Mint már korábbi bejegyzéseimben említettem néhány évvel ezelőtt - akkori időhiány okából - megszüntettük a veteményeskertünket és gyümölcsfákkal ültettük, be továbbá befüvesítettünk. Persze ez valóban jelentős időmegtakarítás volt, azonban a friss, házi zöldségfélék már kezdenek hiányozni, ahol megterem a büdös, böfögtetős, de mégis igazán aromás fokhagyma, mindig van friss zöldségzöldje a sámlilevesbe, továbbá a paradicsomot a reggelihez a friss pékárúval boltból hazafelé jövet veszem le és fogyasztjuk el azonnal. Egyszóval hiányzik a vetemény, de nagyon.

Ennek ellenére egy csilibolondot ez sem riaszt el a termesztéstől, legfeljebb megpróbál alkalmazkodni a veteményes hiányához és csinál egy kis kertet cserepekben és balkonládákban. Így tettem én is kényszerből, azonban a palántákból adtam oda másnak is, aki a kertjében szabadföldbe ültette ki a növényeket. Mit ne mondjak, összejött neki.

A kert talaja átlagosnak mondható, meghatározni már nem lehet, hogy ez csernozjom, vagy öntéstalaj, mert a sok évtizedes művelés során ez már nem definiálható pontosan, szóval maradjunk a gyulai kerti földnél. A paprika tövek sor és tőtávolsága 50-50 cm, azonban később kiderült, hogy ez nem igazán elég a buja növekedés, megkívánta volna a min. 60-60 cm-t. Az ültetés ideje május 6-30 közé esett, folyamatosan történt. A kiültetett fajták a teljesség igénye nélkül: cedrino, Inca Red Drop, Tulipán paprika, Cayenne, Madárszem, Salmon, Shishito, Dragons Claw, valamint további 6-8 nem azonosított fajta. A tövek részben félárnyékban növekedtek, mivel a terülten több közepes méretű gyümölcsfa és térhatárolóként szőlőlugas is található. Az összes kiültetett tő száma kb. 30 db.

A paprikák a palánták kiültetését követően, kissé nehezen indultak növekedésnek, azonban június végétől őrületes tempóban elkezdtek fejlődni. Az első terméseket kb. július közepén kezdték el hozni és érlelni, azonban a dömping szeptemberre esett, és a beérés is leginkább ekkor volt a legintenzívebb. A mindennapos locsolás elengedhetetlen volt, meg is kapták azt a vízmennyiséget, amit igényeltek, azonban további tápoldatozásra nem kellett sor keríteni. Permetezésre sem volt szükség, nem érte őket semmilyen rovar, vagy gombakártevő. Ma október 12-e van, azonban még most is tele vannak terméssel, melyek csípőssége, ízvilága messze felülmúlja a cserépben nevelt csilikét.

Ezen tapasztalatból kiindulva mindenkinek javaslom, hogy amennyiben megteheti és biztosítani tudja a folyamatos vízutánpótlást, a csiliket szabadföldbe ültesse ki. És ez a jótanács nekem is szól - visszakanyarodva első bekezdésemhez gondolataihoz - a paprikák megerősítik, hogy igenis szüksége van egy magamfajta hobbikertésznek a veteményesre.

És akkor jöjjenek a szeptember közepén készült fotók a szabadföldi csilipaprikák őserdejéről: