"- Józsi bácsi, a disznó mennyit fog fialni?!

- Mennyi a terv, elvtárs?

− 14!

- Ezt megmondták a disznónak is? Azé’ jobb, ha maga beszél vele, mégiscsak egy szinten vannak..."

Hofi Géza gondolatai jutottak eszembe minap, amikor is fellángolt egy vitafórum egy chilis közösségi oldalon a jalapeno paprika áráról. Van több termelő is, aki ez eddigitől eltérve 25-30 %-al olcsóbban kínálja a jalapeno paprikát. Egyesek nem kevés érzelmi túlfűtöttséggel kommenteltek és szentségeltek beharangozva a hazai kistermelők halálát. Én nem nagyon írogattam hozzá, de átgondoltam a helyzetet és úgy döntöttem itt írom meg szubjektív véleményemet. 

Fotó: gyulaicsili blog

A hazai üzletszerű chilitermesztés 6-8 éve kezdődött, bár akkor még két kezemen meg tudtam számolni, hány kistermelő létezik, Volt aki mindössze 30 tő paprikával indított a későbbi világhír felé. Az elkövetkező években egyre többen kedvet kaptak a termelés és feldolgozás iránt, így a kistermelők száma kb. 50-100 közöttire duzzadt. A folyamat mellett a fogyasztás is erősödött, melyhez a kistermelők egyre gyakoribb médiaszereplései is hozzájárultak. Az újabb szereplők között megjelentek azok is, akik csak a meggazdagodást látják a chilitermesztésben, a mögöttes feladatokat és a piaci trendeket nem. 

A megugrott kínálattal azonban nem jelent meg párhuzamosan azonos mértékű kereslet. Ennek több oka is van, melyek szerintem az alábbiak: 

1: A kistermelői termékek viszonylag drágák a mainstream hipermarketes cuccokhoz képest, így alacsonyabb jövedelműek a felvevőpiac kis szegmensét jelenthetik. Az más kérdés, hogy a minőség kategóriákkal magasabb, de ha valamire nem jut, akkor lehet a világ legjobb terméke, akkor sem tudják sokan megvenni. 

2: Az idétlen és érthetetlen értékesítési szabályok miatt korlátozottan tudnak a kistermelők eljutni egy-egy rendezvényre, piacra. 

3: Magas a területi egyenetlenség a kistermelők eloszlásában. Képzeletbeli térképen láthatjuk, hogy Debrecen, Győr, Dunakanyar  és a főváros környéke hemzseg a kistermelőktől, míg pl. Kecskemét vagy Szeged esetében ez meglehetősen szegényes. (A főváros és Dunakanyar érthető, mivel Budapesten és Pest megyében él az ország lakosságának negyede.) Szubjektív véleményem szerint egyes mikrorégiókban kezd a piac telítetté válni. 

4: A magyar emberek kevésbé fogékonyak az új iránt, sokszor bizalmatlanok új termékekkel szemben. Ez különösen a déli-keleti végeken, kisebb településeken, valamint az alacsonyabb iskolázottságúak és idősebbek között jellemző. 

Láthatjuk hogy a keresletet több tényező is korlátozza, így a gombamód szaporodó ős- és/vagy kistermelők egy része látván egy jobb termést, megpróbálja frissen eladni a paprikáit, melyekre egy bizonyos szegmensben van kereslet. Vannak kísérletező kedvű fogyasztók, akik saját ízlésviláguk szerint akarnak szószokat készíteni, de alapanyagra van szükségük, mert helyük, idejük, hozzáértésük, vagy ezek végtelen permutációja hiányzik ahhoz hogy maguknak megtermeljék a chilit, így kénytelenek azt megvásárolni frissen. A házi készítésben egyébként a magyarok élen járnak. Szerintem a 30+ korosztály számára genetikailag kódolva van a szocialista hiánygazdaságból megmaradt ösztön: amit nem tudsz a gyárból hazalopni, azt otthon kell előállítanod....

A viccet félretéve, mennyire lehet lemenni a piacgazdaságban a chilipaprikák árával. Elvileg bármennyire, de hogy ez mennyire gazdaságos egy-egy termelőnek, az egyéni körülmények, adottságok kérdése, ezt szerintem nem lehet uniformizálni. 

Hogy a jalapeno paprika 1300-1500 Ft-os kilónkénti ára alacsony, vagy sem, az szubjektív megítélés kérdése. Az országunk alacsonyabb átlagjövedelmű területein kétségtelen, hogy egy jellemzően savanyításra használt (tudom nem csak arra jó) paprikáért többet adjanak nonszensz lenne, még akkor is, ha ez nem a kommersz hegyes erős. Ugyanez a termék a fővárosban, vagy környékén lényegesen magasabb áron értékesíthető. Egy példát saját ismeretségi körömből is tudok említeni. Vagy egy nem kevés üzleti érzékkel megáldott ismerősöm, aki a Békés megyében 4.000 Ft-ért vett 50 fokos barackpálinkát a fővárosi munkahelyén 10.000 Ft/L áron értékesíti. Feltételezem a 13. kerületben alacsonyabb a kiskertek és pálinkafőzdék lakosságszámra viszonyított mennyisége, mint vidéken, nem beszélve a felvevőpiac jövedelmi viszonyairól.

Hogy meddig lehet lemenni az árban? Elvileg a végtelenségig, gyakorlatilag tartósan a termelői gazdaságosság mértékéig. Azért mondom, hogy tartósan, mert alkalmanként előfordulhat nyomottabb ár is, pl. ha valakinek szezon végén marad fölöslege, amit már nem akar, vagy tud feldolgozni, azt eladhatja alacsonyabb áron is. Ezt még mindig jobb megoldásnak találom, mint a megsemmisítést. De ezek csak szigetszerűen előforduló esetek, általánossá biztos nem válnak. 

Én úgy vélem, hogy azok a kistermelők - és szerencsére azok vannak többen - akik szívvel-lélekkel, elhivatottsággal végzik a munkájukat, azoknak nem kell félni a megjelent tömegtermelői konkurenciától. A legfontosabb, hogy minél több paprikát dolgozzanak fel, mivel a hozzáadott érték után várható nyereség hatványozottan fog megjelenni.

A partizánok fenyegetésit pedig figyelmen kívül lehet hagyni, mivel a piac öntisztító szerepe meg fog jelenni a következő 2-3 évben, a fogyasztók pedig igenis keresik a kiváló magyar kistermelői termékeket.