Mai blogbejegyzésem eltér a korábbiaktól stílusában, ugyanis a következőkben egy interjút adok közre, melyet egy olyan házaspárral készítettem, akik szinte a semmiből vágtak bele a csilitermesztésbe és mára a hazai kapszaicin rajongók között egyre népszerűbb termékcsaládot tudhatnak magukénak. Következzen tehát a beszélgetés Diczkó Lászlóval és nejével, Enikővel.
- Mikor ettetek csípős ételt utoljára?
- Nagyon szeretjük a csípős paprikát, és többek között ezért keressük is ezeket az ízeket. Amibe illik, mindenbe teszünk. Egy órája vacsoráztunk és most sem maradhatott el.
- Mióta foglalkoztok csili termesztéssel?
- Növénytermesztéssel – bár az én eredeti végzettségem gépész – egész életemben foglalkoztam. Úgy fogalmaznék inkább, hogy hobbikertészkedéssel. Már a nagymamám is palántákat nevelt, paprikát, paradicsomot termelt. Tehát a témakör mindig itt „lebegett” csak nem kristályosodott ki, hogy mi számunkra a megfelelő növény, a megfelelő irányvonal. 2010-ben már biztosak voltunk benne, hogy ezt kellene csinálni, de a magvetéshez abban az évben már késő volt. Ez sajnos a növénytermesztés egyik hátránya, hosszú az „akciója”. Igazából 2011 volt az első év, amikor piacra kerültünk.
- Miért éppen csilitermesztéssel foglalkoztok?
- Ezt már sokan kérdezték. Egyrészt szerintem ez a világon a legnagyobb fajtakínálattal bíró növény. Még ma is stabilizálnak hibrideket, kvázi új fajtákat nemesítenek, de ha ez nem történne meg, akkor is több ezer (!) fajta paprika/csili létezik. Szóval nagyon sokszínű, érdekes, szép és finom növény. Széles körben felhasználható a hétköznapokban úgy, mint a különleges alkalmakkor. Másrészt ezt nem lehet igazán nagyüzemi keretek között termelni. Helyesebben lehet, de abból már számomra hiányzik valami plusz, talán a beletáplált lélek, ami a kisparcellás kertészeti körülmények között és a manufaktuális feldolgozás alatt megvan.
- Hány fajta csilipaprikát termeltek és mi alapján választjátok ki a fajtákat?
- Jelenleg harminc féle chili van az ültetvényen. Lehetne több is, de valahol húzni kell egy határt. Ebben az évben ez a harminc fajta lett palántázva. A kiválasztás alapvetően kétféle módon történik. Gazdasági megfontolásból: olyan paprikák, melyeknek feldolgozott állapotban jól bejáratott piaca van, így a vállalkozásunk forgótőkéjét viszonylagosan biztosítani tudja. Másrészt adódik egy jelentős érzelmi megfontolás is: vannak olyan fajták, amelyek valami miatt hozzánk nőttek, így ragaszkodunk jelenlétükhöz, továbbá olyan különleges fajták is megtalálhatók a kínálatban, amelyek termesztése örömet okoz nekünk és reményeink szerint a kedves látogatóinknak is. Mindig keressük az újdonságot, az extrát. Az idén igazából három nagyon különleges fajta paprikánk lesz. Az első egy capsicum pubescens fajta (szó szerinti fordításban: szőrös paprika), amelynek a virága és a levelei „szőrösek”. Ez Közép-Amerika hegyvidékéről származik. Különlegessége még a fekete mag. Sok nincs az országban. Van még egy újdonságunk a Black Royal, aminek a levelei és a termése is nagyon szép sötétlila. A legkülönlegesebb növényem egy stabilizált hibrid, igazából még be sincs jegyezve, nyers fordításban Karibi Lávának keresztelték el. A tv. paprikához hasonló bogyó egyszerre háromszínű. Sárga, narancs és piros és állítólag csípős. Nagyon kíváncsi vagyok rá. Ebből sem lehet sok a környéken, lehet, hogy az országban nincs is.
- Körülbelül hány tő paprikátok van?
- Nem volt időnk megszámolni. Na jó! Viccet félretéve ebben az évben kb. 6-7.000 tő paprikával dolgozunk. Hogy ez kevés, vagy sok az egyéni megítélés kérdése. Összehasonlításként annyit megemlítenék, hogy Jamie Oliver – a híres sztárséf és gasztromenedzser – is olyan helyen vásárol egy angliai csiliültetvényen, ahol kevéssel több tő van. Nem kívánunk őrületes terjeszkedésbe fogni, szeretnénk manufakturális keretek között maradni, bár kismértékű bővítés még belefér.
- Honnan jött az ötlet, hogy a paprikát ne csak megtermeljétek, hanem feldolgozva kuriózumjellegű termékeket állítsatok elő?
- A mi gazdasági tevékenységünk alapvetően három pillérből áll. Egyrészt a termelés, másrészt a feldolgozás, harmadrészt a kereskedelem. Mindhárom feladat azonos prioritással kell, hogy rendelkezzen, különben felbillen az egyensúly közöttük. Ez egyféle gazdálkodás, idővel, energiával, financiális eszközökkel. Tudjuk, látjuk, hogy minél magasabb szinten van feldogozva a növény, minél nagyobb a hozzáadott érték, fajlagosan annál nagyobb bevétel képezhető belőle. Kezdettől fogva tudatosan erre készültünk. Enikő eredetileg élelmiszer-ipari mérnök. Tulajdonképpen az Ő instrukciója szerint készül el egy termék. Nem elég „csak” előállítani valamit. Meg kell felelni magas élelmiszer biztonsági, minőségi követelményeknek. Erre tudatosan kell készülni, fejlődni szakmailag, eszközökkel, létesítményekkel.
- Kik a termékeitek főbb vásárlói, tudtok-e vevőkört milyenségi kritériumok alapján meghatározni?
- Nincs egyértelműen definiálható vevőkör. Még az sem igaz, hogy csak olyanok vásárolnak, akik szeretik a csípős ízeket, hiszen ajándékba is vesznek terméket sokan. Azt viszont megfigyelhető - és ez számunkra határozott visszajelzés - hogy akik egyszer már vásároltak tőlünk, azok általában visszatérnek. Ez egy hosszú távon gondolkodó vállalkozásnak nagyon fontos visszajelzés.
- Vállalkozások, éttermek érdeklődnek-e a termékeitek iránt?
- Igen, kézműves és delikátesz boltoknak, valamint elsősorban prémium éttermeknek szállítunk. Fontos pillérnek tartjuk a viszonteladói kört. Rajtuk keresztül szélesebb körben is el tudunk jutni a végfogyasztókhoz.
- A termékeitek receptjét ti dolgozzátok ki? Foglalkoztok önállóan termékfejlesztéssel?
- Igen! Folyamatosan terméket fejlesztünk. Ebben az évben is lesz, sőt már a héten találkozhatnak a kedves vevők új termékkel, az évben pedig még több alkalommal is. Ha elkészül egy újdonság, szétküldjük a viszonteladóinknak, kóstolják meg, mondjanak véleményt róla. Kóstoltatjuk a vevőinkkel és figyelembe vesszük a véleményüket. Nehéz megtalálni a mindenkinek „kedvére valót”, de nem adjuk fel.
- Milyen fórumokon, vásárokon jelentek meg a termékeitekkel?
- Keressük a jól szervezett, színvonalasabb vásárokat. Vannak helyek ahová szívesen visszatérünk még akkor is, ha gazdasági megfontolásból nem a legkifizetődőbb rendezvény, de jól érezzük magunkat.
- Meglepődnek ilyenkor az érdeklődők a kínálaton, illetve azon a tényen, hogy mindez Magyarországon termett?
- Szinte minden esetben. Ha nem hívjuk fel rá a figyelmet, hogy ez hazai termék nem is gondolják. Vannak, akik megkérdezik: miért csili és miért nem paprika? Talán definiálni kellene a magyar terméket. Mi a magyar termék? Ami egy tájegység nevét viseli, de a beltartalmi összetevőinek zöme idegen, vagy amit én csinálok, hogy megveszem a magot a termőhelyéről (az idén három földrészről vásároltam), de itthon megtermelem, feldolgozom.
- Milyen terveitek vannak a jövőre nézve? Kívántok-e bővülni, mind fajtakínálatban, mind termékek választékában, esetleg termesztett mennyiségben?
- Minden területen szeretnénk fejlődni! Megvannak az elképzeléseink, a beruházási tervek. Folyamatosan építkezünk, gépesítünk. A Magyar Virtus termékcsalád bővül, új fogyasztói rétegeket „támadunk”.
- Mik voltak az eddigi legnagyobb nehézségek a vállalkozásotokban?
- Szerintem ezen nem nagyon van mit ragozni Magyarországon: a forgótőke hiánya.
- Zárszóként vállalkozásotokhoz a későbbiekben is sok sikert kívánok! Köszönöm az interjút!
Utószó: Nem tudom, hogy az olvasóimnak mennyire jött le az interjúból, de én a végére sokkal másabb információt kaptam, mint adatszerű tényeket egy dinamikusan fejlődő csilifarmról és a termékcsaládról. Megismertem egy olyan házaspárt, akik életük delén túl gyakorlatilag semmi tapasztalattal mertek egy nagyot álmodni és ezt az álmukat sikerre is vitték egy-két év alatt. Hogy ez minek köszönhető racionálisan nem magyarázható. Ezt csak az érti, aki szereti a kertet, megáll az út mellett gyönyörködni a zöldellő rétben - szántóban, és aki számára a föld illata gyógyító erőt jelent. Ehhez nem kell más, mint szívből jövő alázat, a szó legnemesebb értelmében. Úgy gondolom, hogy László és Enikő birtokában vannak ezen – sajnos mai világunkban egyre értéktelenebbnek számító – tulajdonságnak. A sikerük és példájuk mindannyiunk számára követendő példa lehet, csak egy kicsit meg kell hajolnunk a nap tüze előtt, hogy később üvegbe tudjuk zárni mi is.