A Beszósz Manufaktúrától az idén is hozzájutottam egy kis ajándékcsomaghoz kóstolásra. A pakkot valamilyen - addig általam ismeretlen - csomagküldő ponton tudtam átvenni, így picit bizalmatlan voltam a csomag sértetlenségével kapcsolatban. Kibontás után azonban nagyon kellemesen csalódtam, mert olyan tökéletes csomagolásban érkezett az áru, hogy a tartalma még durvább kezelés esetén sem sérült volna meg. Új kartondoboz, mely habszivaccsal volt kibélelve, továbbá az üvegek között is habszivacs lapok voltak. Ettől profibb csomagolással talán csak az Anirol Chili esetében találkoztam, de ez is tökéletes a szállításhoz. Most sokan gondolhatják, hogy erről miért írok, mert a lényeg a tartalom, de higgyék el, ha valaki több ezer forintért berendel ezekből a termékekből (és miért ne tenné), akkor igenis fontos neki, hogy átvételkor ne csak chilimasszában úszkáló edénytöredékeket kapjon.
A termékek (a BBQ szósz kivételével) 40 ml-es kiszerelésben vannak. A szószok nyakas (kőműves Actimeles), a krémek általános csavaros tetejű csomagolást kaptak. A nyakas üvegeken ott a hőzsugoros kapszula, ezt talán hangsúlyoznom sem kell manapság már alapkövetelmény.
A címke és a logó legnagyobb része egységes karakterű, csak a sajátos nevek és infók változnak termékenként. Ez egy egységes termékcsalád képét rajzolja meg a vásárlók szemében, és ez így van jól. Ha valaki kíváncsi a rendkívül szellemes karikatúra eredetére, akkor nézzen rá a Beszósz facebook oldalán a termelőkre.
A krémek közül kettőt kóstoltam meg. Mindkettő esetében elmondható, hogy sikerült egy kiváló összhangot találni az ízvilág, a textúra és a megjelenés tekintetében. A címkéjük szerint 93 % chilit tartalmaznak, így a maradék 7 % só önmagában kevés lenne a hosszútávú tartósításhoz, tehát kapott a termék egy kis NaBenzoátot. Ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy sokan az űbervegyszermentesbiotermékfanok megbotránkoznak a tartósítószeren, de azt is figyelembe kell venni, hogy ezekből a krémekből olyan kis mennyiséget fogyaszt el az ember, hogy egy átlagos élelmiszer 100-200 grammjával ennek a szintetikus anyagnak a többszörösét viszi be bárki is a szervezetébe.
Az Aranyláz sárga 7 Pot változatokból, a Medvepuszi Brown Butlah és Habanero Chocolate chilikből készült. Ez utóbbi egy leheletnyivel gyengébb, de azért még így is odaüt. A textúrája mindkettő esetében a legminőségibb krémekének felel meg, tehát közepesen sűrű, nincsenek benne nagyobb darabok, de mégsem folyós vagy levet engedett. Ha valaki eddig csak azt hitte, hogy a krém az egyszerű darálmány, vagy Erős Pistával próbált gasztronómiai szocializációt gyakorolni a csípős ízek világában, akkor felejtsen el mindent és kóstolja meg ezeket a termékeket. Az illatuk természetesen az összetevőktől függően változik, az Aranyláz kissé gyümölcsösebb, citrusosabb, a Medvepuszi, viszont a csokoládé illatára emlékeztet. A relatív alacsony sótartalom a paprika igazi ízét kiemeli a csípősségével együtt és nem pedig azt elnyomja. Egyszóval ezeknek a krémeknek (vagy legalábbis valamelyiknek) ott a helye a konyhában.
A szószok közül először a Folyékony parázst elemezném. Morouga, és Bhut jolokia chiliket tartalmaz 70 %-ban, melyhez csak ivóvíz, só, fűszerek és NaBenzoát került, így egy alapkivitelnek nevezhető készítményről van szó. (A bioőrültek most kezdenek el a betegségre utaló tüneteket észrevenni magukon.) Aki megkérdezi, hogy miért csak 70% a paprika, annak elmondom, hogy ezek a fajták jellemzően nem annyira lédúsak, hogy önmagukban – víz hozzáadása nélkül – szósznak főzhetők legyenek. Ezek nem a szomjoltásra vannak kitalálva. A csípőssége az összetevőitől elvárható mértékű. Aromájában a tiszta paprikát képviseli. Textúrája szószhoz illően egyenletes. Egy igazi fűszerről van szó, melyet elsődlegesen ételek főzés közbeni, vagy utólagos ízesítésére ajánlok.
A Sárga veszedelem az Aranyláz „szószosított” változata, ugyanúgy sárga színváltozatú 7 pot chilikből. Persze ez már több mint a krém, így állagában is selymesebb, folyékonyabb. A paprikák citrusosabb aromáját az almaecet és egy leheletnyi só emeli ki. Na itt már szabadabban szárnyalhat a fogyasztó gasztronómiai fantáziája, ugyanis ez a termék a főtt készételek ízesítésén felül, húsok, gyorsételek, vagy akár saláták megbolondítására is alkalmas. Az ütős csípősségen felül igazi frissítő ízélményt is átad.
Kígyómarásról azt írja a fáma, hogy szószkülönlegesség. Persze mindenki ezt mondja, ha valami az átlagostól csípősebb, de a különlegességhez – szerintem – több kell. A szószban található fajták az alábbiak: Carolina reaper, Trinidad morouga (a Jósiten kegyelmezzen meg mindenkinek eddig) és 7 Pot primo. Továbbá van még benne worcester szósz, fehérborecet, málnaecet (az meg mi?) cukor, ivóvíz, só, fűszerek, tartósítószer (csak úgy jeleznék a biosoknak….. NaBenzoát…). Egyszóval vannak benne különlegességek. Színre jellegzetesen „carolinásan” piros, állagra tökéletesen „csepegtetős”. Naná: ilyen alapanyagokkal csak az őrültek locsolják az ételeiket. Illatában keveredik a paprika tiszta aromája, melyet az ecet(ek) emelnek ki, továbbá a kapszaicin gőze, de ez utóbbit is imádjuk chilifanok. Ízre érdekes, különleges, kezdők csak óvatos használat mellett tudják észrevenni ezeket a nüansznyi aromákat a csípősség miatt, de azoknak akik hozzá vannak szokva a kapszaicinhez, azok tudják értékelni a szokatlan, nem mindennapos összetevőket. Számomra nagyon megnyerő volt a Kígyómarás szósz, úgyhogy szerintem megérdemli a különlegesség jelzőt.
BBQ szósz (?). Na, ez érdekes számomra két dolog miatt is. Egyrészt régebben nem voltam BBQ rajongó. Most sem vagyok még igazán, bár a magyar kistermelői chilisek (Chili Hungária Manufaktúra, Gastrochili, Gabko) az utóbbi egy-két évben olyan termékekkel dobáltak meg, hogy kezdem megszeretni ezt az újmagyar gasztrokülönlegességet. (Úgy vagyok vele, mint az amerikai halászlével, soha nem lesz olyan, mint az algyői Tisza-parton.)
Másrészt, amit Bencétől kaptam az más volt, mint az eddigiek. Ez nem sűrű, krémállagú, hanem folyós. Gondolom ilyenben pácolnak húsokat a BBQ sütögetők, vagy ilyennel kenik a marhasteak külsejét. (Ez utóbbihoz sem volt még szerencsém.) Címke nem volt az üvegen, így fogalmam sincs milyen összetevőkből áll. Hozzáteszem megkérdezhettem volna, de direkt nem tettem. Színre barnás, vöröses, kicsit a gyerekkorom torokfájásra adott kanalas gyógyszerére emlékeztet. Aromára, illatra olyan BBQ-s, nem tudom máshogy jellemezni.
Mivel még életemben nem sütöttem BBQ húst, ezért gondoltam húspogácsaként készítem el, mármint a húspogácsa fűszerezéshez használtam fel. A recept egyszerű: fél kiló darált sertéshús, só, bors, és kb. fél deci BBQ szósz, jól összegyúrva, pihentetve és kiolajozott serpenyőben kisütve. Isteni aromát kölcsönzött a szósz a húspogácsának, csak ajánlani tudom különlegesebb házias, kézműves hamburgerekhez. Mind a mai napig nem tudom mik az összetevői, de már nem is érdekel, mert összességében egy igazi unikális termékről van szó. És ami számomra a legkülönlegesebb élményt nyújtotta. A húspogácsa olyan BBQ ízű szaftot engedett ki magából sülés közben, hogy a keletkezett pecsenyelével meglocsoltam a krumlipürém, így további gasztroélménnyel gazdagodtam.
https://www.facebook.com/beszosz/?fref=ts
https://www.facebook.com/GyulaicsilBlog/?fref=ts
Fotók: facebook
