gyulaicsili

Sok ismerősöm megkérdezte tőlem, hogy mit kezdek azzal a paprikamennyiséggel, ami megtermett nálam.

A magyar konyha nagyrészt a piros, szárított őrölt paprikát használja fel fűszerezésre, holott egyszerűen otthon is készíthetünk különlegességeket, melyek egyedi ízt, aromát kölcsönözhetnek az ételeinkek. Ráadásul az otthon készített különlegességek ára töredéke a boltinak és tudjuk mit, illetve mit nem rakunk bele. (E 1-1000 jelzésű őrületeket, melyeket nem győz az ember méregtelenítő kúrákkal kigyilkolni magából.)

Az egyik ilyen lehetőség a marinált cseresznyepaprika, melyet természetesen más csípős fajtákból is el lehet készíteni.

A megmosott cseresznyepaprikákat kicsumázzuk, természetesen úgy, hogy csípősséget adó magvak maradjanak benne azért. Ha sikerül nagyobbfajta cserkókhoz (értsd: cseresznyepaprika) hozzájutnunk akkor egy-egy fokhagymagerezdet és kis darab dióbelet is töltsünk bele. A paprikákat jó szorosan egymás mellé tesszük egy mélyebb tepsiben, akár több sorban is, ezután szemes borsot, koriandert, dióbél darabkákat és fokhagymagerezdeket szórunk közé, majd lassan felöntjük étolajjal, úgy hogy ellepje.

Ezután a sütőben kis lángon addig melegítjük, míg óvatosan gyöngyözni kezd a zsiradék (kb. 1 óra), majd lekapcsolva a sütőt langyosra hűtjük.

A már „kezelhető” hőmérsékletű paprikákat egyesével kiszedjük, és befőttesüvegekbe tesszük, jó szorosan egymás mellé és fölé. A tepsi alján megmaradt olajjal és fűszerekkel felöntjük és lezárjuk az üveget.

Felhasználása: fűszerként húsok, zöldségek pácolására kiváló, de egy-egy darabot sütő-, vagy főzőolajba keverve is pikáns ízt kölcsönözhetünk ételeinknek.

A palánták mikor megerősödtek cserepekbe és virágládákba kerültek kiültetésre. Úgy számoltam, hogy 1 tőnek elég egy 10*10 cm-es cserép, így a nagyobbakba 2-3 db-ot is tettem nagyjából úgy, hogy 100 cm²-es felület jusson palántánként.

 A nagyobb cserepeket és virágládák egy ok miatt célszerűbbek. Jó néhány olyan fajta van, amely elég magasra nő és nagyobb méretű terméseket is hoz, ezek súlya könnyen felboríthatja a cserepet. A cserepeket a házunk keleti és déli fekvésű lábazata elé helyeztem el.

A növények gondozása és ápolása nem volt tulajdonképpen bonyolult. Nyáron a napi öntözés elengedhetetlen, hacsak a természetes csapadék nem elég mennyiségű, vagy nem hűl le az időjárás annyira, hogy ne száradjon ki a cserépben lévő föld egy nap alatt. Komplex műtrágyával (Volldünger) kb. hetente locsoltam a töveket. A paprikákat folyamatosan szedtem ahogy értek meg és használtam fel frissen, vagy fűztem fel szárítani őket.

Összel az első fagyok előtt a paprikaültetvényt megszüntettem, úgy hogy több tövet bevittem a lakásba vagy odaadtam ismerősnek, hogy ő nevelje tovább. Nekik is és nekem is jelenleg szépen hajtanak a tavalyi tövek, mert a paprikafajták nagy része évelő növény. Persze a mi éghajlatunkon csak fűtött helyen telelnek át, mert a annyira fagyérzékenyek, hogy a 0 fok már kivégzi őket. Nekem a behozott paprikák közül szépen megmaradt tövet tavasszal kivittem és várom róla az idei termést. (Vannak – tőlem is őrültebb emberek – akik a 2-3 éves csilitöveket bonsai-nak formázzák.)

 A 2011-ben az általam keltetett és nevelésre megmaradt fajták a következők voltak:

• - lemon drop
• - bird eye
• - yellow bell
• - jalapeno
• - dragons claw
• - goat horn
• - cseresznyepaprika
• - inca red drop

Továbbá volt 4 fajta paprika amit nem én keltettem, hanem vettem a palántát, ezek között volt az egyes külföldi oldalakon ballons-ként forgalmazott tulipánpaprika, valamint két fajta meghatározhatatlan pequin típusú paprikatő, valamint egy további bird eye jellegű paprika. Az egyik pequin típusúnak a jellegzetessége az volt, hogy éréskor padlizsánlila színű lett. A fajtáját nem tudtam meghatározni, mivel jó néhány ilyen szín- és formaváltozatú létezik. Talán az alábbi képen szereplőre hasonlított a legjobban.

A tulipán paprika pedig az alábbi képen látható:

A magok beszerzése utáni első teendő a vetés. Mivel kénytelen voltam lakásban megoldani a keltetést és a kis palánták nevelését, ezért folyamatos dilemmában voltam a magvetés időpontját illetően. Egy svéd házaspár – akik már sok éve foglalkoznak csilitermesztéssel -honlapján azt olvastam, hogy ők szertartásosan január elsején vetik el a magokat egy fűtött üvegháznak kialakított teraszon. (Persze ott, ahol a nappalok télen 2-3 órásak érthető, is a korai időpont.) Továbbolvasva a honlapjukat megtudtam, hogy napi 10 órán át mesterséges fénnyel világítják meg a kis paprikákat. Persze ez ott nem luxus.

Magyarországon a fóliások általában februárban ültetik el a magokat fűtött üvegházakban, így erős palántákat tudnak kiültetni május közepén a fagyosszentek utáni időszakban. Én is így tettem és lakásban, februárban ültettem el a magok nagy részét, fakkokra osztott tálcákban. A lakás átlagos hőmérséklete 20C° körül volt, így a kelés elhúzódott 2-4 hétre, bár több oldalon azt olvastam, hogy a csilik képesek „elfeküdni” a talajban és hosszú idő után csírázni. Ezt a tényt én is tapasztaltam, volt, ami másfél hónap után kelt ki és köszöni szépen beérte a többit

Ahogy az időjárás melegedett (márciusban) kezdtem kiszoktatni őket a szabad levegőre és reggelente kivittem a teraszra, délután vissza a lakásba. Jó kis móka volt, de azt hiszem megérte, mert sokat erősödtek ez által. Folyamatosan figyeltem arra hogy a talajuk nedves legyen kelésig és az után is, bár akkor már óvatosabban bántam a vízzel. Többször locsoltam meg őket Dithane-nal a palántadőlés ellen, de így is volt elég sok, ami megdőlt és elpusztult. Ezzel kapcsolatban újabb hatásosabb szert kell keresnem, mert ez idén is megismétlődött.

Ahogy az éjszakai fagyok veszélye megszűnt kint hagytam a kis palántákat és egyre többször locsoltam meg őket komplex tápsóval (Volldüger). Nem vagyok a híve a szintetikus anyagoknak, azonban a virágok megjelenéséig szükség van a mesterséges tápanyagbevitelre, mivel az éghajlati körülményeink nem teszik lehetővé a magvetéstől történő szabadlevegős nevelést, így kénytelenek vagyunk tápanyagszegény virágföldben keltetni és nevelni a kis palántákat. Mivel „fakkos” tápkockás tálcában nevelgettem a kis paprikákat, így pikírozásra nem volt szükség. Kiültetésig ebben nevelkedtek a kis palánták. 

Veteményes kerttel jelenleg nem rendelkezem (időhiány miatt az egész kertet befüvesítettük és gyümölcsössel egészítettük ki) így virágcserepekbe kerültek a palánták. A földjük 3-4 éve bevált keverék. Virágföld, vagy komposzt és közönséges kerti talaj fele-fele keveréke. Ez a szobanövények esetében is bevált, a kerti föld tápanyagban gazdag, a komposzt és a virágföld biztosítja a morzsalékos szerkezetet, ami a megfelelő gyökérnövekedéshez elengedhetetlen. További előnye ennek a keveréknek, hogy a vízháztartása kiváló, nem járunk úgy ezzel a keverékkel, ami virágföldnél gyakran előfordul, hogy kiszáradás utáni locsoláskor a talajon szinte átfolyik a víz. A rostálás nagyon jó, mert így tényleg csak a finom szemcsék kerülnek az ültetőközegbe. (A mi rostánk egy közönséges, kiszuperált konvektor-burkolatból készült léckerethez rögzítve. Ki merem jelenteni, hogy az eddigi legnagyobb találmányunk a rostált, fent leírt földkeverék.) Kiültetésre május közepén került sor, amikor is már az esetleges talajmenti fagyok veszélye elmúlt.

A mai bejegyzésem címének ezt a közismert és gyakran közhelynek számító mondást választottam. Mi is volt előbb? A paprika, vagy a magja?

A csilitermesztés első lépése a jó és változatos fajtájú mag beszerzése. De honnan is lehet ezt megoldani?

A magyar boltok polcain olyan fajták magjai, melyek a jó kis kárpát-medencei értelmünkben csilinek számítanak, nem igazán találhatók meg. Jóformán három fajta van:

- Macskapiros (körösvidéki nyelven macskapöcse)

- Macskasárga (sárga macskapöcse) - ettől az elnevezéstől még a nyelvújítás korabeli górugrány, mint kenguru is találóbb

- Cseresznyepaprika.

Egyszóval a kínálat szegényes. Persze azt is meg lehet érteni, hogy a klasszikus magyar fajták rovására nem akarnak újabbakat törzskönyvezni, de ez így elég siralmas. A 2012-es évben viszont már megjelent egy "díszpaprika" névre hallgató fajta is, ami tulajdonképpen nem más, mint valami bird eye változat.

Ilyen gyenge kínálat esetén milyen lehetőségeink vannak, ha mindenképpen pokolgazt akarunk termeszteni?

1: A boltokban árult csilipaprikák magjait megszedjük és elültetjük.

- Előnyei: viszonylag olcsó megoldás, mert sok maghoz juthatunk ,akár 3-4 db paprikából is.

- Hátrányai: sok esetben éretlen paprikákat importálnak, melyek magja hosszabb utóérlelés esetén sem csíraképes, vagy legalábbis kis arányban válik azzá. További hátrányuk az alacsony fajtakínálat és az F1 hibridek felbukkanása, melyek után nem ugyanazt a paprikát fogjuk leszüretelni, amit szeretnénk.

2: Utánajárunk az interneten, hogy milyen lehetőségeink vannak a magok beszerzésére itthon és külföldön.

A külföldi beszerzés esetén az átutalás költsége a beszerzett magok árának a többszöröse is lehet, így meggondolandó, hogy érdemes-e ezt a megoldást választani egy zsírosabb lottó ötös előtt. További hátrányt jelent a nemzetközi webáruházak megbízhatósága, mivel az ellenőrzési lehetőségünk egyenlő a nullával.

Egyetlen járható út a hazai beszerzés. Magyarországon is van már olyan webáruház, mely hivatalosan is forgalmaz csilimagot, relatíve jó választékban, azonban az árak egyes fajták esetében meglehetősen borsosak is lehetnek. (50-60 Ft/szem). (Saját tapasztalatom, hogy hivatalos internetes áruházból rendelt magjaim eléggé szar arányban keltek ki, feltételezhetően az importáru is gagyi volt.)

További egyetlen megoldásnak marad a jó öreg google, melyen aktuális, vagy rég lejárt hirdetésekben hazai amatőr termesztők, és gyűjtők próbálnak meg a saját magszaporulatuktól megválni, viszonylag kedvező áron, és - tapasztalataim alapján - jó minőségben, megfelelő csíraképességgel. Két szezon után én mindenképpen ezt a megoldást javaslom mindenkinek, mindaddig, míg saját magszedésünk nem lesz, vagy ki nem alakul egy olyan közösség kis hazánkban, mely klubszerűen tartja egymással a kapcsolatot és csereberélgeti a saját termesztésből származó magjait a tagok között.

Nem tudom igazából megmondani, hogy mikor is kapott el a csiliőrület, vagy hogy kezdődött is az egész. Talán 4-5 évvel korábban történt, mikor is kezdett elterjedni a multikban a cserepes csilipaprikák árusítása. Persze itt csak azt a 2-3 fajtát forgalmazzák, melyek keltetése egyszerű és viszonylag alacsony növekedésűek, így könnyű a csomagolásuk, szállításuk. Legtöbbször Bird Eyes és hasonló típusúak kaphatók.

Hogy mi volt a konkrét motiváció abban, hogy elkezdtem érdeklődni a csípős paprikák fajtagazdagsága és otthoni termesztése irányában nem tudom most megmondani. Az biztos, hogy kedvenc gasztroblogom a Malackaraj elég sokat foglalkozott csípős ételekkel, melyeket különböző csilifajtákkal készítettek el.

Mivel a magyar szakirodalom ebben a témában viszonylag szűkös, ezért az internetet hívtam segítségül. Szerencsére itt viszonylag sok oldal található, néhány magyarul is, azonban a komolyabbak angol nyelvűek. A külföldi oldalak leginkább a fajták ismertetésében járnak elől, a magyarokon, viszont termesztési - személyes tapasztalatokból eredő - tanácsokat olvashatunk.

Az irodalom, a fotók és videók meggyőztek arról, hogy nekem erre a témára "rá kell állnom", sőt egyenesen elragadott a hév így elindultam egy úton, ahol egyenlőre nem tudom, hogy meg fogok-e, meg kell-e állnom.