Ismét régen jelentkeztem, bevallom sokszor nem is az időhiány, hanem inkább a kedv volt kevés. A télies idő, hiába kényszerített be a lakásba, de egyszerre el is vette a kedvem minden alkotómunkától, most viszont, hogy szép az idő, állandóan kint lennék. A paprikák már virágzanak, de van még ültetnivaló is.

A bejegyzésem témája már két éve lóg a levegőben, a fotókat is akkor készültek. Az ötletet, pedig azoktól merítettem, akik rendszeresen megkerestek, hogy miként tudnának kisebb mennyiségű chilit (és később kiderült, hogy nem csak azt) saját célra termelni, balkonon, teraszon, ablakban - és a lényeg - mindezt cserepekben, ládákban. És a legtöbb esetben a kérdésük a termesztőközegre, termőtalajra irányult, leginkább korábbi kedvezőtlen tapasztalataik alapján.

Úgyhogy most azokhoz szólok elsődlegesen akik az "edényes-cserepes" megoldást választják, hely hiányában, vagy csak minimális szükségleteik kielégítésére.

Nézzük meg akkor a paprika talajigényeit. Ami lényeges: a chili leginkább enyhén savanyú, jó vízgazdálkodású, tápanyagban gazdag földben érzi jól magát, ezt kellene nekünk biztosítani. Nézzük végig mit tudunk biztosítani talajként:

Virágföld: Nagyon sok gyártó, nagyon sok verziója kapható. A nagyobb gyártók külön-külön forgalmaznak, balkon, muskátli, kaktusz, orchidea stb. virágföldet, míg sok csak egyszerűen ráírja, hogy virágföld (általában blumenerde). A virágföldek közös tulajdonsága, hogy jó vízháztartásúak, de csak abban az eseten, ha az öntözést nem hanyagoljuk el. Ha egyszer is kiszárad csak úgy lehet ismét megfelelően nedvessé tenni, ha cseréppel együtt vízbe áztatjuk egy időre, mert egyébként keresztülfolyik a víz a cserépben. Általában ilyenkor fordul elő, hogy sokat öntünk rá és a fölösleg az alátétből a lábunkra, vagy jobb esetben a földre folyik. Én speciel önmagában a legjobb, legdrágább fajtákat sem értékelem sokra, kivéve magvetésre, rövid idejű palántanevelésre. További tapasztalatom, hogy tápanyagban a virágföldek rendkívül szegények, megfelelő fejlődést és növekedést csak a rendszeres tápoldatozás tudja biztosítani.

Tőzeg: Nem sok mindenre jó, csak magkeltetésre, hidrokultúrához, valamint a nagyon kötött talajok lazítására, ennek ellenére kertészetek aktívan használják, de erről később.

Kerti föld: Szóval az amit ha kimegyünk a kertbe akkor szedhetünk magunknak. Ennek a típusa és minősége tájegységektől függ, ez lehet hegyvidékeken köves, az Alföld középső területein homokos, vagy akár középkötött öntéstalaj, korábbi áradásos vidékeken. Minősége, eltérő vidékenként, de még akár egy-egy kisebb területen belül is. Függ a tápanyagtartalma az adott kert korábbi éveiben történt művelési módjaitól is, volt-e komposzt, trágya beledolgozva, illetve a talaj forgatása, öntözése miként történt meg. Felhasználható általában edényes növények nevelésére, bár kötöttségének és vízháztartásának javítása érdekében célszerű némi lazító anyaggal (komposzt) felesben megkeverni. (Ilyenkor szoktam belegondolni, hogy szegényesebb faluhelyeken minden cserepesnövényt betonkemény kerti földbe ültetnek, melyek meghazudtolva a kertészet írott törvényeit, gyönyörűen nevelkednek. Volt már hogy nekem is tisztán kerti földbe került cserepes paprikám, megmaradt, de nem volt az igazi.

Komposzt: A komposzt nem más mint szerves hulladékok földszerűvé bomlott anyaghalmaza. Egyre nagyobb divat a komposztálás és a komposzt kertészeti felhasználása. Több településen szervezetten gyűjtik a zöldhulladékot, melyet a begyűjtő cég komposztálásra hasznosít. Akinek kertes háza van annak mindenképpen érdemes a komposztálható hulladékot megtartania, mert a vele járó folyamat nem túl munkaigényes, az eredmény viszont kiváló.

Most pedig saját tapasztalataimat osztom meg a komposztról és a felhasználásáról. Jómagam 20-25 éve folyamatosan komposztálok. Nem csinálok nagy ügyet belőle, ami hasznosítható szerves kerti és konyhai hulladék az megy egy nagy kupacra. Volt egy időben raklapokból készített komposztálóm, de elkorhadása után kidobtam és nem csináltam újat. Így a kert végében gyűjtöm össze egy-egy kupacban az alapanyagát, melynek legnagyobb részét a lenyírt fű és az összegereblyélt falevél teszi ki. A komposztkupacot a kert nyirkosabb részére teszem és melegebb időben többször meg is locsolom.

Kb. 2-3 alkalommal átforgatom, egyrészt hogy keveredjen az alja és a teteje, valamint a közepe is kapjon egy kis levegőt, mely a talajbontó rovarok, baktériumok egyéb élőlények számára elengedhetetlen. Ha van egy kis kerti földem (pl. alapásából) azt is rendszeresen rétegezek rá. Ezáltal talajbaktériumokat  és egyéb organizmusokat juttatok a rostanyagba, felgyorsítva a komposztálódás folyamatát, nem beszélve arról, hogy bizonyos tekintetben a szerkezete is jobb lesz az elkészült komposztnak, de erre később visszatérek. Amennyiben jelentősebb mértékben elindulnak a bomlási folyamatok akkor a félig elbomlott anyagot egy régi traktorgumiba teszem át itt, itt már a végleges állagúra érlelem össze, szintén nyirkos helyen, szükség szerinti locsolással.

 Mint a fotókon is látszik az anyag 1-2 év alatt földszerűvé válik, azonban a talajrögök mérete elég eltérő, így fínomszálú gyökerekhez nem biztos, hogy megfelelő, nem beszélve az apró palánták tűzdeléséről. Ezért a komposztot felhasználás előtt át szoktam rostálni, egy magam készítette rostával, mely nem más, mint riglifa keretre rögzített kiszuperált konvektorburkolat.

 Ezzel a szerkentyűvel nagyon szép egységes, homogén szerkezetű komposztot tudok "varázsolni", a visszamaradt durvább anyagot, pedig vagy továbbkomposztálom, vagy az ültetőedények aljában (gyökérzóna alatt) használom fel, esetleg kiszórom a virágoskertre, ott ráér elbomlani évek alatt.

És az eredmény:

Visszatérve a kerti földre. Korábban említettem, hogy ha van fölös kerti földem, azt hozzáteszem a komposzthoz, mert javítja egyes tulajdonságait. A legfontosabb amit észrevettem, hogy a talaj vízháztartását nagyon jól tudja szabályozni a komposzt kerti föld 1-1 arányú keveréke. A kerti föld ad egy bizonyos mértékű vízvisszatartást, a komposzt pedig megakadályozza a pangó víz kialakulását, így a vízháztartás ideális, vagy ideálishoz közeli. Ennek elérése érdekében - amikor nincs kerti föld a komposzthoz érleléskor adagolva, vagy úgy látom túlzott a szerves rostanyag - gyakran adagolok a kész rostált komposzthoz kerti földet, természetesen azt is rostálva, jól átkeverve.

Nálam a fő felhasználási terület természetesen az edénybe ültetett chilipaprika, de évek óta ebbe a talajba ültetjük a balkonvirágokat, sőt a szobanövények nagy részét is.