gyulaicsili

Közel másfél évvel ezelőtt beszélgettem veled legutoljára, azóta nagyon sok változás történt a vállalkozásodban, melyet mindenki észrevesz, aki a blogodat, vagy közösségi oldaladat rendszeresen látogatja. Úgy is fogalmazhatnék: Ha egyszer egy üzlet beindul…. Kérlek mesélj erről valamit.

A 2014-es év több tekintetben is továbblépés volt számomra, először is nevet és logót váltottam, hogy a poénból saját és baráti felhasználásra kitalált GABASCO címkém senkinek ne szúrja szemét. A logót magamtól is szándékomban állt lecserélni, de a nevet kérésre változtattam simán GABKO-ra. Levelem van róla, hogy a nemzetközi hírű TABASCO cég elfogadja a változtatást és sok sikert kívánnak az általuk is nagyra becsült munkámhoz! Megmondom őszintén, hogy a névcsere procedúrája ellenére jól esik, hogy a tengerentúlról is figyelemmel kísérik tevékenységemet.

Természetesen a korábbi sikereim arra ösztönöztek, hogy a növekvő igényeknek megfelelően tovább fejlődjek és a mennyiséget is növeljem. Ebben segítségemre volt két kertész barátom, akik segítettek a palánták előnevelésében és területet biztosítottak a chili kompániámnak. Nem akartam túlzásba esni, ezért - igaz nagyságrenddel - nagyobb, de még kezelhető 400 körüli növényszámmal vágtam neki a 2014 es szezonnak. A termesztés egy része szabadban, termesztőedényekben csepegtetős öntözéssel, más részük fóliaalbérletben növekedett.

Ebben az évben is a legcsípősebb kategóriát termesztetted. Nem akarsz-e belevágni az enyhébb fajták termesztésébe? Egyáltalán van a kevésbé csípős termékekre fogyasztói igény?

Természetesen van igény ilyen jellegű termékekre is és megrendelői kérésre tervezem is néhány enyhébb fajta termesztését, valamint egy újabb termékötletemhez is mindenképpen szükség lesz enyhébb fajtákra. Mindenesetre a termékeim természetes chili íze mellet a kiemelkedő erejüknek is köszönhetik hírnevüket, szignifikáns mértékben ezen nem is akarok változtatni.

Úgy ismertelek meg, mint Magyarország legkisebb tőszámmal dolgozó chilitermesztőjét. A megnövekedett mennyiség miatt gondolom a fajtaválasztékon is bővítettél.

Lehet, hogy meglepő, de inkább fajta csökkentés történt, mert a legjobban bevált fajtákra koncentráltam. A kedvenc legerősebb fajták adták a chilik legnagyobb hányadát. Igyekszem lépést tartani a nemzetközi trendekkel, így új fajtaként a jelenlegi guinness rekorder Carolina Reaper került be a csapatba, a Trinidad Scorpion Moruga és Naga Jolokia mellé. Úgy néz ki, hogy idén is ők adják majd a fajták jelentős hányadát.

Mik a 2014-ben bevezetésre került termékeid?

A főbb termékeim, azaz a szósz és krém tovább erősödött, de, hogy az enyhébb ízekre vágyóknak is tudjak valami különlegeset nyújtani, elkészült a mézes whiskey-s BBQ szószom, ami meglévő alapszósz felhasználásával készül és szerencsére szintén nagy sikernek örvend. Nem mondom, hogy nem csíp bitangul, de ez már nem az egy-két cseppes kategória. Ezenkívül a szezonvégi termésekből gyilkosnak mondható savanyúságot készítettem és ez is kapható volt, igaz korlátozott mennyiségben.

Milyen tervekkel, ötletekkel készülsz a következő szezonra?

A legnagyobb terv és hír, hogy idén beindul a GaBko Chili Tanya projekt. Ahol minden adott lesz, hogy egy kicsi, de gyönyörű chiliparadicsom jöjjön létre. Előre látom, hogy nagy munka lesz, de már nagyon várom! Azt hiszem lesz bőven miről írnom majd a blogomon. (és a gyulaicsili blogon is – szerk.)

Termékek vonatkozásában több tervem is van, de véletlenül sem szeretném előre lelőni a poént, mert elég, ha bevezetést követően kezdik el másolni őket!

Annyit azért elárulok, hogy nem szándékozom több egyforma csak erősségben különböző szószt készíteni csak azért, hogy ezzel növeljem a termékpalettámat. Csak olyan termék kerül be a szortimentbe, amit nem csak jónak, de különlegesnek találok, és ha erről a tesztelő ismerősöknek is azonos a véleménye. Több ötletet dobtam már ki, mert nem volt eléggé meggyőző.

Több fesztiválon is részt vettél 2014-ben Milyen tapasztalataid vannak ezekkel kapcsolatban? Milyen haszonnal járnak ezek a fesztiválok?

Szerencsére több olyan alkalom is volt, ahol sok chilitermelővel közösen a nagyközönség előtt ismertethettük meg magunkat és termékeinket is.

Számomra természetesen a legkedvesebb az otthonomban és közreműködésemmel második alkalommal megrendezett Nagymarosi Csípős Fesztivál, ami az első alkalom sikerét is meglepetésszerűen túlszárnyalta. Másodszor vettem részt, immár kiállítóként a Solymári Chili Fesztiválon is, aminek a hangulata egyszerűen utánozhatatlan! Ennek sikerére született a kissé visszafogottabb, de szintén nagyon jól sikerült Solymári Chili Mikulás Party.

Nagy örömre a Fiktív Pub meghívására több chilitermelővel közösen részt vehettem a StreetFood Show-n is egy külön chili tematikájú standdal, ahol már nem kimondottan a chili szeretete miatt érkező nagyközönséget is sikerült elcsábítanunk.

Igazándiból azt szeretem ezekben a rendezvényekben, hogy az ott megjelenő többi termelővel együtt, nem konkurenciaként tekintünk egymásra, hanem baráti viszony alakulhatott ki. Mindenkinek más az ízlése, így egy helyen mindenki megtalálhatja a neki legjobban tetsző termékeket.

Egyre többen vágnak bele a kereskedelmi méretű termelésbe. Mi a meglátásod, kezd-e kialakulni konkurenciaharc? Mennyire találod korrektnek a többi piaci szereplőt?

Amikor elkezdtem chilivel foglalkozni, akkor azért vágtam bele, mert imádtam a chilit és egyszerűen nem sikerült idehaza nekem megfelelő termékeket találnom. Tulajdonképpen magamnak szerettem volna készíteni megfelelő terméket. Eszembe se jutott, hogy én ebből valamikor is pénzt csináljak.

Mára kissé megváltozott a világ. Egyre többen és többen, divatszerűen kezdenek el chilizni és a többség már nem azért vág bele, mert nem lehet kapni, hanem mert miért ne csinálja ő is. Igazából nincsen ezzel baj, főleg ha van egyedi ötletük is, mert mindenkinek rosszul esik, ha másolják. Szerencsére a termelők nagy többségével nagyon jó barátságban vagyok, de sajnos kellett már csalódnom is.

Keresnek-e meg hobbikertészek szakmai kérdésekben, kérnek tanácsot tőled?

Igen, és nagyon szívesen segítek is. Hogy ne kelljen mindenkinek napi szinten ugyanazokat a kérdéseket újra és újra megválaszolni, létrehoztam a már több mint 150 fős www.chilikertesz.hu fórumot, ahol a többi chilitermesztővel közösen tárgyaljuk ki az előforduló összes problémát. Így, egy helyen megtalálható minden kérdésre a válasz.

Mi a véleményed, az emberek kezdik megismerni a hazai chilitermesztőket? Bővül az általános ismeretanyag a chilik terén a laikusok körében is?

Igen, a közösségi média remek lehetőség erre és – ez személyes tapasztalat – hogy a legtöbb kedvelő, rajongó a többi kistermelőt is kedveli. Egyre több cikk is jelenik meg a témában és az emberek egyre jobban kezdik megismerni a különböző fajtákat is.A fogyasztók is tudják, hogy van élet a Pistán és "Gósztcsilin" is túl!

Összefoglalóként mit mondanál?

Sok sikert minden chilitermesztőnek és sok-sok csípős finomságot minden chilikedvelőnek!

www.gabkochili.hu

facebook/GaBkoChili

A fővárosi Chilivilág vállalkozásról írhatnék úgy, mint bárkiről napjainkban, aki szenvedélyből, vagy megélhetési céllal kézműves, saját termesztésű alapanyagokból – egyébként jellemzően kiváló minőségű - szószokat, vagy krémeket gyárt és forgalmazza különböző csatornákon keresztül. Írhatnék így is róla, azonban a termékei legtöbbje nem a szokványos chili, fűszerek, paradicsom és egyéb összetevők keveréke, hanem olyan fantáziadús termékek, melyek egy-egy Michelin csillagos étterem séfjének sem jutnának eszébe. Ezek egy részét már korábban bemutattam, de a 2014-es év is hozott újdonságokat, melyek kóstolására az ünnepi pihenésben került sor.

A kiszerelés hihetetlenül ízléses, a 100 ml-es palackok csatosak, a címke egyedi és figyelemfelkeltő. A korábbi hiba (hogy egyes kötelező tartalmi elemek, olvashatósága nehézkes volt), megoldódott, nincs az a vevő, vagy hatóság mely ebben kivetnivalót talál.

A kínálat egyik elemét az Olmek nevű termék jelenti. Ez már-már hiánypótló termék, mivel a fogyasztói igények (és egy kicsit a divat is) a minél csípősebb készítmények felé terelik a gyártókat, így az enyhén csípős szószok jellemzően kimerülnek a csípős ketchupokban, vagy külföldi eredetű salsa és sambal oelek jellegű produktumokban.

Az Olmek szósz alapanyaga a Jalapeno paprika, mely az enyhén csípős kategóriát képviseli. A termék színe bíborvörös, így feltételezem, hogy a legtöbbször zöld színűként felhasznált paprikát hagyták teljesen beérni. Az állaga megfelelő, de ez az összes szószra vonatkozik. Ízre egyértelműen a paprika dominál, az enyhe csípősség kiemeli a paprika édeskés ízét. Kezdőknek és haladóknak is ajánlom, ebben a szószban mindenki megtalálhatja a saját egyedi ízlését. (Bevallom őszintén, én a 40 ml-es kiszereléshez jutottam hozzá, melyet magában (!) „szopogattam” el, kb. 10-15 perc alatt, ebéd utáni desszertként.)

A Bulls Eye egy magasabb kategóriát képvisel. Ez a termék Caribbean Red Habaneroból készül. Színre szintén bíborvörös, finoman krémes. Illatában már érződik a magasabb capsaicin tartalom, ebben a kategóriában már óvatosan a szaglósejtjeink is érzik, hogy itt nem csak egy enyhén pikáns mellékíz jelenik meg a szánkban, itt már dominánsabban is meg lesznek dolgoztatva a szánkban lévő receptorok. Nekem ez a kategória jelenti a sztenderdet, itt kezdem kiélvezni a nagybetűs csípőspaprikát. A készítményben köménymag is található, ennek ízét azonban csak a csípősség elmúlása után éreztem, akkor is csak enyhén. Ajánlani bármihez tudom, bár aki az Olmek kategória csípősségét szereti, annak azt javaslom, előtte gyúrjon egy kicsit az ízlelőbimbóira.

A harmadik tesztelt termék magyar nevet kapott a keresztségben, méghozzá a Sikolyt. A készítmény címkéjén Edvard Munch norvég expresszionista festő híres – és ellopása miatt hírhedt – festményének „chilisen zanzásított változata látható, egyébként rendkívül ötletesen! Feltételezhető, hogy a termék több emberből is sikolyt vált ki, de a puding próbája az evés, így határozottabb választ csak kóstolás után tudunk adni. A termék alapja Bhut jolokia, Trinidad Scorpion és Fatalii fajták keveréke, melyhez – a gyártó fantáziájaként – narancs és vodka került hozzáadásra. (A vodka-narancs kombinációjáról elég jelentős tapasztalattal rendelkezek, de az azért másként volt fogyasztva, mint ezekkel a „dögökkel” ütőssé tett szósz.) Ami az érdekességét jelenti, az leginkább kémia. A paprika csípősségét okozó kapszaicin alkoholban jól oldódik, így várhatóan teljesen más ízhatást eredményez, mint a vizes alapon főzött szószok. Az állaga kiváló, színe citromsárga, illatában a friss citrus dominál, vélhetően a narancs miatt. Engem összességében egy friss tavaszi reggelre emlékeztet, szinte elém varázsolja a hűs hajnal, a madárcsicsergés, valamint a felkelő nap cseresznyevirágokon megcsillanó sugarait. A paprikák alapján csak egy pici csöppel indítottam a kóstolást és vártam a mindent elsöprő tüzet. Vártam, de nem jelentkezett, amit leginkább az alkoholban történő oldódásra fogok, ami el nem veszi a csípősséget, csak „átalakítja”. Nem volt fejszaggatóan csípős, inkább diszkréten, mint ahogy a Habanerok szoktak. Éreztem viszont a citrust, ami szinte felüdíti az embert, ellenpólust jelent a csípősséggel szemben. A terméket a friss összhatása miatt leginkább salátákhoz ajánlom, de egy görögös, kapros, juhtúrós pizza fűszerének is kiváló. A sikoly elmaradt, de az elismerés nem!

A legutolsó termék – a Joe Brown chocolate pepper cream - egy igazi különlegesség. Egy chilis, kakaós krém, az összetevői alapján egy igazi ízorgia. És itt most tennék egy kis kitérőt. A chilis termékek palettája egyre szélesebb, köszönhetően a kísérletező kedvű kistermelőknek, szakácsoknak és élelmiszermérnököknek. A chilis édességek is egyre népszerűebbek, mivel az édességek íze sokkal összetettebb és intenzívebb, ha a csípősség egy kicsit megbolondítja a receptorainkat. Chilis süteményekhez és édességekhez azonban eddig nem igazán lehetett kapni alapanyagot (egy-két kistermelőnek azért van chilis csokikréme és lekvárja), így a termék hiánypótló.

Az alapot itt is a Bhut jolokia, Trinidad Scorpion és Fatalii adja, de van benne egy kis Habanero is. Ez sóval, ecettel, balzsamecettel és kakaóval van dúsítva. Színe sötétbarna, állaga átlagos krém sűrűségű. Illatában érződik a csípősség, de a balzsamecet és a kakaó is. Magában kóstoltam meg, mindössze egy késhegynyivel. Azonnal ütött, csípett, de őrületesen. Na most ért ide a sikoly. Az íze nem volt azonnal érezhető, csak a csípősség tompulása után. Ekkor egyértelműen a kakaó enyhe kesernyéssége kezdett dominálni. Fogyasztását leginkább feldolgozva ajánlom. Szerintem kiváló ízesítője lehet egy chili con carne-nak, vagy egy házi készítésű chilis csokinak, süteménynek, muffinnak. Nemsokára készítek egy chilis édességet, melynek – ha beválik – a receptjét itt publikálni fogom. Ennek a csípősségét ez a termék fogja adni. További felhasználási terület lehet egy-egy csípős mártás, vagy ragu, melyet pikánsabb húsokhoz készítünk.

Ha valaki kedvet kapott a kóstolásra, akkor szerencsére elég sok beszerzési lehetősége akad, különösen, ha fővárosi, vagy közeli lakos, de az internet világában a távolság nem okoz gondot. A vállalkozásról és az árucikkekről bővebb információt az alábbi helyeken találhatunk:

www.chilivilag.hu

www.chilivilag.webnode.hu

https://www.facebook.com/Chilivilag?fref=ts

(a fotók: Chilivilág)

Azt nem állítom, hogy 2014 a chili éve volt Magyarországon, azonban több kistermelő is idén debütált termékeivel. Ezek közül az egyik az abádszalóki Pokoli Konyha, melynek termékeit a közelmúltban tesztelhettem le.

A kisvállalkozás termékskálája közepesnek mondható, elsődlegesen szószokat, krémeket, savanyúságot készítenek, azonban ezeket több csípősségi kategóriában az enyhétől a „hardcore” szegmensig.

Jelenlegi tesztemben 3-3 féle szószt és krémet, valamint egy fajta savanyúságot mutatok be. A termékek közül a szószok 250 ml-es, a krémek 47 és 106 ml-es, míg a savanyúságot 380 és 720 ml-es kiszerelésben lehet kapni. A csomagolás egyedi, egyszerű és letisztult, nem túl hivalkodó, de egy vásáron bámészkodó személy érdeklődését könnyen felkelthetik a grafikus elemek. Az üvegek formája dekoratív a szószok és a savanyúság esetében, a krémeknél inkább a célszerűség és a nemes egyszerűség dominál. A címkén feltüntetésre kerülnek a kötelező információk, melyek a kereskedelmi forgalmazáshoz elengedhetetlenek. Érdekesség, hogy a csomagoláson stilizált tűzábrázolások kombinációjával is jelzik a termék csípősségi kategóriáját.

Szószok

A szószok 3 fokozatban kerülnek forgalomba. A leggyengébb szósz csípősségi fokozata nem ismert, véleményem szerint a 30-80.000 SHU értékű paprikákból készülhetett, melyek hordozóanyaga a paradicsom és paprika. Ezen kívül cukor, só, fűszerek és tartósításként Na-benzoát az összetevője. Ezek az anyagok a többi szósznál is ismétlődnek, így ott külön nem térek ki ezekre. (A Na-benzoátra visszatérve: sok embert visszataszít, ha egy termékben tartósítószer van. Engem személyesen nem zavar. Ezekből a termékekből nagyon kis mennyiséget fogyaszt el egy átlagember, így a bevitt tartósítószer-mennyiség annyira kevés, hogy ennek a sokszorosát bevisszük, mondjuk 10 dkg párizsival.) Visszatérve a szószra. Az illata kellemes, paradicsomos, enyhén csípős. Aromájában érződik az érett paradicsom, valamint a chili csípőssége. Friss fogyasztásra ajánlom, elsődlegesen azoknak, akik szeretik az erőteljesebben csípős ketchupot, de mégis egyedi minőségre és ízekre vágynak.

A Habanero chili szósz a középső kategóriát jelenti. Az összetevők itt is a korábban leírtak, azonban az erejét az általam nagyrabecsült habanero - abból is a chocolate habanero – adja. Most sem kell csalódnom az erejében, nem a fejszaggató kategória, de azért ott van a capsaicin, izzítva a receptorokat. Meglátásom szerint a habanerok közül a chocolate az, amelyik legkevésbé karakteres egyébként a fajtát meghatározó citrosos ízek tekintetében, így ez nem is dominál erőteljesen, a paradicsom íze elnyomja a paprika aromáját, de az erejét viszont kiemeli. Fogyasztását a haladók esetében frissen javaslom (pl. húsokhoz, grillezett zöldségekhez, pizzára), de az enyhébb csípősséget kedvelők főzés közben is felhasználhatják ízlés szerinti mértékben.

A találó nevű 1 millió+ chili szósz erejét a „nehézfegyverzet” kategória jelenti. Carolina reaper, Trinidad morouga scorpion, 7 Pod nem a mindennapi szendvicsfeltétek közül kerül ki. Ezek a szószban is visszatükröződnek. A termék egy-egy cseppje is brutális erővel bír, a kóstolását követően azonnal, intenzíven, belülről veri képen a fogyasztóját. A csípősség 20-25 perc múlva is érződik. Ebben a termékben már dominánsabban megjelenik a paprika íze, leginkább a kóstolást követő néhány perc eltelte után. Fogyasztását a haladóknak frissen is javaslom, de a legtöbb ember számára ez túlzottan csípős, nekik főtt ételek intenzív fűszerezésére ajánlom.

A szószok esetében megemlíteném a 250 ml-es kiszerelést. A legtöbb gyártó 50-100 ml-es üvegben forgalmazza a csípősebb szószokat. A Pokoli konyha nagy kiszerelése egy picit nehézkessé teszi a finom adagolást. Én is jártam úgy a csípősebb kategóriával, hogy a kívántnál többet sikerült öntenem az ételem tetejére a nagy üveg miatt. Ezért javasolnám a gyártónak, hogy amennyiben továbbra is a 250 ml-es kiszerelést kívánja forgalmazni, a Habanero és az 1 millió+ szószok esetében célszerű lenne egy üveg nyakában egy szűkítőt behelyezni. De ez csak egy gondolat volt a részemről, a termékek minőségét ez nem befolyásolja.

Krémek

A chilitermelők és fogyasztók körében krémnek leginkább a sóval tartósított, darált paprikát nevezzük (mint amilyen a Piros Arany, vagy az Erős Pista). Ezek a termékek a magyar konyhának az alapját képezik, minden konyhában megtalálhatók, akár édes, akár csípős kategóriában.

A Pokoli Konyha 5 kategóriában gyártja ezeket a krémeket, ebből én a három legcsípősebbet kóstoltam meg. Ezeknél a termékeknél a tartósítószer a só, de a gyártó a biztonság kedvéért Na-benzoáttal rásegít.

Habanero chili krém alapanyaga szintén a chocolate habanero, mint a szósznál. Illata kifejezetten paprikás, állaga, sűrűsége megfelelő szobahőmérsékleten. Csípőssége megfelel a habaneronak, átütő, de a brutális kategóriát jelenti. A só nem nyomja el az eredeti aromát, ízt és csípősséget. Hibát, kivetnivalót nem találok benne, nyugodtan fogyasztható frissen és fűszerként is felhasználva.

Az 1 millió+ paprika krém összetevői már odaütnek, de rendesen. Ez az a kategória, ahol már az is érzi a manduláját, akinek nincs is. A só itt is megfelelő mennyiségű, az aroma intenzív. A paprika íze már nem érződik egyből, várni kell 2-3 percet, amíg a mindent átható csípősség egy picit csillapodik. Friss fogyasztását csak a bátraknak, ételízesítőként viszont bárki számára ajánlom. Azért mértéket itt is tartsunk.

A világ jelenlegi legcsípősebb paprikája a Carolina reaper. Ebből készül a meglepő nevű Carolina reaper chili paprika krém. Eddig ezt töményen még nem kóstoltam, de szerintem nem is fogom többet. Legalábbis hígítatlan változatban. Amikor megkóstoltam mindössze egy késhegynyit (de valóban csak a hegye volt) tettem egy kis darab extrudált kenyérre. A csípőssége, ereje mindent elnyomott. A szám égett, a nyáltermelés beindult, a nyelőreflex folyamatossá vált. Egy-két perc elteltével nemcsak a szám égett, hanem a nyelőcsövem, további pár perc múlva a gyomrom is. Tudom, hogy a víz nem jó a capsaicinre, de egy fél üveg ásványvizet meg kellett innom, hogy gyomrom tartalmát hígítsa. Na ekkor térem észhez egy kicsit. (A kollégám ebéd előtt kóstolt ugyanennyit, azt mondta, hogy legalább étvágyat csinál. A kihűlt menzás levest is forrónak érezte, de akkor nem tudtak volna olyan szar kaját adni, amit l nem nyelt volna, mivel az ízérzékelése átmenetileg megszűnt.) Ez az a kategória, ahol azt mondom, hogy csak hígítva, de akkor is nagyon óvatosan fogyasszuk! Egy kis üveg egy átlag család egy évi igényét fedezheti.

Chili savanyúság

Azaz savanyított vegyes chili paprika. Egy kicsit gondban vagyok, mivel mindeddig kistermelői savanyúságot még nem kóstoltam. Persze ettem és rendszeresen fogyasztok is chili savanyúságot, melyet én rakok el, azonban a hazai kistermelők körében még nem általános a savanyúság kereskedelmi mennyiségű készítése, így a tesztemet az um. „szűz kéz” hatás jellemzi.

A hatszögletű, dekoratív üvegben eltett savanyúság alapját vegyes chilipaprikák jelentik. A vegyesség minden tekintetben jellemzőjében megállja helyét. Van közötte színre piros, zöld, narancs, van benne vékonyabb és vastagabb húsú, valamint szeletelt és egészben eltett is. Nemrég hallottam egy mondást, mely a keleti konyha egyik alapvetése: „Minél színesebb az ételed, annál színesebb az életed!” Ha ez igaz, akkor a savanyúság fogyasztói igazán színes életet élhetnek. A termék további összetevői: ecet, só, fűszerek (nem derül ki micsoda) és Na-benzoát. A fűszerekről annyit, hogy nem látok benne semmi – más savanyúságban – megszokottat (pl. mustármag, koriander stb.), de nekem nem is hiányzik. Igenis a chilinek megvan a maga karaktere és igenis ez domináljon a savanyúságban. A felöntőlé kristálytiszta. Az egésznek volt egy olyan vizuális benyomása, hogy mindeddig nem bontottam fel, mert sajnáltam volna az esztétikai élményt elrontani, de kóstolni sajnos üvegen keresztül nem lehet.

A savanyúság kellemes meglepetést okozott, bár a külső alapján eleve tartalmas belsőt vártam. A többféle paprika ízben nagyon jól dominál, a savassága pont megfelelő, a paprikák csípőssége viszont fajtánként változó, így egy-egy falat előtt csak tippelni tud az ember, hogy most mi fog rá várni. Ez egy tapasztalt fogyasztót nem rémít meg, sőt a kíváncsiság miatt további fogyasztásra ösztönöz. További pozitív élményt jelentett számomra, hogy a paprikák megfelelően roppanósak voltak, nem szeretem a szétpuhult savanyúságot. Fogyasztását azoknak ajánlom, akik nem rémülnek meg egy disznóvágáskor készült sült vér mellé kínált macskapöcse savanyútól (mifelénk ez hagyomány), de annak már túl erős, aki az almapaprikától is szipog.

Összesítve a Pokoli Konyha termékeit ajánlani tudom minden capsaicin rajongónak, mivel a kínálatban bárki megtalálhatja a neki kedvező csípősségűt. A vállalkozásnak önálló honlapja nincs, az értékesítés nagy része Abádszalókon, vagy közeli piacokon, vásárokon történik. A kapcsolatban azonban besegít a Zuckerberg birodalom, így ha valaki fel akarja velük venni a kapcsolatot akkor keresse a Pokoli Konyha facebook oldalát: https://www.facebook.com/pokolikonyha2014?fref=ts

Egy korábbi bejegyzésemben már írtam Danka Krisztiánról, arról az autószerelőről, akinek nincs jogosítványa, így valljuk be kissé bizalmatlanul vinné el hozzá az egyszerű halandó az autóját, mondjuk fékbetétcserére.

Szerencsére szakács végzettséget is szerzett, főzni tudását pedig a közelmúltban tesztelhettem le az általa készített chiliszószok kóstolásával. Úgy érzem ezen szakmában nem volt kár a taníttatása, de nem akarok ennyire előreszaladni.

A Danka Krisztián kistermelő ebben az évben jelent meg a piacon a termékeivel, de már két év tapasztalata – és szívből jövő szenvedélye – van a háta mögött, mint hobbitermesztő és kísérletező egyén.

Két chiliszószt – úgymond a Danka Chili két vezérhajóját és legdominánsabb termékét – kóstoltam meg, két különböző karaktert.

Lássuk először is a küllemet. A termékek egységesen 50 ml-es üvegben vannak, de kaphatók 100 ml-es kiszerelésben is. A címkék rendkívül egyszerűek, semmi sallang nincs rajtuk. Fő jellegzetességük, hogy a termék nevén felül, főhelyen megjelenik annak a paprikának a fotója, mely az adott szósz domináns összetevője, így egy laikusabb fogyasztó is kap némi többletinformációt. A címkén ezen felül megtalálhatók a termékre vonatkozó kötelezően feltűntendő információk. Összegezve: a termék a csomagolásért nem kapna nagydíjat, de van annyira figyelemfelkeltő, hogy egy piaci pulton odavonzza bárki tekintetét. Különben is, aki ezt a kategóriát fogyasztja, az nem a csomagolást figyeli.

És akkor jöjjenek a termékek!

Orange Habanero Sauce: A szósz megnevezése egyértelműen utal az alapra, ami nem más mint a klasszikus habanero paprika narancssárga változata, mely oly sok termesztő kertjében hozza máshoz nem hasonlítható aromájú terméseit. A szósz a paprikán kívül nem tartalmaz mást csak sót és ecetet. Arról nem szól a fáma, hogy ez milyen ecet – szerintem közönséges ételecet – de ezt már nem is akarom tudni. A szósz nem sűrű, de nem is híg, szobahőmérsékleten, pont olyan amilyennek lennie kell, az üvegből csöpögtetve pont annyit tudunk adagolni, amennyit ízlésünk kíván. Összerázva homogén állományú színe a citromsárga és a narancssárga között van. Az illata alapján csukott szemmel is meg tudja állapítani a „szakértő orr”, hogy ez habanero paprikából van. Érdekes, hogy az ecet illata nem dominál és nem nyomja el a kellemes illatot. A csípőssége megfelel a habaneronak, egy kezdőnek odaüt, de egy középhaladó már bátran fogyaszthatja. Ami meglepő! A citrus íz domináns, nagyon jól sikerült visszaadni a habanero igazi „lényét”, sem a só, sem az ecet nem vesz el karakteréből, sőt kiemeli azt. (Ezt az aromát eddig csak egy gyártó habanero termékében éreztem, ott sem ennyire dominánsan.) A szósznak csak egy baja van: eteti magát (szó szerint), így az 50 ml-es üveg alját hamar meglátja egy chilirajongó ínyenc.

Hot pepper sauce: A üveg élénkpiros tartalmát a Bhut Jolokia és a Dorset Naga keveréke alkotja. Ez az a kategória, mely már a haladók arcán is érzelemgazdag mimikákat vált ki, és hatása akár fél órán keresztül is intenzív. Egyéb összetevőkben ugyanaz, mint az előző, ecet és só, egyszóval a Danka Chili a paprikára koncentrál, de ez így van jól. Az állaga szintén az Orange Habanero Sauce-hoz hasonlít, szignifikáns különbséget nem lehet felfedezni. Élénkpiros színében visszatükröződnek az összetevőjét alkotó fajták halványodás nélkül. Az illata hihetetlenül csodálatos, érződik a csípősség, de nem könnyfakasztóan, köszönhetően annak, hogy a piros színű paprika utánozhatatlan aromája dominál. Ami viszont az igazi pikantériáját adja az a csípőssége mellett az az utánozhatatlan íz, melyet eddig soha egyetlenegy chilis termékben sem éreztem. Pontosabban éreztem, de nem így, mint ennél. Az általános tapasztalat az volt, hogy az ilyen csípősségű termékek esetében először mindent elnyom a capsaicin ereje, majd pár perccel később – amikor kissé helyreállnak a receptorok a szájüregben – a paprika íze is megjelenik a nyelven. De azt hogy ez egyszerre történjen meg, még soha nem tapasztaltam, az ilyen 1 milliós SHU-s szószok, vagy akár krémek esetében. Egyszóval valamit tud ez a Krisztián!!!

A szószok felhasználása univerzális, bár az Orange Habanero Sauce-t én inkább friss fogyasztásra javaslom szendvicsekre, pizzára, hamburgerbe, húsokra, mivel a friss és üde citrusíz ezeket az ételeket eddig nem látott magasságokba emeli. A Hot pepper sauce szintén felhasználható az előzőekben ismertetett módon (persze óvatosabb mértékben adagolva), de javasolni tudom bármely készétel ízesítésére is.

Beszerzése: Mivel egy induló kisvállalkozásról van szó, ezért a marketinglehetőségek meglehetősen szűkösek egyenlőre, talán a legcélszerűbb a Danka Chili facebook oldalán - https://www.facebook.com/dankachili - keresztül érdeklődni, de tudomásom szerint debreceni piacokon is gyakran megfordul Krisztián a folyékony parazsat rejtő üvegcséivel.

A képek forrása: facebook.com/dankachili

A chili termesztés és fogyasztás, hogy napjainkban divattá vált az már vitathatatlan tény, de a feldolgozással foglalkozó kistermelők is gombamód szaporodnak, színesítve termékeikkel a hazai kínálatot. Az idén debütált az abádszalóki Pokoli Konyha, melynek „gazdáit” Varga Csillát és Ladányi Andrást kérdezem:

Miért pont chili?

Csilla: A párom – aki főállásban az építőiparban középvezető – egy téli holtszezonban az interneten böngészgetve talált rá egy chili magokat forgalmazó weboldalra. Pusztán érdeklődésből felvetette, hogy mi lenne, ha rendelnénk pár darabot. Mivel tudtam, hogy a férjem a főszezonban nagyon sokat dolgozik, ezért túlzottan nem örültem az ötletnek, de beleegyeztem. Ez a „kis mennyiség” végül közel háromszáz magot jelentett.

András: Érdekessége a dolognak, hogy mi korábban soha nem foglalkoztunk kertészettel, így egy teljesen új kihívás elé néztünk mindenféle tapasztalatok nélkül. Ez azt is jelentette egyben, hogy mindent magunknak kellett - akár a saját kárunkon keresztül is - megtanulni, ismereteket szerezni.

Csilla: Nem volt egy könnyű év. A lakást beterítették a keltető tálcák, műanyagpoharak. Sok hibát követtünk el tapasztalatok hiányában, a kiszáradástól a túlöntözésig. Volt palántadőlés és levéltetű okozta károsodás is. Mindennek az lett az eredménye, hogy mindössze 67 db palántát sikerült a kertbe kiültetni a nyár közepére. Nem is gondoltuk, hogy ez a mennyiség milyen jelentős termést fog hozni, de ősszel betakarításkor már láttuk, hogy ez meghaladja a saját szükségleteinket, így elkezdtünk szószokat, krémeket készíteni.

És ebből jött a kisüzemi méretű termelés?

Csilla: Tulajdonképpen a végső sikereinkből. Megkóstoltattuk a szószokat, krémeket ismerősökkel és nagyon sok pozitív visszajelzést kaptunk. Ekkor gondoltunk; mi lenne, ha ezzel nagyobb – kereskedelmi - mennyiségben is foglalkoznánk?

Ez persze nagyobb beruházást és előkészítést igényel?

András: Igen. Azt már akkor is tudtuk, hogy ennyi esetlegességet nem követhetünk el. Megterveztük a következő évet, valamint kiegészítettük azzal, hogy a chili mellett különleges paradicsomokkal és fűszernövényekkel is foglalkozni kívánunk. Családi segítséget kaptunk a fóliasátor és a kordonrendszer felállításához, termesztési és növényvédelmi ismereteket pedig egy helyi kertésztől szereztünk. Így került idén kiültetésre 550 tő paradicsom, 400 tő bogyiszlói paprika, 300 tő kaliforniai paprika, és kb. 1.000 tő chili. Az időjárás nem kedvezett nekünk, mint ahogy egy kertésznek sem az idei évben, mert amit lehetett gombák és baktériumok okozta betegséget látni a könyvekben az mind megjelent, valamint az enyhe tél miatt a kártevők is megleptek minket a levéltetvektől, a vándorpoloskáig nem kevés bosszúságot és kárt okozva.

Csilla: De félre téve a gondokat, azt hiszem, az évet sikeresnek könyvelhetjük el, mert gyönyörű és nagy mennyiségű termésünk lett, melyből bőven jutott a helyi piacokra, és kiszolgálta a készülő termékeket is alapanyaggal. A piacokon és az ismerősi körben a kezdeti kíváncsiságot és rosszallást már felváltotta a megelégedett vásárlói kör, és folyamatos visszajelzést kapunk, hogy finomak a termékeink, és sok sikert kívánnak a jövőben is.

Ez már azért komoly termésmennyiség. Milyen termékeket készítetek?

Csilla: Jelenleg öt különböző fajta chili paprika krémet, háromféle szószt és savanyított vegyes chili paprikát állítunk elő. A krémek közül kettő Cayenne paprikából készül, a hölgy fogyasztókra gondolva; ezek kevésbé csípősek. A közepes erősségű krémünk csokoládé színű habanero paprikából van, ez már markánsabb íz világú, de még nem a „letépem a fejed” kategória. A legerősebb két fajta krém közül az egyik az „1 millió +” nevet viseli, mely a legerősebb fajták keverékéből készül úgymint 7 Pod / 7 Pot, Trinidad Moruga Scorpion, Carolina Reaper; a másik pedig, ami mindent visz az csak a Carolina Reaper-ből készült krémünk. A krémek jelenleg 47ml-es és 106ml-es kiszerelésben kaphatók.

A szószokat három erősségi fokozatban készítjük, melyeket (hasonlóan a krémekhez) Cayenne, Habanero és az 1 millió SHU feletti paprikákból szelektálva állítunk elő, ezek 250 ml-es üvegekben kerülnek palackozásra. A savanyított termékek 380 ml-es és 720 ml-es üvegben kaptak helyet, melyekbe felszeletelve kerül bele három fajta chili paprika. A tavalyi nagy sikerre való tekintettel az idei évben is csinálunk füstölt fűszerpaprikát, de még arra egy kicsit várni kell, mert még száradás alatt vannak.

Sok fogyasztó szerint a paradicsom és a paprika „testvérek”. Ti mennyire használjátok fel együtt őket a termékeitekben?

András: Először is szólnék a paradicsomokról. Mi különleges szín- és formavilágú fajtákat vontunk be a termelésbe. Maga a paradicsomok különlegessége keltette fel az érdeklődésünket, mi is kíváncsiak voltunk, hogy élőben is úgy néznek e ki, mint a képeken. Mindenek előtt azonban a legfontosabb szempont az volt, hogy nem akartunk a 100. eladó lenni, aki hagyományos piros paradicsomot árul. Kockáztattunk és bejött.

Csilla: A krémek nem tartalmaznak paradicsomot, azonban a szószok alapja ez. A szószok kikísérletezésénél arra törekedtünk, hogy a paradicsom ne jelenjen meg ízében dominánsan, de érezhető legyen benne, hiszen így garantált, hogy az ember szívesen rak belőle pizzára vagy különböző sültekre. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a chili íze, és ereje nem erőteljes a termékekben, hiszen nagy mennyiségben tartalmaz paprikát is. Jó példa erre, hogy amikor az első "1millió+" nevű szószt főztük, András a szokásához híven evőkanállal kóstolta meg, és megtérdelt tőle az asztal mellett.

A chilik és a paradicsomok házasításánál figyelembe vettük a színüket is, ezért például a közepes erősségű szószhoz felhasznált csokoládé habanero mellé, csak fekete, vagy csoki színű paradicsomot főztünk be, így a végtermék színe is egységes lett. Sajnos a sárga színű paprikáinkból csak mutatóban lett idén, de azért ebből is készült sárga paradicsom hozzáadásával egy mutatós habi szósz kísérleti jelleggel. Jövőre biztosan lesz belőle nagyobb mennyiség is.

Ennek a beruházásnak vissza is kell termelnie a költségeit. Milyen értékesítési csatornáitok vannak?

Csilla: Mindketten dolgozunk főállásban, ezért az értékesítés elég döcögősen ment, de ahol megjelentünk mondhatjuk, hogy nagy sikerünk volt. Elsősorban a környékbeli piacokra és rendezvényekre jutottunk ki, de a jövőben szeretnénk távolabb is menni. Tapasztalataink alapján a termékek eladják magukat, mert aki egyszer vásárolt általában vissza is jön, és hoz még valakit magával. Az elmúlt hetekben sikerült időt áldozni arra, hogy a facebook-on is megjelenjünk, így remélhetőleg ezáltal nagyobb ismertségre teszünk szert. (www.facebook.com/pokolikonyha2014)

Gondolom, itt nem akartok megállni. Mik a jövőbeni terveitek?

András: A jövőben szeretnénk tovább növelni a területek nagyságát, amin gazdálkodunk, továbbá bővíteni a termék választékot is, hogy reményeinket beváltva tisztességes megélhetést biztosítson családunknak.

Minden bloggerrel előfordul, hogy nem tud olyan sűrűn jelentkezni egy-egy új bejegyzéssel, mint szeretne, vagy az olvasói igények is elvárnák. Ez különösen akkor kellemetlen, ha egy olyan terméket kíván tesztelni, ami eteti magát és félő, hogy elfogy mire a tesztelés publikálására sor kerülne.

Még szerencse, hogy az alábbi szószokról a megérkezésükkor készítettem fotót, valamint hagytam egy-egy kóstolónyi falatkát a két termékből, így a valós leírást sem csak – az egyébként kellemes – emlékeim alapján tudom elkészíteni.

Ennek a két kiváló csilis terméknek az elkövetője Szilágyi István sándorfalvai kistermelő, a Fűszertanya megalapítója, aki kihasználva a Szeged környéki adottságokat újrafogalmazta a paprika fogalmát és csilitermesztésbe kezdett, nem kis eredményeket elérve.

A két termék, melyet be kívánok mutatni a Jalapeno Chili Jelly, valamint a Tüzes-almás chililekvár.

Mindkét termék 100 ml-es kiszerelésben érkezett hozzám. A termékek hatszögletű üvegben vannak, egyszerű, letisztult címkével. Semmi extra és hivalkodó, de mégis esztétikus.

A Jalapeno Chili Jelly alapját – mennyire meglepő – a jalapeno paprika adja, mely az enyhén csípős kategóriába tartozik, így nem is várhatunk fülszaggató élményt, de erre nincs is mindig szükségünk. A jalapeno paprikán kívül almaecetet és befőzőcukrot tartalmaz. Az állaga közepesen sűrű, pont az, amelyik nem folyik le a „katonánkról”, de mégis lehet akár csöpögtetni, akár locsolni. A színe a Dél-alföld rekkenő hőségéből a horizont alá bukó nyári napot idézi, azaz élénkpiros, tele élettel. Az üveg kinyitását követően megérint egy csodás illat, a paprika, az ecet és a cukor harmonikus egyvelege. Mivel az alap (jalapeno) ismert volt számomra, így szakítottam az eddigi gyakorlaton és nem egy kenyérkockán kóstoltam meg a szószt, hanem csak úgy magában egy mokkáskanálnyi mennyiségben. Kár volt így tennem, mert ez a szósz eteti magát, így önkotroll hiányában könnyen az üveg fenekére nézhetek. Csípősségre enyhe, de kárpótol az összetett ízvilág, melyet a paprikahús, ecet és cukor harmonikus egyensúlya biztosít kevés kapszaicinnel fűszerezetten. Nekem önmagában is csemege – mondhatnám úgy is: desszert, de aki csak az enyhén pikáns csípősséget szereti, annak kiváló választás lehet egy grillezett-sült hús, vagy zöldség mellé, valamint egy különleges muffin (nem írtam el) fűszerezését is képezheti.

A Tüzes-almás chililekvár alapja – mint nevéből is ered – a friss lédús őszi alma, melynek a tüzét a Habanero orange paprika képezi. Ezt kiegészíti egy kis befőzőcukor és egy kis almaecet. Ez már meghatározza, hogy ismét egy édes termékkel állunk szemben. A lekvár színe az óarany, napsárga és narancssárga egyvelege, illata egyedi, semmi máshoz nem hasonlítható. Állagára az almalekvárhoz hasonló, enyhén darabos, de nem zavaróan, inkább picit zselésen.

Ízében jellegzetesen érződik az alma frissessége (valóban jóféle almából készülhetett és nem egy kiszáradt, kásás valamiből), valamint egy további különleges aroma, ami engem a régi borízű almára emlékeztet. Ezt a habanero citusossága dobja fel mennyei magasságokba. A csípőssége – számomra – közepes, de ezt nem negatívumként jegyzem meg, mivel az emberek legtöbbje számára ez már az erősen csípős kategóriát jelenti. Ettől függetlenül ajánlani merem kezdőknek is, mivel az alma aromája és a hozzáadott cukor tompítja a csípősségét és egy felejthetetlen ízorgiát varázsol a szánkba. A Tüzes-almás chililekvár kiváló választás lehet különlegesebb húsok mellé, de egy vékony szelet vajas pirítóson, vagy édességben is megállja a helyét.

Összességében elmondhatom, hogy mindkét termék bekerült az én „Non-plus ultra” kategóriámba. Mindenkinek merem ajánlani, aki pikánsan csípős ízélményekre vágyik és nem csak a fülszaggatóan erős termékekben leli örömét. Kár lett volna kihagyni!

A közelmúltban kaptam egy csomagot a Chilivilág termékeiből kóstolás és tesztelés céljából. A termékek elkövetője Kozma Péter a vállalkozás megalapítója és motorja.

A fiatalember hobbiból elkezdett csilipaprikákkal foglalkozni, majd a hobbit a szenvedély váltotta fel. Nem állt meg a termelésnél, hanem belemélyült a feldolgozás szépséges, de titokzatos világába is. Ennek a titkos boszorkánykonyhának a termékeit kóstoljuk meg.

A csiliszószok 14 ml-es hosszúkás üvegcsékben érkeztek, de kaphatók 40 ml-es kiszerelésben is. A hosszúkás edénykék egy vérvételes laborra emlékeztetnek, ahol a Gyűrűk Ura egyes szereplői is látogatást tettek, a zöld és sárgás tartalmukat is figyelembe véve. (Eszembe jut Zoli barátom, aki – egészségügyi dolgozóként – üres vizeletgyűjtő edényekben csíráztatja a paprikamagjait.)

A 14 ml-es kiszerelésű termékek címkéje termékenként eltérő, mégis sok hasonlóságot mutat. Ami számomra kissé kifogásolható, hogy egyes információk nagyon apró betűvel vannak szerkesztve, még sasmadár szemmel sem egyszerű kiolvasni, bár a gyártó mentségére legyen mondva, ekkora címkén nem egyszerű minden – részben kötelező - információt elhelyezni. Persze nem ez a lényeg, a probléma esetleg apróbb átszerkesztéssel ez orvosolható. Ettől függetlenül diszkrét, de figyelemfelkeltő a termékek csomagolása.

És akkor most lássuk a termékeket, a szószokat!

Zarta fénye:

Megmondom őszintén nem sikerült rájönnöm, hogy ki, vagy mi volt Zarta és mitől fénylett, de tartalma alapján jóféle összeállítást sejtetett. Habanero, Fatalii, Yamaican yellow összeállítás egy középosztálybeli szószt feltételez. Színre sötétsárga, kissé emlékeztet egy túlfőzött baracklekvárra. Illatára nézve jellemzően csilis. A csípősségét – mint minden csiliszószét – egy kis darab semleges ízű kenyéren teszteltem le.

Az íze kiváló, az ereje alapján az alsó középosztályba sorolható, enyhén csíp, hatása nem tartós. Mindennapos fogyasztásra ajánlom hideg ételekhez, sültekhez. Kezdő csilirajongók is fogyasztatják mérsékelt csípőssége révén.

Krasznaja Armija:

Feltételeztem, hogy az elnevezés orosz, de hogy mit jelent azt gyenge orosztudásommal nem volt könnyű kisilabizálni. (Tudni kell, hogy érettségi előtt húszig el kellett számolnom oroszórán Kati néninél, hogy valamire – a bukás elkerülése érdekében – tudjon egy biztosan jobb jegyet adni.) Így fel kellett hívnom egy – valamikor orosztanárként kenyerét kereső – kolléganőmet, akiről kiderült, hogy jelenleg kb. annyit tud Csehov nyelvén, mint én, de a csiliszósz nevét még éppen le tudta fordítani, köszönhetően annak, hogy valaha felkészítő tanárként is közreműködött a Ki tud többet a Szovjetunióról versenyen.

Aki már nem tanulta ezt a szép és hasznos nyelvet, vagy ugyanannyira lelkes volt, mint én annakidején, azzal közlöm, hogy a szósz neve Vörös Hadsereget jelent.

A termék valóban vörös színű, méghozzá élénkvörös. Mi mást is várhatnánk egy jó értelemben vett posztkommunista terméktől, némi Közép-amerikai Che Gueverás-Castros beütéssel. Összetevői simán szembeszállhatnak a németek minden megalomán fegyverével, akár Sztálingrádnál is, melyet a Trinidad Scorpion, Butch T és a 7 pot Jonah erősít a fronton. Kóstolás alatt nem túl csípős, de azért finoman odaüt. El kell telnie egy fél percnek, hogy az ember érezze itt nem egy csili-ligth szósszal áll szemben. Éget rendesen. Bár a fejem nem szedi le, azért a levegőt szaporábban veszem. Ettől függetlenül úgy érzem, ez kell az endorfintermelés érdekében. A csípős érzés nem áll meg a számban, halad lefelé a nyelőcsőben. Na, ez már elmegy a bulicsili kategóriába. Nyugodt szívvel és lélekkel kóstoltatható egy egyetemi gólyabálon, ahol a gyengébb érzékű hallgatók magukban anyázhatják a végzősöket is. Egy perc elteltével odaüt rendesen.A szósz ecetes tartalma és paprika íze csak az első pillanatban érezhető, később a csípősség mindent elnyom.

Meglátásom szerint mehet bele mindenbe, legyen az egytálétel, szendvics, vagy egyéb bármi. Kezdők ne nagyon próbálkozzanak vele! Profiknak ajánlott, de azoknak nagyon!

Dupla dinamit:

Na ez a termék is egy remek fegyver lehet a hőérzékelő receptorok megtámadására a maga Dorset Naga és és Fatalii összetevőivel, melyekhez egy kis só, balzsamecet, és paradicsomsűrítmény társul. A szósz közepesen sűrű, nem szívódik be a kóstolós kenyérkockába. Ízre erőteljesen paprikás. Nem üt oda azonnal, várni kell egy kicsit, viszont akkor attól jobban. 15-20 másodperc elteltével, már az emésztőrendszerünk felső szakaszát is birizgálja, nem is kicsit, bár az erőssége elmarad a Krasznaja Armijától.

Nem rossz, de nem véleményem szerint nem szerint nem igazán egyedi. Nem sok különbséget érzek a Vörös Hadsereg és ez között, bár a csípőssége, hamarabb oszlani érződik. Úgy vélem, ez leginkább egytálételek ízesítésére kiváló, de egy hamburger, tortilla, vagy gyros ízesítésre sem utolsó. Ajánlom középhaladóknak alkalmi, vagy haladóknak mindennapos fogyasztásra.

Dia de los muertos:

Gondoltam, hogy a szósz nevének az eredete spanyol, de ezt a nyelvet még annyira sem ismerem, mint az oroszt. Ilyenkor jön jól a google fordító, melyet megkértem, hogy a spanyol forrásnyelvről fordítsa már le ugyan nekem magyarra. Le is fordította: Day of the Dead.

Na, végre képben vagyok, úgy volt vele a program: gondolkozz te is, ha már ennyire műveletlen vagy a világnyelvekben. A halál napja.

Ok, de azért ha már itt tartunk megnéztem a webfordítas.hu oldalt is, hátha ott átkonvertálja nekem minden óhajom ellenére pl. urdu nyelvre, így legalább valami kifejezéssel játszhatom a fejem, ha esetleg Pakisztánba eljutok. Nem jött össze, sikerült egyből magyarra lefordítania: Halottak napja kifejezésre. Egyre jobb!

Annak oka, hogy ezt a két terméket hagytam a végére, nyomós okom volt. Ez és a következő termék is alkoholt tartalmaz. Mivel eddig még nem kóstoltam részeges csiliszószt (csak csilis pálinkát), így furdalt a kíváncsiság, hogy miként viselkedik a kapszaicin az alkoholban, melyben elvileg oldódik. Az összetevőiről csak annyit mondanék, hogy Silver Tequilla-val készül, de hogy milyen paprikából, az a címkéjén kiolvashatatlan egészében (pedig még nem ittam el a szemem világát csilis pálinkával) – maradjunk annyiban, hogy a fajtája valamilyen yellow orange.

Nincs egyszerű dolgom, mert még Tequillát sem ittam életemben, így az alapokról sincs semmi lövésem. Annyit tudok, hogy sózni meg citromozni kell a kézfejet azután alapos nyalakodás, cicamosdás és jöhet a pia. Mennyivel egyszerűbb a jó öreg pálesz….

A szósz színe élénk narancssárga, enyhén folyós szobahőmérsékleten. Egy yellow orange fajtától ez el is várható. Illatra dominál a csili, de egy számomra új enyhén citromos beütéssel. A szósz kellemesen, de intenzíven csípős, nem tépi le a fejemet, de nem is múlik el az érzés azonnal, legalább 15 percig csiklandozza a nyelvemet. Rögtön a kóstoláskor érződik egy kissé sós-ecetes-citromos aroma is, mely nem rontja el az összbenyomást, inkább a párosítási lehetőségekre ösztönzi az embert.

Végre megtaláltam azt a szószt, melyet nem érdemes közönséges szendvicsre csöpögtetni, vagy tápos csirkesültre pazarolni, itt el kell rugaszkodni a hétköznapoktól, és egy-egy ünnepi fogás alkalmával különlegesebb ételek mellé kínálni. Összaromája – enyhe csípőssége és citrusos mellékíze - alapján el tudom képzelni finom fűszerezésnek egy különlegesebb halétel, vagy tengeri herkentyű mellé.

Egy vajban sült fűszeres harcsafilé, aszúborban párolt erdei gombákkal és Dia de los muertos szósszal az Élet Napját jelentheti a gasztronómiában. Kár lett volna nem elkészíteni! Külön gratulálok érte!

Monster Blood: 

Szörny vér! Na ezt még én is értem. Gondolom ilyen lenne egy laborvizsgálat, ha a Gyűrűk Ura, vagy a Harry Potter egyes szereplőitől vennénk vért. A színe élénkzöld, mely nem túl általános a csiliszószok világában, de nem is egyedülálló. Ősszel megkérdeztem néhány csilis ismerősömet, hogy mit csinálnak a be nem érett – zöld – csilipaprikákkal. Zömmel kidobják, vagy maguknak sóban áztatott darálmányt készítenek belőle.

Na, Péter továbbgondolta és megalkotta a Monster Blood nevű csiliszószt. A termék alapját a zöld színű paprikán kívül a Blue Curasso jelenti, amelyről csak annyit tudok, hogy valami alkoholos ital és szokták koktélokban felhasználni. Mifelénk – vidéken - ilyenfajta dolgok nem igazán fordulnak elő, legfeljebb a Fem3 csókolózós filmjeiben látunk ilyesmi tudatmódosítót fogyasztó fiatalembereket.

Hogy milyen paprika van benne az nem derül ki a címkéjéről. Illata enyhén csípős, nem túl karakteres. Ízre semmivel nem hasonlítható össze, Enyhén csípős, kellemesen pikáns.

Végre valami, amiben megtaláltam azt, amit eddig hiányoltam. Nem tudtam eddig semmiféle csípős szószt ajánlani friss salátákhoz, bár a zöldségek is ugyanúgy kívánják a kapszaicint, mint bármi más étel. Na, ez a szósz megtörte a jeget. Enyhe, kellemesen csípős, friss zöldségekhez harmonizáló aromája mindent felülmúl. Most sem tudom mi az a Blue Curasso, de egy friss fetás, uborkás, paprikás, paradicsomos, rozmaringos saláta koronázatlan királya lehetne, az tuti.

Összességében a Chilivilág kínálatában mindenki megtalálhatja az egyéni ízlésének megfelelőt. Jó ötlet volt kísérletezgetni az alkoholos termékekkel is, melyek révén Magyarországon eddig nem ismert gasztronómiai élményekben részesülhetünk.

Összértékelés: 5*

A Chili Hungária Manufaktúra 2013-ban több új termékkel is előrukkolt. Ezek közül jelenleg két „nagyágyút” kívánok bemutatni.

A Mennydörgés nevű termék után nem igazán gondoltam, hogy ezt még fokozni lehet, de valljuk be – mi capsaicin megszállottak – ugyanolyanok vagyunk, mint bármely más szenvedély hívei. A horgászok mindig egyre nagyobb hal kifogására vágynak, a motorok szerelmesei, pedig mindig a létező leggyorsabbat akarják kipróbálni.

Egy mondatban összefoglalva: igenis a legcsípősebbet akarjuk megkóstolni. Ezen szokások egy valós piaci igényt generáltak egy – a Mennydörgéstől is csípősebb – szósz „megalkotására”. Ez pedig – találóan – az „Attila” nevet kapta. Mint tudjuk Attila a történelemben a nagy (Magyar- Hun) hódító volt, nem véletlenül kapta az Isten Ostora jelzőt. Ha már egy ilyen rendkívüli személyről lett elnevezve, akkor a szósztól is hasonló uralmat várhatunk el.

A termék csomagolása a szokásos 100 ml-es kiszerelés, ugyanolyan üvegben, mint a Mennydörgés volt. Praktikussága elvitathatatlan. A címkéje stílusa hasonló a Mennydörgéséhez, kevésbé magyaros, de figyelemfelkeltő, egyszóval minden rendben van vele.

A szósz kizárólag Szellem Csiliből és Dorset Nagából áll, ez az üvegen is fel van tüntetve, így a csípős paprikában jártas személyek már itt is érzékelhetik, hogy nem kispályás termékről van szó.

A szósz színe közepesen piros, de ez ne tévesszen meg senkit. Ez nem AZ a paprika, melyet mi magyarok megszoktunk, és színezéshez is használunk. Ezt a színbeli sztereotípiát a csilivel kapcsolatban el kell felejtenünk. Illata egyértelműen utal a csípősségre, megcsavarja az orrunkat.Na, ez jó előjel!

A kóstolás a szokásos, kis katonányi kenyér, rácsorgatott csiliszósz. Ezt mindig ugyanúgy csinálom az objektivitás kedvéért, mivel más és más hatást, valamit ízvilágot kapunk, ha eltérően kóstolunk. Elsőre meglepetést okozott, hogy nem éreztem - az etalonnak számító Mennydörgéshez képest – az azonnal átütő csípős érzetet, bár enyhének sem mondhattam volna, amit kaptam. A lényeg 4-5 másodperc múlva érkezett. Na, ekkor jött a fejszaggató élmény, és a fülcimpám is elkezdett tüzelni. A második falat elszopogatása után jól jött volna egy szerkezet a fejemre, ahogy Münchausen báró történetében az orosz generális az ezüst fejszelep emelgetésével engedi ki az alkoholgőzt.

A kemény hatás nem múlt el 4-5 percen belül, két falatka után legalább 15-20 percig tartott a csípősségérzet. Egyszóval tartós hatás érhető el fogyasztásával.

A terméket használhatjuk főtt ételek ízesítésére akár főzés közben, akár főzés után, de számomra ezek a szószok a legnagyobb értéket szendvicsek, sültek és egyéb – manapság méltán divatos - ételek (pizza, tortilla, taco) bolondítására jelentik, de ajánlom bárki számára un. „bulicsilinek” is. Egy egyetemi gólyabálon kiváló mércét jelenthet ennek a rezzenéstelen arccal történő fogyasztása.

Értékelés: 5*

A tavalyi év másik újítása volt a Dominátor nevű termék volt. Ez nem más mint darált Habanero paprika kizárólag sóval tartósítva.

Mióta intenzívebben fogyasztom a csilipaprikát, azóta számomra a Habanero 250-350.000 SHU értéke lett a mediánom a csípősségben. Persze eszek gyengébbet is, meg erősebbet is, de az érték, amelytől számomra a szósz nem a locsolós, hanem a csöpögtetős kategóriába kerül.

Itt is volt már egy autentikus mércém, méghozzá a gyártó Tüzes mennykő nevű kiváló terméke, persze az egy enyhébb kategória volt.

A 120 ml kiszerelés a hagyományos négyszögletes üvegben, a számomra verhetetlen Magyar Virtusos címkével. A színe és az illata igazi Habanero-s, a csípősség mellett a fajta jellegzetes citrusaromája is érezhető.

Még egy sarkalatos dolog van nálam a sóval tartósítással kapcsolatban, nem szeretem a túlsózott paprikakrémeket. Mivel a Tüzes mennykő pont a megfelelő sómennyiséget tartalmazta, ezért vélelmeztem, hogy a recept itt sem változott, és ebben nem is kellett csalódnom.

A só nem nyomta el a paprika – mással össze nem hasonlítható – aromáját és nem is kényszerít állandó vízívásra. A csípőssége megfelelő, odaver rendesen, de nem tépi le az ember nyakáról a fejét.

Felhasználható darált paprikaként ételekbe, de szendvicsfeltétek szerves részét is alkothatja. Azért az Erős Pistától óvatosabban bánjunk vele!

Értékelés: 5**

Ui: A gyártó legutóbbi információja alapján az Attila a karácsonyi vásárok legnépszerűbb terméke volt, jelenleg készlethiány miatt nem kapható, de idén lényegesen nagyobb mennyiségben kerülnek ezen fajták a termelésbe. Helyettesítő termékként a Mennydörgés beszerezhető, a Dominátoral együtt.

A történet olvasóim számára ismerős lehet, talán már egy kicsit unalmas is. Volt egy fiatal lány, aki a szülei, nagyszülei kertjében nevelkedett fel, megismerte a növénytermesztés csínját-bínját, bár akkoriban – tizenévesen - a háztáji-kerti munka nem tartozott a kedvenc időtöltései közé, így szellemi pályát választott magának.

Eltelt több év és az ösztönei azt súgták, hogy valami hiányzik az életéből. Hiányzik a hivatali munka után egy kis könnyed, szellemileg pihentető testmozgás, melynek a legjobb eszköze a kertészkedés, a föld gyógyító ereje és a növények beérésének öröme.

De erről már meséljen Takács Mária a Tünde Fűszerkert és Chilivarázs létrehozója!

Öt évvel ezelőtt jött ismét az ötlet, hogy kertet kell szereznünk. Tömbházban lakunk, így nem maradt más lehetőség, mint körülnézni gyermekkorom legtöbbet látogatott környékén, a Ság-hegyen. Sajnos, nem volt szerencsénk, nem volt eladó vagy kiadó kert, így másfelé kellett keresgélni. Végül a város másik részében Pityervárban találtunk egy 720 négyzetméteres területet, amelyet azóta is művelünk. Nagyon sok munkát belefektettünk, egy gaznövényekkel borított területből szép konyhakertet teremtettünk.

Honnan jött az ötlet, hogy csilipaprikával foglalkozz?

Édesanyám egyik kedves ismerőse hozott nekünk többször is a kertjében termett fűszernövényekből összeállított csokrot. Megszárítottuk, majd főzésnél felhasználtuk. Úgy gondoltam, ezt mi is meg tudnánk magunknak termelni. Egyszer a fűszerek mellett ott virított egy csilipaprika is. Nagyon megtetszett, elsősorban a színe és formája miatt. Leültem a gép elé, hogy megnézzem, mit is kezdjek vele. Az interneten rengeteg információt szereztem a paprikákról, de azzal is szembesültem, hogy mennyien szeretik a chilit, milyen sok fajtája van különböző erősségben. Megtetszett a gondolat, hogy a kertben ott pompáznak a szebbnél szebb termésű növények, és még hasznosak is. Rátaláltam Diczkó Laciékra, az első magjaim tőlük származnak. Aztán más forgalmazóktól is rendeltem magokat; talán ez volt az őrület eleje.

Elsősorban milyen fajtákat termelsz?

Egy kicsit eltérek az általános csilidivattól és nem a legerősebb fajtákat termesztem. Lehet, hogy furcsán hangzik, de a hölgyek körében is népszerűek a termékeink. Ő miattuk is inkább a „szelídebb-nőiesebb” fajtákkal foglkozom, mint például a Jalapeno, Bulgarian carott, Cayenne, Jamaican red és yellow, Demre. Volt egy két különlegességem is, de elenyésző mennyiségben. Az én személyes kedvencem a Serrano. Meglátásom szerint ez jól illik mindenhez. A 2013-as évben kb. 15 fajta volt a kertben. Ebben az évben a Jalapeno és a Habanero fajtákra alapozok, de néhányat a régiek közül azért megtartok.

Hány tő paprikából áll az állományod?

200 tő paprikám volt 2013-ban, de ezt a mennyiséget – a szerencsés piaci igények végett - a többszörösére szeretném emelni ebben az évben. Úgy tervezem, 2014-ben 800-1000 tővel kell dolgoznom. Elszámítottam magam, s már mostanra szinte mindenből kifogytam. Sajnos augusztus előtt, míg nem teremnek újra a növények, nem tudok új termékeket előállítani. Remélhetőleg az időjárás is megfelelő lesz, s nem nehezíti, ill. késlelteti majd a betakarítást.

Milyen csatornákon értékesítesz?

Második éve foglalkozom chilivel. Az első év szó szerint semmi bevétel nélkül telt, ez volt a kóstoltatás és a piackutatás időszaka. A tavalyi év is inkább a kiadások és tapasztalatszerzés időszaka volt, de azért már voltak sikerek. A vevők többsége az ismeretségi körünkből került ki, de voltak megkeresések teljesen ismeretlenektől is. Jók a visszajelzések, amelyek a néha fellépő aggályaimon átsegítenek.

A nyáron elmentünk egy megmérettetésre a Balatonhoz egy termelői piacra. Elmondhatom, ezen az egyetlen napon többet tanultam a kereskedésről, a vevőkről és az eladókról is, mint egész évben. Nagyon érdekes volt az egész. Ez egy teljesen más világ. Voltak magyar és külföldi vásárlóink is, a szép standunkat többen megdicsérték, páran jó szándékkal tanácsokat adtak. Megfigyeltük, hogy a friss csilivel nem tudtak mit kezdeni, néhányan csak azért vettek, hogy a magokat elültessék a kertbe. Ez utóbbi egy kicsit meglepett, mert más termesztőktől azt hallottuk, hogy a friss csilipaprika népszerű a vásárlók körében. Éppen ezért úgy döntöttünk, hogy ebben az évben teljes egészében feldolgozásra kerül minden.

2013 tavaszán a Ság-hegy lábánál megnyílt az Európában egyedülálló Kemenes Vulkán Park, amely a látogatóknak a vulkánok működését hívatott interaktív módon bemutatni. A nyár végén hirdettek egy pályázatot helyi termékek népszerűsítésére és árusítására. Többekkel együtt én is nyertem ezen a pályázaton, így az én termékeim is megtalálhatók a Vulkánház látogatói terében. Erre nagyon büszke vagyok.

Közel van hozzátok Ausztria, vannak-e külföldi vásárlóid? Esetleg próbáltál-e már külföldön értékesíteni?

Most keresem a lehetőségeket ezen a téren. Valóban közel vagyunk Ausztriához, de még nincsenek meg a megfelelő kapcsolataim. Ezen is dolgozni kell még egy kicsit. De én annak is örülnék, ha a hazai vásárlók száma megnövekedne. Ez az idei év tendenciáját figyelembe véve sikerülni is fog, persze tenni is kell ezért. Tervben van többször a Balaton, a környékbeli termelői piacok, települési rendezvényeken történő részvétel. Ezeken a helyeken valószínűleg találkozni fogunk külföldi vásárlókkal is. Vannak külföldi barátaim – mivel közel 25 éve tolmácskodom is – ezek a kapcsolatok esetleg segíthetnek a „nemzetközi” ismertség megteremtésében. De ezek még csak nagyon távlati tervek.

Melyek a legfőbb termékeid?

A legkelendőbb termék a Chili paszta volt sárga ill. piros csilikből. Ez egy olyan „Erős Pista” jellegű termék, levesekbe, főzelékbe, húsokhoz. Ezen kívül volt szárított és őrölt vegyes Chilipehely, Chilis méz is. Legújabb termékünk a Chilis almadzsem igen jól sikerült, hamar népszerű lett a vásárlók körében.

A csilipaprikákon kívül más egyéb fűszernövényt is termelsz? Ha igen, akkor ezeket kombinálod a paprikákkal?

A kertem egy részét kialakítottam fűszerkertnek. A klasszikusnak számító, magyaros és mediterrán konyhára jellemző 10-12 fűszernövény található itt meg, mint pl, majoránna, tárkony, oregáno, petrezselyem, rozmaring. Ezekből kialakítottam egy fűszerkeveréket, melyet egy ismerősöm Tünde fűszernek nevezett el. Meghagytam ezt a nevet, lehet, hogy nem túl fantáziadús, de már sokan így ismerik. Csilivel még nem próbáltam meg kombinálni.

Milyen irányban kívánod bővíteni a vállalkozást?

A tél az ötletelés és a tervezés időszaka. Meghagyom a bevált termékeket, de újakon is gondolkodom. Már biztos, hogy lesznek savanyított termékek, de a különböző sambal oelek termékek is szóba jöhetnek, ez utóbbiak leginkább Malajziában és Indonéziában népszerű csili alapra épülő fűszerpástétomok. Olyan sok mindent nem szeretnék, nehogy elvesszek a részletekben és a minőség rovására menjen. Biztos, hogy ki kell alakítani a Tünde fűszerkert és Chilivarázs egyedi arculatát, gondolkodni kell a csomagoláson, feliratokon, reklámlehetőségeken. Bár nagyon megszerettem a kertészkedést és ezt az egészet, nagyon nagyban nem fogom csinálni, inkább hobbiszinten szeretnék ezzel, még ha egy kicsit kibővítve is, foglalkozni. Lépésről lépésre kívánok csak vállalkozást építeni, ráadásul a kezdő tőke hiánya is erre kényszerít. Társ ebben a családom, a két keresztgyermekem, akik imádnak kint lenni a kertben.

Ezek után mást már nem is kívánok hozzátenni: Nagyon sok sikert kívánok céljaitok megvalósításához!

Ha körülnézünk a luxuscikkek világában, akkor láthatjuk, hogy a legkülönlegesebb termékeket kisvállalkozások, manufaktúrák állítják elő, gondoljunk akár a svájci órákra, a brüsszeli csiszolt briliánsokra, vagy egy-egy speckó tuning autóra.

Amikor megismertem a Gabko Chili tulajdonosát és közölte, hogy mindössze 30 tő paprikával dolgozik, akkor éreztem, hogy az innen kikerülő kisszériás termékek nem mindennaposak lehetnek, különösen annak ismeretében, hogy ez a kis gazdaság milyen csilipaprikákkal dolgozik. A fajtakínálatot az alábbiak teszik ki: Dorset Naga, Naga Jolokia, Trinidad Scorpion Moruga Red-Yellow, Trinidad Scorpion BT, Red Savina Habanero, Caribbean Red Habanero, Fatalii, Krishna Jolokia. Ezek a csilik nagyágyúi, a legcsípősebb fajták képviselői.

Bár egyes vélemények szerint ezekből önmagában – hígítás nélkül – készített termékek, szószok agyhalottaknak valók, azonban a legtöbb kapszaicinrajongó úgy van vele, hogy ő is a legkülönlegesebb, legerősebb paprikákra vágyik, nyújtson bármilyen gasztroélményt.

A közelmúltban hozzájutottam a GaBko Chili két termékéhez, így meg bírtam ejteni a várt kóstolást, tesztet.

A vállalkozás egyébként mindössze három termékkel van jelen a piacon – mondjuk 30 tővel nem is lehet ugrálni – ebből a fő terméket a Gabasco szósz és a Gabasco krém (darált vegyes chili) jelenti.

A Gabasco szósz összetevői Dorset Naga, Bhut Naga Jolokia, Trinidad Morouga, Red Savina Habanero. A kis üveg címkéje nem hivalkodó, de mégis kifejező, már a félig laikus ember számára is jelzi, hogy nem paradicsomléről van szó.

Az üveg kibontása után egyből megcsap az egyedi, de mégis tüzes paprikaillat, hasonló, mint egy nagyon friss pirosra ért hegyes erős felkarikázása után érezhető.

A szósz állaga híg, de így jó! Egy hátránya, hogy óvatosan kell billenteni - ezt a kóstolás egyébként megerősítette a későbbikben.

Én minden egyes esetben egy kis kockányi fehér kenyérre csöppentve szoktam a csiliszószokat kóstolni. A kenyér – általában semleges – íze nem zavarja a szósz alaparomáját, részben beszívódik a kenyérbélbe, így hatását és ízét kétszer adja át. Kicsit olyan ez, mint a parfümöknél a fejillat, szívillat és alapillat.

A szósz „fejillata” nem más, mint egy azonnal ütő borzasztóan erős íz, ami pillanatok alatt elönti az ember száját különböző grimaszokra inspirálva kóstolóját. Ez eltart kb. 15-20 másodpercig, ekkor azonban már a fülünk is ég, viszont ezzel egy időben megjelenik a csodálatos paprika aroma is, melyben a legmeglepőbb, hogy ennyi kapszaicin mellett még érezhetjük a csilihús lelkünknek is meleg ízét.

Valamit ez a gyártó nagyon tud, a mindent átjáró csípősség nem veszi el a paprika eszenciáját. A szósz valamire inspirál: még egy csepp (majd még a többi….) elfogyasztására.

Használható főtt ételek ízesítésére, ízlés szerinti mennyiségben, de vegyük figyelembe a termék csípősségét. (A gyártó elmondása alapján, van, aki a fogpiszkáló hegyét mártja bele a szószba, számára annyi is elég egy tányér bableves tüzesítésére. Valahogy értem miért.) Én azonban a leginkább szendvicsek, és egyéb kézből fogyasztandó (tortilla, taco, hamburger, hot-dog stb.) ételek csöpögtetős ízesítésére ajánlanám.

A GaBko Chili másik terméke a Gabasco Pepper Cream, nem más, mint darált sóval tartósított paprika, majdnem a szósszal megegyező paprikafajtákból.

Na ezzel kapcsolatban kóstolást megelőzően szkeptikus voltam, mivel a darált paprikát a túlzott sózással lehet a legjobban elrontani. Az aránytalanul sok só (értsd: az a mennyiség, mely már nem szükséges a tartósításhoz) elveheti a paprika alapízét, tompíthatja a csípős érzetet is, másrészt a készterméket híggá, levesessé teheti.

A termék pici „befőttesüvegben” kerül kiszerelésre, a mennyisége (töltőtömege, térfogata) nem állapítható meg az üvegről, sem a címkén nincs feltüntetve. (Én ezt a szósz esetében is egy kicsi hiányosságnak éreztem, mivel csak az üveg alján van gyárilag feltüntetve, hogy 50 ml.) A címke design-ja egyébként ugyanaz, mint a szósz esetében, elegánsan szolid.

A paprika ebben az esetben maggal együtt került darálásra és ez így is van jól. Illata hasonlatos a szószéhoz, bár a csípős lehellet ebben az esetben kevésbé markáns. Az állaga megfelelő, nincs benne só által kioldott lé.

A kóstolását egy kis darab sült csirkére tett krémmel kezdtem. Első íz természetesen a markáns csípősség volt, azonban mégsem olyan elementáris erővel, mint a szósznál. Ez egy kicsit visszafogottabb, tompább, de ez nem jelenti azt, hogy egy kezdő csilibarátot ne könnyeztetne meg, vagy – hölgy esetében – ne mosná le a szemfestéket.

Érdekes, de nagyon pozitív, hogy a só íze csak 10-15 másodperc elteltével érződik enyhén, de nem is azért fogyasztjuk ezt a kiváló terméket.

A Gabasco Pepper Cream kiváló ételízesítő főtt ételekhez, bár nem vetendő meg hidegkonyhai készítmények, kényelmi ételek ízesítésére (díszítésére) sem. A sótartalma nem olyan magas, hogy ezt a főzés esetén figyelembe kelljen venni, annyit úgysem használunk fel belőle, hogy ez zavaró mértékű legyen.

Összességében elmondható, hogy mindkét termék kiváló minőséget képvisel, igazi kuriózum a hazai csilirajongók körében. Beszerzése nem túl bonyolult; a gyártó, önálló bloggal, valamint közösségi oldallal is rendelkezik. Azonban mielőtt bárki megírná a gyártónak a raklapnyi megrendelését, érdeklődjön, hogy jelenleg kapható-e még a termék, mivel a kisszériás gyártás és a magas kereslet miatt elképzelhető, hogy az idei készlet elfogyott. Akkor azonban egyet tanácsolok mindenkinek: jövő évre már most adja le előrendelését, ezt az élményt ne hagyja ki.

Télen valahogy mindent szeretünk túlfűszerezni. És ez így is van rendjén. Nyáron minden érzékszervünk csiklandozva van, a színekkel, illatokkal, hangokkal. Sajnos télen ez nem, vagy csak korlátozottan adatik meg nekünk. A rövid borongós nappalokat, az egyhangú, szürke ködös reggeleket ősi ösztön, hogy kompenzáljuk valamivel. Ezt nem tudjuk mással tenni, mint illatokkal és ízekkel, bár a kémények fanyar füstje, a lángossütő elülő olajszaga mind-mind téli illat, csakúgy, mint a karácsonyfa meghitt békességében megpucolt narancs, vagy a diós-mazsolás bejgli mással nem összehasonlítható aromája.

A téli ételeink és italaink talán pont ezért sokkal illatosabbak, fűszeresebbek, és ennek szerves része lehet a csili is.

A hidegben a sok ember számára a felmelegedés egyik formája a forró ital és a csípős íz. Mi lenne, ha azt a kettőt együtt kombinálnánk pikánsan, némi alkohollal fűszerezve. Erre is megvan a megoldásunk télen, méghozzá – a nyári szódás fröccs ellentéte – a forralt bor.

Most ennek egy – saját - változatát, adom közre.

Hozzávalók:

- 7,5 deciliter száraz fehér bor

- 2 evőkanál kristálycukor

- 1 csomag vaníliás cukor

- 1 mandarin

- 4-5 karika csiliparika, vagy ízlés szerint őrölt csili

- Fűszerek: szegfűbors, csillagánizs, kardamon, fahéj, szegfűszeg

A kristálycukrot és a vaníliás cukrot egy kis edényben a héjával együtt a vékony szeletekre vágott mandarinnal karamellizáljuk, majd hozzátesszük a mozsárban durvára aprított fűszereket és a csilit. Ezt követően felöntjük 1,5 dl. borral, majd összefőzzük. Ezt a főzetet 3-4 órán keresztül állni hagyjuk, hogy a fűszerek aromája átjárja az „alaplevet”. Ezt követően, hozzáadjuk a maradék bort és gyöngyözésig melegítjük, majd leszűrve kínáljuk.

Kellemes ünnepeket kívánok mindenkinek!

Erre a kérdésre egyszerű feleleteket ad bárki, aki időnként, vagy rendszeresen készíti ezt az ételt.

A fő indok, hogy szeretjük; az alapanyagai szerves részét képezik a magyar konyhának, ízvilágnak, még ha ezek nagy része az újvilágból származik is. A háziasszonyok kedvence többek között azért, mert rövid idő alatt elkészíthető, nem beszélve arról, hogy a hozzávalók megvásárlása sem terheli meg jelentősen a kosztpénzre fordítható keretet. A szükséges hozzávalók egészségesek, a paleo diéta hívei meg örömködhetnek, mivel nincs benne gabonaféleség.

Népszerűségéhez valószínűleg hozzájárul a minden év legszebb ünnepén levetített Bud Spencer film - A bunyó karácsonyig - melyet valószínűleg idén is megnézhetünk, a karácsonyfa alatt bejglimérgezés kezdeti tünetei közben.

Én is szeretem, rendszeresen fogyasztom is, de én ezen előnyök fölött még egy nagyszerű tulajdonságát is kiemelném, méghozzá azt - hogy mint a legtöbb egytálétel - ez is sok mindennel kombinálva elkészíthető.

A klasszikus csilis bab recepthez nem kell más, mint darált hús, bab, paradicsom, csili, továbbá egy két apróság – úgy mint só és olaj. Persze nincs az a szakács, aki a húst ne aprított hagymával pirítaná, továbbá ne tenne bele ízlés szerint egy kis borsot, zúzott fokhagymát és/vagy egyéb fűszereket.

A csilis babnak persze mindenkinek megvan a legtutibb receptje. Az egyik legnépszerűbb hazai internetes receptoldalon a kereső 22 különböző találatot ad a csilis bab kifejezésre, ez már lassan több mint amennyi töltöttkáposzta variáns van lejegyezve Fásy Ádám kockásfüzetében. Megnyugtatok mindenkit: egyet sem olvastam el. Elkészítem én a saját készleteim és ötleteim alapján.

Számomra a csilis bab főzése azzal kezdődik, hogy megnézem mi van készleten a hűtőben a fent felsorolt alapanyagokon felül, leginkább a különböző „maradékokra” koncentrálva. Ezek az - egyébként sok háztartásban kidobásra kerülő – ételek, alapanyagok kiválóan felhasználhatók, kiegészítve a szakácskönyv szerinti összetevőket, előbbiek közül csak néhányat emelek ki.

Kiváló aromát ad a csilis babnak egy kis füstölt íz. Ez lehet akár füstölt szalonna is. A szalonnát apróra kockázzuk és zsírját kisütjük. A pörcöket kivesszük, és félretesszük. Ebben a zsiradékban pirítjuk meg a hagymát és a darált húst, majd a szokott módon elkészítjük. A tányérba szedett kész ételre rászórjuk a pörcöket.

Hasonló ízhatást érhetünk el, füstölt hús hozzáadásával is, melyből célszerű a főtt füstölt húsokat használni, ezek már az előfőzés hatására megpuhulnak, így apró kockákra vágva a darált hússal egyidőben beletehetők. Ez az alapanyag sem ritka egy-egy bableves mellé tálalva, vagy húsvéti maradékként. Ha más nincs akkor egy kis kolbász is mehet bele, elrontani nem fogja.

Ha van otthon maradék felvágottunk, lecsókolbászunk főzzük bele bátran, de ne hagyjuk megromlani, de a konzervgombát sem, ez szintén egyedivé teszi az ételt.

Amennyiben a csípős-savanyú (enyhén kínaias) aromát akarunk varázsolni a csilis babnak, akkor apróra vágott uborka, alma-, vagy cseresznyepaprika savanyúság is kerülhet bele, de ne dobjuk ki a kissé fonnyadásnak indult zöldpaprikát, vagy paradicsomot sem. Apróra kockázva mehet a serpenyőbe.

A csilis bab variációi végtelenek, szerintem csak a fantázia szab határt az egyedi recepteknek. Ha bárkinek is akad jó ötlete, tapasztalata, kérem, ossza meg kommentben, minden kapszaicin rajongó étvágyát felcsigázva.

Magyarországon egyre nagyobb teret kapnak a hazai és a helyi termékek. Ezek fogyasztása a tudatos vásárlás és a fenntartható gazdaság része lett. A népszerűsítés és a minősítés érdekében országos és helyi szervezetek kampányokat, minőségi díjakat hoztak létre. Persze ez a piacon nem elég, a puding próbája az evés, de a minőséget a Chili Hungária Manufaktúra törzsvevői igazolják.

2013-ban megkaptátok a Hajdú-Bihar Megyei Minőségi Termék nagydíjat. Tudomásom szerint ez az első alkalom, hogy Magyarországon csilis termék, termékcsaládot hivatalosan is elismerjenek. Mi vezetett benneteket, hogy pályázzatok erre a díjra? Milyen kritériumoknak kellett megfelelni, mik voltak a kiválasztási szempontok?

A Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat évek óta lehetőséget nyújt kistermelőknek, élelmiszeripari üzemeknek, kézműveseknek és ipari vállalkozásoknak, hogy jellemző vagy innovatív termékeikkel pályázzanak és kedvező elbírálás esetén használhassák a Hajdú-Bihar Megyei Minőségi Termék logót. Pályázni lehet, melynek formátuma szabályozott, mint bármely más pályázaté. Esetünkben be kellett nyújtani a vonatkozó engedélyeket, a „Termék adatlapokat”, a „Jó gyártási gyakorlatunk” leiratát. Szerencsére ezek a kezdetektől rendelkezésre állnak, hiszen a feleségem „civil” munkakörében ilyen feladatokat is ellát, de egyébként is szeretjük a dolgainkat rendben tudni. Vizsgálják a termék kül- és beltartalmi tulajdonságait, a felhasznált anyagokat, előnyt élvez a magyar, de még inkább megyei alapanyag. Élelmiszernél a termelési és előállítási technológiát is be kell mutatni, akár fotósorozattal a termesztésről, a termékekről. Mi a termesztést és a feldolgozást nyitottan kezeljük, hiszen élelmiszert állítunk elő. Ez nagy felelősség! Fontosnak tartjuk, hogy a vásárló és közöttünk egyfajta bizalmi kapcsolat jöjjön létre. Bízzon bennünk és a termékeinkben és ezt elsősorban kommunikációval segítjük, de bárki, bármikor eljöhet és megnézheti az ültetvényt, a szárítót, a füstölőt. És sokan el is jönnek. Nekik elmondjuk, megmutatjuk, hogy készül. Az a titok, hogy nincs titok.

Az egyszemélyes kézművestől a több milliárdos forgalommal bíró ipari óriáscégig vannak pályázók. Nem a pályázó termelési volumene, hanem az előállított termék minősége a döntő. Emiatt gondoltuk azt, hogy talán „megérett” a Magyar Virtus termékcsalád egy megmérettetésre. Fontos tudni, hogy ez a díj visszavonható! Ellenőrizhetik a díjazottat, hogy megtartotta-e azokat a specifikus elemeket, minőségi paramétereket, melyeket a Terméktanács elismerésre méltónak talált. Tehát a díj kötelez is.

A termékcsaládot ki is állítottátok az átadóünnepségen. Meglepődtek-e a résztvevők és a bírálók, hogy egy – a köztudatban mind a mai napig egzotikusként kezelt – terméket Magyarországon állítotok elő?

Igen, de ezt már megszoktuk. Nagy volt a nyüzsgés az asztalunk előtt. Mindig el kell mondanunk, hogy őstermelői alaptevékenységre alapozva igyekszünk minél magasabb feldolgozottságú terméket előállítani. Magyarországon, de mondhatom Közép Európát is, a csili elnevezés alatt általában a trópusi, szubtrópusi klímán élő, jellemzően nagyon erős paprikákat értik. Ez egyébként rendben is lehet, de nem jelenti azt, hogy növényházban, vagy akár szabadföldön ne lennének ezek a növények termelhetőek. Erre még rásegít az elmúlt 50 évben tapasztalható és adatolt évi átlaghőmérséklet növekedés is. Jelen pillanatban a szabadföldi csilitermesztés északi határán vagyunk. Mesterséges körülmények között egyébként Finnországban is termelnek nagyon egzotikus paprikákat.

A megtermelt csilikből és paradicsomokból úgy 25 féle terméket állítunk elő. Ez sok. Néha túl soknak is érzem, de marketing oldalról viszont pozitív, van választék, van mit nézni és szeretik is a vevők a széles kínálatot. Aki szereti a csípőset, vagy csak ajándékba keres valamit, nálunk biztosan talál egy-egy pikáns édességet, nukleárisan csípőset, vagy különleges fűszert.

Ez egy eszmei elismerés, de egy vállalkozás mégiscsak a bevételeiből él. Érezhető-e valamilyen fokozottabb érdeklődés, kereslet a termékeitek iránt a díjátadás óta?

Még elég friss a dolog, de volt már konkrét viszonteladói megrendelésünk a díjátadón született ismeretségből. Az erkölcsi elismerésen túl inkább marketing jelentősége van, épp a héten forgatott nálunk a helyi televízió egy riportot, hiszen városomban Kabán is ez az első ilyen jellegű díj. Lehetőséget kaptunk még a 2014-es debreceni Farmer Expón való megjelenésre is, amelyre természetesen elmegyünk. Egyébként is mindenhová elmegyünk, ahová hívnak, persze, ha még nem vagyunk elkötelezve máshová. Csak érdekességképpen, általában Budapestre járunk a Central Passagéba, vagy a Millenáris parkba, de a díj után elhívtak a helyi óvoda Márton napi vigasságára is. Örömmel mentünk és pont úgy pakoltunk ki, mintha az év egyetlen rendezvénye lett volna. Nem adtunk el semmit, de a gyerekek elkóstolgatták a csilis csokikrémet, még versenyeztek is, ki bírja jobban, mi meg jól szórakoztunk.

A tél a csilitermesztőknek a pihenés és a tervezés ideje. Tudom, hogy folyamatosan fejlesztitek a vállalkozásotokat. Egy ilyen elismerést követően gondolom feltettétek magatoknak a kérdést, hogy merre tovább. Milyen irányban kívánjátok a vállalkozásotokat bővíteni?

Több éve dolgozunk a Magyar Virtus termékeken, de a tavalyi év második felében sikerült magunkban definiálni mit is akarunk mi csinálni, hol a helyünk a piaci szférában és mi is az utunk valójában. Innentől kezdve tisztán látjuk a teendőket, a fejlesztési irányokat. Azt gondoljuk, hogy természetes úton kell fejlődnünk, vagyis a kereslet generálja a beruházásokat. Már csak két dolog a fejlődés akadálya: a forráshiány és a növénytermesztés rossz „akciója”. Bizonyos termék alapanyag hiányt csak a következő évben tudjuk pótolni. Igyekszünk a „jövőbe látni”, vagyis eltalálni azt a termék mennyiséget és féleséget, amit a következő évben el tudunk adni. Ehhez a tervhez próbálunk meg alapanyagot termelni. Sajnos már ebben az évben is vissza kellett mondanunk egy nagy megrendelést, mert az összes alapanyagunkat felhasználtuk volna. Nehéz döntés volt, de mérlegeltünk. Fontosak számunkra azok a vevőink, akik egész évben keresnek egy-egy adott terméket.

Azt azért még meg kell jegyeznem, hogy a téli pihenés kb. három hét, hiszen a karácsonyi vásár fontos és nagy feladat, amin helyt kell állni már novembertől egészen arany vasárnapig, a magvetés előkészítése pedig már januárban elkezdődik.

Gondoltatok már arra, hogy egy-két év múlva esetleg egy további minőségi díjat is megpályázzatok?

Természetesen keressük a lehetőségeket. Jelenleg a Prémium Hungarycum egyesületbe nyújtottuk be a belépési szándékunkat, de szeretnénk még pályázni más, országos megmérettetésre is.

Ebben az évben több új – a fogyasztók által gyorsan népszerűvé vált - termékkel is megjelentetek. Mutasd be pár szóban ezeket!

A Magyar Virtus termékcsalád folyamatos fejlesztés eredménye mind megjelenésben, mind fajtaválasztékban. Ez év második felében jelent meg nálunk a „pusztító” osztály, nevezetesen a Dominátor, a Mennydörgés és a csúcstermékünk az Attila. Ezek hiánypótló termékek voltak a brandünkben, mert bár a Tüzes Mennykő egy igen erős szósz, de nem extrém erős. Erre pedig igény mutatkozik a hazai és a nemzetközi piacon! Szinte mindenkinek van egy ismerőse, rokona, akinek nem lehet elég erős egy paprika, nem elég csípős semmi. Nekik ajánljuk ezeket a termékeket.

A Dominátor egy paprika krém. Figyelem! Nem összetévesztendő az üzletek polcán található más paprikakrémekkel! Az 5-10-15.000 SHU csípősségű paprikából készül, sok sóval és még több állományjavítóval. Viszont a Dominátor 100 % Habanero, a maga 450.000 SHU fokával.

A Mennydörgés egy Habanero extra szósz. Több mint 90% Habanero, egy gondolatnyi koktélparadicsom az állaga miatt, hiszen nyakas üvegbe van töltve. Nem tartalmaz színezéket vagy állományjavítót, csak Habanero és a pokol tüze.

Az Attila a zászlóshajónk. Kizárólag Guinnes rekorder csilikből. Bhut Jolokia (1.041.000 SHU) és Dorset Naga (1.400.000 SHU) felhasználásával. Magyaros ízű, lassan felépülő, de tartós lángolás. Teljes hatását a szájban kb. 15-20 másodperc múlva éri el. El lehet mondani: aki ezeket a termékeket választja, a szószon kívül egy élményt is vásárol.

Köszönöm a beszélgetést! További sok sikert kívánok Nektek!

A mai blogbejegyzésem kicsit olyan, mint egy mese. Volt egy fiatalember, aki arról álmodott, hogy egyszer egy kertészetet fog vezetni, ahol növények ezrei, tízezrei katonás rendben sorakozva szívják magukba a föld, a víz és a nap erejét, azért, hogy életük delén túl, a fogyasztók asztalán továbbadják a természet levelekbe, termésekbe zárt kincseit. Az álom megvalósítása érdekében több agrárdiplomát is megszerzett, azonban úgy hozta az élet, hogy más területen kellett dolgoznia. Álmait azonban nem adta fel és két évtized után – nem nyugvó ösztönei hatására - csilitermesztésbe kezdett. Ismerjük meg tehát Kozma Pétert, a Chilivilág vállalkozás alapítóját.

Mi indított el, hogy csilitermesztéssel foglalkozz?

Világ életemben szerettem a növényeket, érdekelt a kert, a kertészkedés. Mindig irigyeltem azokat az ismerősöket, kollégákat, akik egy-egy növényfaj termesztését professzionális szintre emelték. Nincs szebb látvány – és ezért most sokan megköveznének - mint egy rendezett, egészséges növényállomány, legyen az szabadföldön vagy korszerű üvegházban. Mivel kicsi telekkel és egy kis üvegházzal rendelkezem, így olyan növényt kerestem, amely viszonylag kis területen is jól teljesít. És ez alatt nem a haszonra gondolok, hanem a gazda örömére. Másik szempont volt, hogy legyen benne egy kis különlegesség, egy kis egzotikum. Néhány évvel ezelőtt, az egyetem kísérleti üzemében sikerült hozzá jutnom néhány chilipalántához, melyeket hazavittem, gondoztam, és ők meghálálták. Ekkor született meg bennem az elhatározás, ezt a növényt kerestem!

A csili feldolgozása már a kezdetektől tervezett volt, vagy spontán jött?

Amikor két éve elhatároztam, hogy a chili lesz a fő növény a kis kertészetemben, magától értetődő volt számomra, hogy a palánta és termő növény előállítás mellett a feldolgozást is magam fogom végezni. A chili nagyon divatos dolog lett az utóbbi években, hasonlóan a pálinkafőzéshez vagy a kézműves sörhöz. Azonban sok érdeklődőnek, rajongónak nincs lehetősége, hogy élő növényt tartson, neveljen otthonában. Velük a chili-t feldolgozott formában kell megismertetni. Sokan megkeresnek a téli hónapokban is, hogy szükségük volna néhány szem friss chili-re. Ezt sajnos egyelőre nem tudom teljesíteni, hát ilyenkor jön jól néhány palack szósz, savanyúság, szárított vagy füstölt chili.

A magokat honnan szerzed be?

Van amerikai és angol beszerzési forrásunk, de nagyrészt egy hazai forgalmazótól szerezzük be a vetőmagot. Természetesen ő is külföldről rendel, ezáltal viszonylag sok időt megspórolunk. Több éves a kapcsolatunk, eddig mindig azt kaptuk, amit rendeltünk, minden fajta hozta a rá jellemző tulajdonságokat, a csírázással sem voltak problémáink. Végül is mindegy honnan rendelsz, így is úgy is lutri, csak a bizalom a garancia. Sajnos én még csak elvétve találkoztam hitelesített, fémzárolt vetőmaggal chili tekintetében. És ez külföldön sincs másképp.

Hányféle csilit termelsz? Bővíted a fajtaválasztékot évről-évre?

2012-ben nagyjából 20 fajtánk volt, 2013-ban több mint a duplája. 2014- re még nem alakult ki a teljes fajtasor, de biztosan több lesz, mint idén. Mint említettem hely szűkében vagyunk és ez némileg ellentmond az őrült fajta bővítésnek, de csak akkor tudunk jól kialakítani egy fix fajtasort, ha minél többet megismerünk. Úgy érzem, hogy mindegyikben van valami szeretni való, így nehezen tudom elhatározni magam. A jövőbeni terveinknek megfelelően is fontos a széles kínálat, mert nincs annál kínosabb, ha valakinek azt kell mondanunk, hogy nincs ilyen fajtánk.

Mi alapján választod ki a termelésbe vont fajtákat? Volt-e már olyan, amit kivettél a termelésből, mert nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket?

Úgy vélem még mindig a kiválasztás, a kísérletezés éveiben vagyunk. Szeretnénk minél több fajtát megismerni. Az itthon kedvelt és népszerű fajtákat mindenképpen termesztjük. Igyekszünk úgy válogatni, hogy lehetőleg a fajtatulajdonságokban jelentős, de legalább is laikus számára is érzékelhető különbségek legyenek. Saját tapasztalataink szerint többek között ezért hagytuk ki a Scotch Bonetteket. Hasonlít a Habanerokra, könnyen összekeverhetők, környezeti igényük és teljesítményük is szinte azonos. Talán a Cayenne fajtakör volt az, amit a gyenge szereplésért száműztünk. Hangsúlyozom, ezek saját tapasztalatok, és inkább az egyéni ízlésünket tükrözik.

Milyen fajta gazdálkodást preferálsz? Szabadföldi, hidegfóliás, vagy melegfóliás?

Mindegyiknek megvan a maga helye a gazdálkodásban. Tévesnek tartom azt a felfogást, mely szerint a termesztő-berendezésben előállított zöldségek, gyümölcsök silányabbak, gyengébb beltartalmi értékekkel rendelkeznek, mint szabadföldi társaik. Számos kutatás bizonyította már ennek ellenkezőjét. Ha csilitermesztés szempontjából közelítjük meg a dolgot, akkor két fő tényezőt kell figyelembe venni: a termesztés célját és az anyagi hátteret. Termesztő-berendezésben, különösen, ha az fűtött, jelentősen el lehet nyújtani a tenyészidőt, ami sok fajtánál nem utolsó szempont. Hamarabb megteremthetők a környezeti feltételek és azok hosszabb ideig fenntarthatók és nem vagyunk kitéve az időjárás szeszélyeinek. Összefoglalva: csilitermesztésnél nagy hasznunkra lehet egy fóliasátor vagy egy üvegház. Azt, hogy mit tudunk kihozni belőle az pénz, ráfordított munka és odafigyelés kérdése.

Alternatív termesztési módban (pl. hidrokultura) gondolkoztál-e már?

Nem igazán. Az általad említett hidrokulturához véleményem szerint nem túl szerencsés választás a csili. Talaj nélküli technológiákat, mint pl. a kókuszrost vagy a kőzetgyapot paplan már rég óta sikeresen alkalmaznak világ szerte. A mi kis gazdaságunk azonban még nem tudja kitermelni ezeknek a költségét.

Milyen jellegű termékeid vannak?

Az év különböző szakaszaiban más-más termékeket forgalmazunk. Áprilistól a palántáké a főszerep. Egészséges jól fejlett palántákat kínálunk, 9-12 es cserépben. Tapasztalat alapján legjobban az ütősebb fajták fogynak (Habanero, Trinidad Scorpion., Jolokia, Fatalii). Júniusra a 17-19 es cserépben nevelt növények már virágoznak, teremnek, elkezdenek színesedni, ekkor érdemes őket eladásra kínálni. A már említett ütősebb fajták mellett keresettek a díszesebb fajták (Black pearl, Bolivian rainbow, Filius blue, Royal black, stb.), valamint a teraszasztalon, konyhaablakban is elhelyezhető kisebb növésű fajták (pl. a Numex sorozat). Természetesen friss termést is adunk kívánság szerint. A nyár végével kerülnek előtérbe a feldolgozott termékek, főleg a szószok. Az általunk előállított szósz minimum 90% csilit tartalmaz, csak a tartósítás végett fontos só és ecet, valamint a változatosságot szolgáló ízesítők kerülnek bele (balzsamecet, lime, paradicsomsűrítmény, tequila, stb.). Savanyúságot is készítünk főleg Shata baladi, Jalapeno és Bulgarian carrot fajtákból, de ha úgy alakul Habanero, Jamaican yellow, Peter’s pepper is belekerül az üvegbe. Ezen kívül mindig van néhány füzér szárított chili főleg thai fajtákból és egy személyes kedvenc a füstölt Habanero. Jelenleg ez a kínálatunk, de folyamatosan fejlődünk és bővítjük a választékot.

Milyen csatornákon értékesíted a termékeidet?

Interneten, részben közösségi oldalon, de nem webáruházként. Ezt a csatornát csak reklámra és a termékek népszerűsítésére használjuk viszonylag sikeresen. Baráti kör és ismerősök által is sok vásárlónk van. Ha van lehetőségünk, szívesen megyünk csili vagy egyéb fesztiválokra, termelői piacokra. Igyekszünk a termékeinket úgy forgalmazni, hogy a vásárlóval közvetlen kapcsolatot tudjunk teremteni. Lehetőség szerint minden érdeklődőt meghívunk egy beszélgetéssel egybekötött kóstolásra, vagy növénybemutatóra, így népszerűsítjük egyszerre a termékeinket és a reflexiókat első kézből kapjuk, sőt a vevőnek is jó, mivel nem vesz zsákbamacskát. A jövőre vonatkozóan több viszonteladóval is egyeztettünk. Kisvendéglő és söröző is érdeklődött a termékeink iránt, valamint egy csemege üzlet is szívesen forgalmazná a termékeinket. Hamarosan megszületnek a megállapodások.

A fővárosban élsz. Itt viszonylag sok csilitermesztő van. Tartjátok-e a kapcsolatot egymással?

Igen, Budapest egyik külső kerületében élünk. Valóban több termesztőről is van tudomásom – leginkább - az interneten keresztül, de kapcsolatot nem tartok velük egy-két kivételtől eltekintve. Ez véletlenül sem jelenti azt, hogy bármiféle konkurencia harcot vívnánk egymással, egyszerűen nem futottunk még össze.

Vannak-e fejlesztési terveid a jövőben és milyen irányban?

Mindenképpen! Jelenleg a legfőbb feladat a termőterület bővítése, de a következő évek kihívása lesz az öntözés automatizálása is. Ezzel párhuzamosan a forgalmazást, termékfejlesztést és a marketinget is erősítenünk kell.

Volt olyan pillanat, amikor azt mondtad, hogy abbahagyom, vagy folyamatos volt az elszántságod a csilitermesztésben?

A néhány év alatt folyamatos volt a lelkesedés és ez a jövőre nézve csak erősödni látszik. Nem tartunk még ott, hogy olyan nagy csalódás érhetett volna, hogy feladjuk.

Milyen jövőt látsz a csilitermesztésben és a csilidivatban, hiszen egy alig néhány éve indult trendről van szó?

Véleményem szerint lesz még pár év, amíg meredek emelkedés lesz tapasztalható az érdeklődés és rajongás terén. Biztosan sokan lesznek, akik nem csak a fogyasztásba, de a termelésbe is belefognak. Hobbi szinten hosszú távon és széles körben fennmarad és vélhetően lesz néhány termelő, aki üzemi szinten fogja előállítani a csilit és a feldolgozott termékeket. Itt főleg kis családi gazdaságokra gondolok. A növekedésnek pontosan az szab határt, hogy a csili iránt érdeklődő felvásárló közönség egy része saját maga megtermeli majd a kívánt mennyiséget, és abból előállítja az ízlésének megfelelő terméket. Ami biztos, hogy a piac még messze nem telített! Maga a növény alkalmas arra, hogy a klasszikus magyar paprika mellett jó haszonnal termeszthető legyen hazánkban is. Azt azért szeretném, hogy a csili és a paprika értelmezése, felhasználása nem mosódna össze. A magyar gulyásba ne tegyünk habanerót!

Köszönöm szépen a beszélgetést és további terveidhez nagyon sok sikert kívánok!

Hozzávalók:

8-10 fej fokhagyma

½ l tej

1 db lime

Só

Olivaolaj

1 db csilipaprika, vagy csiliőrlemény

A fokhagymákat gerezdekre szedjük, de nem pucoljuk meg, hanem a fél liter tejben feltesszük főzni. Forrástól számított kb 15-20 percig főzzük a fokhagymát, majd leszűrjük és hagyjuk hűlni. Egy kisebb csilipaprikát felaprítunk. Amikor kihűlt héjától megpucoljuk a gerezdeket és egy turmixgép segítségével összetörjük, hozzáadva a felaprított csilipaprikát. Amennyiben részben összetört hozzáteszünk 2-3 evőkanál olivaolajat, egy csapott mokkáskanál sót, és egy evőkanál zöldcitrom levet, majd folytatjuk a turmixolást addig, amíg teljesen krémessé nem válik. Ha szükséges további kevés olivaolajat adunk hozzá.

Tippek:

Enyhe, vagy közepes csípősségű krém esetén egy db madárszem, vagy samba csili elegendő. Ez utóbbi árulják legtöbbször hipermarketekben cserépben.

A fokhagyma esetében ajánlott az őszi fokhagyma, melynek íze, aromája sokkal intenzívebb a tavaszinál. (A kínairól ne is beszéljünk.)

A leszűrt tejet ne öntsük ki! Egy-két csirkemellet áztassunk bele 10-12 órára, majd rántsuk ki. Kiváló ízűre pácolódik, és sütés közben nem szárad ki.

Amennyiben hígabb krémet készítünk, akár húspácolásra is felhasználható.

A krém hűtőben 3-4 napig eláll. Ha nagyobb mennyiséget készítünk, javasolt a turmixolás közben egy késhegynyi nátrium-benzoátot hozzáadni, így eltarthatósági idejét meghosszabbíthatjuk.

Jó étvágyat!!!

Talán a véletlen hozta az alkalmat, de a mai napon – egy vizsga apropóján – beszélgettem néhány fiatalemberrel, akik – bár mezőgazdasági végzettséget szereztek - nem igazán kívánták ilyen területen a jövőjüket elképzelni. Egyöntetű véleményük az volt, hogy ehhez három dolog szükséges: pénz, pénz és pénz.Bejegyzésemet egy kicsit nekik is szánom.

Mi vezetett arra, hogy csilitermesztéssel és feldolgozással foglalkozzál?

Ok egyszerű, nem volt kapható olyan termék, amelyre szükségem volt, ami megfelelt volna az egyéni ízlésemnek, így csináltam magamnak. Akkoriban mikor belekezdetem még nem nagyon foglalkozott más a chili termesztéssel, vagy csak nem hallottam róluk. De még most sem találok olyan terméket a piacon, ami megegyezne azzal, amit készítek. Olyan csípős szószt szerettem volna, amiből kis mennyiség is elegendő ahhoz, hogy valóban csípőssé tehessem az ételeket. Ne csak színezze és sózza az ételt, hanem a chili íze és ereje domináljon. Egyszóval önös érdek vezérelt.

Mit szólnak, rokonok ismerősök a különös hobbidhoz?

Büszkék rám és sokat segítenek! A családom és a barátaim között is nagy sikert arattak a termékeim és szívesen használják. Senki nem gondolta – még én sem - hogy ebből az ötletből ekkora siker és felhajtás lesz.

Mikor kezdted el a csilitermesztést?

Ez még csak a második szezonom. 2 éve nyáron egy barátomat látogattam meg Finnországban és nála kóstoltam először Habanerót Ekkor jött az ötlet számomra, hogy ültetek néhány növényt és készítek valami nagyon erős paprika krémet saját felhasználásra. Az ott fogyasztott Habaneróból származtak az első magjaim. Később elkezdtem az interneten kutakodni, így ismerkedtem meg a még csípősebb fajtákkal és rendeltem egy kisebb csomagot a legerősebb fajtákból. Ekkor még nem sejtettem, hogy a néhány magból mi fog kisülni. Akkor is csak arra gondoltam, hogy legyen annyi termésem, ami elég lesz saját felhasználásra. Összesen kb. 20-25 magot ültettem, hogy tuti elég legyen és ezek mind ki is keltek. Sokat olvastam a témában és igyekeztem minden problémára választ találni. A sok törődésnek meglett az eredménye, gyönyörű méteres bokrok, rengeteg paprikával. Így – bár ezt csak viccből mondom - azon kezdtem aggódni, hogy mit fogok kezdeni ennyi terméssel. Azért kezdtem blogot írni a próbálkozásaimról - hogy visszanézve, mint egy albumot - láthassam a fejlődést. Magamnak kezdtem írni, de egyre többen találtak meg és egyre többen érdeklődtek a téma iránt. Sok embernek hoztam meg a kedvét a chili termesztéshez és nagyon jó kapcsolatok alakultak ki a blognak köszönhetően. Mindig szívesen segítek bárkinek, aki megkeres.

A termékeid receptjét te állítod össze?

Igen! Kísérleteztem főzött ízesített fűszeres szószokkal, krémekkel, de végül ezek a termékek maradtak meg. A Gabasco szósz és a Gabasco darált vegyes chili. Amikor elkészült az első üveg szószom és egy gyrosban kipróbáltam, egyből beütött az érzés, hogy ez az amit szerettem volna! Ezeken kívül néha készítek még kis mennyiségben csak sárga Fatalii-ból és kevés Moruga yellow felhasználásával, valamivel gyengébb sárga "perzselő napsugár" szószt is. A receptjeim lényege az egyszerűség. A chili valódi íze és ereje fontos számomra. Nem pikánsan csípős ketchupot akartam készíteni, hanem igazán ütős fűszert. Amit főzésben ízesítésre, de óvatosan csepegtetve akár szendvicsre, pizzára, gyrosba vagy bármire lehet használni.

A facebook oldaladon látom, hogy leginkább extrém erős fajtákat termelsz. Ezt leginkább a „bátrak” fogyasztják. Készítesz-e enyhébb – az átlagemberek számára is – fogyaszthatóbb terméket?

Sokszor kapom meg ezt a kérdést olyanoktól, akik még nem kóstolták a szószaimat. Gyengébb szószokkal a közért is tele van. Elsősorban magam igényére készültek a termékek, de mivel mások is ezt találják különlegesnek benne, így pont ez a lényege. Véleményem szerint nem csak "bátrak"-nak készülnek ezek a termékek, ez csak az adagoláson múlik. Van, aki fogpiszkálót márt a szószba és azt végighúzza a levesben és az pont elég neki, más kiskanálnyit is beletesz. Kis mennyiségben használva is kijön a chili különlegesen finom összehasonlíthatatlan aromája. Gyakran készítek én is gyengébb mártásokat, szószokat, ha nem magában akarom felhasználni őket, ekkor csak hozzálöttyintek egy kicsit és kész. Bárki bármilyen szószt készíthet a felhasználásával. Ettől még nem vetem el teljesen az ötletet, hogy egyszer készítek majd gyengébb locsolósabb változatot. Anyagilag biztosan jobban megérné, mert akkor nem tartana ki több hónapig egy üveg szósz, viszont nem lenne ennyire különleges.

Mi alapján választod ki a kedvenc fajtáidat? Melyek ezek és voltak-e olyan fajták, amelyek nem váltották be a hozzá fűzött reményeket és kivontad a termesztésből?

Ha a csilihez fűződő hitvallásom kérdezed, csak ennyit mondok: a lehető legcsípősebb legyen! Igazából mindegyiket szeretem a kissé gyengébb fajtákat is. Egyik fajtámban sem csalódtam, mindegyik fajta kissé másképp csíp, más az aromája és persze a fajták változatossága szemet gyönyörködtető. A darált vegyes krémemnek ez a különlegessége, mert abba minden fajtából teszek.

Mekkora az állományod, hány fajtával és tővel dolgozol összesen?

Összesen 30 tövem van 9 fajtából.

Ezt most komolyan mondod?

Igen teljesen komolyan! Valóban csak 30 tő paprikám van az alábbi fajtákból: Dorset Naga, Naga Jolokia, Trinidad Scorpion Moruga Red-Yellow, Trinidad Scorpion BT, Red Savina Habanero, Caribbean Red Habanero, Fatalii, Krishna Jolokia. Ezek legnagyobb hányada Dorset Naga és Naga Jolokia, ami Morugával kiegészítve a szósz alapanyagául szolgál. Több fajtából csak egy-egy tövet tartok.

Nagyon sok képen látom, hogy cserepekben, balkonládákban is nevelsz paprikát. Mennyire domináns ez nálad, vagy szabadföldi állományod is van?

Ennek sajnos prózai oka van. Nagyon kicsi a kertem és muszáj a vertikális kertészet lehetőségeit is kihasználnom. A növények számára legelőnyösebb hely az ablakpárkányom, mert itt éri őket a leghuzamosabb ideig napsütés. Igyekeztem a legnagyobb 15 literes ládákat beszerezni. Más muskátlit, én 2 méteres chili bokrokat tartok az ablakban. De a kert egyéb részein is több növény található ládákban és cserepekben, ennek előnye, hogy ezáltal a tápoldatozás is egyszerűbb, valamint mobilisabbak is a növények. A tavalyi – átteleltetett -növényeim egy részét viszont kiültetve szabad földben nevelem. Velük is elégedett vagyok.

Látom, hogy kísérletezel hidropóniával is. Ez nem jelent minőségi romlást egy szabadföldihez képest, mivel itt szintetikusan kell a tápanyagot bejuttatni a növénybe?

A Hidropóniás projekt még nem ért szüret közelébe, így még nincs összehasonlítási alapom, de én is kíváncsian várom az eredményeket. Nem igazán a tápoldatozástól tartok, mert az nem sokban különbözik a földben történő termesztéstől. Itt is lehet akár bio tápokat is használni. Különbség, hogy itt nem földben növekednek a növények, valamint folyamatosan és egyenletesen rendelkezésükre áll minden tápanyag amire szükségük van. Inkább arra leszek kíváncsi, hogy mesterséges fény alatt, mennyire könnyen érnek majd be a termések. Előre látom, hogy a szüret sem lesz egyszerű, mivel óriási dzsungel alakult ki a termesztő sátorban több száz virággal.

Ha jól tudom, a Nagymarosi Csilifesztivál szervezésében is részt vettél? Mesélj róla, mennyire ítélted meg sikeresnek.

A BioKanyar Baráti Kör keresett meg, akik szintén csípős ízeket kedvelő barátok, hogy nem lenne-e kedvem betársulni az ötletükbe, így velük együtt hoztuk létre a rendezvényt. Alapot a minden szombaton, Nagymaros főterén megtartott helyi termelői piac adta. A piacon árusító termelőknek már hónapokkal ezelőtt felhívtunk a figyelmét, hogy erre az alkalomra külön készüljenek csípős finomságokkal. Rengeteg finomság készült a chilis csokis meggylekvártól a chilis kecskesajtig. Bográcsokban rotyogott a finom csípős ebéd. A hangulatos zene mellett vetélkedők, játékok és tombola is volt, melyre az értékes nyereményeket szintén a piacon árusító termelők adták össze. Az érdeklődés nagyon nagy volt, köszönhetően a helyi és országos sajtó, rádió felkarolásának. A helyi és környékbeli vendégeken kívül az ország különböző részeiről is érkeztek látogatók és kiállítók, de még a határon túlról is jöttek kimondottan a csípős fesztivál hírére.

Van-e egy olyan – jól körülírható, meghatározható – vásárlóréteg, aki kedveli a termékeid?

Nincs! Rétegtől függetlenül kedvelik a termékeket. Egyelőre csak pozitív véleménnyel találkoztam, ami nagyon jól esik. Több - köztük híres - étterem is visszatérő vásárlóm és szívesen kínálja vendégeinek a szószomat. Sőt van étterem, ahonnan azt a visszajelzést kaptam, hogy már lázadoztak a vendégek, mert elfogyott a szósz és le kellett venniük az étlapról a termékemmel készült extra csípős hamburgert, így alig várták már hogy újra legyen termésem. De még "celeb" rajongóval is büszkélkedhetek. A vásárlók általában visszatérnek és visznek az ismerőseik részére is.

Mik a terveid a jövőre nézve? Kívánod-e a vállalkozásod bővíteni, és ha igen milyen irányban, milyen megfontolásból?

Az elért sikerek ösztönöznek, hogy tovább kell növekednem, de – és ezt hangsúlyosan mondom egyelőre - nagyban nem gondolkozhatok, tekintettel a termőhely szűkös voltára. Figyelembe kell vennem, hogy ez megélhetést nem jelent így a – kenyérkereső munkámra – is koncentrálnom kell. Szeretném a mennyiséget növelni, keresem ehhez a lehetőségeket, de valamivel nagyobb kert nélkül ezt nehéz megoldani. De optimista vagyok: ki tudja, mit hoz a jövő? Jelenleg biztosan nincs nálam kisebb kistermelő a piacon a 30 tő paprikámmal.

Mennyire gyakran eszel csípős ételt és mi a kedvenc csilis ételed?

Elég gyakran, bár néha már vágyok arra, hogy valami ne csípjen. Igazából majdnem mindenbe teszek legalább egy keveset. Szívesen fogyasztom, kipróbálom időnként más termelők és ismert cégek termékeit is. Kedvenc csípős ételeim között természetesen ott van a chilis bab, de nagyon szeretem a többi Mexikói gyors kaját is, mint a taco, burrito, tortilla, de szeretem az indiai konyhát is, mint a Chicken tikka masala.

Akkor végszónak megfelel számodra, hogy a mai „tüzes” vacsorához is jó étvágyat kívánjak?

Igen! Köszönöm!

Én köszönöm az interjút és további sok sikert kívánok!

Ahogy egyre több csilitermesztőt ismerek meg, annál pozitívabb élményekben lesz részem. Nagy Gábor – a GaBko Chili – gazdája megtalálta azt az egyensúlyt, amit keresett az életében, de kutatott a csípős paprikában is. Egy mérnök fiatalember példája, aki munka mellett blueszenekarban gitározik, mesét olvas a gyermekeinek, vagy csípős étellel kényezteti feleségét, bizonyítja, hogy nem kellenek nagy dolgok a boldogsághoz, csak a kis örömöket kell harmonikusan összefűzni. És ehhez elég akár 30 tő paprika is az ablakpárkányon.

Az, hogy minden relatív régóta tudjuk. Ezt Einstein tudatosította is a világgal jó pár évtizeddel ezelőtt. Relatív az idő, a tér, de az is, hogy miként viszonyulunk az ízekhez, így a csípősséghez is. Van, aki már azt is megérzi, ha a húslevesbe szemes borsot tesznek ízesítésként, más pedig két pofára tömi a hegyes erős, vagy a macskapöcse paprikát.

A csilirajongók számára csak az utóbbi néhány évben nyílt meg a világ, köszönhetően az internetnek. Külföldi – és most már hazai – webáruházakból lehet korlátlanul rendelni igazi csípős – elsősorban – mexikói, amerikai csiliszószokat, némelyiket stílszerűen koporsó formájú csomagolásban. Azonban a legtöbb fogyasztó számára még így is csak a Fald fel Amerikát sztárján - Adam Richman-en – keresztül jutott el az a közvetett érzés, hogy pokoli erős csípős szószokkal ismerkedjen.

Ezennel jelentem a nagy többség számára a jó hírt: elkészült egy gyilkos erős csiliszósz Magyarországon, melynek elkövetője a kabai Chili Hungária Manufaktúra.

A cég termékét már kifejezetten vártam. Mielőtt megkaptam volna, előzetes véleményeket olvastam magától a gyártótól, ami egy kicsit szkeptikussá tett az új termékkel kapcsolatban. A facebook oldalukon konkrétan az alábbit írták: „A csapásmérő! Megjött. A nyári hadművelet második tagja beköszönt a Magyar Virtus termékcsaládba. Mintha olvadt lávát, vagy kazánszénparazsat ennél. OKJ-s fakírtanfolyam elvégése fogyasztás előtt melegen ajánlott.” Magánvéleményként pedig még az alábbit fűzték hozzá: gyakorlatilag ehetetlen, gasztronómiai élvezetet nem nyújt.

No, ezek okoztak erős kétségeket a hiteles és pozitív teszttel kapcsolatban, mivel a vállalkozás termékeiről eddig csak szuperlatívuszokban tudtam beszélni, de gondolkozzunk pozitívan és vágjunk bele.

A szósz neve: Mennydörgés. A név alapján valami őrületes csípőset várunk, egy olyan paprikapasztát, mely hirtelen, elementáris erővel önti el a szánkat tűzokádó sárkánnyá változtatva minket.

A csomagolás eltér a korábban megszokottól, nem a hagyományos szögletes üveges 120 g-os kiszerelésű, hanem egy magasabb nyújtott nyakú üveg, mely sokkal jobban hasonlít az amerikai design-ra, praktikussága folyósabb termékek esetén egyértelmű. A termék címkéje szintén eltér a korábbitól, eltűntek a magyarosan divatos elemek, egy hosszúkás paprikát és egy villámot látunk. Számomra az eddigi stílus jobban tetszett, ezt én amerikásan hivalkodónak találtam, bár sok fogyasztó számára így figyelemfelkeltőbb, és valljuk be a gyártónak is fontos a profit.

De ne legyek ennyire kritikus a legfontosabb információ megtalálható rajta: Tartalma: 90% habanero!!! A lényeg pedig ebben a részletben van.

A szósz csípőssége már közvetlenül a kibontás után az illaton érződik. Színe halványpiros-narancs keveréke, feltételezhetően a címkén feltüntetett domináns habaneroból több színváltozatot is tartalmaz, így yellow-t és red-et is.

A kóstolást nem akartam önmagában végezni, így egy kis semleges ízű kenyérre tettem egy fél mokkáskanálnyit. A csípős íz azonnal elöntötte a számat, de ez mellett az igazi – kissé citrusos – habanero aroma is áthatott. A csípősség meglehetősen furcsa volt, nemcsak egy-egy ponton éreztette hatását, hanem a teljes számat – mit számat! fejemet – átjárta. Valami elementáris erővel támadott, de nem durván, agresszíven, hanem inkább azonnali eufórikus izgalmat okozva. Néhány másodperc után szinte kiáltott az agyam, hogy kérek még, bár ekkor már csak szinte néhány cseppel folytattam a kóstolást, fenntartva a csípősség tüzes, melengető érzését.

Érdekes volt, hogy nem voltak mellékhatások, mint a csuklás, könnyezés, vagy az izzadás. Fűtött, melegített, inycsiklandóan ingerelt csodálatos érzést nyújtva. Nem kívántam semmivel tompítani, sem sörrel, sem tejjel, sem édességgel. Egyszerűen csak kívántam! A csípősség a kóstolást követően kb. 20-25 percig érződött, egyre fokozva a szervezetben az endorfin-elválasztást, először megérezve ténylegesen azt, melyet a tudomány eddig állított; a csípőspaprika egy természetes boldogsághormon, antidepresszáns.Eddig is szerettem a kapszaicint, de most volt az első olyan, ahol ezt a tényállást ténylegesen is átéltem.

Persze a tesztet nem akartam csak a magam véleménye alapján összeállítani, így egy több személyre kiterjedő kóstolást is beiktattam. Erre a legjobb lehetőség a munkahelyemen adódott, nem beszélve arról, hogy ott igazán szükség van a pár hónapja bekövetkezett változások miatt az endorfintermelés fokozására. Így egy szép későnyári napon bevittem a kisüveget a munkahelyemre kóstolás és ördögűzés céljából.

Alapvetően egy érdekes megállapítást kellett tennem. Nem volt olyan férfikollégám, aki meg merte volna kóstolni, kínáláskor finomabb és határozottabb visszautasításokat kaptam. A szebbik nem képviselői ismét egy piros pontot kaptak tőlem!

És akkor lássuk a zanzásított párbeszédes véleményeket!

Judit, (aki úgy eszi a cseresznyepaprikát, mint a cseresznyét): „Ez jó csípős! Nem mondom, hogy ehetetlen, mert egyáltalán nem az, hanem olyan közepesen erős. Egy tízes skálán – mondjuk - hetes erősségű.” Kimerítő válasz, mindennemű lihegéstől szenvedéstől mentesen.

Magdi (az Anyus): „Hú ez kurva erős!!! Ez borzalmas!!! Judit, nem baj ha megiszom a vizedet?” Nem baj, de csak rosszabb lesz. Egyél inkább egy kis kenyeret. (A száját kézlegyegtetéssel próbálja hűteni, persze ez csak olyan Pavlovi reflex, érni semmit nem ér.) Fél perc és folyik a könnye, majd kb 5-10 perc a megnyugvás ideje.

Erzsike (Államtitkár asszony): „Na jó, de csak egy picit.” Na! Az túlzottan pici. „Elég ennyi!” „Tényleg elég volt ennyi, ez nagyon finom, és nagyon csípős, ezt csak óvatosan lehet enni.”

Diána (a vadászat és a kertészmérnökök istennője): „Csípős, finom.” Ennyi volt a határozott válasz, mely meglepően hangsúlyos volt Dia szemérmesen Törppillás nézése mellett. Én ezt a választ közepesnek értékeltem.

Kati: Határozott, bátor mozdulattal önt egy jó adagot egy kis darab kenyérre a szószból. Jöhet a főpróba. Semmi mimika, semmi szenvedés. „Nagyon finom! Végre egy tisztességesen csípős szósz. Nem túl gyenge, nem túl erős. Ez az igazi, amilyennek lennie kell. Én igazán jó és csípős csiliszószt most kóstoltam életemben először, a többi olyan gyenge vacak volt.” Hangzik el a karakteres válasz.

Összességében úgy vélem, hogy ez a szósz mérföldkő lehet a magyar csilitermékek gyártásában, ugyanakkor a Chili Hungária Manufaktúra meglehetősen magasra helyezte a lécet a konkurencia számára. Nem tudok egyetérteni a gyártó azon véleményével, hogy ez nem rendelkezik gasztronómiai értékkel. Igenis ott van a helye mind a hazai, mind a nemzetközi ízek, ételek, fűszerek között. Persze a fogyasztását olyanoknak ajánlom, akik nem riadnak meg egy megszokottól erősebb terméktől.

És a végére egy kis videó, a mennydörgésről. A mű szerzője valószínűleg még nem kóstolta ezt a finomságot, de elképzelhető, hogy fogyasztása után hasonló szép gondolatai támadnának más rockos számok tekintetében is:

A mai bejegyzésem eltér az eddig megszokottól. Mivel a csilitermesztésben most van a betakarítási főszezon, ezért lényegesen kevesebb időm van a blogommal foglalkozni, így úgy döntöttem, hogy egy képes beszámolóban bemutatom azokat a paprikákat, amelyek gyökérzete valahonnan a pokol mélységéből táplálkozik.

A paprikákért köszönetet mondok a Chili Hungária Manufaktúrának!!!

Mi magyarok meglehetősen konzervatívok vagyunk a gasztronómia terén (is). Nálunk a sós az sós, az édes az édes, a savanyú az savanyú. A csípős ízt meg csak a sós ételekkel együtt fogyasztottuk gyakorlatilag mindeddig. Ennek a ténynek persze megvannak a maga magyarázatai.

A szocialista rendszerben gyakorlatilag be voltunk zárva a keleti blokkba, esetleg nagy szerencsével Európa egyéb országaiba háromévente felhasználható csekély valutakerettel. Meglehetősen szerencsés – és magas politikai kapcsolatokkal rendelkező – állampolgár volt, aki eljutott más kontinensek egzotikus országaiba és belekóstolhatott a gasztronómiájukba. Az átlagember számára ezek az országok elérhetetlenek voltak, ők legfeljebb Juhász Árpád úti filmjeiben hallhattak olyan meglepő alapanyagokról és ételekről, ahol a csípős növényeket édes-savanyú ízekkel, gyümölcsökkel együtt fogyasztották az ott élők.

Zárójelben jegyzek meg egy tapasztalati tényt a konzervatív gasztronómiáról. A közelmúltban – más okból – jártam egy békés megyei kistelepülésen, ahol kötetlen beszélgetésből kiderült, hogy több évtizede „gyakorló” háziasszonyok egy része még csak névről sem hallott olyan fűszerekről, mint pl. a kurkuma, vagy a curry.

A rendszerváltást követően változott ez a helyzet. Jobb módban élő honfitársaink előtt kitárult a világ, lehetett utazni, és ezzel együtt megismerni a helyi gasztrokulturát. A 90-es évek közepén kezdtek elterjedni az egzotikus éttermek Magyarországon; bár az alapanyagok egy része magyar volt azonban kombinációjukban, fűszerezésükben és elkészítési technológiájukban tükrözték a távoli ország sajátosságait. Ekkor kezdtük megismerni és megszeretni az alapanyagok változatos felhasználását, melyet a culinari boltok kínálata, valamint az ezredfordulótól gombamód szaporodó hipermarketek részben-egészben biztosítottak.

Ezt a hosszabb bevezetőt mindazért írtam le, mert a mai bejegyzésemben az édes és csípős ízek kombinációját tesztelem le három – hazai gyártású – terméken. Az előző posztomhoz képest egy kissé nehezebb a helyzetem, mivel egyrészt a következő termékek esetében a minőség értékelésekor figyelembe kell vennem az „alapnak” számító hordozóanyagot is, mely a termékek élvezeti értékét nagyban meghatározza, másrészt nem vagyok egy kifejezett édesszájú ember.

Mindhárom termék a Chili Hungária Manufaktúra terméke. A design és a kiszerelés szokásos és igényes, aki ismeri a Magyar Virtus termékcsaládot, az messziről is kiszúrná bármely üzlet polcán – ha lehetne kapni mindenütt. Mivel azonban egy prémium termékcsaládról van szó, ennek forgalmazása vásárokon, interneten, vagy pedig kisszámú gasztroboltban történik.A külső megtekintése után lássuk, mit találunk belül.

Csilis méz.

Kint hetek óta tombol a – csiliérlelő - meleg, az utóbbi napokban pedig a rekkenő kánikulai hőség. A csilis mézet köztudomásúlag hideg, nyirkos, torokfájós, megfázásos téli napokra javasolják, mivel e nyavalyák kezelésére és/vagy megelőzésére kiválóan alkalmas. Azonban nem kívántam a teszteléssel várni hónapokat, így őrültként megkóstoltam akkor, amikor más normális halandó ember dinnyével, sörrel (vagy ezek keverékével) hűsíti magát.

A termék alapját vegyes virágméz adja. Számomra mézből mindig is vegyes virágméz jelentette a non plus ultrát, mivel ebben nagyon sokféle növény koncentrálódik. Egy hátránya van, közepesen könnyen kristályosodik, ami nem jelent tartalmilag semmiféle hátrányt, azonban a fogyaszthatóságát, felhasználhatóságát dermedt állapotban nehezíti. A kristályosodás alacsonyabb hőfokon gyorsul, a méz visszamelegítve ismét folyós állapotba kerül. Mivel a termékhez nyáron jutottam hozzá, és szobahőmérsékleten tároltam, a kristályosodási képességéről nem volt lehetőségem meggyőződni, de különösebben nem is akartam. (Ha annyira kekeckedni akarnék, hűtőbe raktam volna.)

A termék a mézen kívül még csilipaprika őrleményt tartalmaz, ez adja az enyhe, kellemes csípősségét, mely az édes ízt követően jelenik meg a szánkban selymesen, nem túl agresszíven. Az alapanyag kiemelkedően finom, javaslom a gyártóknak, hogy a későbbiekben is ettől a méhészettől szerezzék be az mézet. Nincs tolakodó karaktere, inkább egy virágzó rét illat és színvilágát generálja tudat alatt.

Számomra a csilis méznek leginkább természetgyógyászati jelentősége van, de egy hideg téli estén mindenképpen ki fogom próbálni a bögrényi forralt boromat megbolondítani egy kiskanál csilis mézzel. Pikáns ízeket kedvelő háziasszonyoknak meg ajánlom kipróbálásra egy kis fűszeres-mézes, vagy pedig muffin tésztába belekeverve.Összességében hozza azt a minőséget, melyet a gyártótól eddig megszoktam: azaz kiváló.

Csilis áfonyalekvár.

Ismét egy többszörös különlegességet mutathatok be, szerencsére a gyártó házaspár nincs hiányában a különleges kulináris ötleteknek. Az alapanyag áfonyalekvár, mely csípős ízvilág nélkül is különlegesség.

Magyarországon nem, vagy csak korlátozottan termelhető ez a különleges gyümölcs, mivel kedveli a hűvösebb, nyirkosabb éghajlatot, ami hazánkban csak a magasabban fekvő területeken adott. Továbbá kifejezetten savanyú, mészmentes talajt igényel, ez pedig Magyarországon meglehetősen ritka. Egyszóval nem egy közönséges szilvalekvárral van dolgunk, bár az utóbbi néhány évben keleti határaink mellett lévő településeink piacain gyakran megjelennek Erdélyben szedett áfonyával - bodzaszezont követően - napbarnított árusok, akik aranyáron mérik ezt a csemegét.

Az áfonyadzsemet nagyon sok nemzet gasztronómiája különleges, nem mindennap fogyasztott húsok mellé ajánlja, mint a vadak, vagy bárányhús, de a francia csiga is – állítólag – ezzel a kuriózummal az igazi.

Mivel nekem nem sok kedvem volt csigát szedni – és valljuk be nem is akartam – de a kuriozitás miatt mégiscsak nem hétköznapi húsra vágtam, így megeresztettem egy telefont:

- Szia Ferikém! Érdeklődni szeretnék, lenne-e valamilyen jó kis különleges húsod. Olyan ami zsenge és könnyen süthető – hívtam fel vadász barátomat.

- Szia Komám! Szerinted, amikor én lelövök egy vadat, akkor kérek tőle születési anyakönyvi kivonatot? Van vadhúsom, de azt nem állítom, hogy az a szerencsétlen állat nem látta-e Napóleon hadait átvonulni Magyarországon. Semmi garancia nincs arra, hogy nem kell-e karácsonyig fedő alatt konfitálnod, annak érdekében, hogy ne a helyi fogorvosok bankszámláját gyarapítsd. Nézd, ha pörinek kell a hús, akkor oké, de sütni elég ciki lenne.

Úgy látom, más megoldást kell keresnem. Ekkor jut eszembe a piacon a „kopasz csávó”, akinek a juliska bab mellett mindig akad valami különlegessége. Irány a helyi piac pénteken reggel.

- Szia! Figyu! Azt akarom kérdezni, hogy mikor tudsz nekem egy kis frissen vágott bárányhúst prezentálni? Sütnivaló része kellene: comb és borda. – érdeklődtem

- Pár nap múlva vágok bárányt és akkor lesz. – válaszolta a célszemélyem, akinek nem tudom a nevét, pedig pár éve vásárolgatok tőle ezt-azt

- Ok. A keddi piacon kint leszel? - kérdeztem

- Igen! És akkor tudom is hozni a cuccost.

- Szuper! Akkor két-három kilót hozzál, korán jövök érte!

A rákövetkező kedden meglett a hús és csak arra várt, hogy a pataki tálba betegyem, egy kis vörösborágyásban, megtűzdelve dundi (Stalh Judit után szabadon) fokhagymagerezdekkel, megborsozva, egy kis héjával felcikkezett narancsot mellétéve stb., és gyönyörű pirosra és szaftosra lesüssem.

Ez még aznap megtörtént, így jöhetett pikáns mártásnak a Chili Hungária Manufaktúra által gyártott Chilis áfonyalekvár. A lekvár kiszerelése és a design a szokásos, igényes. Nem tartalmaz zselésítőt, így fogyasztás előtt célszerű egy kicsit felkeverni, mivel hajlamos arra, hogy a „sűrűje megüljön az alján”. Fűszeres hús mellé kiváló köret, pikáns édes-savanyú-csípős ízvilággal rendelkezik. A színe ragyogóan kékeslila, egy kívül barnára sült, belül piros hússzelet mellett dekorációnak is kiválóan alkalmas, de a lényeg, hogy az enyhe csípős lekvár összetett ízgazdagsága, varázslatos pillanatokat szerezhet mindannyiunk számára.

A Chilis áfonyalekvár volt az első olyan termék, mely esetében egy apró negatív észrevételem lenne, ezt építő kritikaként a gyártónak is szánom. A lekvár szobahőmérsékleten kissé lágy és folyós volt. Egy ilyen különleges termék előbb-utóbb prémium éttermek, gasztropartik kínálatában is meg fog jelenni. Ezeken a helyeken igen kellemetlen lenne, ha egy viszonylag híg lekvár kékfestésre is alkalmas csöppje a férfiak ingén, vagy egy csinos hölgy kiskosztümjén landolna.De ez tényleg csak egy apró észrevétel, a termék ismét megkapja az öt csillagot.

Csilis csokikrém

No elérkeztünk ahhoz a termékhez, amelynek a kóstolásával nagyon sokáig vártam, ráadásul elgondolkoztam, hogy mennyire tudok erről objektív értékelést adni. Ennek két oka van.

Egyrészt nem vagyok egy édesszájú, így önmagam kedvéért csokikrémet, nutellát, mogyorókrémet még életemben nem vásároltam. Másrészről viszont kényszerből ettem eleget.

Történt ugyanis, hogy egy véletlen folytán 1989-ben három hétre kijutottam az akkori NSZK-ba, ahol minden reggelire kaptam egy szelet fekete színű, magvakkal megspékelt toast kenyeret vajjal és nutellával, és oszd be ebédig (ami szintén fos volt; a rendszeres paradicsomszósz főtt hússal, meg reszelt sárgarépával). Egyszóval sikerült fiatalon elvenni a szalonnás rántottához szokott magyar parasztgyerek kedvét az ilyen kakaókrémtől.

Azóta nem egyszer jártam Németországban és rájöttem egy dologra. Őket egyáltalán nem érdekli az evés, ezt a tevékenységet jóformán azért végzik, hogy ne dobják fel a talpukat. A hiányzó B-vitamint és a szénhidrátot ezért pótolják sörrel. Én maradok a klasszikus magyar konyhánál, jókat eszek, de iszok is!

A csilis csokikrémet feltételezem, hogy pirítós kenyérrel, kétszersülttel kell fogyasztani, ehhez jó minőségű korpás toast kenyeret vásároltam. Enyhén pirított kenyérrel óvatosan „katonázva” fogyasztottam.

A csokikrém alap finom, nem híg, de nem is száraz, nem túl édes, könnyen kenhető. A kóstolás után természetesen először az édes íz érződik, ezt követi néhány másodperc múlva a csípősség, mely nem túl erős, nem tolakodó, akár hölgyek számára is elfogadható.

Szerény fantáziám úgy gondolja, hogy – bár én erre nem vagyok alkalmas – ezt a csokikrémet kimondottan érdemes lenne kipróbálni mondjuk egy pikáns fűszeres (gyömbéres, kardamonos) muffinba belesütve. Ha ezt valaki kipróbálja kérem írja meg a receptjét, ígérem publikálom a blogon.

Összességében elmondhatom, hogy a tesztelt termékek megugorják a prémium kategóriát. A csípős és az édes íz kombinációja megállta a próbát magyar termékek esetében is. Mivel kis hazánk - adottságai révén - a gyümölcsök kavalkádját tudja prezentálni, így a lehetőségek egyelőre végtelennek tűnnek újabb készítmények előállítására. Ha ez olyan kezekbe kerül, mint a Diczkó házaspár, akkor biztosak lehetünk abban, hogy a hazai gasztrokultúra további különleges termékekkel fog bővülni.

A közelmúltban személyes látogatást tettem a kabai Chili Hungária Manufaktúránál és tulajdonosai – a Diczkó házaspár – egy csodálatos ajándékcsomaggal leptek meg, méghozzá a termékeikből összeállított portfólióval.

Bevallom őszintén ez az első olyan alkalom életemben, amikor egy igazi magyar csilis termékcsaládot kóstolok meg. Mindeddig csak saját készítésű, vagy pedig külföldi eredetű csilis „fedőnevű” szószokhoz, porokhoz, savanyúságokhoz jutottam hozzá, így ez jelenti számomra a főpróbát, megerősítve azt a tényt, hogy ez a csípős növény igenis lehet a magyar föld egyik kincse. Az alábbiakben tegyünk egy kis kalandozást a csípős ízek világában.

Csilis karamella

Kint 35 fok meleg, az irodában csak 30. Klíma van, de utáljuk Judittal, a világ legkedvesebb kolleginájával. Megfájdul a fülünk, fogunk, arcüregünk, meg még ki tudja micsoda. Normális ember ilyenkor nem gondol csípős kajára, de senki nem állította, hogy azok vagyunk.

Ekkor eszembe jut valami:

- Te Judit! Képzeld hoztam Kabáról csilis karamellát! – szólalok meg

- És hol van? Csak nem a „szíjmelindás” szatyrodban rejtegeted? – kérdezi Judit türelmetlen izgalommal

- Várj! Mindjárt előszedem. Ki kell mindent pakolnom a csíkos bevásárlószatyorból, mire megtalálom. - Bocsi! Egy kicsit összetörődött a szatyi alján, mivel én hülye rápakoltam a körömpöcős ételhordót (koviubival), de azért maradt benne pár egész is.

-No itt van kóstoljunk!

Egyszerre veszünk a szánkba egy-egy darabot és várjuk, hogy elolvadjon nyelvünkön majd áthassa szánkat a csípős íz. Mondom várjuk….

Judit megszólal:

- Te ebben hol van a csili? – kérdi

- Én is azt keresgélem, de várjunk egy kicsit. – válaszolok vissza, mivel eszembe jut, hogy télen az általam készített csípős méz fogyasztásakor is az édes ízt éreztem először.

- OK! Most már érzem. – mondja Judit

- Most már én is. – felelek neki és mindketten egyszerre nyúlunk a következő darabért…

A csípős karamella nem más, mint őrölt csilipaprika vajkaramellába dolgozva. Nekem biztos nem jutna eszembe ilyet készíteni, így szerencséje a csilirajongóknak, hogy ezen nem is nekem kellett gondolkoznom, mivel ebben az esetben szegényebb lenne a hazai termékkínálat. Kellemesen égetten-karamellás, lágyan olvad az ember szájában és egy enyhén csípős-pikáns utóízt ad. Kiválóan merem ajánlani akár esti nassoláshoz, akár egy kiváló meggybor, desszertbor, vagy édes tokaji aszú mellé. Ha egy ismerősünkkel meg akarjuk szerettetni a csilit, akkor ez a termék nagyszerű választás, mivel az édes íz tompítja a csípősséget. Nekem külön inspirációt jelentett és újabb csilis termékek jutottak eszembe, melyeknek ötletét – tiszteletből – átadtam a Manufaktúrának, további átgondolásra. A karamella összbenyomása alapján kiváló minősítést kap tesztemben, mind állagát, mind megjelenését, mind az ízét tekintve.

Paprikakrém (neve lehetne: a meglepetések özöne)

Kicsit szkeptikus voltam, hogy az alábbi termékről tudok-e megfelelő tesztet írni, ugyanis egyszerűen fogalmazva nincs másról szó, mint darált csilipaprikáról sóval keverve. Két dolog járt a fejemben a kóstolás előtt. Egyrészt híresen sószegényen táplálkozok, így nem tudtam, hogy mennyire lehet az értékelésem objektív, másrészt a magyar piac tele van sózott darált paprikával akár édes, akár csípős kivitelben.

Minden háztartásban megtalálható a Piros Arany és/vagy az Erős Pista, de sokan használják a Karikás Pistát is, ami szerintem mindennek a legalja, ugyanis az hulladék (értsd: nem EU szabványnak megfelelő pofátlanul görbe termésű) hegyes erős paprikából készül. Élelmesebb háziasszonyok pedig otthon húsdarálóval felaprított olcsó zöld, vagy piros lecsópaprikát sóznak be és ezt használják ételeikbe, ami ugyanolyan jó minőségű, mint Erős Pistike, csak nincs olyan szép címkéje.Kétségeim között egy hidegvacsora mellé gondoltam, hogy kipróbálom ezt a terméket.

A csomagolás a szokásos Magyar Virtus design 120 g-os kiszerelésben. Persze egy nyáresti falatozás nem történhet másutt csak a hátsó teraszon, ahol étvágyamat a kert látványa fokozza. A tálca tartalma a szokásos: korpás kenyér, kolbász, füstölt szalonna, sajtkrém, felvágott, paprika, paradicsom, hagyma, uborka stb. Mindent oda szoktam készíteni, utálok az asztaltól felállni. Mivel kánikulai meleg volt, ezért a jól megérdemelt hideg sör sem maradhatott el.

Mozdulat a szokásos: kenyértörés, kolbászkarikázás, paradicsom cikkezés – kész a katona, melynek a tetejére szántam a paprikakrémet. Első meglepetés az üveg kibontása után ért, ugyanis kellemes paprikaillat csapta meg orromat. Valahogy ezt az eddig ismert termékek esetében nem éreztem, úgyhogy egyből tudtam, hogy nem a megszokottal nézek farkasszemet. Bő késhegynyit kentem a „katonám” tetejére, többet a só miatt nem akartam.

Ekkor jött a második meglepetés. Az eddig ismert darált paprikák – a mittudoménmilyen állományjavítóson kívül – rendszeresen levet engedtek kiszedve, így számítottam arra, hogy a lé végigfolyik paradicsomcikken a kezemre, és a falatka tartalma a világossárga pólómon landol, miközben a sós levet szopogatom az ujjamról. Most ez a baleset nem történt meg, mivel az állaga kiváló, és nem válik el a só által kiszívott lé a szilárdabb részekről.

Harmadik meglepetés ezután ért. A sótartalom, mely nem sok és nem kevés. Számomra, aki só nélkül eszi a rántottát, sült krumplit, rántott tököt stb. a hagyományos piros arany nem számít másnak csak egy jó indoknak a sörözésre a só által okozott szomjúságom enyhítésére. Ebben az esetben nemhogy zavaróan, de kifejezetten jól esett az a sómennyiség, melyet ezen termék tartalmazott. Ekkor jött a csípős íz, mely számomra az eddigi legideálisabb mértékű volt, az eddigi hasonló készítményekhez viszonyítva.

Kiváló összbenyomást más sem igazolja jobban, mint az, hogy két-három nap alatt elfogyott, holott semmi másra nem használtam csak szendvicsízesítésre, de merem ajánlani mindennemű magyaros étel utólagos ízesítésére, természetesen figyelembe véve a termék sótartalmát. Ha valaki a vendégei számára egy bográcsozás mellé valami kuriózumot kíván felkínálni, akkor ne nagyon keresgéljen mást, maradjon a Chili Hungária Manufaktúra paprikakréménél.

Füstölt fűszerpaprika

A termék első látásra elüt a többi „paprikás” terméktől, ugyanis ez az őrlemény édes paprikából készül.

Érdekes, hogy Magyarországon a füstöl fűszerpaprika nem lett egy elterjedt termék, holott szeretjük a paprikát is és szeretjük a füstölt ízeket is. Oka talán az lehet, hogy az utóbbi néhány évtized kivételével a hús hosszú távú tartósításának jóformán egyetlen módja volt, ez pedig a sózás és az azt követő füstölés. Így egyértelmű, hogy a füst ízét a hús tartalmazta, a paprika pedig közvetítette az édeskés, vagy pedig a csípős ízt.

Tapasztalatok hiányában nem igazán tudtam, hogy miként kóstoljam meg úgy, hogy étel ízesítésére használjam fel. Bablevesbe nem akartam tenni, abban benne van a füstölt csülök, így nem érződne aromája, a halászlét nem igazán tudnám elképzelni füstölt ízesítéssel (válogatós gyulai ember), pörköltet meg nem terveztünk főzni.Na ekkor jött az ötlet: rántottát, tükörtojást én mindig pirospaprikával megszórva eszem (só nélkül, lásd fent) így egyértelműen adott volt a „főétel”.

Az őrlemény édes fűszerpaprika, meleg füstön érlelve. Állaga finomra őrölt por, megfelelően „olajos”, ami arra utal, hogy az alapanyag kiváló minőségű. A füst íz enyhe, de karakteres. Kiváló és különleges ételízesítő. Jómagam tojásos ételekkel, friss főtt-füstölt baconszalonnával fogyasztottam el, és mióta megkaptam lett egy új kedvencem is. Korpás toast kenyeret megpirítok, bedörzsölöm fokhagymával, meglocsolom szőlőmagolajjal, majd megszórom füstölt fűszerpaprikával, és egy lágy lapkasajtot teszek rá. Ajánlom mindenkinek, de csak akkor, ha a Magyar Virtus füstölt fűszerpaprikájával szórják meg.

Tüzes mennykő

A Chili Hungária Manufaktúra nagyágyúja, legcsípősebb terméke. Jalapeno, Habanero, Dorset Naga, Naga Jolokia, Jamaican Red paprikákból áll. Ezek mindegyikével külön-külön is ördögöt lehetne űzni.

Ezek azok a fajták, melyek friss fogyasztása már értelmetlen, bár „bulicsiliként” egyes őrültek kóstolgatják, néhányan videót is készítenek visszatartott szenvedéseikről. Persze késztermékként más a helyzet, úgy más érzést okoz a csípős íz.

Az általam eddig ismert tüzes szószok a csípősségen kívül édes-savanyú ízeket is hordoztak magukban, mely pikánssá, de sokak számára idegenné tette a mártást, távol keleties ízvilágot kölcsönözve nekik. Nekünk magyaroknak kevésbé idegen termékekben leginkább a paprikaíznek, csípősségnek és a sónak kell dominálnia. Na majd meglátjuk ezt miként sikerült összhangba hozni.

A kóstolót egy családi flekkensütés keretében indítottam. Sült hús, sült burgonya, friss saláta és Tüzes mennykő. Gyorsító megvolt (50 fokos) – kétszer is.

Vendégeink nem szívbajosak, ha csípős paprikáról van szó. Bátortalanul egy kis cseppet teszünk egy darabka húsra, majd szánkba vesszük. Itt nem kell várni a csípős ízre, mint a karamellánál, most egyből elönt a kapszaicin.

- Hű ez b….tt erős. - szólalok meg, de ekkor már látom, hogy a többiek is legyezik a tátott szájukat és nyúlnak a sörösdoboz felé, melyre jó indok az extrém csípősség érzésének enyhítése.

Egy-két perc elteltével a csípősség egyenletesen kitölti a bagólesőnket és valamilyen érdekes eufórikus érzés lesz úrrá rajtunk, ami legalább 15-20 percig is eltart az utolsó falat szószos húsdarabka lenyelése után. Hihetetlenül jól esett mindannyiunknak a 30 fokos meleg ellenére, mivel elfogyasztása után kiváltott verejtékezés hűtötte testünket.

A szósz állaga szobahőmérsékleten is megfelelően szilárd, nem folyik, nem csöppen el. Illatában érződik, hogy nincs belőle kisajnálva a csípős paprika. Önmagában persze nem mindenképpen ajánlott a fogyasztása, de húsok, rántott zöldségek mellé, valamint szendvicsek feltétjeként nagyszerű. Csípőssége révén kiadós, nagyon kis mennyiség is elég belőle. Nem beszélve arról, hogy a csilipaprika étvágyjavító, emésztésserkentő és antidepresszáns hatása révén egészségünk megőrzésében is nagyobb szerepet kaphat. (Az emésztésserkentő hatását túlzottan nem részletezném, de a másnapi vízfogyasztás meglehetősen megugrott.)

A gyártónak üzenem: amennyiben értékesítési problémái akadnak belföldön, keressen meg egy-két ázsiai országot, akik nem csatlakoztak a vegyifegyverek használatát tiltó egyezményhez.

A kóstolt termékekről összességében csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. A Chili Hungária Manufaktúrának sikerült ízekben, állagában megjelenésében megteremteni azt az összhangot, mely egyszerre ötvözi a magyaros ízlésvilágnak, a napjainak csilidivatjának, az újszerű gasztronómiai trendeknek és a hazai termékeknek egyszerre megfelelő elvárásokat.

Mindennapjainkban észrevétlenül is sztereotípiákkal élünk együtt, még ha ezt tudatosan nem is vesszük észre. Ha azt halljuk csípős paprika, akkor eszünkbe jut egy kérgeskezű parasztbácsi, aki bicskájával a szalonnája mellé vastag karikát vág egy hegyes paprikából, majd gyöngyöző homlokkal, de csuklását visszatartva fogyasztja el megérdemelt kosztját. Viszont, ha azt a szót halljuk, hogy csili, akkor egy thaiföldi utcai kifőzde képe jut eszünkbe, ahol sietős embereket kis tálkákban szolgálnak ki már korán reggel, számunkra szinte ehetetlenül csípős ételekkel. A Sárrét északi részén azonban egy fiatalember megpróbálja a két sztereotípiát feloldani, csilipaprikát termel, melyből a magyaros ízlésvilágnak is megfelelő termékeket állít elő. Következzen Bogár Sándor és a Sárréti Chilifarm bemutatása.

Honnan jött az indíttatás hogy Csili paprikát termesszetek?

Nyilvánvalóvá vált családunk életében, hogy a munka mellett szükséges még valami plusz - nevezzük másodállásnak - amivel meg tudjuk támogatni a családi kasszát. Olyasmiben gondolkoztunk, ami nem hétköznapi, nincs jelentősebb kínálat belőle, így esett a választás a csili paprikára és a különleges színű és formájú paradicsomokra. Persze a választáshoz az is nagymértékben hozzájárult, hogy nagyon szeretem a csípős ízeket!

Mióta foglalkoztok hobbiszintű, valamint értékesíthető mennyiség termesztésével?

Önállóan az idei a második évünk, tehát nevezhetnénk kezdő vállalkozásnak is. Viszont igazán komoly tapasztalatokkal vágtunk bele, ugyanis a szüleink évtizedek óta zöldségfélék és egynyári virágok termesztésével foglalkoznak. Így hatalmas segítséget kaptunk-kapunk tőlük a mai napig is!

Mi alapján válogatjátok ki a termesztésbe bevont fajtákat és ezek melyek? Hány fajtát termeltek?

Az első évben a cél a legerősebb csilik mellett a köztudatban is ismerősen csengő fajták, mint például a Jalepeno, Tabasco csili paprika termesztése volt szem előtt tartva. Idén már célirányosabban történt a választás. Óriási az igény az általunk csak "bulicsilinek" nevezett különlegességekre; Ghost chili, Morouga, Trinidadi Skorpió stb. - Illetve az "emberi fogyasztásra alkalmasabb" fajtákra, mint a Cayenne, Jalapeno, Serrano stb. 2013-ban 25 fajta csili és 10 féle paradicsom nő a farmunkon.

„Becsípte”, „Antibakter”, „Csak Norris” - ötletes neveik vannak a termékeiteknek. Ezeket Ti találtátok ki?

Minden termékünk neve és receptje saját! A miénk egy igazi családi vállalkozás. A termékek "névadója" is bő családi körben történt egy jól sikerült születésnapi vacsora után, mondanom sem kell sziporkáztunk!

Több fotón is láttam, hogy a fólia alatt vannak a paprikák. Mely termesztési módnak vagytok a hívei? a Fóliásnak vagy a szabadföldinek?

A fóliás termesztés esetünkben szerencsésebb, hiszen ezek a chilik jellemzően a Karib térségből, Indiából a trópusi égövből eredeztethetőek. Bár náluk is melegek a nyarak, ezt a klímát a fólia alatt könnyebb biztosítani. Sajnos jelenleg nem tudjuk mindet a fólia alatt nevelni, így a szabad földben is kénytelenek vagyunk termeszteni.

Nem érzitek azt, hogy a fólia alatti termesztés minőségromlást eredményez a szabadföldihez képest, ahol a terméseket közvetlenül éri a napsugárzás?

Semmiképp nem okoz romlást! Előttünk van összehasonlítási lehetőség. Fóliában maga a növény is lényegesen nagyobbra nő és a termések is nagyobbak, mint a szabadföldi "társaik". Csak egy példa: Május második felében igen keveset láttuk a napot, folyamatosan esett az eső és a hőmérséklet is alacsony, ami visszaveti a kinti növényeket. Fólia alatt lényegesen könnyebb a palántáknak a növekedés.

Meglehetősen, magyaros a termékeitek megjelenése. Ez azért van, hogy a vevők kevésbé legyenek bizalmatlanok a termékekkel kapcsolatban, mivel egy idegen dolgot nehezebben lehetne értékesíteni, vagy pedig azért, mert tudatosan ,,magyarosítjátok" a csilit?

A honlapunkon is ezt írjuk: ,,Hogy mit is csinálunk?! Hát chilit magyarul!" Tudatosan próbáljuk ezt a külföldi növény magyarosítani, ezzel közelebb hozni a magyaros íz világhoz és a vevőkhöz is. A külsőt is ez határozza meg, szeretnénk már a külsőre, első benyomásra elnyerni a vásárló tetszését!

A kalocsai és a szegedi fűszerpaprika hungarikum. A csili termesztése hasonló a magyar fűszerpaprikáéhoz. Meglátásotok szerint lehetnek-e a magyar csilis termékek népszerűek ismertek Európában?

Azt gondolom, egészen biztosan! Hazánkban nem vagyunk túl sokan akik ilyen szinten foglalkozunk csili termesztéssel, őrült versenyhelyzet sem alakult ki. Ennek ellenére ezeket a termékeket látva, ismerve kijelenthetem, bármelyik európai országban megállnák a helyüket! Magyarországon egyre ismertebbé válunk és külföldről is van már érdeklődés a termékeink iránt.

Melyek az értékesítési csatornáitok? Ezek közül melyek a leghatékonyabbak?

Gyakorlatilag nyitottak vagyunk mindenre! Részt vettünk-veszünk számos vásáron, fesztiválon. Viszonteladóink vannak több nagyvárosunkban és az internetes rendelések is emelkedő számokat mutatnak.

Van lehetőségetek bővíteni a vállalkozást egy megnövekedett igény esetén?

Sajnos a lehetőségek igen korlátozottak. Bár egyre ismertebbek vagyunk, bevételeink nem teszik lehetővé a látványos fejlődést. Önerő híján a pályázatok nagy része nem nekünk íródott, de optimisták vagyunk. Egy hosszú út elején tartunk, az érdeklődés és a visszajelzések azt erősítik bennünk, hogy jó az irány. De, ha holnap azzal keresne meg egy országos üzletlánc, hogy szívesen forgalmazná termékeinket, nemet kellene mondanunk.

Látom, hogy kistelepülésen éltek. A helyiek mit szóltak egy alföldi környezetben különcnek számító növény termesztéséhez?

Sokan valóban különcként tekintenek ránk. A többség azonban nyitott az újra és egyre többen használják termékeinket, vásárolnak magot vagy épp palántát.

Milyen irányban kívántok fejlődni?

Tulajdonképpen minden irányban a termelés és a feldolgozás szegmensében. Terveink között szerepel fóliasátrak építése és a feldolgozáshoz, szükséges gépek, berendezések beszerzése. Ezzel párhuzamosan rendre elő kívánunk állni új termékekkel!

A magvakat honnan szerzitek be? Használtok-e fel a termesztésben saját szedésű magokat? Továbbá érdekelne, hogy próbáltatok-e már keresztporzással új fajokat létrehozni?

A magvakat külföldről szerezzük be, ehhez az internet korlátlan lehetőséget biztosít. Mivel sok fajtát nevelünk viszonylag kis helyen, így előfordul az összeporzás, azonban ezeket a kevert-keresztezett magvak kipróbálást kockázatosnak érezzük. Amennyiben egy tulajdonságaiban kevésbé jó fajta jönne létre, azzal kellene dolgoznunk, mely a késztermékeink minőségét ronthatnák. Ezt nem kívánjuk kockáztatni, így jelen helyzetünkben a megbízható helyről történő magbeszerzés a célravezető.

Sándor köszönöm az interjút! Vállalkozásodhoz sok sikert kívánok!

Nem tudom eldönteni, hogy egy csilis termék mikor lehet sikeres Magyarországon. Ha meghagyjuk az eredeti „feeling-et” és Texast, vagy Bangkok-ot utánozzuk, vagy leszünk-e merészek és egy a hazánkban termesztett egzotikus növényt „magyarként” adunk el. A tudatos vásárlók tudatosan keresik a hazai termékeket és számuk – szerencsére – egyre jelentősebb. Az eddig megismert termesztők – köztük Bogár Sándor is – meggyőződése, hogy igenis ragaszkodni kell a hazai értékeinkhez, a magyar föld adta kincsekhez, és a dolgos magyar ember által hozzáadott értékhez. Így talán a legjobb döntés, ha felvállaljuk magukat és értékeinkkel megteremtünk egy új „hungarikumot”.

A tegnapi naptól a blog önálló facebook oldallal is rendelkezik Gyulaicsili Blog névvel. A blog tartalmán kívül nagyon sok egyéb tartalom megosztására is sor kerül.

Mindenkit szívesen látok ott is!

Azt mondják az üzletben nincs barátság és ez vélhetően így is van általában. Hangsúlyozom általában. Mostani bejegyzésemben azonban megismerhetnek két családot, akiket régi barátság köt össze egymással és egy évtizede a csilivel is, és akik barátként egy alapjaiban nem üzletszerű, de sikeres vállalkozást menedzselnek. Következzen tehát a Szántó és a Szemán család története.

- Úgy olvastam a csilivel történő barátságotok egy kellemetlen élménnyel kezdődött.

Ez valóban így volt. Egy kézzel ételbe morzsolt szárított csilipaprika után természetes szükségleteimet mentem kielégíteni a mosdóba, nem gondolva a következményekre. Hogy ezek után mi történt azt inkább ne részletezzük, de feltételezhető, hogy a következő fél órát egy nyelvész nem választaná nagydoktorija témájául.

- Más ezek után menekülne a csilitől. Ti pedig ennek hatására kezdtetek el komolyabban foglalkozni vele.

A csípős ízeket mindig is szerettem, ez a kellemetlen élmény csak egy lökést adott, hogy komolyabban érdeklődjek a téma iránt.

- A csilidivat Magyarországon kb. 5-6 éve kezdődött, Ti tíz éve foglalkoztok csilitermesztéssel. Mennyire volt akkoriban elterjedve a csilitermesztés? Honnan tudtatok akkoriban magvakat, és egyáltalán tapasztalatot szerezni?

Olyan a kérdés, mintha valami régi, történelmi időkre tekintetnénk vissza, ami majdnem igaz is. „Akkoriban” véletlenül akadtunk csak rá néhány különböző fajtára, hol egy bevásárlóközpontban, hol egy zöldségesnél. Ilyenkor jóízűen megettük a csilit, azonban gondosan ügyeltünk rá, hogy a magjai megmaradjanak. Ezeket kiszárítottuk, az interneten megpróbáltuk a fajtát beazonosítani, megkeresni a jellemzőit, majd az idény kezdetekor elvetettük a magokat, locsoltuk és vártuk, hogy vajon mi lesz belőle. Tudatosság nem is igazán volt benne, inkább a kíváncsiság hajtott minket. Mindig nagy lutri volt a dolog, mert a legtöbb esetben nem tudtuk, hogy milyen hosszú a termésidő, mikor kell vetni a magokat, mekkora lesz a kifejlett növény, mekkora tő- és sortávolságokat hagyjunk stb. Arról már nem is beszélve, hogy folyamatosan izgultunk, mennyire lesz fajtatiszta a növényünk, tekintve olvasmányaink alapján, hogy kb. 7 km távolság szükséges 1-1 fajta között, az átporzás kizárására. Volt eset, hogy mi is meglepődtünk a sajátos, eredetire egyáltalán nem hasonlító termésen. Később már könnyebb volt, mert a szakirodalom tanulmányozását követően találtunk beszerzési forrásokat, így aztán a fenti problémák megszűntek, sőt, a lehetőségek tárháza nyílt meg előttünk.

- Budapest közelében éltek. Tapasztaljátok-e előnyét a fővárosnak, értékesíthetőség szempontjából?

Biztosan lehetne különbséget tenni a fővárosi felvevő piac és az ország többi, a csili ismertségének szempontjából nem feltétlenül homogén tájai között, de bevalljuk, hogy még nem tettük meg. Már csak azért sem, mert – bár már kaptunk meghívást budapesti gasztronómiai eseményre is - mi jellemzően nem Budapesten találtunk piacot a termésünkre és a termékeinkre. Általában az agglomerációban megtartott rendezvényekre, piacokra megyünk ki. Persze, sokan Budapestről jönnek ezekre a rendezvényekre, de az senkire nincs ráírva, hogy honnan érkezett, ezért ilyen statisztikákat nem vezetünk. Egyébként is, a termékeinket – tekintettel arra, hogy mindent házilag, klasszikusan kézműves megmunkálással állítunk elő – limitált mennyiségben készítjük, nem kívánunk tömegtermelésbe kezdeni. Többször beszéltünk már róla egymás között, hogy ez hobbi, akkor lenne rossz, ha ebből a megélhetést is biztosító kötelezettség lenne. Összefoglalva: amit készítünk, tulajdonképpen könnyedén értékesítjük, nem kell attól tartanunk, hogy túlkészletezzük magunkat. Ennek sajnos hátránya is van: aki hozzászokott a termékeinkhez, az sajnos így május magasságában kénytelen megvárni a következő nyár termését.

- Mely fajtákkal dolgoztok? Mi alapján válogatjátok a termelésre érdemes fajtákat?

Az idén 15 fajta csilink van, illetve 5 fajta édes paprikánk, amit jellemzően a termékeink hordozóanyagaként használunk. A 15 fajtában megtalálható a szinte már édesnek számító Trinidad Parfume (500 Scoville Hot Unit, azaz SHU), de a jelenleg ugyan még nem hitelesítetten a világ legerősebbjének számító Trinidad Morouga (kb. 2.000.000 SHU) is. Természetesen a klasszikus fajták is megjelennek, úgymint Jalapeno, Tabasco, Poblano, Habanero, Naga Jolokia. Mindig igyekszünk olyan „mixet” összeállítani, ami reprezentálja a chilik sokszínűségét, széles skáláját. A következő idény fajtáinak és mennyiségének megtervezése a téli feltöltődési időszak feladata. Ilyenkor ötletelünk a meleg szobában, közben pedig különböző csilis ételeket eszegetünk. Általában a vezérlő elv az, hogy a kínálatunk látványos legyen, az előállítandó termékeinkhez szükséges fajták és mennyiség megteremjen, és mindig legyen egy-két érdekesség is a palettán színben, formában, ízben, ami megfogja az embereket, amiről szívesen beszélgetnek velünk és mi is szívesen beszélgetünk az érdeklődőkkel.

- Mit takar a nevetekben a „chilifutár” és a „baráti kör” kifejezés?

A Chilifutár Baráti Kör tulajdonképpen azt takarja, ami le van írva. Nem más, mint egy több mint 20 éves barátság eredménye. Nem üzleti alapon szerveződött, hanem a barátság szülte, a közös érdeklődés, valamint az ideológia, amit mindenhol hirdetünk: a csili termesztésének, fogyasztásának kultúráját, annak megteremtését, kialakítását, ápolását. Ennek érdekében a baráti kört nyitottá tettük, bárki csatlakozhat hozzá a közösségi oldalunkon, bárki kérhet és adhat tanácsot, bárki oszthat meg tapasztalatokat, érdekességeket. Így épül a közösség, ami az alapvető célunk. Nem kis örömünkre szolgál, hogy jó néhány chili termesztő hobbikertész, vagy vállalkozás útját is egyengethettük már tanácsainkkal, javaslatainkkal. A „chilifutár” szó ezen kívül azt is megtestesíti, hogy nem kívánunk üzlethelyiségben árusítani, inkább mi megyünk a különböző rendezvényekre, szállítjuk a termést és a terméket. Így aztán mi tulajdonképpen helybe visszük az érdeklődők számára a különlegességeket.

- Erőteljes küldetéstudatot érzek a szavaitokban.

Hazánkban negatív sztereotípia él a csilivel kapcsolatban, mégpedig, hogy piros, hegyes és csíp. Azt szeretnénk, ha minél többen ismernék fel, hogy a csili nem csak piros lehet, hanem sárga, barna, barackszínű, fekete, vagy éppen lila. Méretre az 1 centimétertől akár a 20-25 cm-es nagyságig terjedhet, formája pedig a hosszúkástól a kerekdedig, vagy a ráncos, szinte aszalt kinézetűig megjelenhet. Ezt a felismerést szeretnénk minden érdeklődőben tudatosítani.

- Mint baráti házaspár termelitek és értékesítitek a csilit. Nem gondoltatok sohasem arra, hogy külön-külön dolgozzatok?

Soha nem merült fel, több okból sem. Az egyik a már említett barátság, amit nem szeretnénk az üzleti kérdésekkel elrontani. Bár azt mondják, hogy a barátság alapja a pontos elszámolás, mi ezt nem vesszük szigorúan. A másik ok, hogy mindkét félnek megvannak a saját adottságai, így a munkamegosztás is tökéletesen működik. Például egyikünknél tágasabb és világosabb helyiség áll rendelkezésre a vetéshez, a palánták neveléséhez, míg a másik háztartásban több a termőterület. Így egyikünk többségében a palántákat nevelgeti februártól májusig, míg a másiknál több palánta kerül kiültetésre, a májustól szeptember-októberig tartó időszak dandárja az övé. A betakarítás azonban közösen történik, sosem feledve a kóstolást, ami általában azzal zárul, mint a raktáros és a bors című viccben: sírnak, de eszik! A munkamegosztás egyéb téren is működik. A „fiúk” jellemzően a kerti tevékenységet végzik, a „lányok” pedig a termékek kitalálása, fejlesztése és elkészítése terén kreatívak. És ha már a termékeknél tartunk: ezt is megosztottuk; mindkét házaspárnak van saját terméke, amihez az alapanyagot közösen termesztjük, az elkészítésük azonban családi kaláka; jelenleg 2-2 fajta szósz, illetve krém köthető mindkét párhoz, egy termék pedig közös. Az idén azonban már vannak új ötletei a konyhatündéreknek, várhatóan újabb, reméljük karakteres és finom újdonsággal is megjelenünk.

- Kik a főbb vevőitek? Meg tudtok-e határozni egy kifejezett réteget, akik keresik a termékeiteket?

Bár a hazai palettán körülnézve az látható, hogy a csilivel foglalkozó vállalkozások, vállalkozók – a különlegességére tekintettel – elég borsos áron mérik a csilit és az abból készült termékeket is, mi abban hiszünk, hogy csak akkor van esély a szélesebb körű megismertetésre és elterjesztésre, ha az árában csak azt érvényesítjük, ami tényleges költségként felmerül. Mindenki számára elérhetővé kívánjuk tenni ezt a különleges élményt, amit a csili hordoz. Ezért is különbözünk sok termesztőtől: nálunk nem volt és nincs most sem olyan beruházás, aminek a költségét érvényesítenünk kellene az árban. Annak a hívei vagyunk, hogy nem egy-két év alatt kell egy üzletet profit-termelővé alakítani, hanem a fokozatosság elvét valljuk. Tehát a bevételeket minden esetben teljes mértékben visszaforgatjuk a következő idény költségeire. Ebben nagy segítség, hogy mi nem ebből élünk, ezért a megélhetésünkhöz szükséges összeget nem kell kitermelnünk. Csak ismételni tudom: nekünk ez elsősorban szórakozás, hobbi, nem üzlet. Addig csináljuk, amíg élvezetet találunk benne. Ha pedig figyelembe vesszük, hogy hivatalosan közel 2.000 fajta csili van, azt mondhatjuk, hogy még nagyon sokáig fogjuk élvezni! De a kérdésre visszatérve: „törzsvásárlóink” között szerepelő rengeteg magánszemély mellett például egy olyan étterem is, ami az idén bekerült az ország 20 legkedveltebb étterme közé. Ugyanakkor termékeink kóstolását követően elismerően nyilatkozott néhány, a médiából is ismert személyiség.

- Milyen fórumokon, vásárokon, vagy kiállításokon jelentek meg a paprikákkal, termékeitekkel?

A rendezvények a mi igazi színtereink, hiszen ide az emberek azért járnak, hogy érdekességeket lássanak, kóstoljanak, vásároljanak. Erre egy rendszeres heti piac nem megfelelő helyszín, ott a vásárlók azt veszik meg, amiért kijöttek, nem húzzák az időt nézelődéssel, kóstolgatással, beszélgetéssel. Azok a rendezvények számunkra a legmegfelelőbbek, ahol tematikusan jelenhet meg a csili. Éppen a tavalyi évben volt szerencsénk részt venni egy olyan programon, Kápolnásnyéken méztermelő barátainknál, ahol az egész nap a mézről és a csiliről szólt. Minden program – játékos teszt; csili-királynőválasztás; kóstoltatás – ezekről a természeti csodákról szólt. Nyilván a kilátogató közönség is ezért jött, legszebb élményeink közé tartozik az a nap, hiszen órákon át beszélgethettünk, oszthattuk meg tapasztalatainkat, vagy tanulhattunk új ismereteket. Mindezek mellett nagyon sokat nevettünk azokon a – jó értelemben vett – virtuskodókon, akik vissza-visszatértek a standunkhoz egy újabb, nagyobb kihívást jelentő próbára. Jellemzően a környéken, Budapest agglomerációjában vagyunk, leszünk jelen, pl.: Budaörsön; Halásztelken; Ócsán és Gyálon.

- Mik a kedvenc fajtáitok? Itt most elsősorban azokra gondolok, melyeket inkább saját magatok örömszerzésére termeltek?

Minden évben találunk újabb és újabb fajtákat, amelyek valamiért különlegesek. Ilyen volt hosszú évekkel ezelőtt a Habanero, aztán a Chocolate Habanero, később a Trinidad Douglah, az Orange Bhut Jolokia, az idén pedig a Trinidad Scorpion Butch T. és a Trinidad Morouga. Ezek közül volt olyan, amit aztán „tömegtermelésbe” vontunk és termékek alapanyagaként használunk fel, de olyan is, amit azóta is csak néhány tő mennyiségben termesztünk, saját céljainkra, elsősorban friss fogyasztásra, illetve rendezvényeken figyelemfelhívásra, kóstoltatásra, virtuskodásra. Ugyanakkor történt már olyan is, hogy a saját céljainkra készített, rettenetesen csípős krémet megkóstolták néhányan és olyan élményt okozott, ami arra ösztönzött bennünket, hogy csináljunk még belőle. Ilyen volt a tavalyi idény egyik slágerterméke, a Betyáros fantázianevű krémünk. Van egy hosszú évekre visszavezethető hagyományunk is: az új fajtákból az első beérett termést mindig közösen fogyasztjuk el, bármelyikünknél is érik be először. Ilyenkor megy a telefon, hogy hétvégén kóstolás van. Szinte már gourmet módon készítjük elő az eseményt: megterítünk, közösen felvágjuk a termést, egyszerre kóstolunk és – mint a bor, a sajt, vagy a kávé, tea esetében – feljegyzéseket készítünk tapasztalatainkról, amit azután megosztunk egymással. A közös élményt pedig a rendezvényeken elmondjuk az érdeklődőknek, hiszen akkor hiteles egy tájékoztatás, ha a forrás a saját tapasztalatait osztja meg.

- Mekkora jövőt láttok Magyarországon a csilitermesztésben? Lehet-e hosszútávon Magyarország a csiliben is annyira versenyképes az európai piacon, mint a hagyományos fűszerpaprikával?

Ekkora távlatokba még nem gondoltunk bele. Ami tény, hogy a csili a mi éghajlatunkon, szabadföldi termesztés esetén – amiben mi hiszünk és nem kívánjuk mesterséges fóliában, melegházban termeszteni – nagyon rövid termésidővel rendelkezik. Jóval később kezd el termőre fordulni, mint a hagyományos hazai paprikák. Ugyanakkor az idénynek az első fagy közeli hőmérséklet véget is vet, így nem sok esély van rá, hogy bőséges termést produkáljon. De azt gondoljuk, hogy a paprika is hozzászokott valahogyan ehhez az éghajlathoz, hiszen nem őshonos nálunk; az első, akkor még mérgezőnek gondolt fajták csak 1492 után jelentek meg. Sajnos annyi időnk nincsen kivárni, hogy megtörténik-e újra az akklimatizálódás, de a kezdő lépéseket már megtettük. Nem szeretnénk magunkat Kolumbusz Kristóf hajóorvosához hasonlítani, aki az első töveket behozta Európába, de egy kicsit úgy érezzük magunkat, mint a felfedezők. Reméljük, hogy „felfedezésünk” nem hiábavaló.

- Milyen terveitek vannak a jövőben? Milyen irányban kívánjátok bővíteni a vállalkozásotokat?

Ismét hangsúlyozzuk: elsősorban nem vállalkozásként tekintünk a tevékenységünkre, hanem szórakozásként. Ezért aztán elsődleges és feltett szándékunk, hogy a már említett „küldetésünket” beteljesítsük és népszerűsítsük ezt az ajándékot, amit a természet nekünk adott. Minden csili fajta önálló egyéniség, mindegyiknek van valami különleges tulajdonsága: a színe, a formája, a mérete, vagy az íze. Figyelembe véve, hogy nem a megélhetésünk múlik rajta, ezért a bevételek egy részét a helyi tehetségek segítésére, szponzorálására szeretnénk fordítani. Ezt a tevékenységet az idén kezdtük el, és amennyire az értékesítésből befolyó összegek engedik, hagyományt kívánunk teremteni vele. Természetesen ez egy körfolyamat, hiszen a támogatások által egyre többen ismerik meg baráti körünket, így – remélhetőleg – egyre többen keresik majd termékeinket is, mely lehetőséget teremt arra, hogy a segítség mértéke is multiplikálódjon.

- Őszinte „lelket” érzek a munkátokban.

Egyszer már összeszámoltuk, hogy hányszor vesszük kézbe a csiliket: a magokat kézzel vetjük; locsolgatjuk, beszélgetünk a növekvő palántákkal; egyesével, minden darabot kézbe véve ültetjük ki őket; naponta megcsodáljuk fejlődésüket; a terméseket kézzel, egyesével takarítjuk be, mossuk meg, aprítjuk fel. Minden üveg késztermék a kezünk szó szerinti munkája, a magtól az üvegbe töltésig és a címkézésig. Talán a természet és az ember összhangjának a felismerése az, ami lelket és erőt ad hobbinkhoz.

- Úgy gondolom az utolsó mondat az, ami egész lényeteket esszenciája. Köszönöm az interjút! További munkátokhoz sok sikert kívánok!

Nem tudom, más miképpen látja, de úgy érzem, egyre többen visszatalálnak azokhoz a régi értékekhez, melyeknek alulról építkező és közösségformáló ereje volt egykoron. A Szántó és a Szemán család egy „csípős” szenvedélyen keresztül adja át tudását, tapasztalatát és lelkét azoknak, akik pozitív közösséget akarnak vállalni egymással és a természettel, megtapasztalva és megőrizve azokat a kincseket, melyeket kaphatunk, ha ezzel a csodával jól sáfárkodunk. A barátságuk egymással és a csilivel úgy néz ki töretlen lesz a későbbiekben is. Kezdeményezésük révén – remélhetőleg - egyre többen barátkoznak meg ezzel a különleges növénnyel, életük, munkájuk, küldetéstudatuk pedig példát mutat másoknak is az összefogás erejének a megéléséhez.

Mai blogbejegyzésem eltér a korábbiaktól stílusában, ugyanis a következőkben egy interjút adok közre, melyet egy olyan házaspárral készítettem, akik szinte a semmiből vágtak bele a csilitermesztésbe és mára a hazai kapszaicin rajongók között egyre népszerűbb termékcsaládot tudhatnak magukénak. Következzen tehát a beszélgetés Diczkó Lászlóval és nejével, Enikővel.

       - Mikor ettetek csípős ételt utoljára?

- Nagyon szeretjük a csípős paprikát, és többek között ezért keressük is ezeket az ízeket. Amibe illik, mindenbe teszünk. Egy órája vacsoráztunk és most sem maradhatott el.

      - Mióta foglalkoztok csili termesztéssel?

- Növénytermesztéssel – bár az én eredeti végzettségem gépész – egész életemben foglalkoztam. Úgy fogalmaznék inkább, hogy hobbikertészkedéssel. Már a nagymamám is palántákat nevelt, paprikát, paradicsomot termelt. Tehát a témakör mindig itt „lebegett” csak nem kristályosodott ki, hogy mi számunkra a megfelelő növény, a megfelelő irányvonal. 2010-ben már biztosak voltunk benne, hogy ezt kellene csinálni, de a magvetéshez abban az évben már késő volt. Ez sajnos a növénytermesztés egyik hátránya, hosszú az „akciója”. Igazából 2011 volt az első év, amikor piacra kerültünk.

      - Miért éppen csilitermesztéssel foglalkoztok?

- Ezt már sokan kérdezték. Egyrészt szerintem ez a világon a legnagyobb fajtakínálattal bíró növény. Még ma is stabilizálnak hibrideket, kvázi új fajtákat nemesítenek, de ha ez nem történne meg, akkor is több ezer (!) fajta paprika/csili létezik. Szóval nagyon sokszínű, érdekes, szép és finom növény. Széles körben felhasználható a hétköznapokban úgy, mint a különleges alkalmakkor. Másrészt ezt nem lehet igazán nagyüzemi keretek között termelni. Helyesebben lehet, de abból már számomra hiányzik valami plusz, talán a beletáplált lélek, ami a kisparcellás kertészeti körülmények között és a manufaktuális feldolgozás alatt megvan.

       - Hány fajta csilipaprikát termeltek és mi alapján választjátok ki a fajtákat?

- Jelenleg harminc féle chili van az ültetvényen. Lehetne több is, de valahol húzni kell egy határt. Ebben az évben ez a harminc fajta lett palántázva. A kiválasztás alapvetően kétféle módon történik. Gazdasági megfontolásból: olyan paprikák, melyeknek feldolgozott állapotban jól bejáratott piaca van, így a vállalkozásunk forgótőkéjét viszonylagosan biztosítani tudja. Másrészt adódik egy jelentős érzelmi megfontolás is: vannak olyan fajták, amelyek valami miatt hozzánk nőttek, így ragaszkodunk jelenlétükhöz, továbbá olyan különleges fajták is megtalálhatók a kínálatban, amelyek termesztése örömet okoz nekünk és reményeink szerint a kedves látogatóinknak is. Mindig keressük az újdonságot, az extrát. Az idén igazából három nagyon különleges fajta paprikánk lesz. Az első egy capsicum pubescens fajta (szó szerinti fordításban: szőrös paprika), amelynek a virága és a levelei „szőrösek”. Ez Közép-Amerika hegyvidékéről származik. Különlegessége még a fekete mag. Sok nincs az országban. Van még egy újdonságunk a Black Royal, aminek a levelei és a termése is nagyon szép sötétlila. A legkülönlegesebb növényem egy stabilizált hibrid, igazából még be sincs jegyezve, nyers fordításban Karibi Lávának keresztelték el. A tv. paprikához hasonló bogyó egyszerre háromszínű. Sárga, narancs és piros és állítólag csípős. Nagyon kíváncsi vagyok rá. Ebből sem lehet sok a környéken, lehet, hogy az országban nincs is.

      - Körülbelül hány tő paprikátok van?

- Nem volt időnk megszámolni. Na jó! Viccet félretéve ebben az évben kb. 6-7.000 tő paprikával dolgozunk. Hogy ez kevés, vagy sok az egyéni megítélés kérdése. Összehasonlításként annyit megemlítenék, hogy Jamie Oliver – a híres sztárséf és gasztromenedzser – is olyan helyen vásárol egy angliai csiliültetvényen, ahol kevéssel több tő van. Nem kívánunk őrületes terjeszkedésbe fogni, szeretnénk manufakturális keretek között maradni, bár kismértékű bővítés még belefér.

      - Honnan jött az ötlet, hogy a paprikát ne csak megtermeljétek, hanem feldolgozva kuriózumjellegű termékeket állítsatok elő?

- A mi gazdasági tevékenységünk alapvetően három pillérből áll. Egyrészt a termelés, másrészt a feldolgozás, harmadrészt a kereskedelem. Mindhárom feladat azonos prioritással kell, hogy rendelkezzen, különben felbillen az egyensúly közöttük. Ez egyféle gazdálkodás, idővel, energiával, financiális eszközökkel. Tudjuk, látjuk, hogy minél magasabb szinten van feldogozva a növény, minél nagyobb a hozzáadott érték, fajlagosan annál nagyobb bevétel képezhető belőle. Kezdettől fogva tudatosan erre készültünk. Enikő eredetileg élelmiszer-ipari mérnök. Tulajdonképpen az Ő instrukciója szerint készül el egy termék. Nem elég „csak” előállítani valamit. Meg kell felelni magas élelmiszer biztonsági, minőségi követelményeknek. Erre tudatosan kell készülni, fejlődni szakmailag, eszközökkel, létesítményekkel.

      - Kik a termékeitek főbb vásárlói, tudtok-e vevőkört milyenségi kritériumok alapján meghatározni?

- Nincs egyértelműen definiálható vevőkör. Még az sem igaz, hogy csak olyanok vásárolnak, akik szeretik a csípős ízeket, hiszen ajándékba is vesznek terméket sokan. Azt viszont megfigyelhető - és ez számunkra határozott visszajelzés - hogy akik egyszer már vásároltak tőlünk, azok általában visszatérnek. Ez egy hosszú távon gondolkodó vállalkozásnak nagyon fontos visszajelzés.

      - Vállalkozások, éttermek érdeklődnek-e a termékeitek iránt?

- Igen, kézműves és delikátesz boltoknak, valamint elsősorban prémium éttermeknek szállítunk. Fontos pillérnek tartjuk a viszonteladói kört. Rajtuk keresztül szélesebb körben is el tudunk jutni a végfogyasztókhoz.

      - A termékeitek receptjét ti dolgozzátok ki? Foglalkoztok önállóan termékfejlesztéssel?

- Igen! Folyamatosan terméket fejlesztünk. Ebben az évben is lesz, sőt már a héten találkozhatnak a kedves vevők új termékkel, az évben pedig még több alkalommal is. Ha elkészül egy újdonság, szétküldjük a viszonteladóinknak, kóstolják meg, mondjanak véleményt róla. Kóstoltatjuk a vevőinkkel és figyelembe vesszük a véleményüket. Nehéz megtalálni a mindenkinek „kedvére valót”, de nem adjuk fel.

      - Milyen fórumokon, vásárokon jelentek meg a termékeitekkel?

- Keressük a jól szervezett, színvonalasabb vásárokat. Vannak helyek ahová szívesen visszatérünk még akkor is, ha gazdasági megfontolásból nem a legkifizetődőbb rendezvény, de jól érezzük magunkat.

      - Meglepődnek ilyenkor az érdeklődők a kínálaton, illetve azon a tényen, hogy mindez Magyarországon termett?

- Szinte minden esetben. Ha nem hívjuk fel rá a figyelmet, hogy ez hazai termék nem is gondolják. Vannak, akik megkérdezik: miért csili és miért nem paprika? Talán definiálni kellene a magyar terméket. Mi a magyar termék? Ami egy tájegység nevét viseli, de a beltartalmi összetevőinek zöme idegen, vagy amit én csinálok, hogy megveszem a magot a termőhelyéről (az idén három földrészről vásároltam), de itthon megtermelem, feldolgozom.

      - Milyen terveitek vannak a jövőre nézve? Kívántok-e bővülni, mind fajtakínálatban, mind termékek választékában, esetleg termesztett mennyiségben?

- Minden területen szeretnénk fejlődni! Megvannak az elképzeléseink, a beruházási tervek. Folyamatosan építkezünk, gépesítünk. A Magyar Virtus termékcsalád bővül, új fogyasztói rétegeket „támadunk”.

      - Mik voltak az eddigi legnagyobb nehézségek a vállalkozásotokban?

- Szerintem ezen nem nagyon van mit ragozni Magyarországon: a forgótőke hiánya.

      - Zárszóként vállalkozásotokhoz a későbbiekben is sok sikert kívánok! Köszönöm az interjút!

Utószó: Nem tudom, hogy az olvasóimnak mennyire jött le az interjúból, de én a végére sokkal másabb információt kaptam, mint adatszerű tényeket egy dinamikusan fejlődő csilifarmról és a termékcsaládról. Megismertem egy olyan házaspárt, akik életük delén túl gyakorlatilag semmi tapasztalattal mertek egy nagyot álmodni és ezt az álmukat sikerre is vitték egy-két év alatt. Hogy ez minek köszönhető racionálisan nem magyarázható. Ezt csak az érti, aki szereti a kertet, megáll az út mellett gyönyörködni a zöldellő rétben - szántóban, és aki számára a föld illata gyógyító erőt jelent. Ehhez nem kell más, mint szívből jövő alázat, a szó legnemesebb értelmében. Úgy gondolom, hogy László és Enikő birtokában vannak ezen – sajnos mai világunkban egyre értéktelenebbnek számító – tulajdonságnak. A sikerük és példájuk mindannyiunk számára követendő példa lehet, csak egy kicsit meg kell hajolnunk a nap tüze előtt, hogy később üvegbe tudjuk zárni mi is.

Mostani bejegyzésemben egy olyan témáról kívánok írni, melynek produktuma kevésbé elterjedt Magyarországon, azonban ha valakinek van ideje és türelme – no meg egy kis művészi vénája – meglepően különleges dolgokat tud létrehozni, egy olyan növényből, melyről nem is gondolnánk, hogy ilyen formátumban is meg tudja mutatni „erejét”.

Még a cikk elején egy dolgot tisztázni kívánok! A felhasznált fotók közül egy sem az enyém, mivel én eddig nem foglalkoztam a paprikák ilyen jellegű termesztésével, továbbá a cikkben említett gondolatok egy részét is mástól vettem át. Sok kérdés továbbra is nyitott, így kommentekben kérem, hogy csak építő, tanácsadó jellegű tartalmakat osszanak meg az olvasók.

Ezek után rátérek a bejegyzésem lényegére a csili bonsaira, vagy, ahogy sok helyen olvasni a bonchi-ra. Viszonylag elterjedt nézet hazánkban, hogy a paprika egynyári növény, aminek annyi igazságtartalma van, hogy hazánkban minden évben egy rohadt tél keresztbehúzza a csilirajongók számítását, így vagy lakásban átteleltetjük a növényeket, vagy minden évben újat ültetünk. Inkább ezt tesszük a legtöbben. Aki azonban mégis arra veszi a fáradtságot, hogy 5-6 hónapon keresztül a lakásban átteltessen egy-két tövet (és ez sikerrel is jár), az a következő évben azt veheti észre, hogy a kétéves paprikájának a szára elkezd vastagodni és elfásulni. (Na eddig én is eljutottam egyszer.) Ezután, ha valaki ügyes kertész, akkor megpróbálkozhat ebből a kis félfás szárú növényből egy bonsait nevelni, melynek eredeti jelentése „kis fa edényben”, melyből persze soha nem lesz fa, de fa alakú paprika – edényben – jó eséllyel lehet.

A bonsai nevelésnél az egyik legfontosabb dolog, hogy az ültetőedény alkalmazkodjon ahhoz a makettált környezethez, melyet – a növénnyel szinergiában – ki kell alakítani. Ezekhez leginkább lapos mázas edényeket szokás használni. Hazánkban nem a legegyszerűbb hozzájutni kifejezetten bonsai tálakhoz, de egy kis kutakodás az interneten segíthet a kérdésben. Megoldás lehet az is, ha van a közelünkben keramikus, aki vállalja az általunk megadott paraméterek alapján egyedi edény elkészítését, persze az sem hátrány, ha közben nem néz félbolondnak minket.

Zárójelben jegyzem meg, hogy amikor felszámoltam ősszel a cserepekben nevelt paprikáimat, megfigyeltem a gyökérzetek méretét és cserepeken belüli elhelyezkedését. Több fajta esetében kifejezetten mélyre lehatoltak és rendkívül dúsak lettek a gyökérzetek, míg voltak amelyek éppen csak, hogy rendelkeztek gyökérzettel. Szerintem ez utóbbiak alkalmasabbak a bonsai nevelésre, ilyenek többek között a Samba, Candlelight, Habanero fajták, de méretéhez képest az Ayi yellow-nak is kicsi gyökérzete volt. Véleményem szerint a bonsainak tervezett töveket eleve célszerű már az első évben is valamilyen lapos edényben előnevelni, hogy a gyökérzetük alkalmazkodjon a későbbi cserép formájához. Ilyen edény lehet egy lapos jégkrémes doboz is.

Az átteleltetett növényt a második évben kell átültetni a végső edénybe és már ott célszerű visszavágni a szárát a későbbi kívánt növényformát is figyelembe véve. Ekkor még nem kell feltétlenül kiépíteni a „tájat” a cserépben, bár ez is csak az én gondolatom, szerintem ezzel ráérünk akkor, amikor már megjelennek az új hajtások és termések.

A bonsaiművészek – mert szerintem ez művészet – gyakran nem csak metszéssel, hanem drótozással is gyakran kényszerítik formára az ágakat, kialakítva a kívánt formát. Ehhez már speciális fogókat, valamint erős, de könnyen hajlítható rézdrótokat használnak. Az ágak vastagságuktól függően 2-4 hónap alatt rögzülnek a kívánt formára.

A bonsai fák esetében – a növekedés csökkentése érdekében – gyakran silány tápanyagban szegény talajt kevernek ki, kerti,- és virágföldet sóderral. Hogy a tápdús, jó vízgazdálkodású talajt kedvelő paprikáknál, hogy lehet megteremteni az ideális keveréket, nem tudom, erre kommentekben tapasztalati válaszokat előre is megköszönök.

Amennyiben sikerült megfelelő formát kialakítani és eljutunk odáig, hogy levelek és termések is lesznek a bonsaipaprikán, akkor ráérünk a „talajfelszín” kialakítására. Ebben az esetben a legstílusosabb japánkert mintát utánozni, melyhez egyszerű anyagok is megfelelőek, mint pl. lapos kavicsok, mohapárnák, kisebb gally,- és ágdarabkák, fenyőkéreg, de újabban használnak dekorforgácsot is, melyek különböző színekben kaphatók. Hozzáteszem nekem ez túl mesterkélt. Leggyakrabban kis dombocskát utánozva alakítják ki a tájat, továbbá gyakori, hogy a növények gyökereinek egy részét dekorációs célból a talaj fölött hagyják. Erre is találni példát paprikák esetén is, de feltételezem, hogy ehhez már több éves növényekre van szükség.

A gondozás esetében feltételezem, hogy – a talaj részlegesen kevés volta miatt – rendszeres tápoldatozásra van szükség, én nem tartom lehetetlennek a heti egyszeri mesterséges tápanyag-utánpótlást sem.

A normál bonsai fákat ugyanúgy kell teleltetni, mint ahogy a természetben is élnek, tehát a hidegtűrő lombhullatók esetében természetes, hogy az ősszel ledobott levéllel rendelkezők hideg helyen (kamrában, pincében) legyenek tárolva, majd a tavasz közeledtével melegebb fényben gazdagabb helyen kezdjék az újévet. A paprikáink viszont egész évben meleg min 18-20 C°-os hőmérsékletet igényelek, így ezeket télen is lakásban fényben gazdag helyen kell tárolni. Az életfolyamataik ilyenkor is működnek, így a tápoldatozás ekkor is fontos számukra.

Még egy dolog jutott eszembe a témáról, méghozzá a gyökérmetszés és az ágmetszés. Normális bonsainövényeknél (értsd: fás szárú növények) a gondozáshoz hozzátartozik a rendszeres ág,- és gyökérmetszés, ágalakítás, formázás. Az ágak metszése természetesen csak zöldmetszés lehet, a gyökérmetszést viszont elképzelni sem tudom, hogy lehet kivitelezni, már ha egyáltalán szükség van rá. Tehát ez ismét egy nyitott kérdés.

Ha valaki kedvet kap a témához annak azt ajánlom, hogy még mindenképpen ebben az évben szerezze be az „alapanyagot” a bonsaihoz, mivel a tényleges munkához csak jövőre tud hozzálátni. A téma szakirodalma meglehetősen szűkös Magyarországon, mindössze egy-két blog, foglalkozik vele részletesebben. Külföldi internetes cikkek már részletsebben tárgyalják a kérdést, bár úgy tűnik, hogy ez a téma speciális szakértelmet kíván, melyet a legtöbben szeretnek magukban megtartani. De ez ne vegye el senki kedvét és ha segítséget jelent én már most felajánlom az ősszel egyébként felszámolásra kerülő paprikáimat eme nemes célra.