Ha mesét írnék, akkor valahogy így kezdeném: egyszer volt, hol nem volt, a Magyar Tengeren is túl, a Nyúli Havasokon is túl, élt egyszer egy fiatal szőke herceg….
De mivel most nem mesélek, ezért inkább azt írom, hogy túl a Magyar Tengeren, túl a Nyúli Havasokon, él egy fiatalember. Ez a legény nem sokban különbözik a kortársaitól. Iskolába jár, szívesen bulizik barátaival, megfordul az utcán csinos lányok után, telefonjáról zenét hallgat suliba menet. Egyszóval látszatra teljesen hétköznapi életet él. Amiben mégis más Buzás Döme, mint a „Z generáció” többi tagja, az hogy 19 évesen céltudatosan belekezdett egy vállalkozásba kiérdemelve „Magyarország legfiatalabb chilis kistermelője” címet.
A mai világban ritka eset, hogy egy ilyen fiatalember mezőgazdasági-élelmiszeripari vállalkozásba kezd. Hogy indult ez a te esetedben?
Lehet meglepő lesz, de ez nálam nem most indult, hanem kb. 13 éves koromban, ekkor kezdett először édesanyám a chilivel foglalkozni. Amikor készítette az első szószait akkor mindannyian szenvedtünk a kapszaicin gőzben, de rengeteget nevettünk, és nagyon emlékezetes maradt. És mivel szerettem mindig is segíteni neki – még ha néha lábatlankodásnak is tűnt – hamar belémivódott a főzés és a konyha szeretete. Ezek a benyomások a későbbiekben befolyásolták a döntésemet, hogy a Krúdy Gyula vendéglátó technikumba felvételiztem vendéglátásszervezőnek. Sokat jártam édesanyámmal piacokra és vásárokra, figyeltem az embereket, a kommunikációt a potenciális, vagy tényleges vevőkkel, tanultam a kereskedelem írt és íratlan szabályait. Későbbiekben úgy terveztük mindketten, hogy átveszem az ő vállalkozását (Nyúli Tüzes Chili – szerk.), de tavaly decemberben úgy döntöttem, hogy csinálok egy saját márkát, mely másabb lesz, mint az övé.
Honnan jött a márkanév?
A karácsonyi sikerek után kezdtem el a márkanéven gondolkozni, hogy mi legyen, de édesanyám szerint kézenfekvő volt a Dömperignon név, hisz itthon mindenki Dömpernek hív.
Mit szólt a család, hogy te is bele vágsz egy „konkurens” vállalkozásba?
Meglepődtek, de örültek, hogy foglalkozok valami komoly dologgal. Édesanyám örült, hogy nem csak ő csinál chili szószt a családban, édesapám nem nagyon mondott semmit rá. A két bátyám megdicsért; jó fejek voltak. Ahogy egyre jobban belemerültem ebbe a „szakmába”, annál inkább világossá vált, hogy mi nem versenyzünk egymással, mert mindenki más ízűt, más fajtát csinál. Mi ketten úgymond kiegészítjük egymást, míg ő az erőseket, addig én a gyengébb szószokat csinálom.
Akkor jelentősek a különbségek a Dömperignon és a Nyúli Tüzes Chili készítményei között?
Úgy fogalmaznék, hogy vannak különbségek és hasonlóságok is. Az én receptúráim inkább a modernebb ízvilágot tükrözik, addig a Nyúli Tüzes Chili a „retro” ízlést adja vissza, egy-két esetben némi csavarral. Amíg édesanyámról el lehet mondani, hogy az ország egyik legerősebb szószait csinálja, addig az enyém egészen gyengéd. Ami mindkettőnkben közös, hogy nem az tartjuk szem előtt, hogy lemarja valakinek a torkát, hanem inkább legyen íze. Mindketten ugyanazokat a fajtákat használjuk, csak én inkább fűszerként, édesanyám pedig alapanyagként.
Hány termékből áll jelenleg a palettád? Pár mondatban bemutatnád ezeket?
Jelenleg tíz különböző szószom van, ezeket három erősségbe lehet besorolni.: Picit Dulva, Dulva és Nadon Dulva. Még mielőtt valaki meglepődne az elnevezéseken, szeretném megemlíteni, hogy ezeket a neveket a Brian Élete című filmből kapták. Nagyon szeretem ezt a humort, szeretem a filmet, és jól is tudom utánozni a Poncius Pilatus karakterét. (Ötletes lenne szerintem, ha egy-egy vásárban tógába öltözve árusítana Döme, kifejezetten raccsolós kiejtéssel. – szerk.)
Ötféle picit dulva szószóm van. Ezeknek a neve pedig: Lobelt vagy Ledfold, Költés Latol, Számszon, a szadiszta szatír, Fikusz Kukisz és Norciusz Maximusz. A Lobelt vagy Ledfold egy szilvás, barna sörös, picit édesebb szósz. A Költés Latol egy körtés, gyömbéres, fehérboros szósz, amit személy szerint bármilyen ételhez - melyben van hús - tudok ajánlani. Számszon, a szadista szatír sárgabarackkal készül. Ez egy édes készítmény, de inkább húsokhoz tudom javasolni, grillezéskor pácolásra. A Fikusz Kukiszra nagyon büszke vagyok, ami egy uborka relish jalapeno-val. Ezt eredetileg édesanyám csinálta a Nyúli Tüzes Chili név alatt, melyet egy kis újragondolással én is elkészítettem és nagy sikert aratott. Édesanyám benevezte a Magyar łzek versenyébe, ahol arany minősítést kapott. Bár ez engem annyira nem érdekelt, nagyon klassz érzés volt a visszajelzés, és tényleg nagyon büszke vagyok rá. A Norciusz Maximusz az egyik olyan szószom, amit az igény alkotott. Ez egy birsalmás, mangós és homoktövises alapú, amit keleti jellegű ételekhez javaslok.
Dulva szószomból három van.: Ponciusz, Punciusz Grimbusz és a Sziriusz, a szíriai összeszküvő. A Ponciusz, amire a legbüszkébb vagyok az összes közül. Ez egy füstölt jalapeno és habanero keverék egy kis fokhagymával és zöldfűszerekkel. Ez tényleg az, amit ha bárki megkóstol ízleni fog neki. Az első gondolat ami megszületett az emberek fejében egyből a füstölt kolbász. A mai napig nem tudom, hogy sikerült ilyen jól, de örülök, hogy így történt.
További kettő készítményem már a Nadon Dulva kategória: Blájen és Foltisszima. Blájenről az kell tudni, hogy ez egy füstölt sárga Trinidad moruga scorpion yellow szósz, sok zöldfűszerrel, míg Foltisszima már egy picivel durvább. Az egy Carolina reaper és Trinidad moruga scorpion red keverék oregánóval bazsalikommal, paradicsommal.
Vendéglátásszervezést tanulsz. Mennyiben tudod hasznosítani az ottani elméleti és gyakorlati tudásodat?
Az elméleti részét nagyon jól fel tudom használni, hogy mit, mihez készítsek. A gyakorlati részt is tudom alkalmazni egy bizonyos részig. Például bortésztás chilit tudnék csinálni, viszont nem az emberek igénye.
A szószaid – ahogy említetted – inkább az enyhe kategóriát képviselik. Ezek mennyire tükrözik a csípős ízekhez való vonzódásod?
Szeretem a csípős ízeket, viszont azt nem, ha az egész étel abból áll, hogy csíp. Kedvenc chili fajtám sincs igazándiból, de ha egyet mégis választani kellene, akkor a habarenot mondanám. A chilis bab az egyik kedvencem, de sok más étel is van, amit szeretek egy kis csípőssel ízesíteni.
Iskolatársaid mit szólnak a „különös” hobbidhoz? Viccelted már meg esetleg őket csípős ízekkel
Osztálytársaim már 9.-ben tudták, hogy az édesanyám chilivel foglalkozik, így könnyen elfogadták, hogy ilyen hobbim lett. Nem tréfának indult, de már mindenki nevet rajta, hogy a tavalyi évben az iskola tartott szakmai napokat és az igazgató helyettes - aki egyben az osztályfőnököm is - megkért, hogy vegyek részt ezen a szakmai napon, mutassam be, mivel foglalkozom az iskola mellett. Én eldöntöttem, hogy az iskolán belül főzők egy chili szószt. Az egyik követte a másikat és egyszerre csak mindenki elkezdte érezni, hogy Buzás Döme chilit főz. Nem kell szerintem megemlítenem, hogy a kapszaicin gőzben kivezényelték az iskola összes tanulóját, mert senki sem kapott levegőt rajtam kívül.
Merre tovább?
Mindenképpen szeretnék a chilivel hosszú távon foglalkozni, de szeretnék felsőoktatásban is továbbtanulni. Még nem tudom, ezt a két tevékenységet miként hangolom össze, de egyelőre nem is nagyon gondolkozok rajta. Idén az érettségire koncentrálok, a jövő pedig majd kialakul. Egyelőre megtaláltam a számításom és örömet lelek abban, amit csinálok.
Úgy gondolom, hogy Buzás Döme és vállalkozása messze túlmutat azon, hogy chilit termel, dolgozik a kertben, saját ízlése szerint szószokat készít és piacokon értékesít. Persze ez nagy büszkeség önmagának, a családjának és nagy öröm a termékeit fogyasztó vásárlóknak. Azonban, ha azt vesszük figyelembe, hogy ez az aktivitás – sajnos – nem jellemző a korosztálya jelentős részére, akkor ez a tevékenység egy kiemelkedő példát mutathat sokak számára, melyet nagyon meg kell becsülni. A mezőgazdaság kertészeti ágazata nagyon kevés fiatal számára vonzó, mivel ez kemény munkát igényel. Nem titkolom, hogy egy szakképző iskolában dolgozok – igaz az ország keleti, gazdaságilag és társadalmi berendezkedésében elmaradottabb részén – így napi szinten látom azon fiatalok sokaságát, akik céltalanul, mindennemű konkrét tervek nélkül töltik el mindennapjaikat, véget nem érő hétvégi bulikon vesznek részt, vagy sokadkategóriás influenszer szerepben tetszelegnek, mert most az a menő. Amikor Dömét megismertem egy üde színfoltra, egy csiszolt gyémántra bukkantam, aki határozott elképzelésekkel rendelkezik a jövőjét illetően és tesz is érte.
Tervei megvalósulásához nagyon sok sikert, erőt és egészséget kívánok!
Fotók: https://www.facebook.com/profile.php?id=100078472131333
