Pár évvel ezelőtt volt szerencsém beszélgetni egy újságíróval a chilipaprikák kapcsán. Ekkor valahogy szóba került, hogy a „chilitermelői társadalomban” milyen kevesen vannak kertész, vagy agrár végzettségűek. Ettől sokkal színesebb az a foglalkozáskör, melyben a legtöbben civilként tevékenykednek, vagy tevékenykedtek. A most következő beszélgetőpartnerem – Székely István – talán mindközül kitűnik, mivel nyugdíjazása előtt tengerészkapitányként dolgozott, de erről inkább meséljen ő.
Valóban tengerészkapitányként mentem nyugdíjba, de előtte végig jártam a szamárlétrát. Magamat Seafalconnak szoktam nevezni, mivel ezzel a nicknévvel kezdtem el netezni több fórumon is. Egyébként deck-boyként (hajósinas) kezdtem 1973-ban, takarítottam a wc-ket, folyosókat, kabinokat, felszolgáltam beugró pincérként, és 2010-ben hosszújáratú tengerészkapitányként mentem nyugdíjba. Szerettem ezt a szakmát már csak a demokratikussága miatt is. Itt nem lehet egy pelyhesállú 23 éves egyből kapitány, igenis végig kell járni az alsó szinteket, hogy feljebb juss. Nyugdíjas koromban sem szakadtam el a hajózástól, mind a mai napig szakmai tárgyakat szoktam meghívásra oktatni. Mindenesetre jelenleg nagyon élvezem, hogy már nem kell hajóznom. Szép volt, jó volt, elég volt! A családommal hosszú távra tudok tervezni. Két fiam, két fiú unokám van és egyéb hobbijaimra is jut idő.
Feltételezem a hobbin belül a chilire (is) gondolsz.
Igen! Elsődlegesen arra gondolok, de internetes oldalakat és blogokat is írok. Ha megkérdezik ki vagyok, akkor annyit mondok, hogy én vagyok Csilistván, gondolom ez a név eléggé beszédes. Más hobbi nincs és nem is kell, bár a neten, ahol sokat lakom, van pár tevékenységem: startlap aloldalakat szerkesztek, többek között a chili.lap.hu, mexikóikonyha.lap.hu, hajó.lap.hu és egyéb számomra érdekes témák tekintetében. Blogokat írok: van a Seafalcon főz, ahol recepteket osztok meg, a Seafalcon mesél névre hallgató blog, ahol a tengeri élményeimet mesélem el, és még van pár. Na és egy honlapom is van: szekelyistvan.hu, ott kiderül, hogy ki és mi vagyok én.
Hivatásodból adódóan eljutottál egzotikusabb helyekre is. Gondolom a chilipaprikával is megismerkedtél ezen útjaidon.
A chili legújabb szerelem. Nem fogod elhinni, de a chilivel itthon ismerkedtem meg, nem is olyan régen: 2015 januárjában. Addig csak cseresznyepaprika volt a kertemben, és a szomszédtól az: „ezt kóstold meg, István” névre hallgató közismert fajta, amiről később kiderült, hogy Cayenne volt. Majd kaptam egy Naga Jolokiát. Megkóstoltam, és azt mondtam: nekem ez kell! Rágugliztam, és kérem szépen, kinyílt a világ eddig ismeretlen szeglete: megrohantak a chilik! Az irántuk érzett szerelem azóta is tart. Természetesen a „tengeren” is találkoztam chilivel, pontosabban kész szósszal. Na azóta nem szeretem a Tabascot…
A kereskedelmi szintű termelés mikor kezdted?
Már 2015-ben rendeltem magokat, és 40 tővel kezdtem a háztáji termelést. Ősszel főzni kezdtem a szószokat. A barátoknak, ismerősöknek annyira ízlett, hogy megfogadtam a tanácsukat, és belevágtam, következő évben őstermelő lettem, majd kistermelő, így egy év tapasztalatlanság után már piacoztam is 2016-ban.
Milyen nehézségekkel, vagy kellemes meglepetésekkel kerültél szembe a chilitermesztés során?
Nem a chili tehet róla, de egy év sikeres fóliázás után, az idei áprilisi tél gondolt egyet, és amikor Pesten tanítottam a sátrat szépen összedöntötte. Persze ehhez hozzájárult, hogy a középső tartókat már kiszedtem a talaj-előkészítés miatt. Számomra egyértelműen az öntözés megoldása volt a legnagyobb nehézség. A tanítás általában egy hétre Pesthez köt, így akkor nem tudok locsolni. Most már van hozzá technikám, így az az akadály is le lett küzdve.
Ez inkább hobbi, megélhetés, konyhapénz kiegészítés, vagy hosszabb távú üzleti lehetőség neked?
Hobbi volt. Most inkább konyhapénz kiegészítés, mert a legnagyobb létszámú nyugdíjas csoporthoz tartozom, már ami a nyugdíj nagyságát jelenti! Hosszútávú terveim nincsenek, de majd ha negyven éves leszek, akkor készítek egy üzleti tervet! Addig meg senki ne féljen attól, hogy ledömpingezem…
Mekkora területen és milyen technológiákkal gazdálkodsz?
Területem az lenne! Amikor 2007-ben megvettük az akai házat, csak néztem szerződéskötés után, hogy mekkora telek tulajdonosa lettem, mert a kerítés nem a telekhatár volt (hanem a messzi erdősáv…). Ez az évem volt az első, amikor ős- és kistermelőként ültettem el a palántákat. A fóliámat az összedőlés után gyorsan megszüntettem, és 5 ikersor (15 méter hosszú) palántát ültettem, hozzá csepegtető öntözést fabrikáltam. Nem igazán jött be, mert voltak palánta gondok, és a vakondok is szorgalmasan készítették az alagutakat a Carolina Reaperek sorában. Most arra számítok, hogy lesz pár napsütéses pár tízóra, és beérik az állomány zöme. Jövőre csökkentem a növények számát. Ha hetven éves leszel, és egyedül kell mindent csinálnod, akkor a 210 tő már soknak számít. Ez mellett van pár vödrös növényem is, de jövőre csak szabadföldi lesz.
Mik a kedvenc fajtáid? Volt olyan, ami nem jött be és csalódást okozott?
Az egyik igazi kedvenc a Bishop Crown de jobb szeretem tulipánpaprikának hívni. A húsa ropogós, harsog az ember szájában, illatos, igaz nem túl erős. Ha beérett és elmegyek mellette, akkor mindig bekapok egyet-egyet. A másik kedvenc a Habanero, mint oly sokaknak, akik ismerik a chiliket! Az illata csodás, az ereje éppen elegendő, hogy még nyersen meg lehessen enni! De nagyon szeretem a szószokban a Carolina Reapert amint a garatot csípi, de nyersen azért nem enném. Egyébként chiliben még nem csalódtam, minden fajta valamilyen pozitív élményt adott át.
A termékeidről is mesélj néhány szót! Vannak számodra is kedvenc termékeid?
Természetesen mindig vannak kedvenc termékek. Mára kialakult a termékpaletta. Általában nyolcféle szósszal megyek a piacra, és idényben vannak savanyúságaim. Voltak lekvárok, most chutney-m van. A legnagyobb kedvencem a Kovászos Habanero volt, ami elfogyott, de az ablakban most is ott az utánpótlás ötliteres üvegekben. A másik a Fekete erő, aminek elég nagy keletje van. Főleg főzött szószokat készítek, mindössze egy nyers Habaneróm van.
Mit takar a többfajta elnevezés a termékeidben?
Én „Legény a gáton” chiliszószokat készítek, és ezek erősségi fokozatok: a kislegény a gáton gyenge, a legény a gáton közepes, a nagylegény a gáton nagyon erős szósz. De mindig hozzáteszem az én mércém szerint. Mert abszolút mérce nincs, ízlések vannak, és hatalmas pofonok is néha!
Hol termelsz és hol értékesítesz elsősorban?
Budapesti vagyok, közelebbről Óbudán lakom. Így magától adódik árusításra az óbudai MDF piac a Vörösvári úton. A kertem Komárom-Esztergom megye legkisebb falvában, Akán van. Így aztán nyilvánvaló, hogy piacra az „akai agglomerátumba” járok: Székesfehérvár, Tatabánya, Tata, Mór, Kisbér, Pannonhalma, tartozik hozzánk! Nagyon élvezem a piacozást, fantasztikus fazonokkal kerül az ember haverságba! És persze a fesztiválok! Az idén kóstoltam bele, csuda jól érzem magam a sok chilis között! A legutóbbi a hajdúböszörményi volt, ami inkább chilis találkozó volt, mint vásár, de azért a benzinpénz visszajött. Több új ismeretséget kötöttem, megismertem a kollégákat. Szuper volt!
Merre kívánsz továbbfejlődni a chilitermesztés terén?
Sajnos a chilitermesztésben „visszafejlődés” előtt állok, de a kevesebb tőszámmal szeretnék odaadóbban foglalkozni. A mostani 210 tő, ami kikerült túl sok számomra is és a földterületnek is. Vödrös chilim nem lesz, mert nem akarok gondot magamnak az öntözéssel kapcsolatban. Inkább a szószaimat szeretném fejleszteni, újakat kitalálni.
Te vagy a chili.lap.hu egyik szerkesztője. Ez honnan jött?
Az eredete 1998-ra tevődik, amikor megvettem az első számítógépet, és lett világhálóm hozzá. Véletlenül találtam az akkori alig pár tíz oldalból álló Startlapra, ahova csatlakoztam. Nyilván a hajó.lap.hu volt az első. Amikor rákerestem, és kiderült, mennyi oldal van, és mennyire mások, szinte belebódultam, elkapott a gépszíj, hajnalig kerestem az újabb és újabb linkeket. Narkó volt… nagyon szerettem. Ma már más. Már nem én keresek, hanem elfogadom az ajánlkozásokat.
Már nem járod az óceánokat. A chilitenger pótolja az igazit?
Mint említettem is, már nem hiányzik a hajózás. Élvezem, hogy megcsinálhatom azt, amit akkor nem: hosszú távra tudok tervezni! Ültethetek, és nem jön a telefon, hogy két nap múlva hajózzak be, le is szedhetem a termést! Akán csináltam egy kikötőt, Port of Chili – Csilikikötő a neve, ami természetesen blog. Továbbá megmaradt a hajós blogom is, ahol rendszeresen publikálok. De legbüszkébb a csilis honlapomra vagyok, ami nemrég újult meg (chilistvan.hu vagy csilistvan.hu) ott írom a csilivel kapcsolatos bejegyzéseimet.
Sok ember számára István egy valószerűtlenül ideális életet élt. Utazott, világot látott, új embereket ismert meg és olyan élményeket szerezhetett, melyről sokan álmodni sem mernek. Persze az idő, a család és egy biztos pont előbb-utóbb mindenki számára hiányzik. Szükség van egy otthonra ahol az ember nyugalomra talál, ahol megihat egy pohár italt a kertben, elbíbelődhet kedvenc foglalatosságaival, legyen az akár chili, akár más. Istvánnak mindez megadatott, így végtelenül szerencsésnek érezheti magát. Egyet kérek az olvasóktól: ha meglátják valamelyik piacon ezt a kedves ősz szakállú bácsit, aki a szószait árulja, nem menjenek el szó nélkül mellette, hanem álljanak meg egy percre és köszöntsék a Chilitenger kapitányát!
Ha bárki többet szeretne tudni Székely István hajós múltjáról, akkor keressék Nagyszékely István útibeszámolós és hajós könyveit, melyeket hosszú utazásai csöndesebb perceiben vetett papírra. Ezek listáját a http://bolt.hettenger.hu/fo_arak.php oldalon lehet megtekinteni.
