Régen volt már hogy magamról írtam a blogon. Egyrészt az én kis hobbikertészetem nem olyan izgalmas, mint sok más profi termelő gazdasága, másrészt eléggé "húzós" időszakon mentem keresztül, mármint ami a munkákat és a klaviatúra "nyomkodását" illeti. Ennek köszönhetően az utóbbi majd egy évben esténként már semmi kedvem nem volt szellemi tevékenységhez, még a blogíráshoz sem. Ettől függetlenül azért nem telt el az utóbbi időszak sem tétlenül, bár nem olyan intenzitással foglalkoztam a chilikkel, mint korábbi években. Inkább a hosszú távú útkeresést kezdtem el, így fogalmaznék.
A tavalyi szezonban elég jó termésmennyiséget tudtam betakarítani, így volt mit elkészítenem szósznak. Háromféle szószt kísérleteztem ki. Az egyik a TOP kategóriában termett paprikákból készül ecettel és sóval felfőzve. Ennek a Gyilokjáró nevet adtam, ez a legnépszerűbb az ismerőseim, barátaim körében is, ezt tudom a legjobban belevonni az általam felépített helyi cserekereskedelembe. Szószért csereberélek mézet, pucolt csirkét, zöldségfélét és nem utolsósorban időnként pálinkát is!
A második kategória a jó öreg habanero fajtákból áll össze, szintén sóval és ecettel felfőzve. Ennek a neve: "Végvári veszedelem". Szerintem egy Gyulán termett és feldolgozott chiliterméknek ez kiváló elnevezés.
A legutolsó - és egyben leggyengébb - szószom egy "Pásztortűz"-re keresztelt termék, mely 50-100.000 SHU érték körüli - zömmel vastag húsú - paprikákból van. Ezeket a paprikákat vöröshagymával, fokhagymával, friss rozmaringgal, paradicsommal együtt ledarálom, majd őrölt köménnyel, sóval ízesítem. Éppen csak felfőzöm, hogy a hagymák illata ne okozzon szagfelhőt a fogyasztójánál, de ne is vesszen el az aromája. Egy frankó magyaros szószocska jött össze, még én is meglepődtem, hogy milyen jó lett. Ezt követően kitüntettem magam a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével, Kossuth-díjjal és két doboz barna sörrel. A kollégáknak, barátoknak is ízlik, ez is hozott egy-két üveg pálinkát a kamrába.... :)
Egyébként ez utóbbi szósznak az volt a története, hogy elég sok vastaghúsú (tulipán, rocoto, thai dragon stb.) paprikám termett, de nem akartam mindből savanyúságot csinálni, és vágytam is már egy kicsit magyaros ízekre. A legjobb döntés volt a felhasználás tekintetében. Idén még bolondabb lesz, de az még titok.
A korábbi években rendszeresek voltak a téli magcsereberék a részemről, idén ez is elmaradt. Igazándiból volt saját szedés bőven, de maradt az előző 1-2 évből is magom rendesen.
Január-februárban nézegettem a face-en, hogy mennyien elkezdték a palántanevelést nagyon korán. Én eddig is általában február közepe tájékán kezdtem, pontosabban akkor ültettem el a magokat és vittem bérnevelésre. És ezt nem titkolom. Mivel számomra ez csak egy "erős hobbi" (szó szerint), így nem csináltam olyan komoly cuccot magamnak, mint sok más termelő. (Ennek egyébként több más oka is van.). Egyszóval mennek bérnevelésre. Eddig sem volt sok lehetőségem válogatni a kertészetek között, de az idei hosszú és hideg tél tovább nehezítette a munkámat. A legtöbb fóliás a magas fűtési költségek miatt később kezdte a palántanevelést, de - és ezért nem ítélhetők el - a sajátjuk persze prioritást élvez. Végül nagy nehezen találtam egy virágkertészetet Gyulától 30 km-re, ahol befogadták bérnevelésre a pár tálcámat, de úgy érzem ezért is hálás lehetek.
Kb. 800 szemet ültettem el összesen 35 fajtából. Közel a fele a TOP kategória fajtáit képviselik, úgy 30 % habanerok, a maradék pedig gyengébbek, rocoto, tulipánpaprika, cayenne, stb. A legtöbb palántát magamnak ültetem el, bár lesz valamennyi, amit elajándékozok, vagy eladok-elcserélek.
A blogírás is alább maradt az előző évben, bár november körül ismét egy kicsit intenzívebbre vettem az írogatást. Ezzel kapcsolatban is vannak ötleteim, céljaim. Továbbra is be kívánok mutatni termelőket és termékeket. Voltak akik próbáltak támadni, szerintem spontán féltékenységből és vagy irígységből, de már leszarom.
Hirtelen ennyi gondolat jutott eszembe. Remélem nemsoká jelentkezni tudok egy újabb magyar termelő és/vagy termék bemutatásával.