Május utolsó hetének időjárása több fokkal elmaradt a sokéves átlagtól, nem beszélve arról, hogy elég sűrűn váltották egymást a frontok. Ha meg front van, akkor szél is. Nem emlékszem rá, hogy mikor volt a május ennyire szeles, szinte mindennap fúj a szél több órán keresztül.
Ennek a csilipaprikákra két hatása lehet. Egyrészt könnyen feldöntheti a cserében lévőket (sőt extrém erős lökések hatására el is törhetnek), másrészt a hűvösebb idő ellenére nagyon szárítja a talajukat. Mivel a tövek még nem annyira magasak, hogy felborítsa a cserepeket, így a heti legfontosabb feladatom a locsolás volt. Nem minden cserepet kellett naponta locsolni, de a szelesebb, huzatosabb helyeken lévők meglehetősen gyorsan száradtak. A tövek jelentős része már erőteljesen meggyökeresedett, így nincs akkora vízigényük, mint közvetlen kiültetés után, ezért azokat a cserepeket locsogatom, amelyeknél a föld teteje szárazzá vált. A sajátos földkeverékem az idén is bevált, így tudom, hogy pangó víz nem keletkezik, de azzal sem kell számolnom rendszeres gondozás mellett - ami a tiszta komposzt, vagy virágföld esetében előfordulna – hogy teljesen kiszárad a talaj és a locsolóvíz tejes egészében keresztülfolyik a cserépen öntözéskor.
A múlt hét elején kaptak egy komplex tápoldatot a paprikák, egyébként sima kútvízzel, vagy esővízzel öntöztem őket. Ismét volt egy-két tő, amely nem maradt életben, ezeket kidobtam, de ettől függetlenül jól vannak a paprikáim, mindössze egy-két fajta van ami gyengélkedik még, de a legtöbbje csodálatosan növekszik, egymás után hozza a virágbimbókat. A gyengélkedést én a viszonylag hűvös időnek tudom be, a paprikák szeretik a hőséget, talán ezen a héten javulás várható. A gyengébb tövek jellemzően a különlegesebb kategóriába sorolt fajták közül került ki, így pl a Naga jolokia, vagy a Trinidad Scorpion fajták. A piros Habenero-im sem a legszebbek, de talán megmaradnak. Végül is ráérnek október közepéig termést hozni.
Egy tövem van, amely túlélte a telet (persze lakásban) és hozza az oldalhajtásokat. Ebből – ha erősödnek a kis ágacskák – megpróbálok csili bonsai-t formázni. Nem tudom milyen sikerrel, mert egyrészt nem igazán értek a bonsai készítéshez (erre való az internet), másrészt a kézügyességem nem érte el a Homo Habilis szintjét, de a lelkesedésem annál nagyobb.
A héten még jelentkezni kívánok egy részletesebb leírással, melyben a fajtákat és jelenlegi fejlettségi állapotukat kívánom részletezni.
