Mint már korábban említettem a paprikáimat - néhány éve felszámolt veteményeskert híján - cserepekben nevelem. Volt otthon egy-két kiszuperált vödör is amit beültettem. Az ültetés óta eltelt 2 hónapban megfigyeltem, hogy a vödörbe ültetett paprikák általánosságban jobban fejlődnek, mint a cserepesek, mivel egyrészt nagyobb földmennyiség (és ezáltal tápanyag) jut egy-egy tőre, másrészt a vödörben lévő földtömeg lényegesen jobban tartja a vizet, kevésbé száradnak ki napközben.
Ez utóbbi jelenségnek az oka a hajszálcsövesség, mely halványlila (legyünk stílszerűek: halványpurple) emlékként sejlik fel gimnáziumi fizikaóráimra visszagondolva. A lényege az, hogy nagyon vékony kis csatornákban - mint ami a talajszemcsék között is van - a víz megbolondul és felfelé folyik. (Bár ebben a melegben, amikor az intravénás Kőbányai sem oltja már az ember szomját, akkor sem jutna erről a jelenségről több az eszembe, ha a nagydoktorimat a folyadékok tulajdonságáról smitteltem volna össze Avogadro korábbi értekezése alapján.) Paprikásra lefordítva a dolgot; a vödör fenekén lévő vizet is tudják a növények hasznosítani.
Ezért úgy döntöttem, hogy jövőre igyekszem minél több palántát vödrökbe ültetni. Ehhez azonban szükségem lesz edényekre, mert egy normál háztartásban max: 4-5 vödör van fölöslegben kertészeti célra. Kénytelen leszek szemfülesnek lenni az elkövetkező 8-10 hónapban, hogy minél több diszperzites, SPARosnarancsos, vagy egyéb edény a rendelkezésemre álljon. Ha egy kicsit repedt, akkor PVC ragasztóval megragasztom és az oldalán 3-4 cm magasságban néhány furatot teszek rá, a fölös víz elvezetésére. (Jobb, mintha az aljára tenném, mert így egy kicsi víz megmarad és nem kell alátét a vödörhöz.) Egy szó mint száz, indulhat az ismerősöknél a kunyeratórium, vagy forgalmatlan időszakban a lomizás.
Ezenkívül további megelégedettséggel tölt el, hogy más által már szemétként kezelt dolgokat újrahasznosítok, és ez a mai világunkban - szerintem - nem egy utolsó szempont.
