Azt mondják az üzletben nincs barátság és ez vélhetően így is van általában. Hangsúlyozom általában. Mostani bejegyzésemben azonban megismerhetnek két családot, akiket régi barátság köt össze egymással és egy évtizede a csilivel is, és akik barátként egy alapjaiban nem üzletszerű, de sikeres vállalkozást menedzselnek. Következzen tehát a Szántó és a Szemán család története.
- Úgy olvastam a csilivel történő barátságotok egy kellemetlen élménnyel kezdődött.
Ez valóban így volt. Egy kézzel ételbe morzsolt szárított csilipaprika után természetes szükségleteimet mentem kielégíteni a mosdóba, nem gondolva a következményekre. Hogy ezek után mi történt azt inkább ne részletezzük, de feltételezhető, hogy a következő fél órát egy nyelvész nem választaná nagydoktorija témájául.
- Más ezek után menekülne a csilitől. Ti pedig ennek hatására kezdtetek el komolyabban foglalkozni vele.
A csípős ízeket mindig is szerettem, ez a kellemetlen élmény csak egy lökést adott, hogy komolyabban érdeklődjek a téma iránt.
- A csilidivat Magyarországon kb. 5-6 éve kezdődött, Ti tíz éve foglalkoztok csilitermesztéssel. Mennyire volt akkoriban elterjedve a csilitermesztés? Honnan tudtatok akkoriban magvakat, és egyáltalán tapasztalatot szerezni?
Olyan a kérdés, mintha valami régi, történelmi időkre tekintetnénk vissza, ami majdnem igaz is. „Akkoriban” véletlenül akadtunk csak rá néhány különböző fajtára, hol egy bevásárlóközpontban, hol egy zöldségesnél. Ilyenkor jóízűen megettük a csilit, azonban gondosan ügyeltünk rá, hogy a magjai megmaradjanak. Ezeket kiszárítottuk, az interneten megpróbáltuk a fajtát beazonosítani, megkeresni a jellemzőit, majd az idény kezdetekor elvetettük a magokat, locsoltuk és vártuk, hogy vajon mi lesz belőle. Tudatosság nem is igazán volt benne, inkább a kíváncsiság hajtott minket. Mindig nagy lutri volt a dolog, mert a legtöbb esetben nem tudtuk, hogy milyen hosszú a termésidő, mikor kell vetni a magokat, mekkora lesz a kifejlett növény, mekkora tő- és sortávolságokat hagyjunk stb. Arról már nem is beszélve, hogy folyamatosan izgultunk, mennyire lesz fajtatiszta a növényünk, tekintve olvasmányaink alapján, hogy kb. 7 km távolság szükséges 1-1 fajta között, az átporzás kizárására. Volt eset, hogy mi is meglepődtünk a sajátos, eredetire egyáltalán nem hasonlító termésen. Később már könnyebb volt, mert a szakirodalom tanulmányozását követően találtunk beszerzési forrásokat, így aztán a fenti problémák megszűntek, sőt, a lehetőségek tárháza nyílt meg előttünk.
- Budapest közelében éltek. Tapasztaljátok-e előnyét a fővárosnak, értékesíthetőség szempontjából?
Biztosan lehetne különbséget tenni a fővárosi felvevő piac és az ország többi, a csili ismertségének szempontjából nem feltétlenül homogén tájai között, de bevalljuk, hogy még nem tettük meg. Már csak azért sem, mert – bár már kaptunk meghívást budapesti gasztronómiai eseményre is - mi jellemzően nem Budapesten találtunk piacot a termésünkre és a termékeinkre. Általában az agglomerációban megtartott rendezvényekre, piacokra megyünk ki. Persze, sokan Budapestről jönnek ezekre a rendezvényekre, de az senkire nincs ráírva, hogy honnan érkezett, ezért ilyen statisztikákat nem vezetünk. Egyébként is, a termékeinket – tekintettel arra, hogy mindent házilag, klasszikusan kézműves megmunkálással állítunk elő – limitált mennyiségben készítjük, nem kívánunk tömegtermelésbe kezdeni. Többször beszéltünk már róla egymás között, hogy ez hobbi, akkor lenne rossz, ha ebből a megélhetést is biztosító kötelezettség lenne. Összefoglalva: amit készítünk, tulajdonképpen könnyedén értékesítjük, nem kell attól tartanunk, hogy túlkészletezzük magunkat. Ennek sajnos hátránya is van: aki hozzászokott a termékeinkhez, az sajnos így május magasságában kénytelen megvárni a következő nyár termését.
- Mely fajtákkal dolgoztok? Mi alapján válogatjátok a termelésre érdemes fajtákat?
Az idén 15 fajta csilink van, illetve 5 fajta édes paprikánk, amit jellemzően a termékeink hordozóanyagaként használunk. A 15 fajtában megtalálható a szinte már édesnek számító Trinidad Parfume (500 Scoville Hot Unit, azaz SHU), de a jelenleg ugyan még nem hitelesítetten a világ legerősebbjének számító Trinidad Morouga (kb. 2.000.000 SHU) is. Természetesen a klasszikus fajták is megjelennek, úgymint Jalapeno, Tabasco, Poblano, Habanero, Naga Jolokia. Mindig igyekszünk olyan „mixet” összeállítani, ami reprezentálja a chilik sokszínűségét, széles skáláját. A következő idény fajtáinak és mennyiségének megtervezése a téli feltöltődési időszak feladata. Ilyenkor ötletelünk a meleg szobában, közben pedig különböző csilis ételeket eszegetünk. Általában a vezérlő elv az, hogy a kínálatunk látványos legyen, az előállítandó termékeinkhez szükséges fajták és mennyiség megteremjen, és mindig legyen egy-két érdekesség is a palettán színben, formában, ízben, ami megfogja az embereket, amiről szívesen beszélgetnek velünk és mi is szívesen beszélgetünk az érdeklődőkkel.
- Mit takar a nevetekben a „chilifutár” és a „baráti kör” kifejezés?
A Chilifutár Baráti Kör tulajdonképpen azt takarja, ami le van írva. Nem más, mint egy több mint 20 éves barátság eredménye. Nem üzleti alapon szerveződött, hanem a barátság szülte, a közös érdeklődés, valamint az ideológia, amit mindenhol hirdetünk: a csili termesztésének, fogyasztásának kultúráját, annak megteremtését, kialakítását, ápolását. Ennek érdekében a baráti kört nyitottá tettük, bárki csatlakozhat hozzá a közösségi oldalunkon, bárki kérhet és adhat tanácsot, bárki oszthat meg tapasztalatokat, érdekességeket. Így épül a közösség, ami az alapvető célunk. Nem kis örömünkre szolgál, hogy jó néhány chili termesztő hobbikertész, vagy vállalkozás útját is egyengethettük már tanácsainkkal, javaslatainkkal. A „chilifutár” szó ezen kívül azt is megtestesíti, hogy nem kívánunk üzlethelyiségben árusítani, inkább mi megyünk a különböző rendezvényekre, szállítjuk a termést és a terméket. Így aztán mi tulajdonképpen helybe visszük az érdeklődők számára a különlegességeket.
- Erőteljes küldetéstudatot érzek a szavaitokban.
Hazánkban negatív sztereotípia él a csilivel kapcsolatban, mégpedig, hogy piros, hegyes és csíp. Azt szeretnénk, ha minél többen ismernék fel, hogy a csili nem csak piros lehet, hanem sárga, barna, barackszínű, fekete, vagy éppen lila. Méretre az 1 centimétertől akár a 20-25 cm-es nagyságig terjedhet, formája pedig a hosszúkástól a kerekdedig, vagy a ráncos, szinte aszalt kinézetűig megjelenhet. Ezt a felismerést szeretnénk minden érdeklődőben tudatosítani.
- Mint baráti házaspár termelitek és értékesítitek a csilit. Nem gondoltatok sohasem arra, hogy külön-külön dolgozzatok?
Soha nem merült fel, több okból sem. Az egyik a már említett barátság, amit nem szeretnénk az üzleti kérdésekkel elrontani. Bár azt mondják, hogy a barátság alapja a pontos elszámolás, mi ezt nem vesszük szigorúan. A másik ok, hogy mindkét félnek megvannak a saját adottságai, így a munkamegosztás is tökéletesen működik. Például egyikünknél tágasabb és világosabb helyiség áll rendelkezésre a vetéshez, a palánták neveléséhez, míg a másik háztartásban több a termőterület. Így egyikünk többségében a palántákat nevelgeti februártól májusig, míg a másiknál több palánta kerül kiültetésre, a májustól szeptember-októberig tartó időszak dandárja az övé. A betakarítás azonban közösen történik, sosem feledve a kóstolást, ami általában azzal zárul, mint a raktáros és a bors című viccben: sírnak, de eszik! A munkamegosztás egyéb téren is működik. A „fiúk” jellemzően a kerti tevékenységet végzik, a „lányok” pedig a termékek kitalálása, fejlesztése és elkészítése terén kreatívak. És ha már a termékeknél tartunk: ezt is megosztottuk; mindkét házaspárnak van saját terméke, amihez az alapanyagot közösen termesztjük, az elkészítésük azonban családi kaláka; jelenleg 2-2 fajta szósz, illetve krém köthető mindkét párhoz, egy termék pedig közös. Az idén azonban már vannak új ötletei a konyhatündéreknek, várhatóan újabb, reméljük karakteres és finom újdonsággal is megjelenünk.
- Kik a főbb vevőitek? Meg tudtok-e határozni egy kifejezett réteget, akik keresik a termékeiteket?
Bár a hazai palettán körülnézve az látható, hogy a csilivel foglalkozó vállalkozások, vállalkozók – a különlegességére tekintettel – elég borsos áron mérik a csilit és az abból készült termékeket is, mi abban hiszünk, hogy csak akkor van esély a szélesebb körű megismertetésre és elterjesztésre, ha az árában csak azt érvényesítjük, ami tényleges költségként felmerül. Mindenki számára elérhetővé kívánjuk tenni ezt a különleges élményt, amit a csili hordoz. Ezért is különbözünk sok termesztőtől: nálunk nem volt és nincs most sem olyan beruházás, aminek a költségét érvényesítenünk kellene az árban. Annak a hívei vagyunk, hogy nem egy-két év alatt kell egy üzletet profit-termelővé alakítani, hanem a fokozatosság elvét valljuk. Tehát a bevételeket minden esetben teljes mértékben visszaforgatjuk a következő idény költségeire. Ebben nagy segítség, hogy mi nem ebből élünk, ezért a megélhetésünkhöz szükséges összeget nem kell kitermelnünk. Csak ismételni tudom: nekünk ez elsősorban szórakozás, hobbi, nem üzlet. Addig csináljuk, amíg élvezetet találunk benne. Ha pedig figyelembe vesszük, hogy hivatalosan közel 2.000 fajta csili van, azt mondhatjuk, hogy még nagyon sokáig fogjuk élvezni! De a kérdésre visszatérve: „törzsvásárlóink” között szerepelő rengeteg magánszemély mellett például egy olyan étterem is, ami az idén bekerült az ország 20 legkedveltebb étterme közé. Ugyanakkor termékeink kóstolását követően elismerően nyilatkozott néhány, a médiából is ismert személyiség.
- Milyen fórumokon, vásárokon, vagy kiállításokon jelentek meg a paprikákkal, termékeitekkel?
A rendezvények a mi igazi színtereink, hiszen ide az emberek azért járnak, hogy érdekességeket lássanak, kóstoljanak, vásároljanak. Erre egy rendszeres heti piac nem megfelelő helyszín, ott a vásárlók azt veszik meg, amiért kijöttek, nem húzzák az időt nézelődéssel, kóstolgatással, beszélgetéssel. Azok a rendezvények számunkra a legmegfelelőbbek, ahol tematikusan jelenhet meg a csili. Éppen a tavalyi évben volt szerencsénk részt venni egy olyan programon, Kápolnásnyéken méztermelő barátainknál, ahol az egész nap a mézről és a csiliről szólt. Minden program – játékos teszt; csili-királynőválasztás; kóstoltatás – ezekről a természeti csodákról szólt. Nyilván a kilátogató közönség is ezért jött, legszebb élményeink közé tartozik az a nap, hiszen órákon át beszélgethettünk, oszthattuk meg tapasztalatainkat, vagy tanulhattunk új ismereteket. Mindezek mellett nagyon sokat nevettünk azokon a – jó értelemben vett – virtuskodókon, akik vissza-visszatértek a standunkhoz egy újabb, nagyobb kihívást jelentő próbára. Jellemzően a környéken, Budapest agglomerációjában vagyunk, leszünk jelen, pl.: Budaörsön; Halásztelken; Ócsán és Gyálon.
- Mik a kedvenc fajtáitok? Itt most elsősorban azokra gondolok, melyeket inkább saját magatok örömszerzésére termeltek?
Minden évben találunk újabb és újabb fajtákat, amelyek valamiért különlegesek. Ilyen volt hosszú évekkel ezelőtt a Habanero, aztán a Chocolate Habanero, később a Trinidad Douglah, az Orange Bhut Jolokia, az idén pedig a Trinidad Scorpion Butch T. és a Trinidad Morouga. Ezek közül volt olyan, amit aztán „tömegtermelésbe” vontunk és termékek alapanyagaként használunk fel, de olyan is, amit azóta is csak néhány tő mennyiségben termesztünk, saját céljainkra, elsősorban friss fogyasztásra, illetve rendezvényeken figyelemfelhívásra, kóstoltatásra, virtuskodásra. Ugyanakkor történt már olyan is, hogy a saját céljainkra készített, rettenetesen csípős krémet megkóstolták néhányan és olyan élményt okozott, ami arra ösztönzött bennünket, hogy csináljunk még belőle. Ilyen volt a tavalyi idény egyik slágerterméke, a Betyáros fantázianevű krémünk. Van egy hosszú évekre visszavezethető hagyományunk is: az új fajtákból az első beérett termést mindig közösen fogyasztjuk el, bármelyikünknél is érik be először. Ilyenkor megy a telefon, hogy hétvégén kóstolás van. Szinte már gourmet módon készítjük elő az eseményt: megterítünk, közösen felvágjuk a termést, egyszerre kóstolunk és – mint a bor, a sajt, vagy a kávé, tea esetében – feljegyzéseket készítünk tapasztalatainkról, amit azután megosztunk egymással. A közös élményt pedig a rendezvényeken elmondjuk az érdeklődőknek, hiszen akkor hiteles egy tájékoztatás, ha a forrás a saját tapasztalatait osztja meg.
- Mekkora jövőt láttok Magyarországon a csilitermesztésben? Lehet-e hosszútávon Magyarország a csiliben is annyira versenyképes az európai piacon, mint a hagyományos fűszerpaprikával?
Ekkora távlatokba még nem gondoltunk bele. Ami tény, hogy a csili a mi éghajlatunkon, szabadföldi termesztés esetén – amiben mi hiszünk és nem kívánjuk mesterséges fóliában, melegházban termeszteni – nagyon rövid termésidővel rendelkezik. Jóval később kezd el termőre fordulni, mint a hagyományos hazai paprikák. Ugyanakkor az idénynek az első fagy közeli hőmérséklet véget is vet, így nem sok esély van rá, hogy bőséges termést produkáljon. De azt gondoljuk, hogy a paprika is hozzászokott valahogyan ehhez az éghajlathoz, hiszen nem őshonos nálunk; az első, akkor még mérgezőnek gondolt fajták csak 1492 után jelentek meg. Sajnos annyi időnk nincsen kivárni, hogy megtörténik-e újra az akklimatizálódás, de a kezdő lépéseket már megtettük. Nem szeretnénk magunkat Kolumbusz Kristóf hajóorvosához hasonlítani, aki az első töveket behozta Európába, de egy kicsit úgy érezzük magunkat, mint a felfedezők. Reméljük, hogy „felfedezésünk” nem hiábavaló.
- Milyen terveitek vannak a jövőben? Milyen irányban kívánjátok bővíteni a vállalkozásotokat?
Ismét hangsúlyozzuk: elsősorban nem vállalkozásként tekintünk a tevékenységünkre, hanem szórakozásként. Ezért aztán elsődleges és feltett szándékunk, hogy a már említett „küldetésünket” beteljesítsük és népszerűsítsük ezt az ajándékot, amit a természet nekünk adott. Minden csili fajta önálló egyéniség, mindegyiknek van valami különleges tulajdonsága: a színe, a formája, a mérete, vagy az íze. Figyelembe véve, hogy nem a megélhetésünk múlik rajta, ezért a bevételek egy részét a helyi tehetségek segítésére, szponzorálására szeretnénk fordítani. Ezt a tevékenységet az idén kezdtük el, és amennyire az értékesítésből befolyó összegek engedik, hagyományt kívánunk teremteni vele. Természetesen ez egy körfolyamat, hiszen a támogatások által egyre többen ismerik meg baráti körünket, így – remélhetőleg – egyre többen keresik majd termékeinket is, mely lehetőséget teremt arra, hogy a segítség mértéke is multiplikálódjon.
- Őszinte „lelket” érzek a munkátokban.
Egyszer már összeszámoltuk, hogy hányszor vesszük kézbe a csiliket: a magokat kézzel vetjük; locsolgatjuk, beszélgetünk a növekvő palántákkal; egyesével, minden darabot kézbe véve ültetjük ki őket; naponta megcsodáljuk fejlődésüket; a terméseket kézzel, egyesével takarítjuk be, mossuk meg, aprítjuk fel. Minden üveg késztermék a kezünk szó szerinti munkája, a magtól az üvegbe töltésig és a címkézésig. Talán a természet és az ember összhangjának a felismerése az, ami lelket és erőt ad hobbinkhoz.
- Úgy gondolom az utolsó mondat az, ami egész lényeteket esszenciája. Köszönöm az interjút! További munkátokhoz sok sikert kívánok!
Nem tudom, más miképpen látja, de úgy érzem, egyre többen visszatalálnak azokhoz a régi értékekhez, melyeknek alulról építkező és közösségformáló ereje volt egykoron. A Szántó és a Szemán család egy „csípős” szenvedélyen keresztül adja át tudását, tapasztalatát és lelkét azoknak, akik pozitív közösséget akarnak vállalni egymással és a természettel, megtapasztalva és megőrizve azokat a kincseket, melyeket kaphatunk, ha ezzel a csodával jól sáfárkodunk. A barátságuk egymással és a csilivel úgy néz ki töretlen lesz a későbbiekben is. Kezdeményezésük révén – remélhetőleg - egyre többen barátkoznak meg ezzel a különleges növénnyel, életük, munkájuk, küldetéstudatuk pedig példát mutat másoknak is az összefogás erejének a megéléséhez.
