Érdekes ez a chilis társadalom, legalábbis a közösségi médiában történő szereplésükkel. Van, aki még jóformán el sem indította a vállalkozását, de már napi szintű megosztásokkal, posztolásokkal hirdeti a termékeit, hozzászólásokkal tudatosítja meglévő, vagy leendő terveit. Ennek ellenpólusaként viszont ott vannak azok a termelők, akik szép csendben végzik munkájukat; termelnek, feldolgoznak és értékesítenek. Ez utóbbi csoportba tartozik a most bemutatásra kerülő Ínyenc Chilikert is, akik több éve foglalkoznak a chilik termesztésével, de közösségi aktivitásuk csak az utóbbi fél-egy évben vált jelentőssé.
A vállalkozás megálmodói Baracsi Enikő és Balla Zoltán, akik – bár a kertészet és a természet iránti rajongásuk közös vonás – mégis a meteorológia révén ismerték meg egymást, mint földtudományok iránt érdeklődő és ilyen végzettséggel rendelkező személyek.
Következzenek ők!
Én már sokat tudok rólatok, de szeretném, ha ti mondanátok el, miként indult a közös kertészkedés, vállalkozás.
Enikő: Azt lehet mondani, hogy a természetben nőttem fel, Nyíregyháza egy kertvárosi részén, Sóstóhegyen. Gyerekkorom óta megvan a természet iránti rajongásom. Az anyukám által 20 éve alapított, elsősorban a család, az egyesület és az önkéntesek gondozása alatt álló arborétumban, amely a Nyíri Arborétum (https://www.facebook.com/nyiriarboretum/ http://www.arboretum.hu ) nevet kapta, majd a kertész technikusi végzettségem révén gyakorolhattam a kertészkedést, szerezhettem tapasztalatokat.
Zoli: Engem elsősorban az egzotikus és mediterrán növények vonzottak, már 15-20 éve is próbálkoztam citrusfélék és datolya szaporításával. Debreceni otthonomban hamar megtelt az udvar citrusokkal, datolyákkal, leanderekkel a régi szőlőlugas alatt, igazi mediterrán hangulatot kölcsönözve a kertünknek.
Enikő: Megismerkedésünk óta Zoli is aktív részese lett az arborétum életének. Első közös kertészkedési próbáinkat is az arborétumban kezdtük, egy aprócska, de folyamatosan növekvő biomintakertben. Ebben a kisebb kertrészletben már az első évektől (2010-től) helyet kapott mindannyiunk kedvence: a paprika és a paradicsom is. Természetesen mivel Zoli szereti a csípőset – meglepő, de én kevésbé - néhány tő hazai csípőspaprika is helyet kapott. A saját magunk által termelt zöldségek öröme mellett a vadak okozta károk és a termesztési technológiai hiányosságok fejtörést is okoztak. A következő évtől a sóstóhegyi családi ház kertjét is egyre inkább művelés alá fogtuk.
Zoli: Az első chilink egy fürtös díszchili volt, és Zoli nagynénjétől kapott bishop’s crown, amelynek különleges alakja, egyedi íze fogott meg bennünket. Hát vetettünk belőle.
Enikő: A következő évben citrom és piros karibi habanero, jalapeno, valamint szellemchili magjaihoz jutottunk hozzá ismerősök révén, ezekből készültek az első kísérleti termékeink, a baráti kör nagy örömére. Barátaink közül többen is bátorítottak minket, hogy a chilitermesztéssel érdemes lenne komolyabban is foglalkozni. Állásunk már akkor nem volt egyikőnknek se, és arra gondoltunk megpróbálnánk, hogy ebből keressük meg kenyerünket.
A babavárás miatt volt egy kis szünet, kislányunk, Melinda érkezése évében a chili háttérbe szorult, de a következő években (2015-2016-ban) már 500 m2-en kertészkedtünk: 300 tő chili, többfajta érdekes édes paprika, paradicsom és padlizsán (lila, fehér, csíkos) is kapott helyet.
Tavaly az arborétumban folyamatosan visszatérő és egyre bosszantóbb vadkár, valamint a lakás melletti kertnél tapasztalt vírusfertőzés (CMV) és a lótücskök miatt döntést kellett hoznunk, hogyha a növénytermesztéssel a későbbiekben is komolyan szeretnénk foglalkozni és ebből bevételt is várnánk, akkor a kertészetünket költöztetnünk kell. Zoli egyik barátja felajánlotta számunkra Debrecen határában lévő hétvégi telküket, amelyben kedvünkre kertészkedhetünk. Ennek a lehetőségnek nagyon megörültünk, mert a Zoliék lakásánál lévő belvárosi udvar erre a célra túl parányi lenne.
A költözés persze mindig változásokat hoz, új kihívásokat és számos olyan munkát, amit korábban Nyíregyházán már megoldottunk, de ez az évünk eddig ígéretesen kezdődik, mind a kinti munkákban, mind palántanevelés terén. Az sem kis kihívás (sőt a legnagyobb tán), hogyan egyeztessük össze a családi életet, a nyíregyházi és a debreceni kerteket, de abban bízunk, ez időközben letisztul, rendeződik. Az biztos, hogy nem lesz könnyű dolgunk.
Zoli: Ez a kert nagyobb, mint az eddigi helyeink összesen; majdnem 1000m2 bekerített terület. A több mint 10 évig műveletlen földet először meg kellett tisztítanunk, a feltörése is megtörtént. Az idén fekete síkfóliás szabadföldi termesztés lesz, a fóliasátrakat csak jövőre állítjuk fel.
Ami a jövőbeli tervünket illeti, a chilik mellett továbbra is sokféle édes paprikát (ami szintén elmaradhatatlan), színes paradicsomot, padlizsánt, néhány sor tarka kukoricát, okrát, tomatillot, fűszernövényt tervezünk ültetni. Szeretjük a színes zöldségeket, fotózni, gyönyörködni bennük, így mindenféle színű és alakú (és nem utolsósorban ízű) fajtát beszereztünk ezekből a fajokból. A chilik számát meg tudtuk növelni, idén több mint 1000 magot (60 fajtából) vetettünk. Növényes kísérleteinket és minden egyebet viszont az arborétumban és a házaknál is folytatjuk.
60 fajta chili már tekintélyes diverzitást jelent. Honnan juttok hozzá magokhoz?
Zoli: Az első chilimagjainkat ismerősöktől kaptuk, illetve megtetszettek a nagyáruházak polcain talált különleges alakú és színű paprikák (először a habanerok) és így a korábbi kíváncsiságunk a paprikákra is „átterjedt”, ezeket is elvetettük. Amikor újabb fajtával találkoztunk, akkor természetesen ezeknek a magjai is kellettek, így évről évre bővült a fajtaválaszték. Az ismerősök és barátok a későbbiekben, ismerve újabb hóbortunkat, már maguktól ajánlották fel az újabb szerzeményeiket. A facebookon keresztül sok emberrel kezdtünk el csereberélni, magyarokkal és külföldiekkel egyaránt, akiktől különlegesebbnél különlegesebb fajtákat kaptunk. A legritkább fajtákból vásároltunk is, egyenesen a fajtanemesítőktől (pl. chocolate bhutlah). Így lett a kíváncsiságból chilimánia és fajtagyűjtemény. Meg kell említenünk még a paradicsommag gyűjteményünket, hiszen termékeinkhez is használjuk őket; amely majdnem 50 fajt jelent. De magunkat ismerve ez a szám egyáltalán nem biztos, hogy a jövőben nem fog emelkedni.
Enikő: A fajták szelektálása, tisztasága fontos számunkra, a legszebb növényeink magjaiból a jövőben szeretnénk eladásra is megszedni. Többféle izolációs technikát is használunk (növény-, ill. virágizoláció), amely ugyan rengeteg munkát ad, de ezeknek a különleges fajtáknak a fenntartása csak így lehetséges.
Úgy tapasztaltam, hogy akik ennyire természetközeli beállítottságúak mint ti, azok igyekeznek a legkisebb környezetterheléssel megoldani a gazdálkodást. Ti mennyire vagytok a biomódszerek hívei?
Enikő: Nyíregyházán, eleinte próbáltunk teljesen bio módon gazdálkodni (bordói lé+kén, zsurlófőzettel, csalánlével való permetezés), de a folyamatosan visszatérő problémák ellen (lótücsök stb.) nem tudtunk hatékonyan védekezni. Így elkezdtünk környezetkímélő, de vegyszereket is használó védekezési módokat alkalmazni. A tavalyi évben a szervestrágya mellett tápoldatot is használtunk. Az idei évről még nem tudjuk milyen kihívásokat fog tartogatni, melynek az új hely az oka. Igyekszünk a lehető legkímélőbb módon gazdálkodni, és védekezni.
Elmondhatjuk, hogy Hajdú-Bihar megye a magyar chilitermesztés fellegvára, legalábbis az egy lakosra jutó kapszaicinmennyiséget figyelembe véve. Nem tartotok attól, hogy a helyi piac telítődik és az egészségestől nagyobb mértékű konkurenciaharc alakul ki?
Zoli: Egyesületeink aktív tagjaként korábban számos olyan rendezvényen vettünk részt, ahol a képzőművészeti alkotások, gyógy- és fűszernövények mellett a chilis termékeinket is rendszeresen bemutattuk, kóstoltattuk illetve értékesítettük. Itt tapasztaltuk meg azt, hogy Magyarországon mennyire nem ismerik ezeket a paprikákat. Sem az alakjukat, sem az ízüket, főleg nem az erejüket. Egyszerűen az emberek többségének ismeretlenek ezek a fajták. A piac óriási része feltáratlan még, így - bár ez sok munkát jelent - nem tartunk attól, hogy a megyében gazdálkodó több kistermelő egyelőre egymás ellenlábasává válna. Egyfajta küldetésnek tekintjük azt, hogy az embereket megismertessük ezekkel a csodás növényekkel és a belőlük készített termékekkel.
Merre szoktatok felbukkanni a termékeitekkel?
Enikő: A termékeink elsődleges kóstolói és lelkes vásárlóink eleinte a baráti körből és ezekről a rendezvényekről adódtak, amely további kapcsolatokat generált.
A termékeinket jelenleg a Nyíregyházi Kosár Közösségben, a debreceni piacokon (Nagy-Piac), Tokaj-Hegyaljai piacon, az interneten és a széles baráti körön keresztül értékesítjük. Szeretnénk a környékbeli kisboltokba és éttermekbe-pizzériákba is szállítani, ennek az első lépéseit most tesszük meg.
Chilis rendezvényeken még nem vettük részt, de az idei Hajdúböszörményi Chilifesztiválra mi is jelentkeztünk, lévén „helyben van”.
Milyen termékeitek vannak?
Zoli: A chiliket elsősorban krémeknek és őrleményeknek dolgozzuk fel. Elsősorban natúr és enyhén ízesített termékeink vannak. Amennyire lehetséges szeretnénk megőrizni a paprikák egyedi, különleges ízvilágát, valamint a kóstolóktól, vásárlóktól is pozitív visszajelzéseket kaptunk ezekre.
Persze a kíváncsiság és a kísérletezési kedv is szült néhány kísérleti terméket. Ilyen a trópusi gyümölcsökkel ízesített piros habanero és a kakaós-banános édes csoki habanero, de ezek olyan kis szériás próbálkozások, hogy csak kevesen kóstolták (meg kell jegyezni, nem bánták meg.)
Enikő: Bár nem igazán szeretjük az ecetes-sós elrakási módot, de a sárga és piros chilis paradicsomszószainkba ízesítésként (csak módjával!) ezeket is használtuk. Meg kell, hogy mondjuk, egy igazi univerzális és végre finom, enyhébb termék született. Szóval kísérletezgetünk, de nagy valószínűséggel a natúr vonal lesz a döntő.
Zoli: A porok között a mi palettánkban is megtalálható a kis üvegcsés és kulcstartós kiszerelés többféle színben, de ami egyedi az a chiliporos nyaklánc, ami Enikő agyszüleménye. Ami egy igazi étel-ékszer. Nem is csoda, hiszen festő-ékszerkészítő énje tört a felszínre általa. A termékeink megjelenésére különös gondot fordítunk, ezért az étel-ékszer kifejezés gyakorlatilag minden termékünkre igaz, a címkék tervezéséhez a chilik hazájából származó (azték, maja és egyéb indián) motívumokat használtunk fel. Még az üvegek tetejének befedésére szolgáló textilt is részben mi magunk batikoljuk. Igazi, kívül-belül kézműves termékek, amelyek ajándéknak is, és persze saját konyhai, és vendéglátói használatra is egyaránt kiválóak.
Napjainkban nagy reneszánsza van a kézműves termékeknek, persze nem véletlenül. Ha valamire azt írják, hogy kézműves, az jó eséllyel, jó áron eladható. Hogy hol a kézműves és a „félipari” termelés határa, azt nehéz lenne megfogalmazni. Az viszont biztos, hogy akik ilyen gondossággal és szeretettel kísérik végig a teljes termékpályán kezük munkájának gyümölcsét, az biztos, hogy a legkiválóbb kategóriába történő minősítést megkaphatja. Így válik egy közös hobbi, egy közös szenvedély eggyé és egyedivé.
Sok sikert a további munkátokhoz!
https://www.facebook.com/pg/inyenc.chilikert/about/?ref=page_internal
