Eljött az ideje annak, hogy elkezdjem a paprikák magjainak a szedését. Azért vártam eddig, mert minél érettebb, annál nagyobb mértékben lesznek a magvak csíraképesek. Emlékszem, hogy nagymamám rendszeresen szedte a paradicsom magjait, szinte rothadásig hagyta megérni a termést. Legelső magok a korán érő és bő termést hozó fajtákból kerültek ki, mint pl. a Yellow Bell, Naga Jolokia Purple, és a Samba. Azóta már megszedtem a shishito és a Bird Eye magjait is.
A megszedés az eszközök előkészítésével kezdődött. Műanyag tányérok, gyufásdoboz a megszedett magoknak, kés, valamint a legfontosabb dolog, a gumikesztyű. 
Na ezt lett volna a legnagyobb badarság kihagyni. Néha még így is azt érzetem, hogy csíp. Ha nem veszem fel, akkor az égési sérüléshez hasonló tünetek jelentkezhettek volna a kezemen. Egy Spektrumtévés dokumentumfilmben mutattak indiai csilifeldolgozó férfiakat, akik a nemi szervükre madzagot kötnek és a fonál végét fogják meg ha dobniuk kell a sárgát.
A magszedést ezután kezdtem el. A paprikákat hosszában végigvágtam és kiszórtam belőle a magokat egy tányérba, majd a terméshúst egy másikba tettem száradni. Amikor kész lettem egy fajtával, akkor a megszedett magokat gyufásdobozba tettem, mert abban könnyen tovább szárad. Néhány nap után pedig önzáró nylontasakba teszem.
