A közelmúltban kaptam egy csomagot a Chilivilág termékeiből kóstolás és tesztelés céljából. A termékek elkövetője Kozma Péter a vállalkozás megalapítója és motorja.
A fiatalember hobbiból elkezdett csilipaprikákkal foglalkozni, majd a hobbit a szenvedély váltotta fel. Nem állt meg a termelésnél, hanem belemélyült a feldolgozás szépséges, de titokzatos világába is. Ennek a titkos boszorkánykonyhának a termékeit kóstoljuk meg.
A csiliszószok 14 ml-es hosszúkás üvegcsékben érkeztek, de kaphatók 40 ml-es kiszerelésben is. A hosszúkás edénykék egy vérvételes laborra emlékeztetnek, ahol a Gyűrűk Ura egyes szereplői is látogatást tettek, a zöld és sárgás tartalmukat is figyelembe véve. (Eszembe jut Zoli barátom, aki – egészségügyi dolgozóként – üres vizeletgyűjtő edényekben csíráztatja a paprikamagjait.)
A 14 ml-es kiszerelésű termékek címkéje termékenként eltérő, mégis sok hasonlóságot mutat. Ami számomra kissé kifogásolható, hogy egyes információk nagyon apró betűvel vannak szerkesztve, még sasmadár szemmel sem egyszerű kiolvasni, bár a gyártó mentségére legyen mondva, ekkora címkén nem egyszerű minden – részben kötelező - információt elhelyezni. Persze nem ez a lényeg, a probléma esetleg apróbb átszerkesztéssel ez orvosolható. Ettől függetlenül diszkrét, de figyelemfelkeltő a termékek csomagolása.
És akkor most lássuk a termékeket, a szószokat!
Zarta fénye:
Megmondom őszintén nem sikerült rájönnöm, hogy ki, vagy mi volt Zarta és mitől fénylett, de tartalma alapján jóféle összeállítást sejtetett. Habanero, Fatalii, Yamaican yellow összeállítás egy középosztálybeli szószt feltételez. Színre sötétsárga, kissé emlékeztet egy túlfőzött baracklekvárra. Illatára nézve jellemzően csilis. A csípősségét – mint minden csiliszószét – egy kis darab semleges ízű kenyéren teszteltem le.
Az íze kiváló, az ereje alapján az alsó középosztályba sorolható, enyhén csíp, hatása nem tartós. Mindennapos fogyasztásra ajánlom hideg ételekhez, sültekhez. Kezdő csilirajongók is fogyasztatják mérsékelt csípőssége révén.
Krasznaja Armija:
Feltételeztem, hogy az elnevezés orosz, de hogy mit jelent azt gyenge orosztudásommal nem volt könnyű kisilabizálni. (Tudni kell, hogy érettségi előtt húszig el kellett számolnom oroszórán Kati néninél, hogy valamire – a bukás elkerülése érdekében – tudjon egy biztosan jobb jegyet adni.) Így fel kellett hívnom egy – valamikor orosztanárként kenyerét kereső – kolléganőmet, akiről kiderült, hogy jelenleg kb. annyit tud Csehov nyelvén, mint én, de a csiliszósz nevét még éppen le tudta fordítani, köszönhetően annak, hogy valaha felkészítő tanárként is közreműködött a Ki tud többet a Szovjetunióról versenyen.
Aki már nem tanulta ezt a szép és hasznos nyelvet, vagy ugyanannyira lelkes volt, mint én annakidején, azzal közlöm, hogy a szósz neve Vörös Hadsereget jelent.
A termék valóban vörös színű, méghozzá élénkvörös. Mi mást is várhatnánk egy jó értelemben vett posztkommunista terméktől, némi Közép-amerikai Che Gueverás-Castros beütéssel. Összetevői simán szembeszállhatnak a németek minden megalomán fegyverével, akár Sztálingrádnál is, melyet a Trinidad Scorpion, Butch T és a 7 pot Jonah erősít a fronton. Kóstolás alatt nem túl csípős, de azért finoman odaüt. El kell telnie egy fél percnek, hogy az ember érezze itt nem egy csili-ligth szósszal áll szemben. Éget rendesen. Bár a fejem nem szedi le, azért a levegőt szaporábban veszem. Ettől függetlenül úgy érzem, ez kell az endorfintermelés érdekében. A csípős érzés nem áll meg a számban, halad lefelé a nyelőcsőben. Na, ez már elmegy a bulicsili kategóriába. Nyugodt szívvel és lélekkel kóstoltatható egy egyetemi gólyabálon, ahol a gyengébb érzékű hallgatók magukban anyázhatják a végzősöket is. Egy perc elteltével odaüt rendesen.A szósz ecetes tartalma és paprika íze csak az első pillanatban érezhető, később a csípősség mindent elnyom.
Meglátásom szerint mehet bele mindenbe, legyen az egytálétel, szendvics, vagy egyéb bármi. Kezdők ne nagyon próbálkozzanak vele! Profiknak ajánlott, de azoknak nagyon!
Dupla dinamit:
Na ez a termék is egy remek fegyver lehet a hőérzékelő receptorok megtámadására a maga Dorset Naga és és Fatalii összetevőivel, melyekhez egy kis só, balzsamecet, és paradicsomsűrítmény társul. A szósz közepesen sűrű, nem szívódik be a kóstolós kenyérkockába. Ízre erőteljesen paprikás. Nem üt oda azonnal, várni kell egy kicsit, viszont akkor attól jobban. 15-20 másodperc elteltével, már az emésztőrendszerünk felső szakaszát is birizgálja, nem is kicsit, bár az erőssége elmarad a Krasznaja Armijától.
Nem rossz, de nem véleményem szerint nem szerint nem igazán egyedi. Nem sok különbséget érzek a Vörös Hadsereg és ez között, bár a csípőssége, hamarabb oszlani érződik. Úgy vélem, ez leginkább egytálételek ízesítésére kiváló, de egy hamburger, tortilla, vagy gyros ízesítésre sem utolsó. Ajánlom középhaladóknak alkalmi, vagy haladóknak mindennapos fogyasztásra.
Dia de los muertos:
Gondoltam, hogy a szósz nevének az eredete spanyol, de ezt a nyelvet még annyira sem ismerem, mint az oroszt. Ilyenkor jön jól a google fordító, melyet megkértem, hogy a spanyol forrásnyelvről fordítsa már le ugyan nekem magyarra. Le is fordította: Day of the Dead.
Na, végre képben vagyok, úgy volt vele a program: gondolkozz te is, ha már ennyire műveletlen vagy a világnyelvekben. A halál napja.
Ok, de azért ha már itt tartunk megnéztem a webfordítas.hu oldalt is, hátha ott átkonvertálja nekem minden óhajom ellenére pl. urdu nyelvre, így legalább valami kifejezéssel játszhatom a fejem, ha esetleg Pakisztánba eljutok. Nem jött össze, sikerült egyből magyarra lefordítania: Halottak napja kifejezésre. Egyre jobb!
Annak oka, hogy ezt a két terméket hagytam a végére, nyomós okom volt. Ez és a következő termék is alkoholt tartalmaz. Mivel eddig még nem kóstoltam részeges csiliszószt (csak csilis pálinkát), így furdalt a kíváncsiság, hogy miként viselkedik a kapszaicin az alkoholban, melyben elvileg oldódik. Az összetevőiről csak annyit mondanék, hogy Silver Tequilla-val készül, de hogy milyen paprikából, az a címkéjén kiolvashatatlan egészében (pedig még nem ittam el a szemem világát csilis pálinkával) – maradjunk annyiban, hogy a fajtája valamilyen yellow orange.
Nincs egyszerű dolgom, mert még Tequillát sem ittam életemben, így az alapokról sincs semmi lövésem. Annyit tudok, hogy sózni meg citromozni kell a kézfejet azután alapos nyalakodás, cicamosdás és jöhet a pia. Mennyivel egyszerűbb a jó öreg pálesz….
A szósz színe élénk narancssárga, enyhén folyós szobahőmérsékleten. Egy yellow orange fajtától ez el is várható. Illatra dominál a csili, de egy számomra új enyhén citromos beütéssel. A szósz kellemesen, de intenzíven csípős, nem tépi le a fejemet, de nem is múlik el az érzés azonnal, legalább 15 percig csiklandozza a nyelvemet. Rögtön a kóstoláskor érződik egy kissé sós-ecetes-citromos aroma is, mely nem rontja el az összbenyomást, inkább a párosítási lehetőségekre ösztönzi az embert.
Végre megtaláltam azt a szószt, melyet nem érdemes közönséges szendvicsre csöpögtetni, vagy tápos csirkesültre pazarolni, itt el kell rugaszkodni a hétköznapoktól, és egy-egy ünnepi fogás alkalmával különlegesebb ételek mellé kínálni. Összaromája – enyhe csípőssége és citrusos mellékíze - alapján el tudom képzelni finom fűszerezésnek egy különlegesebb halétel, vagy tengeri herkentyű mellé.
Egy vajban sült fűszeres harcsafilé, aszúborban párolt erdei gombákkal és Dia de los muertos szósszal az Élet Napját jelentheti a gasztronómiában. Kár lett volna nem elkészíteni! Külön gratulálok érte!
Monster Blood:
Szörny vér! Na ezt még én is értem. Gondolom ilyen lenne egy laborvizsgálat, ha a Gyűrűk Ura, vagy a Harry Potter egyes szereplőitől vennénk vért. A színe élénkzöld, mely nem túl általános a csiliszószok világában, de nem is egyedülálló. Ősszel megkérdeztem néhány csilis ismerősömet, hogy mit csinálnak a be nem érett – zöld – csilipaprikákkal. Zömmel kidobják, vagy maguknak sóban áztatott darálmányt készítenek belőle.
Na, Péter továbbgondolta és megalkotta a Monster Blood nevű csiliszószt. A termék alapját a zöld színű paprikán kívül a Blue Curasso jelenti, amelyről csak annyit tudok, hogy valami alkoholos ital és szokták koktélokban felhasználni. Mifelénk – vidéken - ilyenfajta dolgok nem igazán fordulnak elő, legfeljebb a Fem3 csókolózós filmjeiben látunk ilyesmi tudatmódosítót fogyasztó fiatalembereket.
Hogy milyen paprika van benne az nem derül ki a címkéjéről. Illata enyhén csípős, nem túl karakteres. Ízre semmivel nem hasonlítható össze, Enyhén csípős, kellemesen pikáns.
Végre valami, amiben megtaláltam azt, amit eddig hiányoltam. Nem tudtam eddig semmiféle csípős szószt ajánlani friss salátákhoz, bár a zöldségek is ugyanúgy kívánják a kapszaicint, mint bármi más étel. Na, ez a szósz megtörte a jeget. Enyhe, kellemesen csípős, friss zöldségekhez harmonizáló aromája mindent felülmúl. Most sem tudom mi az a Blue Curasso, de egy friss fetás, uborkás, paprikás, paradicsomos, rozmaringos saláta koronázatlan királya lehetne, az tuti.
Összességében a Chilivilág kínálatában mindenki megtalálhatja az egyéni ízlésének megfelelőt. Jó ötlet volt kísérletezgetni az alkoholos termékekkel is, melyek révén Magyarországon eddig nem ismert gasztronómiai élményekben részesülhetünk.
Összértékelés: 5*
