Aki figyelemmel kíséri a közösségi média „chilis” oldalait, az már évekkel ezelőtt találkozhatott a Sir Morlock, az utóbbi egy-két évben pedig a CsakaChili névvel. A civilben informatikus Marlok Béla – aki az első Solymári Chililovag címet is viseli - öreg motoros a szakmában. Ő fertőzte meg mind a fogyasztás, mind a termelés terén testvérét Tamást és feleségét Évit, így tulajdonképpen családi vállalkozásnak tekinthető a paprikaüzlet, de erről meséljen Béla, Tamás és Évi!
Akkor tisztázzuk! Mi is a vállalkozás két neve?
Tamás: SirMorlock a Béla, az első solymári chililovag, a CsakaChili Évi és az én projektem, de igen szoros, mondhatni családias az együttműködés, vásárokra, fesztiválokra közösen megyünk, illetve a munkák során is segítünk egymásnak, ahogy tudunk.
A CsakaChilit ketten visszük Évivel, kétlaki életmódot folytatunk, eddig ingáztunk Pilisszentiván és Budapest között, de éppen most költöztünk ki a chilikhez a szezon végéig. Én „szabadidőmben” vállalkozó vagyok, Évi jelenleg otthon van kisfiunkkal, a másfél éves kis chiligyerekkel, Pepével, egyébként irodai középvezető. Pepe is komoly részt vállal a munkában, alig lehet lebeszélni róla, hogy egyfolytában locsoljon és pakolássza a chiliket. „Kanga” - locsolókanna volt az egyik első szava…
Béla: Én valójában mérnök informatikus végzettséggel rendelkezem és jelenleg is a szakmámban dolgozom, amikor éppen nem a chilikkel vagyok. Bátyámat, Tamást, illetve most már lényegében az egész szűkebb családomat is sikerült „megfertőznöm” a chili mániával, mind fogyasztás mind termesztés terén. Sőt, a kezdetek óta főszervezője vagyok a Solymári Chilifesztiválnak, ami jelenleg Magyarország legrégebbi és legnagyobb, szigorúan CHILI tematikájú (tehát nem „paprika napok”, stb.) fesztiválja. A fesztiválra nagyon sok helyről érkeznek látogatók, így azt hiszem nagyon sok és sokféle embert sikerült már „beoltanom” chilivel…
Tamás: A Morlock egyébként a Marlok név középkori őse, solymári sváb családból származunk, innen örököltük minden bizonnyal a kertészkedés iránti olthatatlan vágyat, egészen kicsi korunk óta be lettünk fogva a családi pünkösdirózsa/cseresznye/ribizli/tök/stb. ültetvényen. Nagymamánk, Cservenyi Lizi néni, egy ízig-vérig sváb asszony volt, aki traktorozott, piacozott, 3 kisebb-nagyobb birtokot művelt párhuzamosan a solymári határban. Azt hiszem, neki köszönhetjük a növénytermesztés iránti rajongásunkat.
Feleségem - Évi - pedig pár év alatt csípőset nem szerető, balkonkertész "pesti" menedzserlányból vérbeli chilis lett, nélküle aligha tartanánk itt, lelkesedése, ötletei és céltudatossága visz minket előre, egyébként csak néznénk a chiliket és innánk a sört.
Mikor kezdtétek a chilis hobbit és mikor a komolyabb gazdálkodást? Volt valami különleges előzménye annak, hogy chilivel kezdtetek foglalkozni?
Béla: A csípős paprikákat már nagyon régóta szeretem és fogyasztom, de csak 2010-től számítom a chili termesztő karrieremet, ugyanis abban az évben sikerült először saját termesztésű chilit szüretelnem. Előtte is próbálkoztam, de rendre kudarcot vallottam, hiszen teljesen tudatlanul ad-hoc módon álltam hozzá. Életem első jalapeno veteményeséből konkrétan nem lett semmi, ugyanis egy sem kelt ki belőlük. De szerencsére nem adtam fel (bevallom picit dühített is a dolog), hanem utánajártam a dolgoknak, hogy hol ronthattam el. Elhatároztam, hogy csak azért is megcsinálom. Ekkor itthon még gyerekcipőben sem járt a chilizés, nagyon kevés és főleg elavult információt találtam a neten magyarul. Pár „chili napló” típusú bejegyzés viszont megerősített benne, hogy lehetséges a tervem. Szerencsére az angol és német nyelvű chili fórumokon már ekkor is rengeteg jó cikket lehetett olvasni, így beleástam magam a „szakirodalomba”. Első rendes chili magjaimat is egy német chili fórumon cseréltem, az itthon mindenhol kapható magyar fajtákra. A következő évben pedig újdonsült tudásommal felvértezve a várva várt siker is beköszöntött és már saját chilijeimmel izzasztottam családtagjaimat a vasárnapi ebédek alkalmával. Innentől nem volt megállás, újabb és újabb fajtákat próbáltam ki, illetve az elvetett mennyiség is évről évre növekedett.
Profi fóliátok van. Fűtést is alkalmaztok benne?
Tamás: Több fóliánk is van, ami főleg felbukkan a képeken a facebookos oldalunkon, az egy fűthető fóliaház, van még egy kisebb, ill. egy nagyobb hidegfólia, és egy saját készítésű favázas fóliaház. Ezen kívül szabadban is vannak konténeres chilik, sőt, idén belefogtunk egy komolyabb szabadföldi projektbe is a birtokunkon. A fóliát fűtöttük tavaly év végéig, így tudtunk friss chilit adni még a karácsonyi asztalra is, utána viszont kénytelenek voltunk feladni a projektet, az idei hosszú és hideg tél keresztülhúzta a számításainkat, de hát ez már csak egy ilyen szakma.
Nagytételben foglalkoztok palántaneveléssel és árusítással is. Ez az ötlet honnan eredt, mivel a legtöbb termelő csak magának nevel palántát és termékeket forgalmaz?
Évi: Imádunk chilit termeszteni, nézni, ahogy nőnek, talán ezt a részét szeretjük a legjobban a munkának. Tavaly minden kitelepülésre vittünk magunkkal palántákat, később egészen nagy növényeket is, egyre többen ismerték meg a nevünket, mi lettünk a „palántások”. Komolyan gondoljuk, hogy a chilinek senki életéből nem szabadna kimaradnia, a jelszavunk – a lehető legkomolyabban gondolva –, hogy "Mindenkinek saját chilit!". Sokan nem vállalják a kezdeti nehézségeket, mag rendelését biztos forrásból, korai vetést, lámpázást, growboxozást, vagy vállalják, csak nem sikerül úgy, ahogy tervezték, nem szeretnénk, ha ők kimaradnának az élményekből.
Mik a legnépszerűbb fajták a vevők között? A főváros közelsége miatt balkonkertekben is nevelhető chilifajtáitok is vannak?
Évi: Vannak díszchilik is, persze, meg nagyjából minden, amit szimpatikusnak találtunk. Többféle vásárló van. Vannak, akik kizárólag a legerősebbeket keresik, számukra tartunk 30 fajta millióközeli vagy afeletti fajtát. Vannak viszont, akik a karakteres ízű, de alig csípős fajtákat keresik, nekik is tudunk mit ajánlani. És vannak a „profik”, akik a különlegességeket viszik. Persze olyan is van, aki teljesen tanácstalan, nekik némi kérdezgetés után mi javaslunk fajtákat.
Tudomásom szerint 130 féle chilifajtátok van. Ez egyedülálló szerintem Magyarországon. Vannak ezek között kedvenc fajták?
Évi: Igen, annyi van, pedig ez már egy redukált szám az eredeti magrendeléshez képest. Több kedvencünk is van, sajátok és közösek is. Tamás kedvence a Sunrise Scorpion, ha egyet kell kiemelni, Béláé a Fatalii, az enyém a Habanero Big Sun. Nagy izgalommal várjuk az idei terméseket is, számunkra is sok az újdonság, nagy élmény először megkóstolni valamelyik új paprikánkat. Erre egyébként külön odafigyelünk, hogy – amellett, hogy minél színesebb legyen a kínálat – sok újdonság is szerepeljen benne.
Mik a főbb termékeitek?
Évi: A CsakaChili elég széles termékpalettával bír, talán az esszenciáinkra vagyunk a legbüszkébbek, mivel azok egész évben biztosítani tudják bárki számára a friss chili élményét. 9 fajta esszenciánk van, nem keverjük egymással a paprikákat, így tényleg egyfajta friss chili egyedi ízét, erejét tudjuk üvegcsébe zárni. Emellett népszerű még a chilisavanya, a chilis erős paprikakrém. A barackos chiliszósz pedig a kevésbé csípős termékeket kedvelők között arat sikert. Idei újdonság a meggyes chiliszósz. Természetesen friss chilit, chiliválogatást is árulunk. Szárítjuk a paprikát, porokat és őrleményeket is készítünk, természetesen a saját magunk által megtermelt chiliből. És idén lesz ismét körtés lekvárunk is, mivel a körtefánk minden második évben terem. Meg még biztos több újdonság is….
Béla: Én BBQ szószokat készítek, illetve az egyik legnépszerűbb termékem a Chilimádé, ami egy különleges fűszerezésű savanyított chili-hagyma-zeller kombó.
Milyen helyeken értékesítitek a termékeiteket?
Évi: Egyelőre vásárokon értékesítünk, illetve direktben lehet megrendelni vagy megvenni a termékeket. Az egyik kedvencünkkel, a Big Sun esszenciával a budapesti Meatology étteremben is találkozhatnak a vendégek. A kereskedelemre és a „terjeszkedésre” igyekszünk több energiát fordítani majd, csak a termelés egyelőre sok időt elvesz.
A főváros közelsége előnyt jelent számotokra? Legyen szó akár palántáról, akár a termékek értékesítéséről?
Tamás: Igen, nyilvánvalóan nem hátrány az elhelyezkedésünk, chiliért szívesen kijönnek a városból a népek, de vannak rajongók, akik egész messziről érkeznek, hogy megnézzék a szemükkel a növényeket, és ha már itt vannak, kóstolhatnak is. Mivel mi Budapesten (is) lakunk, Béla pedig ott dolgozik, nem okoz gondot a pesti átadás sem.
Részt szoktatok-e venni chilis és egyéb fesztiválokon? Ha lenne vidékről (távolabbról) megkeresés, akkor elmennétek oda is?
Tamás: Chilis fesztiválból nem maradhatunk ki, pláne nem a sajátunkból, a Solymáriból, mely idén szeptember 02-án már hatodik alkalommal kerül megrendezésre! Decemberben sem marad el idén sem a solymári Chili-Mikulás. Ha más megjelenésre az idei mennyiség mellett nem is nagyon jut majd idő, Nagymaros, Hajdúböszörmény, Szeged, ami biztosra mondható, esetleg még pár kisebb fesztivál, meglátjuk, hogy bírjuk, ez is már több mint elég – munkában-időben.
Mik a hosszabbtávú terveitek a chilipaprikákkal és a kertészettel?
Béla: Én hiszek a technológiai fejlődésben és a kertészetünkön még nagyon sok mindent lehetne fejleszteni. Szeretnék az újabb technológiák irányába is nyitni, főleg az automatizálás és a biológiai növényvédelem érdekel. Másrészt természetesen a termék paletta bővítése is folyamatosan fókuszban van. Az új receptekkel történő kikísérletezés állandó elfoglaltságot biztosít. Ugyanakkor rettentően kritikus és maximalista is vagyok ebben a tekintetben, kb. 100 kísérletből jó, ha egy érik csak termékké.
A chili paprikákkal kapcsolatban pedig kicsit tágabb értelemben ugyan, de ott van a két másik személyes projektem is: a Solymári Chili Fesztivál és a #HunHot chili termékdíj.
A Solymári Chili Fesztivál idén már 6 éves lesz és eddig mindig sikerült bővítenünk és újítanunk rajta egy kicsit, talán ezért is olyan sikeres az egész. Ezt a tendenciát továbbra is szeretném fenntartani, ami nem kis erőfeszítésébe kerül a szervező gárdának.
A tavaly indult #HunHot chili szósz versenyt és díjat is szívügyemnek tartom. Célom egy teljesen non-profit, végletekig korrekt és objektív szakmai verseny létrehozása. Egy olyan versenyé, ahol mindenki megmérettetheti magát (legyen az nagygazda vagy épp kistermelő), a csalás és a bunda pedig kizárt. Fontos szempont még a zsűri szakmai rátermettsége is, erre nagy hangsúlyt fektetünk. Ha ez a két elem jól működik, akkor már „csak” a logisztikát kell megoldani és reményeim szerint egy chilis berkekben elismert szakmai díj válik belőle. Ezúttal is bíztatnék minden kistermelőt, hogy bátran jelentkezzen a termékével, vesztenivalója nincs. A versenykiírást hamarosan közzé is tesszük, idén már több kategóriában is lehet indulni.
Sokan azt mondják, hogy egy cég akkor sikeres, ha több lábon áll. Mások a tiszta profilra esküdnek. Szerintem ez leginkább attól függ, hogy az adott vállalkozást, mennyire csinálják szívvel-lélekkel. Marlokék azon felül, hogy szerelmesei az ültetvényüknek közösségi szerepvállalásukkal is hozzátesznek a chilipaprikák, kistermelők hazai népszerűsítéséhez. És ez nagy szó, abban a közegben, ahol a pénzhajhászat és az önös érdekek sokszor felülírják a közösség igényeit. Remélhetőleg ez a lelkesedésük a továbbiakban is megmarad, megismertetve és megszerettetve a kiváló hazai csípős termékeket.
Ehhez további sok erőt kívánok! A kapszaicin legyen veletek!
https://www.facebook.com/MorlockChili/