliszósz. Itt látom a fedőcímkén a két kis papreszt, ergo bármely vásárba egyből odatévednék a standhoz. De ez így van jól.
Kóstolás:
Tipsy "G": Ez egy rapper neve is lehetne akár a budapesti, akár a los angelesi éjszakában. A Tipsy jelentése egyébként spicces, becsípett (személy), ami azt feltételezi elsőre, hogy valamilyen alkoholt tartalmaz a szósz, ami nem más, mint sokak kedvence a whisky. További összetevői - szójaszósz, füstaroma, fokhagyma, ecet, cukor, tamarindszósz (azt sem tudom az mi) stb. - alapján egy BBQ/grill szószt feltételezek. Színében halványpiros, mint a gulyáskrém és illatában is emlékeztet rá. Viszont ízében annál sokkal összetettebb. Nem tömény só, hanem az édes-sós-ecetes-fűszeres ízek harmonikus játéka, némi enyhe csípősséggel párosítva. Esetleg egy picivel több sót elbírna, de nem bődületesen szükséges. Az a termék, ami eteti magát. Csak úgy, önmagában is. Van benne egy adag magyaros mentalitás, tehát ne egy tex-mex, vagy amerikás BBQ szószt várjunk. Igazándiból bármely magyar étel ízesítéséhez megfelelő, de sültekhez, szendvicsekhez, vagy akár egy szelet zsíroskenyérhez is kiváló.
Salsa Verde Mexican Style: Alapja a zöld Jalapeno. Megbolondítva egy kicsit olyan alapanyagokkal és fűszerekkel, amik jellemzőek a mexikói konyhára, vagy kiemelik a közép-amerikai ízvilágot. Bár a szakértők azt mondják, hogy ahány ház, annyi salsarecept van Mexikóban, így nehéz a készítményt értékelni, mert mindenkinek az ízlésvilága eltérő. (Ugyanez a helyzet Koreában a kimchivel, Szabolcsban a töltöttkáposztával a Hős utcában pedig a csavarlazítóval.) Most tulajdonképpen azt írom le amit kóstolok; vagy fog ízleni, vagy nem. Amitől egy kicsit tartottam, hogy a zöld jalapenonak van egy kis fanyarkás íze, amit érdemes tompítani. Ezt cukor, ecet só, fűszerek megfelelő adagolásával el lehet érni. A zöld salsa illatában egy kicsit érződik a fanyarság, de nem túlzóan. A fűszerek és az ecet aromája dominánsabb. Ízében viszont jól harmonizál a turmixolt paprika, a fűszerekkel és az ízesítőkkel. Igazi street food bolondító. Hamburgerekbe, tortillában, burritoban, hot-dogban nemhogy tökéletes, szinte kötelező.
Nagymágocsi asszony csókja: Nagyon nem tudom eldönteni, hogy milyen lehet egy nagymágocsi asszonynak a csókja, mivel nagymágocsi barátnőm soha nem volt, bár fiatalkoromban azt az elvet követtem, hogy "egy férfi nem tud minden nőt magáévá tenni, de törekednie kell rá". Az összetevők - jalapeno, almalé, méz, almaecet, szójaszósz, fokhagyma, gyömbér, citromsav - alapján egy édeskésebb terméket képzelek el. Mivel a szósz maga élénkpiros, így feltételezem, hogy érett jalapenoból készült, amit nagyon szeretek, mert addigra elveszti a fanyar - néha kesernyés - ízét. Illatában dominál a nyers paprika, textúrája picit kásás, néhol még egy-egy mag is egészben van, de engem nem zavar. Egyértelműen édes alapízű és meglehetősen csípős az eddig kóstolt két készítményhez képest, amihez a szójaszósz és a gyömbér ad egy kevés keleties hatást. Gondolom ilyen nagymágocsi asszonyok csókja is.... Ez a kategória kifejezetten arra jött létre, hogy sósabb, pikáns húsokat, sülteket vagy hamburgereket ízesítsen meg, valamint ázsiai (értsd: kínai, indokínai) ételek fűszerezését szolgálja.
Bella Donna: Azaz csinos nő a google fordító szerint. A nevéből mindenki egy olaszos karakterű szószt vízionál. Érdekes, hogy az olaszok nem kimondottan a csípős ételekről ismertek, de mi magyarok (is) annyira szeretjük az itáliai ízeket, hogy egyre több chiitermelő készít ilyesmi jellegű fűszerezéssel szószokat, továbbá majdnem minden pizzériában lehet kapni hegyes erős paprika feltéttel magyaros (?) pizzát. (Az ananászos hawaiiról most ne beszéljünk.) Ennek a terméknek a fűszerezése sem mellőzi a "csizma" tipikus kellékeit, úgymint a paradicsomot, bazsalikomot, olivaolajat, kakukkfüvet, rozmaringot, oreganot, fokhagymát. Illatában az előbb felsorolt összetevők abszolút dominálnak. Textúrája simább mint az asszonycsóké és csípőssége is szerényebb, de olaszos esetében ne is várjunk komolyabb tüzet. Rendesen "ott van a szeren" ez a szósz is. Szerintem teljesen tökéletes kompromisszum annak, aki egyszerre akar csípőset és olaszost is enni. Pizzakrémnek, tésztákhoz (vagy ahogy divat mondani "pasta"), húsokhoz, vagy csak úgy chipszmártogatósnak kiváló.
Betyár krém: mit vár az ember egy "betyárkrémtől". Valami magyarosat. Olyan közepesen csípős, hagymás, fokhagymás, kissé paradicsomos, pirospaprikás, köményes, sós gulyáskrémszerűséget. A kivételesen 330 ml-es kiszerelés azt sugallja, hogy ez egy bátran adagolható és széleskörűen felhasználható termék. És valóban azt kapja az ember, amit vár. Egy tökéletes magyaros fűszert az alapanyagok megfelelő harmóniájával, melynek határozott karaktere van és ami bátran használható pörköltekbe, magyaros levesekbe, halászlébe, de simán megállja helyét egy kis zsíroskenyéren (lilahagymával) elmaszatolva.
Minimal Jeanette: Pár évvel ezelőtt kóstoltam egy Habanero Madame Jeanette paprikából készült krémet, ami - jó értelemben - kiverte nálam a biztosítékot. Akkor javasoltam a gyártónak, hogy készítsen belőle egy szószt, ami homogén állagú, de ízesítésben ne nagyon térjen el. Ez sajnos nem vált az eredeti formában valósággá, mivel az említett gyártó megszűnt, de valahol mégis életre kelt a legnagyobb örömömre. Számomra talán az egyik legnemesebb chilifajta az alapja, amivel nagyon finom kézzel és ízérzékkel kell bánni. Az a különlegesen kissé fanyar citrusos íz, amit tud adni ez a paprika, az nem igényel sok egyéb hozzávalót. Elég bele egy kis só és (hagyományos) ecet, bár ebbe fűszerezésképpen került mustármag, fokhagyma, cukor, kurkuma és citromsav is. Gondolom ez utóbbi a külcsín megőrzése végett, ami nem egy utolsó szempont, mivel ilyen gyönyörű citromsárga szósz ritkán kerül az ember látókörébe. Az illata leírhatatlanul komplex, nem lehet szavakba önteni. Talán mintha egy meleg nyári délután egy nagy tányér behűtött trópusi gyümölcssalátát nyomnának az orrod alá, egy karibi tengerpart szállodájának a teraszán. A legfontosabb azonban az íze, ami egyből kóstolás után szétomlik a szádban, szintén üdítő citrusos frissességgel. A csípősség csak jóval később érkezik, de nem durván nem maróan. Szerencsére a fűszerek csak diszkréten vannak benne, így nem nyomják el a paprika valódi ízét, bár felőlem ki is lehetne hagyni őket. Ez a szósz maga a tökély, örülök, hogy megvalósult az amire pár éve vágyok és hozzájutottam egy üveggel. Hogy mihez ajánlom: mindenhez is!!!!
Szilvás: Ennek igazándiból nem tudom a rendes nevét sem, annyira új termék. Bár miért ne maradhatna a neve Szilvás. Ez csak egy ötlet egyébként. A szilva és a chili egyébként jól összeillenek. Pláne, ha valami karakteres szilvafajta az alapja. Ezt fel lehet főzni akár magában, akár fűszerezve (pl. fahéj, szegfűszeg, vanília stb). Ez a szósz egy tipikus közepes sűrűségű szilvadzsem textúrát idéz bennem. Illatában dominál a szilva, de kicsit rumos és diós (rumos-diós) és gesztenyés aromája is van. Ízre kellemesen gyümölcsös, bár mind a savak, mind a cukrok lehetnének egy picit dominánsabbak benne és egy kevés (de tényleg kevés) csípősség is elférne még. Ezt jelen formában leginkább édességekhez (linzerek, túrógombóc, nudli, palacsinta stb.) ajánlanám. Egyébként látok benne potenciált. Egy kevés továbbfűszerezéssel, füstölt aszaltszilva hozzáadásával baromi különleges BBQ szósz alapot lehetne belőle készíteni......
Marinált jalapeno: Elsőre szerintem mindenki azt hiszi, hogy ismét egy jalapeno savanyúság. Kisvödör, áttetsző folyadék, vastaghúsú paprikarikák; mi más is lehetne. Majd kézbe vesszük és valami furcsát látunk benne. Olyan sűrű a felöntőlé, ami elég gyanús. Majd kell egy kis idő, hogy elolvassuk a címkét - ha addig nem közli az eladó velünk - hogy ez nem más, mint marinált termék. Ha valaki nem tudná, akkor a marinálás az tulajdonképpen fűszeres lében történő pácolás. Ezt húsok esetében nagyon gyakran alkalmazzuk, de az utóbbi időben terjed a zöldségek ilyen módon történő feldolgozása is a hétköznapokban. Bevallom őszintén kistermelői marinált chiliről eddig nem hallottam , de ötletnek szuper, mivel jalapeno savanyúsággal már tele van az ország lassan. Egyébként jelen termék esetében részben savanyúságról is beszélhetünk, mert tartalmaz ecetet, cukrot borsot és babérlevelet, de egyébként olajban van tartósítva. Már csak azon agyalok, miként is készült. Jalapeno savanyúság lett felöntve olivaolajjal? (Kb 8-10 éve én is készítettem fokhagymával és dióbéllel töltött cseresznyepaprikát marinálva, de ahhoz nem tettem savanyító és édesítőszereket.) Nem tudom ez hogy készült, de ízlik. Olyan, mint egy különleges savanyúság. Kóstolás után szendvicsfeltétként
Elsőre úgy beszéltem a gyártóval, hogy csak egy publicitás nélküli véleményt kap a termékeiről, de kóstolás közben már érett a gondolat, hogy ilyen kiváló szószokat érdemes egy kicsit promottálni is. Így egyetértésével jelentetem meg a blogon is. Ismételten egy jó szériát sikerült végigkóstolnom enyhe- és alsó középosztálybeli csípősséggel rendelkező készítményekből. Tetszett a termékekben a széles ízskála, a design, a kiszerelés mértéke. Ha valaki kifejezetten nem a méregerős cuccokat keresi, akkor kifejezetten tudom ajánlani az Evoatis örömkert termékeit!
