Tudom, hogy most a téma nem igazán aktuális, mert most tavasszal még nincs mit füstölni, de igazándiból még nem késtünk el a magvetéssel (a palántabeszerzésről nem is beszélve), hogy olyan fajtákat is bevonjunk a termesztésbe, melyek a füstölésre kiválóan alkalmasak. És most itt kiemelten beszélek az itthon is egyre népszerűbb jalapeno fajtákról, melyekből akár házi körülmények között is elkészíthetjük a mexikói és részben a tex-mex konyha egyik kultikus fűszerét, a chipotlét, mely nem más mint ennek a fajta terméseinek a meleg füstön szárított változata.
Mivel egyre több chilitermesztő rendelkezik komoly BBQ készítésére is alkalmas professzionális smokerrel, így ennek a fűszernek a népszerűsége is megugrott az utóbbi időben.
Én viszont elsődlegesen azokhoz kívánok szólni, akik nem rendelkeznek ilyen komoly "masinériával", maximum otthoni eszközökkel, leginkább gondolok egy egyszerű gömbgrillre, mely többféle méretben, változatban és árban beszerezhető kertészeti, barkács, vagy egyéb üzletekben, hipermarketekben.
Fotó: obi.hu
Otthoni szükségletre egy ilyen egyszerű szerkezetben is tökéletesen megoldható a füstölés néhány apróság figyelembe vételével.
Ezek a gömbgrillek alul és felül állítható nyílásokkal vannak ellátva a megfelelő szellőzés érdekében, továbbá jó tulajdonságuk, hogy a hőt - a fedőnek köszönhetően - megtartják, így a füstölés mellett a paprikákat ki is szárítják egy lépésben.
Mivel alul nyitottak (illetve annak kell lennie a szellőzés miatt) így nem alkalmasak arra, hogy a füstöléshez szánt fűrészport közvetlenül benne helyezzük el, mivel az nemes egyszerűséggel engedve a gravitáció törvényének kiszóródna. Ezért én egy használaton kívüli kis lábast tettem kissé ferdén az aljára, amibe a fűrészport felhalmoztam.
Apropó fűrészpor! A füstöléshez keményfának (bükk, tölgy, akác, kőris) a fűrészporát szokták felhasználni, bár a neten lehet már különböző egzotikusabb fafajok (boróka, pekándió) forgácsát is kapni, de szerintem ez is tökéletesen megfelel az autentikus chipotle elkészítéséhez. A fűrészpor általában beszerezhető asztalos, vagy fűrészüzemekből, a lényeg, hogy tiszta és szennyeződésmentes legyen, még véletlenül se tartalmazzon szintetikus anyagokat pl. ragasztót, lakkot, festéket. A felhasználandó szükségletet a lábas és a grillező mérete is meghatározza, mennyiséget nem akarok konkrétan írni, mert én is inkább egyéni tapasztalataimból jöttem rá. Annyit elmondhatok hogy a fenti képen látható kislábast kb. 2/3-ig kellett megtöltenem és ez meleg időben egy adag szárítására és füstölésére megfelelő mennyiség volt.
Egyébként a füstölésben a legnehezebb számomra a fűrészpor meggyújtása volt. Ha azt hinné az ember, hogy hopp egy-két gyufa és ég (pontosabban izzik, parázslik, füstöl) akkor nagyot téved. Valamiért nem úgy gyullad meg, mint a fa. Ami nekem bevált a begyújtására, az a vékony újságpapír apró laza galacsinokká formálva, majd a tetejére egy kevés fenyőfáról letördelt nagyon vékony és száraz ág a forgácskupac egyik "sarkában". Na ezek elégése a végén biztosított, annyi hőt, hogy a fűrészpor is beizzon. Ez a fenti képen is látható. Többször vittem haza a munkahelyem irodai iratmegsemmisítőjéből papírcsíkokat, azok még a galacsinoknál is jobban égtek.
Mielőtt még a fűrészport beizzítottam volna, nekiálltam a paprikák előkészítésének.
A pirosra érett terméseket megmostam, megtörölgettem, majd hosszirányban bevágtam őket, de a szárukat nem vettem le, mert ez tulajdonképpen összetartja száradás közben a két felet. A magokat nem szedtem ki direkt, ami kipotyogott, azt egy tálban összegyűjtöttem a következő évi magvetéshez.
A félben bevágott paprikákat ezt követően a grillrácsra helyeztem a fűrészporos lábas fölé, majd lefedtem a tetővel úgy, hogy némi légrést hagytam az alja és a teteje között. Erre azért volt szükség, mert úgy éreztem, hogy az alsó és felső szellőzőkön keresztül nem minden esetben elég a légáramlás a fűrészpor izzásának a fenntartásához.
A füstölés teljes ideje nálam általában 6-9 óra volt, ami függött a kinti hőmérséklettől, valamint a légmozgástól. Enyhe szellőben nagyon jól izzott a forgács úgy, hogy nem hűlt a levegő a fedő alatt, erősebb szélben, viszont sokkal kevésbé volt meleg a füst, ergo a füstölés ideje is hosszabb volt.
Természetesen a füstölés alatt sem ülhetünk a babérjainkon. Én kb. félóránként rá szoktam nézni a készülő chipotléra és többször átforgatom őket, a sütőrács helyzetén is változtatgatok, a fedő alatti légrést is más-más oldalra teszem időnként, de szükség esetén az izzó fűrészport is megpiszkálom. Sőt ezt néha pótolni is kellett, ilyenkor levettem a rácsot óvatosan, majd egy-két marékkal tetem a lábasba, közvetlenül az izzó füstölő részek mellé, így átterjed a friss forgácsra is a parázslás. Ezekre a tevékenységekre nem nagyon lehet konkrét tanácsokat adni, ezek egyéni, pillanatnyi tapasztalásokon alakulnak.
Az elkészült füstölt paprikákat egészben, vagy pehelynek összetörve jól zárható konzerves üvegbe tettem el.
Felhasználni leginkább chilis babhoz, egyéb mexikóis ételekhez szoktam, de gyakran csinálok vele "hamis" füstölt sajtot is.
Amiben idén változtatni fogok, hogy a gömbgrill sütőrácsára tenni fogok egy fémből készült kb. 8*8 mm-es lyukátmérőjű rostahálót (ami a legtöbb vaskereskedésben beszerezhető), mivel néha egy-egy paprika leesett a rácsról bele a parázsba, de ennek használatával ezt a veszteséget is ki tudom küszöbölni.
Ha valakinek nincs ilyen gömbgrillje sem, de akad otthon néhány tégla, egy rács és egy fémlemez a tetejére, akkor akár azzal is össze lehet állítani egy kis ideiglenes füstölőt. A folyamat ugyanaz.
Ha valakinek van egyéb tapasztalata, vagy ötlete a témával kapcsolatban, akkor szívesen veszem, ha kommentben megosztja.