Talán a véletlen hozta az alkalmat, de a mai napon – egy vizsga apropóján – beszélgettem néhány fiatalemberrel, akik – bár mezőgazdasági végzettséget szereztek - nem igazán kívánták ilyen területen a jövőjüket elképzelni. Egyöntetű véleményük az volt, hogy ehhez három dolog szükséges: pénz, pénz és pénz.Bejegyzésemet egy kicsit nekik is szánom.
Mi vezetett arra, hogy csilitermesztéssel és feldolgozással foglalkozzál?
Ok egyszerű, nem volt kapható olyan termék, amelyre szükségem volt, ami megfelelt volna az egyéni ízlésemnek, így csináltam magamnak. Akkoriban mikor belekezdetem még nem nagyon foglalkozott más a chili termesztéssel, vagy csak nem hallottam róluk. De még most sem találok olyan terméket a piacon, ami megegyezne azzal, amit készítek. Olyan csípős szószt szerettem volna, amiből kis mennyiség is elegendő ahhoz, hogy valóban csípőssé tehessem az ételeket. Ne csak színezze és sózza az ételt, hanem a chili íze és ereje domináljon. Egyszóval önös érdek vezérelt.
Mit szólnak, rokonok ismerősök a különös hobbidhoz?
Büszkék rám és sokat segítenek! A családom és a barátaim között is nagy sikert arattak a termékeim és szívesen használják. Senki nem gondolta – még én sem - hogy ebből az ötletből ekkora siker és felhajtás lesz.
Mikor kezdted el a csilitermesztést?
Ez még csak a második szezonom. 2 éve nyáron egy barátomat látogattam meg Finnországban és nála kóstoltam először Habanerót Ekkor jött az ötlet számomra, hogy ültetek néhány növényt és készítek valami nagyon erős paprika krémet saját felhasználásra. Az ott fogyasztott Habaneróból származtak az első magjaim. Később elkezdtem az interneten kutakodni, így ismerkedtem meg a még csípősebb fajtákkal és rendeltem egy kisebb csomagot a legerősebb fajtákból. Ekkor még nem sejtettem, hogy a néhány magból mi fog kisülni. Akkor is csak arra gondoltam, hogy legyen annyi termésem, ami elég lesz saját felhasználásra. Összesen kb. 20-25 magot ültettem, hogy tuti elég legyen és ezek mind ki is keltek. Sokat olvastam a témában és igyekeztem minden problémára választ találni. A sok törődésnek meglett az eredménye, gyönyörű méteres bokrok, rengeteg paprikával. Így – bár ezt csak viccből mondom - azon kezdtem aggódni, hogy mit fogok kezdeni ennyi terméssel. Azért kezdtem blogot írni a próbálkozásaimról - hogy visszanézve, mint egy albumot - láthassam a fejlődést. Magamnak kezdtem írni, de egyre többen találtak meg és egyre többen érdeklődtek a téma iránt. Sok embernek hoztam meg a kedvét a chili termesztéshez és nagyon jó kapcsolatok alakultak ki a blognak köszönhetően. Mindig szívesen segítek bárkinek, aki megkeres.
A termékeid receptjét te állítod össze?
Igen! Kísérleteztem főzött ízesített fűszeres szószokkal, krémekkel, de végül ezek a termékek maradtak meg. A Gabasco szósz és a Gabasco darált vegyes chili. Amikor elkészült az első üveg szószom és egy gyrosban kipróbáltam, egyből beütött az érzés, hogy ez az amit szerettem volna! Ezeken kívül néha készítek még kis mennyiségben csak sárga Fatalii-ból és kevés Moruga yellow felhasználásával, valamivel gyengébb sárga "perzselő napsugár" szószt is. A receptjeim lényege az egyszerűség. A chili valódi íze és ereje fontos számomra. Nem pikánsan csípős ketchupot akartam készíteni, hanem igazán ütős fűszert. Amit főzésben ízesítésre, de óvatosan csepegtetve akár szendvicsre, pizzára, gyrosba vagy bármire lehet használni.
A facebook oldaladon látom, hogy leginkább extrém erős fajtákat termelsz. Ezt leginkább a „bátrak” fogyasztják. Készítesz-e enyhébb – az átlagemberek számára is – fogyaszthatóbb terméket?
Sokszor kapom meg ezt a kérdést olyanoktól, akik még nem kóstolták a szószaimat. Gyengébb szószokkal a közért is tele van. Elsősorban magam igényére készültek a termékek, de mivel mások is ezt találják különlegesnek benne, így pont ez a lényege. Véleményem szerint nem csak "bátrak"-nak készülnek ezek a termékek, ez csak az adagoláson múlik. Van, aki fogpiszkálót márt a szószba és azt végighúzza a levesben és az pont elég neki, más kiskanálnyit is beletesz. Kis mennyiségben használva is kijön a chili különlegesen finom összehasonlíthatatlan aromája. Gyakran készítek én is gyengébb mártásokat, szószokat, ha nem magában akarom felhasználni őket, ekkor csak hozzálöttyintek egy kicsit és kész. Bárki bármilyen szószt készíthet a felhasználásával. Ettől még nem vetem el teljesen az ötletet, hogy egyszer készítek majd gyengébb locsolósabb változatot. Anyagilag biztosan jobban megérné, mert akkor nem tartana ki több hónapig egy üveg szósz, viszont nem lenne ennyire különleges.
Mi alapján választod ki a kedvenc fajtáidat? Melyek ezek és voltak-e olyan fajták, amelyek nem váltották be a hozzá fűzött reményeket és kivontad a termesztésből?
Ha a csilihez fűződő hitvallásom kérdezed, csak ennyit mondok: a lehető legcsípősebb legyen! Igazából mindegyiket szeretem a kissé gyengébb fajtákat is. Egyik fajtámban sem csalódtam, mindegyik fajta kissé másképp csíp, más az aromája és persze a fajták változatossága szemet gyönyörködtető. A darált vegyes krémemnek ez a különlegessége, mert abba minden fajtából teszek.
Mekkora az állományod, hány fajtával és tővel dolgozol összesen?
Összesen 30 tövem van 9 fajtából.
Ezt most komolyan mondod?
Igen teljesen komolyan! Valóban csak 30 tő paprikám van az alábbi fajtákból: Dorset Naga, Naga Jolokia, Trinidad Scorpion Moruga Red-Yellow, Trinidad Scorpion BT, Red Savina Habanero, Caribbean Red Habanero, Fatalii, Krishna Jolokia. Ezek legnagyobb hányada Dorset Naga és Naga Jolokia, ami Morugával kiegészítve a szósz alapanyagául szolgál. Több fajtából csak egy-egy tövet tartok.
Nagyon sok képen látom, hogy cserepekben, balkonládákban is nevelsz paprikát. Mennyire domináns ez nálad, vagy szabadföldi állományod is van?
Ennek sajnos prózai oka van. Nagyon kicsi a kertem és muszáj a vertikális kertészet lehetőségeit is kihasználnom. A növények számára legelőnyösebb hely az ablakpárkányom, mert itt éri őket a leghuzamosabb ideig napsütés. Igyekeztem a legnagyobb 15 literes ládákat beszerezni. Más muskátlit, én 2 méteres chili bokrokat tartok az ablakban. De a kert egyéb részein is több növény található ládákban és cserepekben, ennek előnye, hogy ezáltal a tápoldatozás is egyszerűbb, valamint mobilisabbak is a növények. A tavalyi – átteleltetett -növényeim egy részét viszont kiültetve szabad földben nevelem. Velük is elégedett vagyok.
Látom, hogy kísérletezel hidropóniával is. Ez nem jelent minőségi romlást egy szabadföldihez képest, mivel itt szintetikusan kell a tápanyagot bejuttatni a növénybe?
A Hidropóniás projekt még nem ért szüret közelébe, így még nincs összehasonlítási alapom, de én is kíváncsian várom az eredményeket. Nem igazán a tápoldatozástól tartok, mert az nem sokban különbözik a földben történő termesztéstől. Itt is lehet akár bio tápokat is használni. Különbség, hogy itt nem földben növekednek a növények, valamint folyamatosan és egyenletesen rendelkezésükre áll minden tápanyag amire szükségük van. Inkább arra leszek kíváncsi, hogy mesterséges fény alatt, mennyire könnyen érnek majd be a termések. Előre látom, hogy a szüret sem lesz egyszerű, mivel óriási dzsungel alakult ki a termesztő sátorban több száz virággal.
Ha jól tudom, a Nagymarosi Csilifesztivál szervezésében is részt vettél? Mesélj róla, mennyire ítélted meg sikeresnek.
A BioKanyar Baráti Kör keresett meg, akik szintén csípős ízeket kedvelő barátok, hogy nem lenne-e kedvem betársulni az ötletükbe, így velük együtt hoztuk létre a rendezvényt. Alapot a minden szombaton, Nagymaros főterén megtartott helyi termelői piac adta. A piacon árusító termelőknek már hónapokkal ezelőtt felhívtunk a figyelmét, hogy erre az alkalomra külön készüljenek csípős finomságokkal. Rengeteg finomság készült a chilis csokis meggylekvártól a chilis kecskesajtig. Bográcsokban rotyogott a finom csípős ebéd. A hangulatos zene mellett vetélkedők, játékok és tombola is volt, melyre az értékes nyereményeket szintén a piacon árusító termelők adták össze. Az érdeklődés nagyon nagy volt, köszönhetően a helyi és országos sajtó, rádió felkarolásának. A helyi és környékbeli vendégeken kívül az ország különböző részeiről is érkeztek látogatók és kiállítók, de még a határon túlról is jöttek kimondottan a csípős fesztivál hírére.
Van-e egy olyan – jól körülírható, meghatározható – vásárlóréteg, aki kedveli a termékeid?
Nincs! Rétegtől függetlenül kedvelik a termékeket. Egyelőre csak pozitív véleménnyel találkoztam, ami nagyon jól esik. Több - köztük híres - étterem is visszatérő vásárlóm és szívesen kínálja vendégeinek a szószomat. Sőt van étterem, ahonnan azt a visszajelzést kaptam, hogy már lázadoztak a vendégek, mert elfogyott a szósz és le kellett venniük az étlapról a termékemmel készült extra csípős hamburgert, így alig várták már hogy újra legyen termésem. De még "celeb" rajongóval is büszkélkedhetek. A vásárlók általában visszatérnek és visznek az ismerőseik részére is.
Mik a terveid a jövőre nézve? Kívánod-e a vállalkozásod bővíteni, és ha igen milyen irányban, milyen megfontolásból?
Az elért sikerek ösztönöznek, hogy tovább kell növekednem, de – és ezt hangsúlyosan mondom egyelőre - nagyban nem gondolkozhatok, tekintettel a termőhely szűkös voltára. Figyelembe kell vennem, hogy ez megélhetést nem jelent így a – kenyérkereső munkámra – is koncentrálnom kell. Szeretném a mennyiséget növelni, keresem ehhez a lehetőségeket, de valamivel nagyobb kert nélkül ezt nehéz megoldani. De optimista vagyok: ki tudja, mit hoz a jövő? Jelenleg biztosan nincs nálam kisebb kistermelő a piacon a 30 tő paprikámmal.
Mennyire gyakran eszel csípős ételt és mi a kedvenc csilis ételed?
Elég gyakran, bár néha már vágyok arra, hogy valami ne csípjen. Igazából majdnem mindenbe teszek legalább egy keveset. Szívesen fogyasztom, kipróbálom időnként más termelők és ismert cégek termékeit is. Kedvenc csípős ételeim között természetesen ott van a chilis bab, de nagyon szeretem a többi Mexikói gyors kaját is, mint a taco, burrito, tortilla, de szeretem az indiai konyhát is, mint a Chicken tikka masala.
Akkor végszónak megfelel számodra, hogy a mai „tüzes” vacsorához is jó étvágyat kívánjak?
Igen! Köszönöm!
Én köszönöm az interjút és további sok sikert kívánok!
Ahogy egyre több csilitermesztőt ismerek meg, annál pozitívabb élményekben lesz részem. Nagy Gábor – a GaBko Chili – gazdája megtalálta azt az egyensúlyt, amit keresett az életében, de kutatott a csípős paprikában is. Egy mérnök fiatalember példája, aki munka mellett blueszenekarban gitározik, mesét olvas a gyermekeinek, vagy csípős étellel kényezteti feleségét, bizonyítja, hogy nem kellenek nagy dolgok a boldogsághoz, csak a kis örömöket kell harmonikusan összefűzni. És ehhez elég akár 30 tő paprika is az ablakpárkányon.
