A magok beszerzése utáni első teendő a vetés. Mivel kénytelen voltam lakásban megoldani a keltetést és a kis palánták nevelését, ezért folyamatos dilemmában voltam a magvetés időpontját illetően. Egy svéd házaspár – akik már sok éve foglalkoznak csilitermesztéssel -honlapján azt olvastam, hogy ők szertartásosan január elsején vetik el a magokat egy fűtött üvegháznak kialakított teraszon. (Persze ott, ahol a nappalok télen 2-3 órásak érthető, is a korai időpont.) Továbbolvasva a honlapjukat megtudtam, hogy napi 10 órán át mesterséges fénnyel világítják meg a kis paprikákat. Persze ez ott nem luxus.
Magyarországon a fóliások általában februárban ültetik el a magokat fűtött üvegházakban, így erős palántákat tudnak kiültetni május közepén a fagyosszentek utáni időszakban. Én is így tettem és lakásban, februárban ültettem el a magok nagy részét, fakkokra osztott tálcákban. A lakás átlagos hőmérséklete 20C° körül volt, így a kelés elhúzódott 2-4 hétre, bár több oldalon azt olvastam, hogy a csilik képesek „elfeküdni” a talajban és hosszú idő után csírázni. Ezt a tényt én is tapasztaltam, volt, ami másfél hónap után kelt ki és köszöni szépen beérte a többit
Ahogy az időjárás melegedett (márciusban) kezdtem kiszoktatni őket a szabad levegőre és reggelente kivittem a teraszra, délután vissza a lakásba. Jó kis móka volt, de azt hiszem megérte, mert sokat erősödtek ez által. Folyamatosan figyeltem arra hogy a talajuk nedves legyen kelésig és az után is, bár akkor már óvatosabban bántam a vízzel. Többször locsoltam meg őket Dithane-nal a palántadőlés ellen, de így is volt elég sok, ami megdőlt és elpusztult. Ezzel kapcsolatban újabb hatásosabb szert kell keresnem, mert ez idén is megismétlődött.
Ahogy az éjszakai fagyok veszélye megszűnt kint hagytam a kis palántákat és egyre többször locsoltam meg őket komplex tápsóval (Volldüger). Nem vagyok a híve a szintetikus anyagoknak, azonban a virágok megjelenéséig szükség van a mesterséges tápanyagbevitelre, mivel az éghajlati körülményeink nem teszik lehetővé a magvetéstől történő szabadlevegős nevelést, így kénytelenek vagyunk tápanyagszegény virágföldben keltetni és nevelni a kis palántákat. Mivel „fakkos” tápkockás tálcában nevelgettem a kis paprikákat, így pikírozásra nem volt szükség. Kiültetésig ebben nevelkedtek a kis palánták.
Veteményes kerttel jelenleg nem rendelkezem (időhiány miatt az egész kertet befüvesítettük és gyümölcsössel egészítettük ki) így virágcserepekbe kerültek a palánták. A földjük 3-4 éve bevált keverék. Virágföld, vagy komposzt és közönséges kerti talaj fele-fele keveréke. Ez a szobanövények esetében is bevált, a kerti föld tápanyagban gazdag, a komposzt és a virágföld biztosítja a morzsalékos szerkezetet, ami a megfelelő gyökérnövekedéshez elengedhetetlen. További előnye ennek a keveréknek, hogy a vízháztartása kiváló, nem járunk úgy ezzel a keverékkel, ami virágföldnél gyakran előfordul, hogy kiszáradás utáni locsoláskor a talajon szinte átfolyik a víz. A rostálás nagyon jó, mert így tényleg csak a finom szemcsék kerülnek az ültetőközegbe. (A mi rostánk egy közönséges, kiszuperált konvektor-burkolatból készült léckerethez rögzítve. Ki merem jelenteni, hogy az eddigi legnagyobb találmányunk a rostált, fent leírt földkeverék.) Kiültetésre május közepén került sor, amikor is már az esetleges talajmenti fagyok veszélye elmúlt.
