gyulaicsili

A napokban szépen átnéztem a paprikamagjaimat. Ennek legfőbb oka az volt, hogy közeleg a magvetés ideje, annak érdekében, hogy május 10-15-e körül kikerüljenek az erős palánták és az erősödő nappali meleg ellássa feladatait a növények nevelése érdekében.

Ami az idei évben kiültetésre kerül, az mind saját termesztésű és szedésű paprikamag. Ez egyrészt jó érzéssel tölt el, mivel így tudom, hogy saját kezem munkájából születik új élet ebben az évben is, másrészt kissé elkedvetlenít, hogy újabb – eddig rendelkezésemre nem álló – fajtákkal nem bővítettem a gyűjteményemet. (Pontosabban ma vettem egy csomaggal, melyre később visszatérek)

Bár abban nem vagyok biztos, hogy nem rukkolok elő újabb fajtákkal. Ennek legfőbb oka a keresztporzás és az esetleges F1 hibridek „elkorcsosulása”, mely nem feltétlenül jelent minőségromlást. Ez tulajdonképpen az – egyre jelentősebb kutatási területet jelentő – organikus nemesítés házilag elvégzett, elbutított változata, melynek a lényege az, hogy a túlnemesített fajták ősi típusait visszahozzák egy negatív irányba tartó keresztezéssel, megtalálva azokat a fajtajellemzőket, melyek egy-egy adott területen spontán mutációkkal alkalmazkodtak a helyi éghajlati, talaj és kártevőviszonyokhoz. Egyszóval „vissza a gyökerekhez”.

A keresztporzást egyébként már saját magam is tapasztaltam, ugyanis pl Spar, Tesco boltokban cserepekben árult paprikafajta nagy valószínűséggel a Samba lehet. Ennek a fajtának a második éves termése nálam (félig-meddig) többszínű változatban, de ugyanakkora tövekkel termett az előző évben. Engem ez leginkább a Candlelight fajtára emlékeztetett, így valószínűsíthető, hogy ebből lett keresztezéssel F1 Samba paprika.

A keresztporzásról még két tapasztalatom van. Egyrészt nem tartom semmiképpen problémának, ha a fajták kereszteződnek, mivel ez eddig egyetlenegy esetben sem okozott minőségi romlást a paprikák esetében, másrészt a keresztporzott változatok tovább színesíthetik a kínálatot, nem is beszélve a meglepetés okozta örömtől, mivel a beérésig tulajdonképpen nem is tudjuk mit termeltünk. A másik gondolatom az, hogy nem hiszem, hogy jelentős mértékben tudnánk a keresztporzás ellen tenni valamit. Itt természetesen a fajták közötti védőtávolságra gondolok. A paprikák virágzási ideje szabadban június közepétől tart, tulajdonképpen folyamatosan,, vagy hullámokban szeptember végéig. Ez az időszak a kertekben felbukkanó méhek számára nem a tömegtermelésről szól, mivel ekkortájt – bár folyamatosan tudnak virágról-virágra szállni - de nem egy-egy homogén kultúrájú növény porát begyűjtve, mint pl. az akácnyílás idején. Ismervén, hogy a méhek a kaptártól akár 4 km távolságra is elszállhatnak mézgyűjtés céljából, így véleményem szerint akár 20-30 m-es fajtánkénti védőtávolsággal sem küszöbölhető ki a keresztporzás.

A kis kitérő után visszatérek az eredeti témámhoz. A paprika magjaimat alapos szárítás után önzáródó tasakokban, vagy kis műanyag edényekben tárolom, igyekszem hűvös helyre tenni. A magvak csíraképessége 4-5 év, azonban az idő múlásával egyre veszítenek ezen tulajdonságukból.

Hogy mennyi magom van nem tudom, persze a fajtaszámot ismerem, az elkülönített tárolás miatt, bár létrehoztam egy „vegyes” feliratú tasakot is, melybe azokat a magvakat tettem, melyek esetében nem bíbelődtem csak egy-egy beérett darab magjának a különválogatásával. Na ez lesz igazi meglepetés keltetés után! Van néhány fajta, ahol mindössze 15-20 szem maggal rendelkezem, de van ahol akár 800-1000 szemre is becsülöm a mennyiséget. Persze ha lenne egy igazán érzékeny mérlegem, akkor okosabb lennék, ugyanis a paprika ezermagtömege (az a mennyiségegység, mely egy-egy fajta 1.000 db magjának a tömege) 5-7 g, így ezt pontosabban meg tudnám határozni, bár nem biztos hogy ennek jelentősége lenne.

Csíraképességi vizsgálatot még nem tartottam, szemrevételezéssel úgy tűnik, hogy szép érett szaporító anyagom van.

A mai napon vettem egy új fajtát, mellyel eddig még nem találkoztam. Csomagolásán cseresznyepaprika különlegességként tüntetik fel. Méretre, csípősségre megegyezik a hagyományos pirossal, de a színe citromsárga. Remélem ősszel több okosságot tudok róla írni, meglátjuk, hogy a színén kívül tud-e valami többletet nyújtani, az öregapám homlokát is kigyöngyöző jó öreg magyar fajtához képest.

Végül két fénykép a magokról, a teljesség igénye nélkül.

Tegnap abban a szerencsében volt részem, hogy sikerült sárga habanero paprikát vásárolnom egy helyi hipermarketben. Rendszeresen lehet pirosat kapni, de sárga színűvel nagyon ritkán találkozni. Mivel sárga habanero magom eddig nem volt, ezért nagyon megörültem a lehetőségnek. Külön megtetszett, hogy a paprikák kissé gyűröttnek, öregnek, túlérettnek látszódtak, így valószínűbb, hogy csíraképes magvakhoz juthatok hozzá.

A fajtáját próbáltam meghatározni, de nem jártam biztos sikerrel. A fajta meghatározásában a www.chileplants.com oldalt próbáltam segítségül hívni, ahol kb. 500 (!!!) különböző fajta csilipaprika kerül bemutatásra, illetve ezek magjai meg is vásárolhatók. Ajánlom mindenkinek ezt az oldalt, akinek van ráérő ideje, mivel a paprikák mellett 180 paradicsom és 60 padlizsánfajta is bemutatásra kerül!!!

Tulajdonságait figyelembe véve leginkább a Habenero Francisca fajtára hasonlít, melynek fotóját is az előbb említett oldalról másoltam.

A paprikák 3-6 cm, hosszúak, és nagyjából ugyanilyen szélesek is. A habanerohoz méltóan vastaghúsúak, 3-4 eret és viszonylag kevés magot tartalmaznak. A csípősségük a habaneroktól megszokott very hot, azaz megérdemli a pokolgaz kifejezést. A jellegzetes citrusaroma érződik, azonban nem oly karakteresen, mint már korábban tapasztaltam. Én ezt a hosszú tárolási időnek tudom be, valamint a vélelmezhető túlérettségnek. A vásárolt paprika cimkéje szerint thaiföldi.

Erről jut eszembe, hogy egy ismerősöm a közelmúltban ismerkedett meg a habaneroval, méghozzá, úgy hogy egy vékony karikát rágcsált el nagyon bátor férfiember módjára. 20 másodperc múlva olyan szóvirágot lihegett ki, mely alapján egyrészt egy nyelvészkutató nagydoktorit írhatna az alacsony szocializációs szinten álló társadalom kocsmai szóhasználatáról, másrészt szinkronhangját kölcsönözhette volna a egy manapság divatos fantasy filmben szereplő tüdőbeteg sárkánynak. 3-4 perc elteltével a nappaliban tartózkodó barátnője elkapcsolta a televíziót az általa nézett feminista csatornáról, mivel nem volt felkészülve lelkileg, egy könnyeivel küszködő férfi és egy csókolózós mexikói sorozat egyidejű látványára. Kb. 20-25 perc után nyugodott, meg amikor is közölte, hogy ez k…a erős volt.Na ekkor jutott eszembe Hofi: „Ha én ezt tudtam volna!”

A paprikák sorsáról még nem döntöttem biztosan, de elképzelhető, hogy készítek egy kis finom csípős ketchupot vagy csiliszószt, de egy részét biztosan megszárítom természetesen a magvak megszedése után.

És a legvégére a bizonyító erejű fotó a gyönyörűségekről!

Sokakban is felmerül a kérdés, hogy egy adott csilipaprikafajta mennyire számít csípősnek. Természetesen ez függ egy adott fogyasztó ízlésétől, vagy – egy bizonyos csípősség fölött – a fájdalomtűrésétől. Van olyan ismerősöm, aki már azt is megérzi, ha a húslevesbe belefőzik a szemes borsot, de olyan is, aki a cseresznyepaprikát úgy eszi akár a cseresznyét. Tehát az ízlések különbözőek. Aki viszont figyelmesen kíséri a blogot, vagy a csilipaprikás egyéb weboldalakat, az tudja, hogy egy-egy fajtát különböző – néha elborzasztó – stílusban jellemeznek a csípősségét illetően. Ez azért van, mert a csilik, tényleg nagyon különböző mértékben csípősek. De mit is takar ez a csípősség, és mit is jelent tulajdonképpen? A paprika fajták csípősségét az un. Scoville skála jellemzi. De mi is ez a rejtélyes Scoville skála? A Scoville-skála a paprikafajták csípősségét méri. A Capsicum nemzetség tagjai (paprikafélék) csípősségét a kapszaicin nevű anyag okozza. Ez a bőr hőérzékelő idegvégződéseit ingerli, különösen a nyálkahártyákon. A Scoville-féle csípősségi egység (Scoville heat unit, SHU) a kapszaicin relatív mennyiségét jelzi. Sok csípős szósz használja reklámaiban a Scoville-skálát. A kapszaicin mérésére először Wilbur Scoville amerikai kémikus dolgozott ki használható eljárást (1912-ben), ezért az egységet róla nevezték el. A csípősség Scoville által kidolgozott eredeti módszere a Scoville organoleptikus tesztje. Az eredeti eljárásban a paprikából készült oldatot cukros vízzel hígították addig, amíg a „csípést” a tesztelők (eredetileg öt kóstoló) már nem tudták érzékelni; a csípősséget a Scoville-skálán a hígítás mértéke adja meg. Ennek alapján a kapszaicint egyáltalán nem tartalmazó édes paprikák (például a zöldpaprika) Scoville-értéke nulla, mivel oldatuk hígítatlanul sem csípős. A másik végletet képviseli például a Habanero chile, az egyik legerősebb paprika. Ennek 300 000 feletti SHU értéke azt jelzi, hogy a kivonatot több mint 300 000-szeresére kell hígítani ahhoz, hogy már ne érezzük csípősnek. A Scoville-féle organoleptikus teszt legnagyobb hátránya a pontatlanság, mivel szubjektív emberi érzékelésen alapul. Nagy teljesítményű folyadékkromatográfia (Gillett-módszer) A fűszerek csípősségét (erősségét) napjainkban általában nagy teljesítményű folyadékkromatográfiával állapítják meg (HPLC, high performance liquid chromatography). Az eljárás együtt méri a különféle csípős anyagokat, és koncentrációit csípősségük intenzitásával súlyozza. Ennek eredményét nem Scoville-, hanem „ASTA csípősség-egységben” fejezik ki. Nagyjából egy milliomod rész kapszaicin felel meg 15 Scoville-egységnek. Ez az átszámítás hozzávetőleges: körülbelül 20–40%-kal alacsonyabb értéket ad annál, amit Scoville eredeti módszerével kapnánk. Hogy ez a gyakorlatban mit is jelent azt fejezze ki az alábbi lista:

Scoville-értékek Paprikafajta

15 000 000 – 16 000 000 Tiszta kapszaicin

9 100 000 Nordihidrokapszaicin

2 000 000 – 5 300 000

Szabvány „US Grade” könnygáz 876 000 – 1 598 000

Dorset Naga 855 000 – 1 041 427

Naga Jolokia 350 000 – 577 000

Red Savina Habanero 100 000 – 350 000

Habanero Chile 100 000 – 350 000

Scotch Bonnet 100 000 – 200 000

Jamaicai csípős paprika 50 000 – 100 000

Thai paprika, Malagueta paprika, Chiltepin paprika 30 000 – 50 000

Cayenne-bors , Ají bors 10 000 – 23 000

Serrano paprika 7000 – 8000

Tabasco szósz (Habanero) 5000 – 10 000

Viaszpaprika (wax pepper, csípős zöldpaprika) 2500 – 8000

Jalapeño paprika 2500 – 5000

Tabasco (sima) 1500 – 2500

Erősen csípős magyar paprikák, Rocotillo paprika 1000 – 1500

Poblano paprika 600 – 800

Tabasco szósz (zöld paprika) 500 – 1000

Gyengébb csípős magyar paprikák, Anaheim paprika 100 – 500

Pimiento, Pepperoncini (toszkán bors, édes olasz bors, görög arany bors) 0 – 400

Nincs csípősség, Zöldpaprika

Amint a listából is láthatjuk a jó öreg „magyar” csípős paprikáink igen, míg csak a sor végén kullognak. A hegyes erős paprika értéke 1500-2500 között, míg egy macskapöcse, vagy cseresznyepaprika értéke is maximum 10-20.000. Egy igazi csípős thai, vagy egyéb mindennapos csípős paprika scoville értéke 30.000-nél kezdődik. Természetesen ez egy 3-4 éves kisgyermek esetében is természetes, mondjuk Mexikóban, vagy Indiában.

Hogy ez tulajdonképpen mit is jelent a gyakorlatban? Egy falunapon főzött 200 literes paprikás krumpliba – mely ugyanolyan hétköznapi részét képezi egy ilyen rendezvénynek, mint a tűzoltóautó, vagy egy önjelölt stand up comedis naív művész, Josh és Jutta esti műsora mellett – belefőzött 2 db. Habanero szétfütyülteti a nagyközség lakosságát és az érzékeny emberek homlokára Gyuri bácsi füvesember által javasolt gyöngyöző homlokot varázsol.

Hogy ezt ki hogy viseli az természetesen egyéni adottság és ízlés kérdése, így az ízlésbeli megítélés ezentúl is egyénfüggő marad a nemzetközileg is elismert besorolás mellett. Bár én úgy gondolom, hogy ez így helyes, úgyhogy a csípősség megítélése ezentúl is maradjon egyéni, minden kapszaicin rajongó számára.

Kedves kapszaicin rajongó honfitársaim!

Ismét eltelt egy év, ismét idősebbek, de vigaszul tapasztaltabbak lettünk egy évvel. Itt az év vége és itt az értékelések ideje is. Nem sok értelme lenne annak, hogy egy ilyen híres napon a saját paprika termelési tapasztalataimat osszam meg, de annak sem, hogy értelmetlen politizálásba kezdjek, mivel ez a blog nem arról szól. Ettől függetlenül megpróbálok egy összefoglalót írni a csilipaprikákat illetően.

2012 a magyar csilitermesztés fellendülésének egy jelentős időszaka volt. Korábbi évekhez viszonyítva megugrott a hobbiszintű paprikatermesztők száma, melyet a fajtaválaszték és a feldolgozás házi és manufakturális szintű feldolgozása is színesített. Egyre többen jönnek rá, hogy egy egzotikusnak mondott növényfajtát is lehet hazánkban termeszteni, így nem kell a drága selejtes importot megvásárolni. Az internetnek köszönhetően megugrott a csilis ételek receptjeinek a száma, így manapság bárki házilag is elkészítheti az otthoni erős pistán kívül a csiliszószokat, füstölt csilit, vagy egyéb különleges ételeket. Örvendetes tény, hogy a magyar paprikafogyasztók számára most már nem csak a "hegyes erős" paprika érhető el, hanem megvásárolható - ha nem is minden piacon - a cayenne, jalapeno, tulipán paprika stb., így a termékkínálat sokkal diverzifikáltabbá vált, mely a kistermelők számára is biztonságot, továbbá kiegyenlítettebb bevételt jelent. Ezen a tendenciákat erősíti az az alulról jövő kezdeményezés, mely a helyi-hazai termékek kereskedelmét-fogyasztását támogatja, kiegészítve az újra terjedő kiskertdivattal. Talán ez az egyetlen olyan irányvonal, melyet a szaktárca - legalább is elviekben - támogat.

További pozitív jelenség, hogy megugrott a csilipaprikák termesztésével, felhasználásával kapcsolatos internetes oldalak, blogok, közösségek száma, melyek aktivitásuk révén jelentősen hozzájárulhatnak ennek a termékszegmensnek a népszerűsítéséhez.

Összefoglalva úgy érzem, hogy ez az év egy nagy ugrást jelenthet a hazai csilirajongók, termesztők, felhasználók számára. Bízom benne, hogy 5-10 év elteltével az európai országok fogyasztói egy csiliszósz, vagy egy habanero esetében nemcsak Indiát, vagy Mexikót emlegetik, hanem kis országunkat is.

Bejegyzésem végén minden kedves kapszaicin rajongó ismerősömnek sikerekben gazdag, csípős ízű, boldog új évet kívánok!!!!

Mondhatnám ezt egy kis pezsgővel a kezemben így az óév utolsó előtti napján is, azonban mégis másért teszem.

Ahogy egyre jobban haladunk előre a télben, úgy kezdünk el mindannyian olyan táplálékok, kiegészítők után nézni, melyek egészségünk megőrzését szolgálják, különösen amikor már a testünk kezdi jelezni az egyes fontos immunerősítő anyagok hiányát. Ilyenkor vesszük elő a füveskönyvet, rohanjuk meg a herbáriát, kattintunk a neten olyan oldalakra, melyek nemcsak a műanyag, agyonreklámozott multivitaminok jótékony (?) hatását emlegetik és próbáljuk meg a természet patikájára támaszkodva leküzdeni az előttünk álló kb. 2 betegségre hajlamosító hónapot.

Szerencsére a teremtő megáldott rengeteg olyan táplálékkal, melyeknek szerepük lehet egészségünk általános megőrzésében, betegségekből történő gyógyulásunkban. Ezek közül az egyik a paprika, legyen az csípős, vagy édes.

Szent-Györgyi Albert a legfontosabb vitamint - a C-vitamint - paprikából mutatta ki, ezt már jól tudjuk kisiskolás korunk óta. Ennek jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni, azonban így télidőben a paprika erre nem megfelelő vitaminforrás. Egyrészt méregdrága, másrészt meg csak fóliás, agyonlocsolt, agyonműtrágyázott ízetlen vackokhoz lehet csak hozzájutni, nem beszélve az import esetleges aflatoxin fertőzöttségéről.

Sokkal inkább érdemes így télidőben a paprika egyéb hatásairól pár szót említeni, kiemelten a csípőspaprikával foglalkozva.

A csili paprika rendszeres fogyasztása serkenti az emésztést és megóvja a gyomor nyálkahártyáját az alkohol, illetve az acetil-szalicilsav (egyes fájdalomcsillapítók hatóanyaga) okozta károsodásoktól. A maják például úgy tartották, hogy a csípős paprika megszünteti a hasmenést és a görcsöket. A csilipaprika megfelelő mennyiségben adagolva pozitív hatást fejt ki a szervezetre. A hatás ráadásul meglehetősen sokrétű is: ezek a gyakran tényleg méregerős paprikák nagyon jótékonyak az emésztésre, tisztítják a légutakat, emellett antibakteriális hatást fejtenek ki, fertőtlenítik a szervezetet. Mindez persze nem feltétlenül jelenti azt, hogy az ember pozitívan éli meg a dolgot az intenzív bélműködés vagy a szájban érzett kellemetlen csípés következtében. Sokáig gyomorirritálónak tekintették a csilipaprikát, azonban rájöttek, hogy ennek mérgező szerepe, kb 10-12 kg csili elfogyasztása után lenne.

Ez a csípős fűszer kitűnő szer megfázás és hidegrázás esetén is, leginkább a hörgőkben és az arcüregekben lévő dugulást enyhíti. A paprika csípősségét "okozó" kapszaicin stimulálja a váladéktermelő sejteket a tüdőben és az orrüregben, illetve segíti a váladék eltávolítását, gyulladásgátló hatása van. Létezik olyan ázsiai tisztítókúra, melynek az a lényege, hogy egy zárt helyiségben erőspaprikát sütnek egészen addig, míg teljesen betölt mindent a belőle kiáradó gőz. Ez állítólag roppant kellemetlen köhögési rohamokat okoz, de utána csodálatosan megtisztul a szervezet. Az ilyen típusú alkalmazást én azért semmiképpen sem javasolnám, orvosi felügyelet nélkül.

A kapszaicin tartalmú kenőcsök, illetve tapaszok áldásos hatást fejtenek ki a fájó hátra, mozgásszervekre, mivel csillapítják a reumás ízületi gyulladást. Nem véletlen, hogy az aztékok átpasszírozták, és a paprikapéppel borogatták fájó, meghúzódott izmaikat, törött csontjaikat.

A paprika tumor gátló hatását több vizsgálatban is igazolták. Az édes zöldpaprika kivonata képes gátolni emberi szájüregi rákos sejtek működését, ugyanakkor az egészséges sejteket kevésbé befolyásolja. Gyógyszerekkel szemben ellenálló daganatsejteken is hatékonynak bizonyult. Ugyanakkor azt is bizonyították, hogy az erős paprika kapszaicinje is képes fokozni a daganatsejtek pusztulását azáltal, hogy elindítja bennük a programozott sejthalált, mely képesség a daganatsejtekben meglehetősen gyenge vagy egyáltalán nincs meg. Hatásosnak találták többek között leukémiás és emlődaganatos sejteken is. A paprika hatóanyagai gátolják az erősen tumorkeltő nitrózaminok keletkezését, melyek nagy mennyiségben a dohányzással vagy a kipufogó gázok belélegzésével jutnak a szervezetünkbe. Ez a képesség önmagában a C-vitaminban is létezik, de a mért hatás sokkal nagyobb, mint amit a paprikában levő vitamin mennyiség magyarázhatna. Összességében elmondható, hogy a paprika (akár az erős paprika!) mértékletes fogyasztása segítséget nyújthat a rákos megbetegedések megelőzésében és kezelésében is. A piros paprikában található nagy mennyiségű A- és C-vitamin igen jelentős mértékben csökkenti a szervezetben végbemenő káros oxidációs folyamatokat, többek között "a vérzsírok oxidációját, mely az érelmeszesedéshez és a szív- és érrendszeri halálozásokhoz vezet. Különösen a rossz koleszterint védik az átalakulástól. Ha a paprika antioxidáns anyagait halolajjal is kombinálják, az antioxidáns hatás mellett még intenzív triglicerid- szint csökkentő hatás is mérhető. Mindezek azt sugallják, hogy a paprika rendszeres fogyasztásával sokat tehetünk a szív- és érrendszerünk egészségéért.

A paprika gazdag az A-vitamin előanyagaiban, a béta-karotinban, a luteinben és a zeaxantinban, melyek rendkívül fontosak az ép látás megőrzése érdekében. Ez utóbbi különösen kiemelkedő pl. a leveles zöldségfélékhez képest, ezért a szakemberek azt javasolják, hogy minél több piros paprikát fogyasszunk a szem jó egészségének fenntartásáért.

Egy kis érdekesség: megállapították, hogy a csili szétrágása után fellépő forró, csípős érzés az agyban endorfinok felszabadulását váltja ki, melyek a szervezet saját fájdalomcsillapítói és akár enyhe eufóriát, a morfin hatásához hasonló, jóleső bódulatot is elő tudnak idézni. Sokan tapasztalták már, hogy fejfájásuk, migrénjük nyom nélkül eltűnik, ha kapszaicines orrsprayt használnak. Mindezeken felül a csili nagyon tápláló is egyben, több C-vitamint tartalmaz, mint a narancs, sok benne a vas, a kalcium, a foszfor és a B-vitamin komplex, valamint a csili paprika enyhén serkentő és tonizáló hatással van az egész szervezetre.

A csili és a paprika egészségre gyakorolt jótékony hatása természetesen ettől sokkal több; nap, mint nap újabb és újabb hatóanyagokat mutatnak ki világszerte a paprikából, mely a szervezet mindennapos működésére pozitív hatással bír. Bár ha mi csak azt vesszük, hogy egy-egy csípős étel jóízű elfogyasztása milyen kellemes érzést vált ki bennünk, már tettünk a lelki egészségünkért egy kicsit.

Elnézést kérek minden kedves olvasómtól, hogy már nagyon régen nem jelentkeztem. Nem gondoltam volna a blog indításakor, hogy ennyi időt el tud venni a blogolás, valamint azt sem gondoltam, hogy ennyi más tevékenységem, munkám lesz. Ami utóbbi nem baj, pláne a mai világunkban, amikor a legkisebb munkát is meg kell becsülni, így ez úton is megköszönöm azoknak, akik ezekkel a munkákkal megkeresnek, megbíznak. Továbbá köszönöm a bizalmat annak a napi 20-30 látogatónak, akik megkeresik oldalamat, rákeresnek bejegyzéseimre.

Mivel a mai napon 10-15 cm-es hólepel borította be a várost sok mindent nem tudok csinálni kint a kertben, így ráérek egy kicsit írogatni.

Korábban azt terveztem, hogy 3-4 naponta töltök fel a blogra tartalmat, ha nem sajátot, akkor kommentált idegen linket, szöveget - természetesen eredetmegjelöléssel, mivel nem vagyok egy kifejezett mai politikus aki a plagizálás nagymestere kell hogy legyen megválasztása előtt. Sajnos ezt a tervemet keresztülhúzta az időhiány, bár remélem a hosszú téli estéken lesz lehetőségem elmerülni a magyar és a külföldi szakirodalomban és megosztani érdekességeket, új ismereteket "csípős" témában azokkal akik folyamatosan követik a blogomat.

A csilipaprikákat kb 4 hete teljesen felszámoltam. Az éretteket meghagytam magra, ezek a mai napig száradnak, a félérettek esetében némi utóérést próbálok elérni, így ezek is megmaradtak természetes mivoltukban, az éretlenek pedig szépen üvegbe kerültek savanyúságnak. Több fajtát a szezon végére nem tudtam beazonosítani (elképzelhető hogy keresztporzottak) azokat "vegyes" csili mag elnevezéssel gyűjtöttem meg, részben elajándékozását, részben cseréjét tervezem.

A köveztekező 2-3 hónapban nem sok dolgom lesz csilifronton, mindösszesen a termesztők, gyűjtők terén próbálok meg némi kapcsolatokra szert tenni, magokat cserélgetni, valamint egy saját ötletű "mini passzív szolár palántanevelő" fóliát kívánok összebarkácsolni.

És végül képként jöjjön egy kis téli testmelengető csemege: Csilisavanyúság bátraknak

Mint már korábbi bejegyzéseimben említettem néhány évvel ezelőtt - akkori időhiány okából - megszüntettük a veteményeskertünket és gyümölcsfákkal ültettük, be továbbá befüvesítettünk. Persze ez valóban jelentős időmegtakarítás volt, azonban a friss, házi zöldségfélék már kezdenek hiányozni, ahol megterem a büdös, böfögtetős, de mégis igazán aromás fokhagyma, mindig van friss zöldségzöldje a sámlilevesbe, továbbá a paradicsomot a reggelihez a friss pékárúval boltból hazafelé jövet veszem le és fogyasztjuk el azonnal. Egyszóval hiányzik a vetemény, de nagyon.

Ennek ellenére egy csilibolondot ez sem riaszt el a termesztéstől, legfeljebb megpróbál alkalmazkodni a veteményes hiányához és csinál egy kis kertet cserepekben és balkonládákban. Így tettem én is kényszerből, azonban a palántákból adtam oda másnak is, aki a kertjében szabadföldbe ültette ki a növényeket. Mit ne mondjak, összejött neki.

A kert talaja átlagosnak mondható, meghatározni már nem lehet, hogy ez csernozjom, vagy öntéstalaj, mert a sok évtizedes művelés során ez már nem definiálható pontosan, szóval maradjunk a gyulai kerti földnél. A paprika tövek sor és tőtávolsága 50-50 cm, azonban később kiderült, hogy ez nem igazán elég a buja növekedés, megkívánta volna a min. 60-60 cm-t. Az ültetés ideje május 6-30 közé esett, folyamatosan történt. A kiültetett fajták a teljesség igénye nélkül: cedrino, Inca Red Drop, Tulipán paprika, Cayenne, Madárszem, Salmon, Shishito, Dragons Claw, valamint további 6-8 nem azonosított fajta. A tövek részben félárnyékban növekedtek, mivel a terülten több közepes méretű gyümölcsfa és térhatárolóként szőlőlugas is található. Az összes kiültetett tő száma kb. 30 db.

A paprikák a palánták kiültetését követően, kissé nehezen indultak növekedésnek, azonban június végétől őrületes tempóban elkezdtek fejlődni. Az első terméseket kb. július közepén kezdték el hozni és érlelni, azonban a dömping szeptemberre esett, és a beérés is leginkább ekkor volt a legintenzívebb. A mindennapos locsolás elengedhetetlen volt, meg is kapták azt a vízmennyiséget, amit igényeltek, azonban további tápoldatozásra nem kellett sor keríteni. Permetezésre sem volt szükség, nem érte őket semmilyen rovar, vagy gombakártevő. Ma október 12-e van, azonban még most is tele vannak terméssel, melyek csípőssége, ízvilága messze felülmúlja a cserépben nevelt csilikét.

Ezen tapasztalatból kiindulva mindenkinek javaslom, hogy amennyiben megteheti és biztosítani tudja a folyamatos vízutánpótlást, a csiliket szabadföldbe ültesse ki. És ez a jótanács nekem is szól - visszakanyarodva első bekezdésemhez gondolataihoz - a paprikák megerősítik, hogy igenis szüksége van egy magamfajta hobbikertésznek a veteményesre.

És akkor jöjjenek a szeptember közepén készült fotók a szabadföldi csilipaprikák őserdejéről:

Az utóbbi két hétben ízelítőt kaptunk többször is az őszből, melyet a paprikáim is megérezetek. Egyre kevésbé érnek be, a leveleik fakulásnak indultak, ezért úgy döntöttem, hogy egy részüket felszámolom. Megszedtem azokról a paprikákat, melyeken már nem várható, hogy az első talajmenti fagyokig jelentősebb mennyiségű termés érik be. A töveket kiszedtem a cserepekből és a megmaradt földet átrostáltam, mert még jó lesz virágágyáshoz, vagy egyéb növényekhez. Paprikákat már nem teszek bele jövőre, mert nem akarom az esetleges fertőzések miatt két évben is ugyanabba a termőközegbe tenni. Azt vettem észre, hogy a legtöbb tő gyökérzete szinte teljes egészében felhasználta – „megette” – a földjét, így ebből tapasztalva jövőre sokkal nagyobb – min. 15 cm átmérőjű – cserepekbe teszem egyesével a paprikákat. Viszont volt jó néhány olyan tő, melynek alig volt gyökere – nem is értem mivel vett fel tápanyagot. A legtöbb felszámolt paprika a cayenne fajtából volt, ezen kívül több tő piros habanero, shishito is az ősz első áldozatai között szerepel. Azokon, melyeken még rentábilis mennyiségű paprika van, azokat meghagytam, mert az első fagyokig be tudom takarítani a terméseket. Ígéretes a Yellov bell, Inca red drop, Aji Yellow, valamint a Naga Jolokia Purple is hozott egy hatalmas második terméshullámot, bár ennek szerintem csak a fele fog tökéletesen beérni ezután. Sajnos – helyhiány miatt - nincs lehetőségem bevinni a tövek egy részét, így nem tudom őket átteleltetni, így a csillibonsai készítés túlmutat a jövő éven. Ha az időjárás a sokéves átlagnak megfelelően alakul, akkor még kb 3 hétig érhetnek és élhetnek. Ezennel üzenem, ha valaki szobahőmérsékletű és világos helyen tudja teleltetni a paprikákat, akkor cserépért cserébe nagyon szívesen adok bárkinek a fagyok előtt.

Nem jelentkeztem már kb. 10 napja. Lenne témám bőven, de nem igazán jutottam oda, hogy blogolgassak, viszont folyamatosan figyelem a látogatottságot és egyéb statisztikákat, így pl. a keresőkifejezéseket, amivel a blogomat elérik az érdeklődők.

A keresőkifejezések között magas gyakorisággal szerepel a tulipán paprika szó is, úgyhogy arra az elhatározásra jutottam, hogy önálló bejegyzést írok róla, mivel nekem is szépen hozza a terméseket.

A tulipán paprika - melyet csak mi magyarok nevezünk így lokálpatrióta módon - a nemzetközi szakirodalomban több néven is szerepel. Az alábbi elnevezéseken találtam meg eddig, bár nem biztos, hogy mindegyik az a fajta pontosan, amiről most írok: Bishops Crown (püspökök koronája), Patricias' Bell (Patricia harangja), Balloons, Balloons pepper (ballonok, léggömbök). Én ezutóbbi nevet nem igazán találom megfelelőnek, mivel kevésbé "felfújódott" a formája, sokkal inkább tekintélyt uraló, mint a püspökök koronája, vagy formájára utalóan nekünk magyaroknak pedig tulipán paprika.

A növény meglehetősen magas növésű, akár 70-80 cm magasra is megnő, így célszerű virágládában, vödörben, vagy szabadföldben nevelni. A levelei közepesen szélesek, szára kissé elágazó. A termések zöld állapotban elérik teljes nagyságukat, majd ezután a narancs, végül piros színűre érnek, 4-5 cm hosszúak, és körülbelül ugyanolyan szélesek. Húsuk közepes vastagságú, de viszonylag könnyen szárítható. Csípőssége a szakirodalom szerint közepes, ami a macskapöcsére, vagy a cseresznyepaprikára emlékeztető. Legnagyobb érdekessége a formája, mely leginkább koronára vagy tulipánra emlékeztet, kiálló középső heggyel és 3-5 "sziromszerű" nyúlvánnyal.

Felhasználható frissen fogyasztva, szárítva, vagy ételízesítőként ételbe főzve.

Végül néhány kép:

Eljött az ideje annak, hogy elkezdjem a paprikák magjainak a szedését. Azért vártam eddig, mert minél érettebb, annál nagyobb mértékben lesznek a magvak csíraképesek. Emlékszem, hogy nagymamám rendszeresen szedte a paradicsom magjait, szinte rothadásig hagyta megérni a termést. Legelső magok a korán érő és bő termést hozó fajtákból kerültek ki, mint pl. a Yellow Bell, Naga Jolokia Purple, és a Samba. Azóta már megszedtem a shishito és a Bird Eye magjait is.

A megszedés az eszközök előkészítésével kezdődött. Műanyag tányérok, gyufásdoboz a megszedett magoknak, kés, valamint a legfontosabb dolog, a gumikesztyű.  Na ezt lett volna a legnagyobb badarság kihagyni. Néha még így is azt érzetem, hogy csíp. Ha nem veszem fel, akkor az égési sérüléshez hasonló tünetek jelentkezhettek volna a kezemen. Egy Spektrumtévés dokumentumfilmben mutattak indiai csilifeldolgozó férfiakat, akik a nemi szervükre madzagot kötnek és a fonál végét fogják meg ha dobniuk kell a sárgát.

A magszedést ezután kezdtem el. A paprikákat hosszában végigvágtam és kiszórtam belőle a magokat egy tányérba, majd a terméshúst egy másikba tettem száradni. Amikor kész lettem egy fajtával, akkor a megszedett magokat gyufásdobozba tettem, mert abban könnyen tovább szárad. Néhány nap után pedig önzáró nylontasakba teszem.

A blog indításakor ígértem, hogy írok több cikket csilis ételekről, töltök fel recepteket. Egy kicsit gondban vagyok, ugyanis ez leginkább azt jelenti, hogy az ételbe rakunk egy kis friss, vagy szárított csili, csilikészítmény. Ettől függetlenül, ismét írok egy bejegyzést, amiben egy többször kipróbált receptet teszek közzé. Az ételnek nincs neve mi magunk között "thai kajának" nevezzük.

Hozzávalók 4 személyre:

50 dkg csirke, vagy pulykamellfilé, 2 szál közepes sárgarépa, 1 szál petrezselyem, 1 kisebb zellergumó, 1 ananászkonzerv (olyan aprított és nem karikás), 1 nagyobb fej lilahagyma, 1 üveg paradicsomlé, fokhagyma, friss csili, vagy csiliörlemény, koriander, gyömbér, curry, szerecsendió, bors, só.

Kevés olajon megpirítjuk a vékony csíkokra vágott húst, majd ha megpirult, kiszedjük a serpenyőből és a vékony csíkokra vágott zöldségeket a maradék olajos húslén elkezdjük párolni. Ha kezdi elfőni a levét, akkor öntsük hozzá a konzerv ananászt a levével együtt tegyük hozzá a fűszereket ízlés szerint és pároljuk tovább. Amikor még ropogósak a zöldségek öntsük fel kb 3 dl paradicsomlével és tegyük vissza a korábban kiszedett húst és egy rövid "összerottyanásig" főzzük fel. Rizzsel tálaljuk. Viszonylag egyszerű, de ízletes, változatos étel, egy kicsit az Uncle Ben's üveges kajára hasonlít.

Csináltam egy-két képet az eddig leszedett paprikákról. Gyűjtöm a magokat így hagyom őket megérni rendesen. Beszúrok egy-két totál képet az eddigi termésekről.

Manal pepper. A csípősségét nem tudom, mert nem kóstoltam meg. Nem igazán találni róla a külföldi oldalakon sem megfelelő szakirodalmat, úgyhogy hétvégén kóstolás lesz. Ha ez megtörténik, akkor jelentést teszek.

Zimbabwe bird eye. (a filctoll mellett) Igazi kis madárszem Afrikából-Zimbabwéból. Ahogy a közmondás mondja: kicsi a bors, de erős. Pokoli csípős, és pokoli kicsi. De egy igazi csili talán ilyen. A növény viszonylag alacsony növésű (25-30 cm), a termések 1-2 cm hosszúak. Magot később szedek róluk.

A napokban ismét további fajtákat szedtem meg. Ezekről kívánok írni pár szót.

Cedrino. (33-as)  4-6 cm hosszú sárga paprikák Csípősségük a macskapöcsétől erősebb. A növény elágazó szárú, vékony levelű nagyon bőtermő. Nagyon könnyen szárítható .

Dragons Claw. (41-es) Alacsony növésű, vastagabb húsú, nehezebben száradó. A termés 4.5 cm hosszú, kissé tömzsi. Kiváló friss felhasználásra, savanyításra vagy egyéb feldolgozásra. Közepesen bőtermő.

Inca Red Drop (31-es). Elágazó, vékony szárú növény, mely kb 50 cm magasra nő meg. Közepesen bőtermő meglehetősen csípős. A termések kb. 3 cm hosszúak, kissé ducik, könnyen száradó vékony húsúak. Kiváló szárításra is.

Shishito. (16-os) Feltételezhetően - nevéből eredően - távol keleti fajta. Ma megkóstoltam egy darabot belőle, sajnálom, hogy nem korábban tettem, mert akkor az olimpián indulhattam volna rövidtávfutásban, méghozzá eredményesen. A kóstolás után csuklottam 20 percig, majd zsibbadt a nyelvem egy órát. Szóval dögerős. A növény kb 40-50 cm magas, egyenes szárú. a termés 6-7 cm hosszú és ráncos, mint egy öregasszony segge. Vastagabb húsú, úgyhogy javasolt a friss felhasználás, vagy szárítás nélküli feldolgozás

African pequin. (14-es) Macskapöcsére emlékeztető, de sokkal csípősebb fajta. 8-10 cm hosszú, könnyen szárítható, vékony húsú. Viszonylag kevés termést hoz.

Sweet chocolate. (25-ös) Nevéből is ered, hogy édes paprika. Színe csokibarna éretten. 10-15 cm-es termései vannak, melyek vékonyabb húsúak, mint a kápia paprika. Íze kissé fanyar, kicsit a kávéra, kicsit az étcsokira emlékeztet. Nem igazán nyerte el tetszésemet, de sült paprikának jó volt.

Mundu-Gundu. (20-as)  Elég hülye neve van, de egy indiai fajtától mást nem várhatunk. A növény átlagos kb 40 cm magas, kevésbé bőtermő. A termése 3 cm hosszú, vékony húsú dögerős. szárításra alkalmas, mert vékony húsú.

Lemon drop. Szép citromsárga színű paprika. kb. 4-5 cm hosszú, meglehetősen csípős. Könnyen szárítható. A növény 30-40 cm magas, nem elágazó szárú. Nem túlzottan bőtermő, de hálás kis növény.

A mai napra ennyi volt, legközelebb - ha más ad hoc téma nem jön be - akkor írok olyanokról is, amik eddig nem hoztak termés, vagy még nem ért be a termük.

Imádom a nyarat. Számomra ez az évszak jelenti az életet. Nem zavar, ha 35 fokban szakad rólam a víz, ha folyamatosan iszok és mégis szomjas maradok, ha estefelé összemar a szúnyog, mert örömmel tölt el, hogy nem kell a lakásba bezárkóznom du. 5-kor a sötétség miatt. Imádok hajnalban madárcsicsergésre kelni, még akkor is ha a nagy melegben csak ekkor tudnék igazán jót aludni.

Nem tudom ki hogy van vele, de a télben én csak egy dolgot találok karakteresebbnek: az illatokat. Úgy érzem, hogy az emberek évszázadok alatt a tél ingerszegénységét megtanulták illatokkal, szagokkal kompenzálni. Számomra a legjellegzetesebb illatok a télhez köthetőek. A narancssárga sült tök, feleségem mazsolás karácsonyi kalácsa, a zöldséges tyúkhúsleves, a levendulaolajos illatmécses mind-mind annyira jellegzetes téli illatok, mint a hideg reggeli utcákon megcsapó kémények fanyar füstje, vagy a lángossütő nyitott ajtaján kiáramló olajszagú pára.

Egy ilyen illatos-fűszeres "téli" étel receptjét szeretném most leírni.

Hozzávalók:

6-8 db mandarin, 1,5-2 dl száraz vörösbor, 2 ek. méz, 1 tk, összetört koriander, 1 kis fej hagyma, 1 ek olivaolaj, csili (csiliörlemény), 1 kk. gyömbér

Elkészítés: A meghámozott és cikkekre szedett mandarin felét felkockázzuk. Olivaolajon teflonserpenyőben a nagyon apróra vágott hagymát megfuttatjuk, majd, hozzáadjuk a felkockázott mandarint. Felöntjük a vörösborral, hozzáadjuk a mézet, a gyömbért és az összetört koriandert. Csilipaprikát ízlés szerinti mennyiségben adunk hozzá. Folyamatosan kevergetjük, majd amikor már kezd besűrűsödni hozzáadjuk a maradék mandarincikkeket is. Ezután még kb. 4-5 percig sűrítjük.

Sült húsok (kacsa, pulyka) mellé kiváló pikáns mártás.

Itt az augusztus, és megjelentek az első termések is. Én úgy gondolom, hogy a képek magukért beszélnek, így csak egy rövid leírást teszek melléjük.

Yellow bell - Sárga harang. Kevésbé elágazó szárú, széles levelű 25-40 cm magas paprika. Viszonylag korán hozza  a terméseket. Szárításra kevésbé, inkább friss fogyasztásra, vagy felhasználásra ajánlott.

Samba - A termések lila színűként kezdik életüket, azonban teljes érettségükben bepirosodnak. Csípősségük közepes, ami azt jelenti, hogy folyik a könnye egy átlag magyarnak. Szárításra kiváló, de egyéb felhasználásra is alkalmazható. A növény alacsony méretű 15-20 cm-es. A termések kissé ducik, 3-5 cm hosszúak.

Bird Eye fajta, de közelebbit nem tudok róla. A növény magassága 30-40 cm, és rendkívül szétágazó. A termések 4-5 cm hosszúak, közepesen csípősek (könnyeztetnek). Alkalmas szárításra és egyéb feldolgozásra is.

Naga Jolokia Purple, a takarékos paprika. Ez az a fajta, amiből egy darab is elég egy falunapon főzött körömpörköltbe, hogy az egész település szipogva törölgesse verejtékező homlokát. Szárítható és frissen is fogyasztható, vagy felhasználható (már aki ezen utóbbi opciókra vállalkozik.) Kifejezetten ajánlott fogászati kezelés előtt, mivel képes az ember fejét elzsibbasztani egy kis darabjának elfogyasztása is. A termések először zöldek, majd padlizsánlilák, végül piros színűek. A növény 50-60 cm magas, elágazó szárú, kissé lilás levélerezetű.

Ui: A gyufásdobozok a méretek érzékeltetése miatt kerültek a paprikák mellé.

Annyira megtetszett a fotószerkesztő program, hogy még egy fotót feltöltök. A paprika fajtája Yellow Bell, azaz sárga harang. Nevét a formájáról és színéről kapta. Nem túlzottan csípős, kissé citrusízű, vastag húsú. Szárításra nem, inkább friss fogyasztásra alkalmas. A szára vastag, kevésbé elágazó.

A napokban találtam rá az interneten a bejegyzésben található különleges formájú csilipaprikára. Nekem nincs ebből a fajtából, bár jövőre igyekszem beszerezni ilyen magot is, de az érdekessége miatt megér egy rövid írást. A Peter Pepper csilifajta.

Annyit lehet róla tudni, hogy tabasco és jalapeno fajták keresztezésével hozták létre, ötvözve a jalapeno húsos mivoltát és csípősségét a tabasco egyedi ízével. Hossza 4-7 cm, vastágsága 2 cm. Scoville értéke a leírások alapján 100-120.000, így a feldolgozása gumikesztyűben ajánlott, valamint a szárított porjának a belégzését is kerülni kell. Színváltozatok közül eddig piros és sárga változatban bukkantam rá a neten.

Hogy az alábbi formát hogyan sikerült összehozni, arról nem szól a fáma, de arról sem, hogy ezt bármilyen mazochista személyek termékenységi célokra használnák. Bár én úgy gondolom ezt nem is lenne célszerű csípőssége miatt, bár a hüvelygomba eltávolításában lehet, hogy hatásosabb, mint bármely patikaszer.

És a végén a fotó a Peter Pepper-ről:

Mint már korábban említettem a paprikáimat - néhány éve felszámolt veteményeskert híján - cserepekben nevelem. Volt otthon egy-két kiszuperált vödör is amit beültettem. Az ültetés óta eltelt 2 hónapban megfigyeltem, hogy a vödörbe ültetett paprikák általánosságban jobban fejlődnek, mint a cserepesek, mivel egyrészt nagyobb földmennyiség (és ezáltal tápanyag) jut egy-egy tőre, másrészt a vödörben lévő földtömeg lényegesen jobban tartja a vizet, kevésbé száradnak ki napközben.

Ez utóbbi jelenségnek az oka a hajszálcsövesség, mely halványlila (legyünk stílszerűek: halványpurple) emlékként sejlik fel gimnáziumi fizikaóráimra visszagondolva. A lényege az, hogy nagyon vékony kis csatornákban - mint ami a talajszemcsék között is van - a víz megbolondul és felfelé folyik. (Bár ebben a melegben, amikor az intravénás Kőbányai sem oltja már az ember szomját, akkor sem jutna erről a jelenségről több az eszembe, ha a nagydoktorimat a folyadékok tulajdonságáról smitteltem volna össze Avogadro korábbi értekezése alapján.) Paprikásra lefordítva a dolgot; a vödör fenekén lévő vizet is tudják a növények hasznosítani.

Ezért úgy döntöttem, hogy jövőre igyekszem minél több palántát vödrökbe ültetni. Ehhez azonban szükségem lesz edényekre, mert egy normál háztartásban max: 4-5 vödör van fölöslegben kertészeti célra. Kénytelen leszek szemfülesnek lenni az elkövetkező 8-10 hónapban, hogy minél több diszperzites, SPARosnarancsos, vagy egyéb edény a rendelkezésemre álljon. Ha egy kicsit repedt, akkor PVC ragasztóval megragasztom és az oldalán 3-4 cm magasságban néhány furatot teszek rá, a fölös víz elvezetésére. (Jobb, mintha az aljára tenném, mert így egy kicsi víz megmarad és nem kell alátét a vödörhöz.) Egy szó mint száz, indulhat az ismerősöknél a kunyeratórium, vagy forgalmatlan időszakban a lomizás.

Ezenkívül további megelégedettséggel tölt el, hogy más által már szemétként kezelt dolgokat újrahasznosítok, és ez a mai világunkban - szerintem - nem egy utolsó szempont.

Több mint egy hete tart a vörösriasztás, ami számomra azt jelenti, hogy meg lehet olvadni a napon, semmit nem igazán tud mit kezdeni az ember 9-17 óra között úgy, hogy ne szakadna róla a víz.

A paprikáim szempontjából azt jelenti, hogy 3-4 óra napon töltött idő alatt is megfonnyad a levelük, így a locsolásnak nem lehet elég jelentős szerepe. Mivel naponta egyszer locsolom őket (esténként), így másnap kora délutánra többnek is megfonnyad a levele, de locsolás után 10-15 perccel már újra életre kelnek, visszaduzzadnak a leveleik. A virágzás, a terméshozás folyamatos, bár szerintem egy kicsit lassabb, mint ha hűvösebb lenne 8-10 C° fokkal. Az érés, viszont semmivel sem gyorsabb a melegebb időjárásban. Egy-két fajtán a terméseken száradás jellegű foltok vannak, de a legtöbbje köszöni szépen jól van.

A tápoldatozást mellőzöm a nagy meleg miatt, félek attól, hogy ez kiégéshez vezetne. A termő paprikák közül a purple változatok beérése kezdődött el, így a Samba, Naga Jolokia Purple, valamint a Bird Eye Purple. A többiek is hozzák a termést (persze még nem mindegyik), azonban nem igazán színesednek, inkább zölden növekednek.

És hogy valami látszódjon is, feltöltök két fotót az érésben finisben lévő paprikákról:

Naga Jolokia Purple

Salsa

Remélem, tudok jelentkezni fotóval is, bár problémát jelent, hogy ha saját képet akarok feltölteni, akkor csak egy része látszik a blogon, mintha túl nagy lenne az egész fotó. Ha valaki tud ez ügyben tanácsot adni, nagyon megköszönöm előre is

Május utolsó hetének időjárása több fokkal elmaradt a sokéves átlagtól, nem beszélve arról, hogy elég sűrűn váltották egymást a frontok. Ha meg front van, akkor szél is. Nem emlékszem rá, hogy mikor volt a május ennyire szeles, szinte mindennap fúj a szél több órán keresztül.

Ennek a csilipaprikákra két hatása lehet. Egyrészt könnyen feldöntheti a cserében lévőket (sőt extrém erős lökések hatására el is törhetnek), másrészt a hűvösebb idő ellenére nagyon szárítja a talajukat. Mivel a tövek még nem annyira magasak, hogy felborítsa a cserepeket, így a heti legfontosabb feladatom a locsolás volt. Nem minden cserepet kellett naponta locsolni, de a szelesebb, huzatosabb helyeken lévők meglehetősen gyorsan száradtak. A tövek jelentős része már erőteljesen meggyökeresedett, így nincs akkora vízigényük, mint közvetlen kiültetés után, ezért azokat a cserepeket locsogatom, amelyeknél a föld teteje szárazzá vált. A sajátos földkeverékem az idén is bevált, így tudom, hogy pangó víz nem keletkezik, de azzal sem kell számolnom rendszeres gondozás mellett - ami a tiszta komposzt, vagy virágföld esetében előfordulna – hogy teljesen kiszárad a talaj és a locsolóvíz tejes egészében keresztülfolyik a cserépen öntözéskor.

A múlt hét elején kaptak egy komplex tápoldatot a paprikák, egyébként sima kútvízzel, vagy esővízzel öntöztem őket. Ismét volt egy-két tő, amely nem maradt életben, ezeket kidobtam, de ettől függetlenül jól vannak a paprikáim, mindössze egy-két fajta van ami gyengélkedik még, de a legtöbbje csodálatosan növekszik, egymás után hozza a virágbimbókat. A gyengélkedést én a viszonylag hűvös időnek tudom be, a paprikák szeretik a hőséget, talán ezen a héten javulás várható. A gyengébb tövek jellemzően a különlegesebb kategóriába sorolt fajták közül került ki, így pl a Naga jolokia, vagy a  Trinidad Scorpion fajták. A piros Habenero-im sem a legszebbek, de talán megmaradnak. Végül is ráérnek október közepéig termést hozni.

Egy tövem van, amely túlélte a telet (persze lakásban) és hozza az oldalhajtásokat. Ebből – ha erősödnek a kis ágacskák – megpróbálok csili bonsai-t formázni. Nem tudom milyen sikerrel, mert egyrészt nem igazán értek a bonsai készítéshez (erre való az internet), másrészt a kézügyességem nem érte el a Homo Habilis szintjét, de a lelkesedésem annál nagyobb.

A héten még jelentkezni kívánok egy részletesebb leírással, melyben a fajtákat és jelenlegi fejlettségi állapotukat kívánom részletezni.

A mai napon befejeztem a palánták kiültetését a cserepekbe. A legutolsók valamilyen meghatározhatatlan cayenne típusú fajtához tartoztak, a magjait én szedtem meg. Csokorba kötve árulták egy zöldségesnél.

Orbán, az utolsó fagyosszent – és most nem Viktorra, még kevésbé valamely pápára gondolok - menetrendszerűen meghozta a lehűlést, melynek vannak pozitív és negatív hatásai is a csilikre. Pozitív, hogy a kiültetett palánták földje nem szárad gyorsan és a párologtatásuk sem intenzív, így a növények gyökerei egyenletesebben fejlődnek, pláne, hogy kaptak egy kis foszforos komplex műtrágyát. A régebben kiültetettek földjére egy kicsi pétisót a lombfokozó nitrogénbevitel miatt szórtam, számukra különösen is jó, hogy lassan szívódik fel ez az egyébként könnyen égető hatást nyújtó anyag. A hűvös idő hátránya, pedig leginkább abban mutatkozik meg, hogy egyes töveken megjelenő virágbimbók nem akarnak kinyílni, várják azt az időt, a meleget, mely számukra ideális.

A mai nap jó volt arra is, hogy részletesebben átnézzem a korábban kiültetett palántákat. Több fajta is van amelyikből 40-60 %-ban is pusztultak el tövek. Ezek az alábbi fajták: Naga Jolokia, Bhut jolokia, Omnicolor, Bird eye. Ezek esetében a palánták viszonylag kicsik is voltak 8-10 cm magasak mindössze. A nevelőtálcában az intenzívebb növésűek egy kicsit le is árnyékolták, el is nyomták a többit, meg tegyük hozzá, hogy a Bird eye kivételével meglehetősen különleges fajták is. Trinidad Scorpionból 2 tövem van, úgy tűnik megmaradnak. A többi fajták köszönik szépen: jól vannak.

A habanerok közül a Red kicsit gyengébb, mint a sárga – orange – tövek. A piros habanerok szintén kicsik voltak kiültetéskor és nagy meleg is jött rájuk. Ekkor árnyékba tettem őket, és sokat is erősödtek. A mai napon már naposabb helyre tettem, mert feltételezem, hogy most már a növekedésük intenzívebb lesz ha naponta 4-5 órát közvetlen napfény éri őket.

A palánták egy részét védett helyre és egyben félárnyékos környezetbe tettem a legelső kiültetéskor, mert féltem a májusi talaj menti fagyoktól. Holnap elteszem őket naposabb helyre, mert a gyökérerősödésnek be kellett fejeződnie mostanra, másrészt a jövő héten nem várható hirtelen erős nyári felmelegedés, amit negatívan megéreznének.

Mivel télen egy csilitermesztőnek nem sok dolga akad, ez az időszak kiválóan alkalmas a pihenésre és az információk begyűjtésére. Sok mindent csak külföldi honlapokon találni meg, így egybe lehet kapcsolni a nyelvtanulással az információszerzést.

Leginkább a különböző fajták leírására voltam kíváncsi, mert a termesztéstechnológia nagyon nagymértékben eltér az adott éghajlattól, fajtáktól és egyéb tényezőktől. (Ezt még Magyarországon belül is tapasztalni lehet.)

A téli időszak egyben a magok beszerzésének is az ideje. Ebben az évben kétféleképpen tudtam különböző magokra szert tenni. Egyrészt saját tavalyi terméseim magját gyűjtöttem be, másrészt vásároltam különböző helyekről, gyűjtőktől.

Az első év korlátozott magkeltetési sikerei után úgy döntöttem, hogy nem bízom a véletlenre a dolgokat. Szerencsémre találkoztam egy profi fóliással, aki érdeklődik a különleges fajták iránt és „bartellben” felvállalta a csilipaprikák keltetését és a palántanevelést. Én biztosítottam a magokat, ő pedig a kikelt növények egy részéért cserében felnevelte a növényeket. (Munkáját szeretném a későbbiekben egy önálló blogbejegyzéssel és fotóval is megköszönni, sőt ha minden jól megy egy komolyabb cikket is szeretnék vele összehozni egy szaklapban.)

2012-ben 42 féle paprikamag került elvetésre, ebből egy-két fajta kelt gyengén, de azokból is lesz pár termő példány. A fajták felsorolását jelenleg nem kívánom itt megtenni, mivel a termő időszakban egyesével és fotóval is be akarom őket mutatni. Annyit röviden, hogy megtalálhatóak közöttük az ismertebb közönséges (pl. bird eye), valamint a különlegesebb (bhut változatok) is.

A magvetés fűtött fóliában február végén történt és május elejére már palántázható, kiültethető növényekké értek. Az egy-két hete kiültetett fajták közül van ami nemsokára virágozni fog.

A paprikák nálam ismételten virágcserépbe (balkonládába, diszperzites vödörbe ….) kerültek, azonban az ismerősömnél szabadföldi termesztésük fog megvalósulni, így komplex tapasztalatok lesznek, az esetleges gazdaságilag is releváns méretű „csilizéshez”. A termesztőközeg a jól bevált, szokásos rostált kerti- és virágföld fele-fele keveréke, vagy rostált saját komposzt (ebben eleve kb. fele-fele a kerti föld és a tiszta komposzt). Az ültetés utáni első második locsoláskor komplex tápoldatot kevertem a vízbe (a gyökeresedést segítő foszfor miatt), majd egyszeri óvatos pétisós szórást kaptak a nitrogén miatt. 2-3 hét alatt úgy látom, hogy az eddig kiültetett palánták 95-97%-a megmaradt, mindössze néhány pusztult csak ki, így az eredménnyel nagyon meg vagyok elégedve.