Az, hogy minden relatív régóta tudjuk. Ezt Einstein tudatosította is a világgal jó pár évtizeddel ezelőtt. Relatív az idő, a tér, de az is, hogy miként viszonyulunk az ízekhez, így a csípősséghez is. Van, aki már azt is megérzi, ha a húslevesbe szemes borsot tesznek ízesítésként, más pedig két pofára tömi a hegyes erős, vagy a macskapöcse paprikát.

A csilirajongók számára csak az utóbbi néhány évben nyílt meg a világ, köszönhetően az internetnek. Külföldi – és most már hazai – webáruházakból lehet korlátlanul rendelni igazi csípős – elsősorban – mexikói, amerikai csiliszószokat, némelyiket stílszerűen koporsó formájú csomagolásban. Azonban a legtöbb fogyasztó számára még így is csak a Fald fel Amerikát sztárján - Adam Richman-en – keresztül jutott el az a közvetett érzés, hogy pokoli erős csípős szószokkal ismerkedjen.

Ezennel jelentem a nagy többség számára a jó hírt: elkészült egy gyilkos erős csiliszósz Magyarországon, melynek elkövetője a kabai Chili Hungária Manufaktúra.

A cég termékét már kifejezetten vártam. Mielőtt megkaptam volna, előzetes véleményeket olvastam magától a gyártótól, ami egy kicsit szkeptikussá tett az új termékkel kapcsolatban. A facebook oldalukon konkrétan az alábbit írták: „A csapásmérő! Megjött. A nyári hadművelet második tagja beköszönt a Magyar Virtus termékcsaládba. Mintha olvadt lávát, vagy kazánszénparazsat ennél. OKJ-s fakírtanfolyam elvégése fogyasztás előtt melegen ajánlott.” Magánvéleményként pedig még az alábbit fűzték hozzá: gyakorlatilag ehetetlen, gasztronómiai élvezetet nem nyújt.

No, ezek okoztak erős kétségeket a hiteles és pozitív teszttel kapcsolatban, mivel a vállalkozás termékeiről eddig csak szuperlatívuszokban tudtam beszélni, de gondolkozzunk pozitívan és vágjunk bele.

A szósz neve: Mennydörgés. A név alapján valami őrületes csípőset várunk, egy olyan paprikapasztát, mely hirtelen, elementáris erővel önti el a szánkat tűzokádó sárkánnyá változtatva minket.

A csomagolás eltér a korábban megszokottól, nem a hagyományos szögletes üveges 120 g-os kiszerelésű, hanem egy magasabb nyújtott nyakú üveg, mely sokkal jobban hasonlít az amerikai design-ra, praktikussága folyósabb termékek esetén egyértelmű. A termék címkéje szintén eltér a korábbitól, eltűntek a magyarosan divatos elemek, egy hosszúkás paprikát és egy villámot látunk. Számomra az eddigi stílus jobban tetszett, ezt én amerikásan hivalkodónak találtam, bár sok fogyasztó számára így figyelemfelkeltőbb, és valljuk be a gyártónak is fontos a profit.

De ne legyek ennyire kritikus a legfontosabb információ megtalálható rajta: Tartalma: 90% habanero!!! A lényeg pedig ebben a részletben van.

A szósz csípőssége már közvetlenül a kibontás után az illaton érződik. Színe halványpiros-narancs keveréke, feltételezhetően a címkén feltüntetett domináns habaneroból több színváltozatot is tartalmaz, így yellow-t és red-et is.

A kóstolást nem akartam önmagában végezni, így egy kis semleges ízű kenyérre tettem egy fél mokkáskanálnyit. A csípős íz azonnal elöntötte a számat, de ez mellett az igazi – kissé citrusos – habanero aroma is áthatott. A csípősség meglehetősen furcsa volt, nemcsak egy-egy ponton éreztette hatását, hanem a teljes számat – mit számat! fejemet – átjárta. Valami elementáris erővel támadott, de nem durván, agresszíven, hanem inkább azonnali eufórikus izgalmat okozva. Néhány másodperc után szinte kiáltott az agyam, hogy kérek még, bár ekkor már csak szinte néhány cseppel folytattam a kóstolást, fenntartva a csípősség tüzes, melengető érzését.

Érdekes volt, hogy nem voltak mellékhatások, mint a csuklás, könnyezés, vagy az izzadás. Fűtött, melegített, inycsiklandóan ingerelt csodálatos érzést nyújtva. Nem kívántam semmivel tompítani, sem sörrel, sem tejjel, sem édességgel. Egyszerűen csak kívántam! A csípősség a kóstolást követően kb. 20-25 percig érződött, egyre fokozva a szervezetben az endorfin-elválasztást, először megérezve ténylegesen azt, melyet a tudomány eddig állított; a csípőspaprika egy természetes boldogsághormon, antidepresszáns.Eddig is szerettem a kapszaicint, de most volt az első olyan, ahol ezt a tényállást ténylegesen is átéltem.

Persze a tesztet nem akartam csak a magam véleménye alapján összeállítani, így egy több személyre kiterjedő kóstolást is beiktattam. Erre a legjobb lehetőség a munkahelyemen adódott, nem beszélve arról, hogy ott igazán szükség van a pár hónapja bekövetkezett változások miatt az endorfintermelés fokozására. Így egy szép későnyári napon bevittem a kisüveget a munkahelyemre kóstolás és ördögűzés céljából.

Alapvetően egy érdekes megállapítást kellett tennem. Nem volt olyan férfikollégám, aki meg merte volna kóstolni, kínáláskor finomabb és határozottabb visszautasításokat kaptam. A szebbik nem képviselői ismét egy piros pontot kaptak tőlem!

És akkor lássuk a zanzásított párbeszédes véleményeket!

Judit, (aki úgy eszi a cseresznyepaprikát, mint a cseresznyét): „Ez jó csípős! Nem mondom, hogy ehetetlen, mert egyáltalán nem az, hanem olyan közepesen erős. Egy tízes skálán – mondjuk - hetes erősségű.” Kimerítő válasz, mindennemű lihegéstől szenvedéstől mentesen.

Magdi (az Anyus): „Hú ez kurva erős!!! Ez borzalmas!!! Judit, nem baj ha megiszom a vizedet?” Nem baj, de csak rosszabb lesz. Egyél inkább egy kis kenyeret. (A száját kézlegyegtetéssel próbálja hűteni, persze ez csak olyan Pavlovi reflex, érni semmit nem ér.) Fél perc és folyik a könnye, majd kb 5-10 perc a megnyugvás ideje.

Erzsike (Államtitkár asszony): „Na jó, de csak egy picit.” Na! Az túlzottan pici. „Elég ennyi!” „Tényleg elég volt ennyi, ez nagyon finom, és nagyon csípős, ezt csak óvatosan lehet enni.”

Diána (a vadászat és a kertészmérnökök istennője): „Csípős, finom.” Ennyi volt a határozott válasz, mely meglepően hangsúlyos volt Dia szemérmesen Törppillás nézése mellett. Én ezt a választ közepesnek értékeltem.

Kati: Határozott, bátor mozdulattal önt egy jó adagot egy kis darab kenyérre a szószból. Jöhet a főpróba. Semmi mimika, semmi szenvedés. „Nagyon finom! Végre egy tisztességesen csípős szósz. Nem túl gyenge, nem túl erős. Ez az igazi, amilyennek lennie kell. Én igazán jó és csípős csiliszószt most kóstoltam életemben először, a többi olyan gyenge vacak volt.” Hangzik el a karakteres válasz.

Összességében úgy vélem, hogy ez a szósz mérföldkő lehet a magyar csilitermékek gyártásában, ugyanakkor a Chili Hungária Manufaktúra meglehetősen magasra helyezte a lécet a konkurencia számára. Nem tudok egyetérteni a gyártó azon véleményével, hogy ez nem rendelkezik gasztronómiai értékkel. Igenis ott van a helye mind a hazai, mind a nemzetközi ízek, ételek, fűszerek között. Persze a fogyasztását olyanoknak ajánlom, akik nem riadnak meg egy megszokottól erősebb terméktől.

És a végére egy kis videó, a mennydörgésről. A mű szerzője valószínűleg még nem kóstolta ezt a finomságot, de elképzelhető, hogy fogyasztása után hasonló szép gondolatai támadnának más rockos számok tekintetében is: