Mostani bejegyzésemben egy olyan témáról kívánok írni, melynek produktuma kevésbé elterjedt Magyarországon, azonban ha valakinek van ideje és türelme – no meg egy kis művészi vénája – meglepően különleges dolgokat tud létrehozni, egy olyan növényből, melyről nem is gondolnánk, hogy ilyen formátumban is meg tudja mutatni „erejét”.

Még a cikk elején egy dolgot tisztázni kívánok! A felhasznált fotók közül egy sem az enyém, mivel én eddig nem foglalkoztam a paprikák ilyen jellegű termesztésével, továbbá a cikkben említett gondolatok egy részét is mástól vettem át. Sok kérdés továbbra is nyitott, így kommentekben kérem, hogy csak építő, tanácsadó jellegű tartalmakat osszanak meg az olvasók.

Ezek után rátérek a bejegyzésem lényegére a csili bonsaira, vagy, ahogy sok helyen olvasni a bonchi-ra. Viszonylag elterjedt nézet hazánkban, hogy a paprika egynyári növény, aminek annyi igazságtartalma van, hogy hazánkban minden évben egy rohadt tél keresztbehúzza a csilirajongók számítását, így vagy lakásban átteleltetjük a növényeket, vagy minden évben újat ültetünk. Inkább ezt tesszük a legtöbben. Aki azonban mégis arra veszi a fáradtságot, hogy 5-6 hónapon keresztül a lakásban átteltessen egy-két tövet (és ez sikerrel is jár), az a következő évben azt veheti észre, hogy a kétéves paprikájának a szára elkezd vastagodni és elfásulni. (Na eddig én is eljutottam egyszer.) Ezután, ha valaki ügyes kertész, akkor megpróbálkozhat ebből a kis félfás szárú növényből egy bonsait nevelni, melynek eredeti jelentése „kis fa edényben”, melyből persze soha nem lesz fa, de fa alakú paprika – edényben – jó eséllyel lehet.

A bonsai nevelésnél az egyik legfontosabb dolog, hogy az ültetőedény alkalmazkodjon ahhoz a makettált környezethez, melyet – a növénnyel szinergiában – ki kell alakítani. Ezekhez leginkább lapos mázas edényeket szokás használni. Hazánkban nem a legegyszerűbb hozzájutni kifejezetten bonsai tálakhoz, de egy kis kutakodás az interneten segíthet a kérdésben. Megoldás lehet az is, ha van a közelünkben keramikus, aki vállalja az általunk megadott paraméterek alapján egyedi edény elkészítését, persze az sem hátrány, ha közben nem néz félbolondnak minket.

Zárójelben jegyzem meg, hogy amikor felszámoltam ősszel a cserepekben nevelt paprikáimat, megfigyeltem a gyökérzetek méretét és cserepeken belüli elhelyezkedését. Több fajta esetében kifejezetten mélyre lehatoltak és rendkívül dúsak lettek a gyökérzetek, míg voltak amelyek éppen csak, hogy rendelkeztek gyökérzettel. Szerintem ez utóbbiak alkalmasabbak a bonsai nevelésre, ilyenek többek között a Samba, Candlelight, Habanero fajták, de méretéhez képest az Ayi yellow-nak is kicsi gyökérzete volt. Véleményem szerint a bonsainak tervezett töveket eleve célszerű már az első évben is valamilyen lapos edényben előnevelni, hogy a gyökérzetük alkalmazkodjon a későbbi cserép formájához. Ilyen edény lehet egy lapos jégkrémes doboz is.

Az átteleltetett növényt a második évben kell átültetni a végső edénybe és már ott célszerű visszavágni a szárát a későbbi kívánt növényformát is figyelembe véve. Ekkor még nem kell feltétlenül kiépíteni a „tájat” a cserépben, bár ez is csak az én gondolatom, szerintem ezzel ráérünk akkor, amikor már megjelennek az új hajtások és termések.

A bonsaiművészek – mert szerintem ez művészet – gyakran nem csak metszéssel, hanem drótozással is gyakran kényszerítik formára az ágakat, kialakítva a kívánt formát. Ehhez már speciális fogókat, valamint erős, de könnyen hajlítható rézdrótokat használnak. Az ágak vastagságuktól függően 2-4 hónap alatt rögzülnek a kívánt formára.

A bonsai fák esetében – a növekedés csökkentése érdekében – gyakran silány tápanyagban szegény talajt kevernek ki, kerti,- és virágföldet sóderral. Hogy a tápdús, jó vízgazdálkodású talajt kedvelő paprikáknál, hogy lehet megteremteni az ideális keveréket, nem tudom, erre kommentekben tapasztalati válaszokat előre is megköszönök.

Amennyiben sikerült megfelelő formát kialakítani és eljutunk odáig, hogy levelek és termések is lesznek a bonsaipaprikán, akkor ráérünk a „talajfelszín” kialakítására. Ebben az esetben a legstílusosabb japánkert mintát utánozni, melyhez egyszerű anyagok is megfelelőek, mint pl. lapos kavicsok, mohapárnák, kisebb gally,- és ágdarabkák, fenyőkéreg, de újabban használnak dekorforgácsot is, melyek különböző színekben kaphatók. Hozzáteszem nekem ez túl mesterkélt. Leggyakrabban kis dombocskát utánozva alakítják ki a tájat, továbbá gyakori, hogy a növények gyökereinek egy részét dekorációs célból a talaj fölött hagyják. Erre is találni példát paprikák esetén is, de feltételezem, hogy ehhez már több éves növényekre van szükség.

A gondozás esetében feltételezem, hogy – a talaj részlegesen kevés volta miatt – rendszeres tápoldatozásra van szükség, én nem tartom lehetetlennek a heti egyszeri mesterséges tápanyag-utánpótlást sem.

A normál bonsai fákat ugyanúgy kell teleltetni, mint ahogy a természetben is élnek, tehát a hidegtűrő lombhullatók esetében természetes, hogy az ősszel ledobott levéllel rendelkezők hideg helyen (kamrában, pincében) legyenek tárolva, majd a tavasz közeledtével melegebb fényben gazdagabb helyen kezdjék az újévet. A paprikáink viszont egész évben meleg min 18-20 C°-os hőmérsékletet igényelek, így ezeket télen is lakásban fényben gazdag helyen kell tárolni. Az életfolyamataik ilyenkor is működnek, így a tápoldatozás ekkor is fontos számukra.

Még egy dolog jutott eszembe a témáról, méghozzá a gyökérmetszés és az ágmetszés. Normális bonsainövényeknél (értsd: fás szárú növények) a gondozáshoz hozzátartozik a rendszeres ág,- és gyökérmetszés, ágalakítás, formázás. Az ágak metszése természetesen csak zöldmetszés lehet, a gyökérmetszést viszont elképzelni sem tudom, hogy lehet kivitelezni, már ha egyáltalán szükség van rá. Tehát ez ismét egy nyitott kérdés.

Ha valaki kedvet kap a témához annak azt ajánlom, hogy még mindenképpen ebben az évben szerezze be az „alapanyagot” a bonsaihoz, mivel a tényleges munkához csak jövőre tud hozzálátni. A téma szakirodalma meglehetősen szűkös Magyarországon, mindössze egy-két blog, foglalkozik vele részletesebben. Külföldi internetes cikkek már részletsebben tárgyalják a kérdést, bár úgy tűnik, hogy ez a téma speciális szakértelmet kíván, melyet a legtöbben szeretnek magukban megtartani. De ez ne vegye el senki kedvét és ha segítséget jelent én már most felajánlom az ősszel egyébként felszámolásra kerülő paprikáimat eme nemes célra.