Sok ismerősöm megkérdezte tőlem, hogy mit kezdek azzal a paprikamennyiséggel, ami megtermett nálam.
A magyar konyha nagyrészt a piros, szárított őrölt paprikát használja fel fűszerezésre, holott egyszerűen otthon is készíthetünk különlegességeket, melyek egyedi ízt, aromát kölcsönözhetnek az ételeinkek. Ráadásul az otthon készített különlegességek ára töredéke a boltinak és tudjuk mit, illetve mit nem rakunk bele. (E 1-1000 jelzésű őrületeket, melyeket nem győz az ember méregtelenítő kúrákkal kigyilkolni magából.)
Az egyik ilyen lehetőség a marinált cseresznyepaprika, melyet természetesen más csípős fajtákból is el lehet készíteni.
A megmosott cseresznyepaprikákat kicsumázzuk, természetesen úgy, hogy csípősséget adó magvak maradjanak benne azért. Ha sikerül nagyobbfajta cserkókhoz (értsd: cseresznyepaprika) hozzájutnunk akkor egy-egy fokhagymagerezdet és kis darab dióbelet is töltsünk bele. A paprikákat jó szorosan egymás mellé tesszük egy mélyebb tepsiben, akár több sorban is, ezután szemes borsot, koriandert, dióbél darabkákat és fokhagymagerezdeket szórunk közé, majd lassan felöntjük étolajjal, úgy hogy ellepje.
Ezután a sütőben kis lángon addig melegítjük, míg óvatosan gyöngyözni kezd a zsiradék (kb. 1 óra), majd lekapcsolva a sütőt langyosra hűtjük.
A már „kezelhető” hőmérsékletű paprikákat egyesével kiszedjük, és befőttesüvegekbe tesszük, jó szorosan egymás mellé és fölé. A tepsi alján megmaradt olajjal és fűszerekkel felöntjük és lezárjuk az üveget.
Felhasználása: fűszerként húsok, zöldségek pácolására kiváló, de egy-egy darabot sütő-, vagy főzőolajba keverve is pikáns ízt kölcsönözhetünk ételeinknek.