Ahogy egyre több csilivel foglalkozó kistermelőt ismerek meg Magyarországon, kezdem úgy érezni, hogy két földrajzi térség dominál a hazai előállítók körében. Az egyik Budapest és környéke - ami érthető is a legjelentősebb felvevőpiac közelsége révén - a másik pedig Hajdú-Bihar megye, Debrecen és agglomerációja. Itt indította el vállalkozását 2014-ben a Danka Chili, melynek alapítóját Danka Krisztiánt kérdezem.
Mióta foglalkozol csilitermesztéssel?
2012-ben kapott el a hév egy céges bulin. Az egyik meghívott hozott egy Orange Habanerot, amit persze egyből meg is kóstoltam. Másnap elkezdtem keresgélni, utánanézni, kutakodni az interneten, hogy hol és miként lehet beszerezni a magokat, hogy kell termeszteni, harmadnap pedig már az első magjaimat rendeltem. Tavaly már saját felhasználásra egész évre elég szószt tudtam készíteni.
Mely fajták jellemzőek nálad? És ezekből mennyit termelsz?
Nincs sok fajtám. A legjellemzőbbek a Habanero változatok, ezek teszik ki az állományom nagy részét. Ezenkívül Trinidad Scorpion, Bhut Jolokia, 7 pod, Dorset Naga, Carolina Reaper fajtáim vannak, amik elsősorban a kíváncsiság és termeszthetőség kedvéért kerültek kipróbálásra. Hogy az állományom mekkora még nem számoltam, idén kb. 200-300 tő, de ez terveim szerint jövőre a sokszorosa lesz.
Termelsz-e gyengébb – kevésbé csípős – fajtákat is?
A paprika szekcióban csak a csípősebb fajtákat tartom, a leggyengébb talán a Jamaican Hot és a Habanero. Bár most van pár tő Pasilla Bajio is, amit a párom választott. Jövőre viszont biztos vendég lesz a kertben jó pár enyhébb fajta is.
Szoktál-e vásárolni akár hazai, akár külföldi csilis termékeket?
Vásárolni nem szoktam, de kaptam már mind magyar, mind külföldi gyártmányokat. Az igazság az, hogy a tavalyi saját termés elég volt nekem.
Mi vezetett oda, hogy nagyobb mennyiségben is foglalkozz a csilitermesztéssel?
Nehéz megfogalmaznom. Úgy szoktam mondani, hogy maga az élet és ami eddig történt velem. Szeretem a csípős ízeket, sok pozitív visszajelzést kaptam azoktól, akik eddig kóstolták a termékeimet és Nagymaros, vagyis a Nagymarosi Csípős Fesztivál. Itt kaptam az első elismeréseimet, az ott szerzett barátok, pedig meggyőztek arról, hogy jó az amit csinálok. Ezenkívül régóta érdekelt a növénytermesztés, voltak is kisebb nagyobb sikereim, de eddig a munka miatt nem igazán volt idő ezekre, mert ha valaki komolyan gondolja a mezőgazdaságot, akkor minden idejét leköti a tapasztalatszerzés, a tanulás, és persze a munka.
Ugye eredetileg szakács vagy? A szószaid receptjét te állítottad össze?
Hivatalosan autószerelő iskolát végeztem, de jogosítványom az nincs és nem is volt. Erről az osztálytársak és a tanárok mesélhetnének. Már akkor tudták a szüleim, hogy ez nem igazán volt jó választás számomra. Jobban érdekelt a vendéglátás, melyhez a családomon belülről is kaptam motivációt, ezért beírattak délutáni vendéglátói iskolába. Mindig is szerettem főzni, így a gyakorlati és elméleti tudás megszerzése egyben szórakozás is volt. A csili-szósz, ha jó a termés, akkor magát eladja. Szeretem a letisztult nem fűszerezett szószokat. Minden paprikának megvan a maga jellegzetes illata, íze, ami miatt szerintem jó egy szósz, itt nem is igazán beszélhetünk receptről, azt adja maga a termés. A paradicsom szószaim receptje viszont mind saját.
Milyen jellegű termékekkel kívánsz foglalkozni a későbbiekben?
Szépen lassan kialakul majd a termékskála, ez az első komolyabb évem. Szószból 2 fajta lesz, egy hígabb, ún. „csepegtetős” és egy sűrűbb krém változat. Persze ezekből több íz és színváltozatot tervezek, de a csípősségben is lesznek eltérések. A paradicsomból pedig majd meglátjuk, ötletem és szerencsére termésem is rengeteg van. A paradicsom esetében szintén törekszem szélesebb fajtaválasztékot termelni.
Kiköltöztél egy tanyára. Miért vállaltad be a csilitermesztés mellett az „önfenntartó” tanyasi életet?
Belvárosban lakom, szép nagy udvarral, kicsibe el lehetett kezdeni, de ha komolyabban akarsz vele foglalkozni nagyobb terület kell. Nagyszüleimtől örökölt tanyát pedig mondhatni romokban vettem át, de adott volt, hol kezdjem el a kis bázisomat felépíteni. Első perctől kezdve motivált voltam, az irányába, tudtam nem lehet az enyészeté. Gyermekkori barátom a tanyasi szomszéd, így ez is közrejátszott a kiköltözésemben, ők az indulástól sokat segítenek. Születésüktől fogva ott élnek, tudják, mit esznek, mert maguknak termelnek meg mindent, amit csak lehet ez legyen zöldség, gyümölcs vagy a hús és mostanában ez elég fontos szempont. Jelenleg még nem teljesen önfenntartó a tanyám, de az úton elindultam és idővel biztos sikerülni fog, mert a cél adott: a tanya és a gazdaság hajdani állapotát visszaállítani. Nincs jobb annál mikor a saját magad által termelt dolgokat eszegeted, ezt mint szakács is tapasztalatból mondom.
Melyik termelési módot preferálod a csilik esetében?
Más közeg, más technikák, de mindig van sikerélmény. Jelenleg van szabadföldi, fóliás és cserepes növényem, de volt már mesterséges fény alatt termesztett paprikám is. Szeretném kipróbálni a hidrokultúrát is, viszont az kicsit nagyobb befektetés, amire jelenleg nincs anyagi lehetőség. Nem rossz a barkácsolt rendszer, de jobb az kezdésnek, amit arra találtak ki.
Más – esetleg Hajdú-Bihar megyei – termelőkkel tartod a kapcsolatot?
Nyitott vagyok mindenre, mert én vagyok az „Új fiú az osztályban”. Személyesen pár termesztővel találkoztam eddig, nem igazán van időm utazgatni. A Chili Hungária Manufaktúra alapítójával Diczkó Lacival sikerült itt Debrecenbe egyszer beszélgetni, remélem, később még lesz lehetőség a folytatásra. Ő Hajdú-Bihar megyei. Nagy (Gabko) Gáborral és igen kedves kis családjával Nagymarosról pedig már mondhatni az elejétől fogva jó barátok lettünk. Az első Dorset-Naga magok tőle voltak és igen sokat diskurálunk. Ja és persze az idén indult Csilikertész fórumon ismerkedünk – sokszor ismeretlenül is –egymással, ahol technikák, tanácsok és rengeteg kép várja az érdeklődőket.
Köszönöm az interjút és sok sikert a terveidhez!
